Te olvasod, hogy kik által vettetett le a sárkánykígyó, vagy mi a fittyenet?
Nem?
Mert én se, akkor hogyan döntöd el, hogy ki is volt aki levágta a Földre?
Ne mond, hogy Mihály, mert ez hamisítás, betoldásnak tekinthető, talán elvették eme részt?
Ennyi erővel az is kijelenthető, hogy Misi meghalt, eltűnt, sehol a további olvasatba, senki semmit nem tud róla....
Mond, az Isten országában hogyan került be a sátán, ami persze nem is létezik....?, de legyen a keresztény faragványok szerint...., mert hogy senki nem hívta oda, senki nem mondta neki, hogy ott a helye, vagy mégis?
Rendületlenül Károlira hivatkozóknak bemásolom Nemo írását, mert úgy néz ki nem olvasta el sajnos senki:
"Károli nem azonosítja Jézust Mihály arkangyallal, hanem Mihályt az ő ősképének tekinti. Ez kitűnik a 10. rész végéhez ("Mert senki nincsen, az ki magát erőssen tartaná ezekben én velem (c) hanem csak Mihály [Angyal], az ti fejedelmetek") fűzött megjegyzésből: "(c) Az az, senki nem oltalmazza az Anya szent Egyházat, hanem csak a Messiás." Itt is tipológiailag értelmezi Izraelt mint az Egyház ősképét, és ezzel párhuzamosan Mihályt mint Jézus ősképét.
Noha nyelvtanilag azonosítja őket, nem tekinti Mihályt és az Urat ténylegesen azonosnak. Pl. a Júdás-levél idézett helyén csak Mihályról szól a magyarázatban, holott kézenfekvő volna az azonosítás, ha tényleg Krisztus alárendeltségét akarta volna állítani. Hasonló módon vonatkoztatja Jézusra azt, amit az Úr Zakariásnak mond (10,4): "Legeltessed az én megnyomoríttatott [maradék] juhaimat." A jegyzetben: "az Isten ajánlya az ő népénak maradékának gondviselését az ő fiának az Jesus Christusnak, az prophéta képében, hogy azokrul gondot visellyen..." És még sok hasonló krisztologizáló-tipologizáló magyarázata van neki.
Károlinak itt és sok más helyen a bibliamagyarázat volt a célja, nem pedig valami angyalkrisztológia kimunkálása. Nem is mondta Jézust angyalnak, hanem az igazhittű atyákkal egybehangzóan Istennek, pl. a Zsid 1 elé iktatott megjegyzésben: "Krisztusnak dicsőséges személyét, személyében való két természetit írja meg, bizonyítja őtet igaz Istennek lenni és az Angyaloknál föllyebb valónak.""
A sárkánynak és angyalainak hatalmas ellenfele támad: Mihály és angyalai. Michaél az Ószövetség és az apokaliptikus tradíció szerint a hét főangyal között az első, Izráelnek, Isten népének a védő angyala (Dán 10:13.21; 12:1; Henoch 20:5; 69:14). Mihály fő ellensége a Sátán vagy Beliár (Dán Test. 6:1; Benjámin Test 6:1). Mihály, az apokaliptikus gondolkodásban, mindenféle sátáni hatalmasság ellen küzdő isteni igazság megtestesítőjévé lett. A végső harc a sárkány ellen, Mihály és angyalai mennyei háborújával indul meg és a Logos győzelmével ér véget (vö. 19:11). A harcban a sárkány és angyalai alul maradnak, olyan mértékben, hogy nem tarthatták meg többé helyüket a mennyben: A fordulat Dán 2:35-ből való. Itt azonban a sátánnak és angyalainak a mennyei világból való kizárását, végleges lefokozását jelenti. A sátán hatalma végzetesen összezsugorodott, ezután csak a földre terjed ki, ott is meghatározott időre. A Messiás eljövetelével megtört a sátán hatalma (vö. Mt 12:28kk.; Jn 12:31; 16:11; 1Jn 3:8).
Most, hogy megtört a hatalma, lelepleződött igazi lénye is. A 12:9 felsorolja megbélyegző jelzőit: a sárkány nem más, mint az ősi kígyó (vö. Gen 3:1kk.), aki az embert bűnre csábította és szüntelen gonoszra ösztönzi. Ő a Diabolos, a Satanas (szinonim fogalmak: a diabolos a LXX-ben a héber sátán ekvivalense lett, aki félrevezeti, az Istentől való eltávolodásra ösztönzi az egész földkerekséget, az emberiséget Mk 13:21kk.). A sátáni jelzőknek ezzel a halmozásával akarja kifejezni a Jel könyve a győzelem nagyságát Isten teremtésének ősi ellensége felett.
A sátán feletti győzelmet a mennyei győzelmi himnusz követi, amelyik meghirdeti ennek a győzelemnek a jelentőségét és következményeit: 1. Isten és a Messiás uralma elkezdődött (vö. 7:10; 11:15), most vette kézbe nyilvánvaló módon a szabadítást, a hatalmat és az országlást az, akit egyedül megillet és aki valójában szabadítója és üdvözítője a teremtett világnak. 2. A sátán nem vádolhatja többé Isten előtt a választottakat. A sátán katégór szerepét már az Ószövetség is ismeri (vö. Jób 1:9; Zak 3:1kk.). Lehetséges hogy a sorok között célzás történik a Domitianus alatt elszaporodott feljelentőkre, akik a keresztyéneket elárulták és bevádolták a római hatóságoknál (vö. Juvenalis 1:33). A sátán vádját elutasította Isten (6:11). A megdicsőült szentek közösséget vállalnak a földön küzdő egyházzal (az adelphoi hémón a földi atyafiságra vonatkozik). A mennyei szentek közössége, a győzelmes egyház tagjai sem maguknak köszönhetik a győzelmet a sátán felett: Legyőzték őt a Bárány véréért (11). Az apostoli kerygma jellegzetes kifejezése. A kegyelem és a hívőknek tulajdonított igazság apostoli üzenete nem hiányzik a Jel könyvéből sem. Ez a kegyelem és erő tette őket alkalmassá a Krisztusról való bizonyságtételre és a vértanúságra (Mk 8:35k.; Jn 12:25).
Az üdvözültek éneke felszólítja a mennynek lakóit, az angyali seregeket, hogy kapcsolódjanak be a győzelmi himnuszba és örvendezzenek (vö. Zsolt 96:11).
A 12. v. azonban figyelmeztet, hogy a sátán levettetése még nem jelenti Isten tervei végső beteljesedését, mert a sátánnak még egy kevés ideje van a földön (a föld és a tenger a földi világ egészének jelképes kifejezése). Mivel a sátán ezt tudja, annál dühödtebben támad. A jaj a 8:13-ban jelzett három jaj-kiáltás utolsó szava (vö. 9:12; 11:14). De bármilyen dühödten támad, napjai meg vannak számlálva, a harcot elvesztette.
Nem köll ahhoz halottigézőhöz menned, de kivételesen még a kristálygömbödet sem kell tudakoznod, hogy megismerd Károli eme témában miként vélekedett, hiszen gondolatait papírra vetette a Vizsolyi Biblia lapszélin...
És lőn az égben viaskodás: Mihály és az ő angyalai viaskodnak vala a sárkánynyal; és a sárkány is viaskodik vala és az ő angyalai; 8. De nem vehetének diadalmat, és az ő helyök sem találtaték többé a mennyben. 9. És vetteték a nagy sárkány, ama régi kígyó, a ki neveztetik ördögnek és a Sátánnak, ki mind az egész föld kerekségét elhiteti, vetteték a földre, és az ő angyalai is ő vele levettetének. "
Meséld már el, hogy Itt Mihálynak mi is a szerepe, a harc....?
Mond, holl is írja a szöveg, hogy Mihály győzött, avagy ő vetette volna le ama kígyót?
Ki vetette le a kígyót a Földre?
Ugye nem azt akarod mondani hogy Mihály, aki az apokrifák szerint is be volt rezelve a sátántól, még egy rossz szót sem mert mondani rá?
:))
Mesélj nekem és mutasd már be a szereplőket az alábbi sorokból....:
" És hallék nagy szózatot az égben, a mely ezt mondja vala: Most lett meg az idvesség és az erő, és a mi Istenünknek országa, és az ő Krisztusának hatalma; mert a mi atyánkfiainak vádolója levettetett, ki vádolja vala őket éjjel és nappal a mi Istenünk előtt. "
Ki az Isten országának krisztusa? Mihály, vagy Jézus?
....., és ki az a " mi atyánkfia, aki Isten előtt van, akit vádolnak éjjel és nappal?
Hűbele Balázs?
Tehát te is azt mondod, hogy Isten országában nem volt, nincs addig üdv, ameddig le nem vete3tték a sátánat?
Abry,Mihály nevü szellemteremtménnyel a Bibliában sehol sem találkozunk.
Mihállyal az emberrel,aki Izrael fiai közül való előkelő fejedelmek egyike volt igen.
Ilyen előkelő fejedelmet sokat hurcoltak el Babilonba.Dániel 1:3,4.-
Sehol nem utal a Biblia úgy Mihályra,mintha az égből való szellemi teremtmény lenne.
Sokakat megtéveszt az a(n)ggel osz szónak a magyarisított angyal változata. Csakhogy az a(n)ggel osz a Bibliában emberekre többször utal,mint a égi hirnökökre.
A Dániel 10:13,21-ben az Ember-Fia,aki Dániellel beszél egyáltalán nem utal arra, hogy Mihály,aki egyike volt Izrael népe előkelő fejedelmeinek,az égből jött volna.
Sőt a Dániel 12:1,2,13 tanusága szerint Mihály az utolsó napon támad majd fel a többi szentekkel és Dániellel együtt.
A Jelenések 12:7-ben szereplő Mihály és angyalai is emberek,hiszen a Jel. 12:11-ben "életüket nem kímélték mind halálig" kifejezés ezt igazolja.
Tehát az égben a feltámasztott szentek és Mihály viaskodnak a sárkánnyal és angyalaival.
Nem is eleht ez másként,hisz az angyalok ítélését az isten nem angyalokra, hanem a szentekre bízza.
" Nem tudjátok-é,hogy angyalokat fogunk ítélni..."1.Kor. 6:3.-
