gazságok , Varga Béla--i,platóni szempontból történő összegyűjtése , hogy ontológiailag látottabbak legyenek . Egyes igazságok horizontálisan mellérendelőibb , mások alá--fölérendelőibbek .Gondolatainkat kicserélnikívánjuk . cseresorozat.hu és far severö sapirico
--it , az eurofanatikusokat és a többi lelkiismeretlen optimistát (( ezen uccsó kifejezést betettem az itteni "Magyar--magyar magyarázó IV--be ))--- akik még most is képesek bagatellizálni a kérdést .
..........
El kell fogadnunk azt a premisszát , hogy a helyi emberi erőforásokat , az anyagi , földrajzi , társadalmi és szellemei erőforrásokat olyan folyamatok merítik ki , amelyeknek nem kell elszámolniuk az általuk okozott pusztítással , és nem is képesek rendbehozni azt .
Az ökösopánkodókkal ellentétben én például nem az energiafelhasználás miatt ellenzem az utazást . Abban az esetben ellenzem , amikir az emberek olyan helyeken kóborolnak , ahová nem köti őket semmi ,megzavarják az ott élők nyugalmát , és pusztítják azt a szellemi tőkét , amely minden szeretettel kialakított és ápolt helyen felhalmozódik .
(( azért törtem csak többfelé az íráskát , mert a jómúltkorjában megint eltűnt egy szűk félórás begépelésem egyszer csak egy pillanat alatt ))
-lyen mértékben avatkoztunk bele a természet rendjébe , szembe kell néznünk a másfajta életet követelő kategórikus imperatívusszal .
...................................
Ennek megvalósításához követnünk kellene az Olaszországban mozgalommá váló lassú étkezés vagy a francia boripar példáját , vagyis az emberi élethez szükséges dolgokban a lokálist a globális elé kell helyeznünk , a fölösleges dolgokban pedig hadd arasson üres győzelmet az , mi globális (( az MI helyett AMIt írt a fordító sajna )). A luxuscikkek globalizációja e cikkek értékét ássa alá , az lelem és az ital globalizációja viszont
minden mást . Ez olyan nyilvánvalóvá vált az utóbbi években , hogy csodálkozva nézem mindazokat -- politikusokat , közgazdászokat , a Világkereskedelmi Szervezet védelmező--
Most pedig nézzünk 9 + 1 igazságot abból a Könyvből , amit nemrég adott ki az Akadémia Kiadó (!) , s ami a legnagyobb hatást váltotta ki nálam az utóbbi időkben . Roger Scruton : Iszom , tehát vagyok . Kicsit bele fogok beszélni . sapirico
( itt megjegyezném , amit ő nem --- bár nagyon pozitívan kezeli a Kereszténység hozzáállását a borhoz , sőt a korai iszlámét is --- , hogy ezen 4 pillért váltotta le a keresztyén univerzalizmus a Hit--remény--Szeretet trióra ).
R. S. : megtudjuk belőle , hogyan ügyeljünk magunkra és másokra , ám arról nem szól , hogyan ügyeljünk a világra . Miután rájöttünk , mi--
Amikor egy párt ellenzékben van, számára 15 ember handabandázása is az erőt jelenti, mikor viszont hatalmon van, egymillió ember tiltakozása is a kisebbség megnyilvánulásának számít.
Az emberi természet , az emberi átlag közelebb van az állathoz , mint az istenihez . Az emberek nagy többségetermészettől fogva tökfilkó és naplopó : az ilyen ember mindenféle rendszerben a fenékre süllyed , s állami hozzájárulással támogatni annyi , mint vizet töltögetni lyukas edénybe .
" ennek a világnak arra van szüksége , hogy a legbölcsebb emberek kormányozzák . A mi dolgunk , hogy ezt a gondolatot a magunk idejéhez , és korlátaihoz alkalmazzuk ."
Az élet olyan, akár a dió. Az embernek fel kell törnie a kemény héjat, hogy a finom húshoz jusson. Erőszakkal. És közben az is megeshet, hogy a csonthéj megsebzi az ember kezét.
(Le Renard - eredeti nevén Szántai Zsolt, magyar író és műfordító)
Nagyon fontos , amit a you tube clip készítője mondott . Vajon hogyan volna le7séges fölvenni Vele a kapcsolatot ? Nagyon klassz az a kifejezés is , amit arról az együtt6óról ír , be is írnám a Magyar--magyar magyarázó IV-be , lehet , hogy alkotói név nélkül is .
Azt gondolom , hogy az , hogy a Rossz nagyobb mértékben potens maga felé vonzani a figyelmünket , nem is rossz , mert ez is azt bizonyítja , hogy a Rossz a kivétel ,s hogy ezexerint a Jóból van több .
Pedig nem annak szántam elsősorban. Inkább görbetükörnek. Fájhat ami történik, nem bánom, de legalább jó irányba történjen. Várom a további véleményed.
"Nem önként, csak kényszerből, a haláltól visszahőkölve megyünk végig az úton. És mindig be akarjuk csapni önmagunkat, és úgy igyekszünk elérni a folytonosságot - amely a korlátok áthágását feltételezi -, hogy nem lépünk ki a megszakított élet korlátai közül. Úgy akarunk túlra kerülni, hogy nem tesszük meg a végső lépést, és bölcsen az innenső oldalon maradunk. Mindent csak saját életünk korlátain belül tudunk felfogni, elképzelni, úgy hisszük, azon túl minden szertefoszlik. A halálon túl valóban a felfoghatatlan kezdődik, amellyel nincs bátorságunk szembenézni. Ez a felfoghatatlan pedig a tehetetlenségünk kifejeződése: tudjuk, hogy a halál nem töröl el semmit, érintetlenül hagyja a lét teljességét, de a saját halálunkon túl, vagy azon túl, ami meghal belőlünk, nem tudjuk a maga teljességében felfogni a lét folytonosságát. Nem tudjuk elfogadni, hogy annak a lénynek, aki meghal bennünk, korlátai vannak. Mindenáron túl akarunk lépni ezeken a korlátokon, túl is lépnénk, és fenn is tartanánk őket.
Amikor meg kellene tennünk a döntő lépést, a vágy kifordít bennünket önmagunkból, tehetetlenné válunk, a minket hajtó indulat azt követelné, hogy darabokra törjünk. De túlcsorduló vágyunk tárgya, a szemünk előtt, ahhoz az élethez köt, amelyből ki akartunk törni. Milyen édes dédelgetni a kitörés vágyát, életben tartani magunkat a vágyban, anélkül hogy elmennénk a végsőkig, hogy megtennénk a döntő lépést! Milyen édes dolog hosszasan elmerülni vágyunk tárgyában, a vágyban életben maradni, ahelyett hogy elmennénk a végsőkig, s meghalnánk, engednénk a heves vágy túlságának. Tudjuk, hogy képtelenség birtokolni e tárgyat, amely eléget minket. Vagy elemészt bennünket a vágy, vagy nem éget többé vágyunk tárgya. Vagy az egyik következik be, vagy a másik. Csak egy feltétellel birtokoljuk vágyunk tárgyát: ha elapad iránta a vágyunk. De inkább a vágy haljon el, mint hogy mi haljunk meg! Beérjük egy illúzióval. Ha birtokolnánk tárgyát, az megadná nekünk azt az érzést, hogy beteljesült a vágyunk, és nem haltunk meg. Nemcsak hogy leteszünk arról, hogy meghaljunk, hanem a vágy tárgyát, amely valójában halálvágy volt, a hosszú élethez kapcsoljuk. Gazdagítjuk életünket, ahelyett hogy elveszítenénk."
Az igazi dráma ---, mint műalkotás --- az , ami folytonosan teszi föl nekünk a kérdést , hogy mink kik is vagyunk . Ha ezt komolyan gondoljuk , akkor szakítani lehet egy új drámaelméletben azzal a régi fogással , hogy az író a mű végére kinyír pár személyt , akikkel az olvasó szimpatizált .
