Olyan topicot szeretnék ezzel összehozni,ahol mindenféle régiség szóba jöhet.akár az őskortól a komunista rendszerig...Ha valakinek othonában olyan régiség hever amiről fogalma sincs,hogy mi lehet,akkor itt ha közli akkor mi beazonosithatnánk stb...De ha csak valaki dicsekedni szertne ereklyéivel az bátran itt megteheti..Az öskövületen át a numizmatikán keresztül minden szóba jöhet ami antiknak számit..
Segítségeteket kérem. Van egy porcelán kávékiöntőm, amelynek márkajelzését nem ismerem. Csatolom a képet, kérem aki felismeri és információval tud szolgálni írjon nekem. Üdvözlettel: Kincsi59
Segítségeteket kérem. Van egy porcelán kávékiöntőm, amelynek márkajelzését nem ismerem. Csatolom a képet, kérem aki felismeri és információval tud szolgálni írjon nekem. Üdvözlettel: Kincsi59
Sziasztok kedves gyűjtők!A segítségeteket, illetve véleményeteket szeretném kérni! A képeken látható lámpák mennyit érhetnek? Remélem valaki kompetens a témában! További szép estét és kellemes ünnepeket!
Ennek a cetlinek nincs köze a festményhez (vagy nyomathoz). Annyi van ráírva, hogy a Német Birodalom területén jogvédett anyagra van festve; az anyag maga (nem vagyok műszaki ember, így ez nem 100%) valamilyen papundekli, préselt lemez, és a feltalálójáról van elnevezve.
Nekem is véletlen az ismeretség ezekkel a tányérokkal. Valamikor középiskolás koromban termelési gyakorlaton egy ipari üzemben voltam egy hónapig. Ott kaptunk az üzemi étkezdében ilyen tányérokban ebédet. Aztán évtizedekig nem is találkoztam ilyen tányérokkal.
Mígnem az egyik régiségpiacon a szemembe ötlött és rögtön felelevenedtek a korai emlékeim. Megvettem az első darabot. Azután már csak észre kellett vennem, hogy van valahol eladó. Így már van több is.
Szeretem a nagyon fiatalkori emlékeimben megjelenő tárgyakat. Sajnos ma volt egy szomorú tapasztalatom. Nem vettem észre, hogy az egyik eladónál (egyébként kedves ismerősöm) az asztalon volt egy fakeretes tükör, amit anno a cipőboltokban használtak a padlóra téve. A tükör kerete ferde állású, így álló helyzetben is tökéletesen lehetett látni a felpróbált cipőt. Megvette előttem egy olyan ember, aki súlyos pénzkötegekkel jár a piacon és egy hatalmas raktárban gyűjtögeti az ilyen holmikat.
Ezt ma elbuktam, de azért találtam mást. Az ilyenekből van nekem egy cipősdoboznyi, de ezt jobban kedvelem, mert az egyik skálája bécsi coll osztású. Tehát a mi vidékünkhöz közelebbi, mint az angol és amerikai gyártmányok.
(A képen lévő árat ne nézzétek, mert azt nem akartam föltétlenül publikussá tenni, de most már ilyen későn nincs kedvem képet átszerkeszteni.)
Én nem vagyok oda a Zsolnayért, mert az újabbak nem tetszenek, a különlegesek-nagyon régiek pedig megfizethetetlenek. De néha lecsapok egy-két olcsó, egyszerű, háború előtti darabra.
Nekem ilyen ovális Zsolnay tányérjaim vannak (persze másfélék is), de ilyenből szoktam enni a bográcsban főtt halászlét, meg gulyást. Még azt is elkövetem, hogy a vendégeink is ilyenben kapják a bográcsos főzeteket.
A Zsolnay pecsétről valószínűleg jól be lehet határolni a tányérok korát. De a kort nem mindig kell nagyon pontosan számon tartani, mert fontosabb az, hogy a tárgy ízléses legyen és teccen. (Azért írtam így, mert nem tudom hogyan kell helyesen írni.)
Valahol van egy könyvem, ami a Zsolnay jelzésekről szól, de vagyok olyan hanyag, hogy nem tartom rendesen nyilván a könyveimet. Viszont ha mégis kezembe kerül a könyv, akkor jelentkezem.
Én a Gránit gyárról annyit tudok, hogy 1920-ban alapították. Tehát a tányér ettől nem sokkal későbbi is lehet.
Viszont a borsólevesről többet is tudok. Minden ismeretemet erről összegyúrva dióhéjban csak annyit, hogy én is kipróbáltam volna a tányért, ha lenne borsóleves.
Ezt az asztalt én már korábban is láttam a neten, csak máshol, kb. akkoriban, amikor Ön ezt a kommentet írta. Valóban ritka varróasztal, alighanem kastélyból, vagy úrilakból. Ilyen igényesség nagyon ritka, egyedi megrendelést feltételez. Én őszintén csodálom, hogy a közismerten gyenge középlábas konstrukció idáig kibírta ezzel a márvánnyal. Ami a korát illeti, azt elég nagy biztonsággal az 1850-es , esetleg a 60-as évek első felére tenném.
