Az eladó szerint egy német férfi gyűjteményéből származik. Ami nem feltétlenül jelenti azt, hogy német gyártmány. Kb. mennyit érhet reálisan? Durván. Mert eléggé horror áron hirdetik, nyilván ezért is nem kelt el eddig.
Kevés az információ, látni kellene a szerkezetet. Ilyen felhúzású-állítású szerkezeteket, eltérő minőségi kivitelben nagyjából a XIX. század végétől a XX. század első harmadáig készítettek, és én leginkább a századforduló és első világháború közötti időszakra tippelnék.
Ugyanakkor lehet benne egy egészen egyszerű, kő nélküli pecekjárat, és valami igényesebben kidolgozott szerkezet is, ezt látni kellene. A toknál sem mindegy, hogy most bronz, spiáter, préselt lemez, faragott márvány vagy öntött műmárvány-gipsz, és egy képről ezt sem lehet megmondani.
De az igazság az, hogy túl nagy értéket ezek semmiképpen sem képviselnek.
Köszönöm, ezt jól esik olvasni. Egyébként pontosan ezért állítottam össze az egészet, támpontként az elinduláshoz - ami nekem is hiányzott annak idején.
Elkezdtem olvasgatni a weboldaladat, hát az egy aranybánya. Ha senki nem köszönte még meg, megragadnám az alkalmat és minden olvasód nevében köszönöm a fáradságot, hogy ezt nekünk összeraktad.
Több lehetőség is van - de mind igényel némi felszereltséget. Törött rugót összeforrasztani általában nem lehet, ponthegesztés-keményforrasztás sem fog megtartani, újra le fog törni hamar ott - vagy rögtön, a harmadik hajlításnál...
Én bemetszeném a kar végét mélyen (vékony, 0.5-0.3-as vágókoronggal, vagy gyémántporos fűrészhuzallal), és abba forrasztanék be egy új, erős rugószálat, megfelelő ívre hajlítva. De mivel a karnak maradt így is túlnyúló vége, amin némi erőkar tud keletkezni - kicsit átcsiszolva lépcsősre a rugónak kialakított fészekbe be lehetne tenni egy kimondottan oda hajlított U alakú rugót, ami nyomná fel a végét erősen - ez is tudna működni. De ehhez is kell reszelni-csiszolni, és kell megfelelő minőségű rugószál, amit hajlítani tudsz.
Sajnos ehhez a típushoz pótalkatrészt nem fogsz találni - vagy csak bontásból, ha lelsz egy ugyanilyen szerkezetet - tehát a javítás a járható.
Jobban beleondolva lehet, hogy eleve hiányzott egy alkatrész, mert hibásként vettem és az volt a hiba, hogy nem lehetett felhúzni. Ha így van, csak az a kérdés, hogy milyen alkatrész hiányzik és honnan lehet beszerezni. Gondolom egy rugó de akkor mi az a kicsi, görbe nyelű buzogány? :)
Sziasztok, segítséget szeretnék. Egy Junghans Astra zsebórát próbálok összerakni szerviz után, de a felhúzószerkezettel nem boldogulok, itt vannak a fotók: Szétszedéskor a számlap oldalról sajnos nem készítettem fotót, gondolom egyszerűnek tűnt. Most sehogy nem tudok rájönni, hol és hogy volt az kis rugó rögzítve, hogy tegye a dolgát. Szétszereléskor nem emlékszem, hogy bármi elrepült volna, de nincs kizárva, hogy hiányzik valami. Találkozott valaki ilyennel? Köszönöm előre is.
Más szakmában is van ilyen technológia. A nejem azzal kezdi a főzést, hogy az alkoholos öblítőt felnyitja. És megy a torokra és a kacsa alá, hogy ússzon.
Kezdő kísérletnek megteszi, de igazándiból nem ez a jó menete a dolognak, és erősebben szennyeződött szerkezeteknél nem is biztos, hogy ez eredményre vezet.
Az alkoholos öblítés szép felületeket szokott adni ugyan, de szinte semmi olyan szennyeződést sem old - ami viszont az óraszerkezetekre jellemző. A benzin meg nem old mindent, a sima áztatás-öblítés is általában csak kevésbé szennyeződött alkatrészeknél eredményes.
Papírforma szerint a szokásos "ipari" módszer a szappanlúgos (kotyvás, ELMA RED készen kapható, csak eléggé drága, viszont kis szerkezetekhez a házilag szalmiákszeszből és kenőszappanból kevert kotyva nem feltétlenül a legjobb, én inkább azt csak nagyóra-szerkezetekhez, tokokhoz, és extrém módon szennyezett dolgok előmosásához használom) mosás, majd egy előbenzines (ami a kotyva maradékát is eltávolítja) és egy benzines utómosás.
Nyilván sem a benzin, sem az alkohol gőzét nem jó "iparilag" szívni folyamatosan, de igazándiból egy kis benzinszagtól nem lesz még bajod, jellemzően annak sincs, aki napi szinten foglalkozik ezzel.
A sima áztatás viszont nem ritkán egyszerűen kevés - ezért is van óramosó, sőt, ezért készítettek kézi hajtású óramosókat már a XIX. században is. A Aliexpressen nemrég még lehetett kapni egész kicsi, kvázi befőttesüveg-fedélbe épített USB meghatású óramosót pár tízezerért - most éppen nem látok, de érdemes várni, hátha felbukkan, mert igazán egyenletes, megbízható eredményt mosó nélkül elérni nehéz.
Sziasztok, kezdő hobbista vagyok, tervem, hogy szervizelek pár régi órát. Igyekeztem ahonnan csak lehet eltanulni a fontosabb dolgokat, de nyílván tele vagyok kérdőjellel. Az alkatrész elmosást három kis tálban végzem, az elsőben mosóbenzint használok, ecsettel szépen lemosok mindent, majd izopropánollal leöblitem kétszer. Az első kérdés, hogy ez nagyjából jó-e? A második, hogy nem okoz-e kárt ha belélegzem a benzint és az alkoholt, illetve a szemre nem káros-e? Kb. havonta egyszer lennék kitéve ennek, szóval nem ipari mennyiség. Köszönöm előre is.
Nem tudom, remélem nincs vele semmi baj. Aggaszt az is, hogy Csupacsoki is rég eltűnt, a köztünk meglévő egyéb csatornákon is elérhetetlen, aggódom, hogy baj lehet vele...
Sajnos leült az összes órás fórum nem is kicsit, mint ha elmúlt volna a nagyérdemű lelkesedése a téma iránt (pedig az órabörzéken most is ugyanolyan nyüzsi van). Nyilván a fészbúkos órás csoportok jobban pörögnek, de azok meg szerintem nem alkalmasak ennyire kötetlenebb és hosszabb rögeszmecserékre, no, de ez van...
Függesztett billegő ("schwebegang"), amúgy láthatóan rongy a hajszálrugó sajnos...
És nehéz ügy, mert alapból jól áttekinthető, jól átlátható működésű szerkezetek egyfelől általában az olcsó vekkerek, nagyobb óraszerkezetek (már amelyik persze), amelyek viszont általában silányak, nem érdemes ilyen projektbe tenni őket. Kisebb méretű jó minőségű zsebóra és karóra-szerkezeteket meg ritkán készítettek tényleg jól átlátható kivitelben, a szkelettált verziók meg még ritkábbak - és szintén nem olcsók.
