Itt megírhatod a más helyen minimum 'fél-offnak' számító gondolataidat, legyen az bármi, ami eszedbe jut gyermekkorról, családról, közös együttlétekről, nagymama főztjéről, egyszóval az élet íz-emlékeiről.
Egy történész, egy Michelin Guide-os séf és egy hegyaljai borász munkájának köszönhetően megjelent a Hőseink az étlapon, amely a reformok és a szabadságharc korszakával foglalkozik történelmi szempontból, kiegészítve 12 híres személyiség (Andrássytól Wesselényiig) gasztronómiai szokásainak a feltérképezésével, a róluk elnevezett - például Kossuth nevét 10 étel viseli, még egy USA-ban készült torta is! - étel, a séf pedig elkészített ezekből egy menűsort, amely elkészítéséhez tanácsokat is ad, a borász pedig borokat ajánl mellé, mert valamikor borivó nemzet volt a magyar.
Tehát az Andrássy gulyástól a Wesselényi karéjéig - sok, sok ősi, elfeledett ételt támasztottak fel!
Túl nagy lángoskedvelő én sem vagyok, néha persze megkívánom, a budafoki piacon elfogadható krumplis lángost kínálnak, nem is horror áron. Szigorúan csak fokhagymával ecsetelem, semmi sajt, tejföl, meg egyéb huncutságok.
Néha itthon is sütünk kefíres lángost, a tésztája egy hétig elvan a hűtőben, csak annyit veszünk ki belőle, amennyi egyszerre elfogy.
Meg persze szeretem a zsírban sült pirítóskenyeret is fokhagymával bedörzsölve, gyerekkoromban sokszor volt vacsorára, citrompótlós teával :)
Igen Say Noémi a te korosztályod. Nem hinném hogy az én korosztályom olyan nagy lángos kedvelő lenne, mint ő vagy ti. Mert ugye 1953-tól 3 évig Angyalföldről jártam Kelenföldre dolgozni. A Kádár utcából a Visegrádin keresztül jutottam el a 49 villamosig, ami kivitt Kelenföldre. Nos a Visegrádi és körút sarkán volt egy lángossütő. Valami iszonyat büdös, gondolom hetekig használt, olajban sütötték ott a lángost. Szerintem krumplilángos volt. Az egész utcát belengte a bűz. Nem tudom milyen éhesnek kellett ahhoz lenni, hogy azt megegye valaki, de vették. Semmi tejfől vagy bármi, csak a puszta lángos, büdös olajban.
Otthon sütöttünk néha lángos vacsorára. Rendes kenyértésztából és disznózsírban. Megsóztuk és bedörzsöltük fokhagymával, ugyanígy szerepelt vacsoraként a zsírban pirított kenyér is.
A kelkáposzta főzeléket viszont szívből útáltam, nem is ettem azóta se, hogy felnőttem.:-)
No meg levest sem eszem szinte soha. Mert ha megeszem egy tányér bármilyen levest, akkor jólaktam, nem tudok utána már semmit enni.
Ettől függetlenül tisztelem és szeretem Saly Noémit.
Mert finom. Igaz külhonban nem igen találkoztam vele, kivéve egy torontói kávézót. Persze valami más neve volt de kinézésre és ízre nagyon pozsonyi kifli volt.
hat, igen, az angolok viszont nem jol emlekeznek a barna windsori levesre. sokan szidjak, de igy ranezesre egesz jol nez ki, egy jo, suru bableves barany- vagy marhahussal.
