Keresés

Részletes keresés

hablány Creative Commons License 2013.11.28 0 0 18539

Szép napot Mindenkinek!

 

Reményik Sándor

Egy téli tölgylevélre

E levelet a hegytetőn találtam,
Hóban feküdt, az erdőhöz közel,
Fákról hullt gyémántporral beszitáltan.
Míg zöld volt, írni rá nem lehetett.
De hogy megbarnult, megkeményedett:
Az írás felcsillámlik rajta,
S tűnődvén, lelkem elsóhajtja:
Kellett a dér, a tél, a hóvihar,
S a zuzmara, a zordfényű palást,
Hogy egy Kéz azt írhassa ránk, amit akar.

 

 

Előzmény: Bűvössárkány (18538)
Bűvössárkány Creative Commons License 2013.11.24 0 0 18538

Kormányos Sándor:
Mindenért…

A vágy, mely folyton
elcsavargott,
tudom, majd egyszer
visszatér,
s akkor, a döbbent
pillanatban
én fizetni fogok
mindenért.

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2013.11.24 0 0 18537

Dsida Jenő:
Ha...

Istenem!
Ha ez a hullott, tömérdek levél
lehervadt, meghalt gyűlöletünk volna...

Istenem!
Ha ez a csöndes permeteg eső
szemünkbe-futó örömkönnyünk volna...

Istenem!
Ha ez a sűrű tejüveges köd
békélt tűzhelyek füstgomolya volna...

Istenem, Istenem!
Ha ez a vad szél a vágyott Szabadság
könnyebbült, tiszta lélegzete volna...

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2013.11.24 0 0 18536

Sági Erzsébet:
Bölcsülünk

Mire elmegyünk,
megtisztul a lélek.
Levetjük a gőgöt,
le a kevélységet.
Kezet nyújtunk - fejben -
rosszaknak és jóknak,
... már nem vágunk vissza
a minket bántóknak.

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2013.11.24 0 0 18535

Szép álmokat mindenkinek!

 

* * *

 

Leleszi Balázs Károly:
KRISZTUS-ARC

Egy Krisztus-arc van elrejtve
szíved mélyén
Mikor már végképp
összekuszálva látod az egész életed
keresd meg… Keresd meg!

Sallai Gabri Creative Commons License 2013.11.24 0 0 18534

Szép estét!

 

Endrődi Sándor

 

A szeretetről

 

Valakit, valamit szeretni kell.
Istent, szülőföldet, hazát.
Kinek lelkében nincs szeretet:
Az élete csupa pusztaság.
Valakit, valamit szeretni kell.
Nyíló virágot, kék eget,
Minden koldusnál százszor koldusabb,
Ki senkit, semmit nem szeret.
Valakit, valamit szeretni kell.
Jók vagyunk, ha szeretünk.
Az Isten a szeretet tüzét
Szövet nélkül adta nekünk.
Valakit, valamit szeretni kell.
Hogy szívünk boldogabb legyen,
Kivert kutyánál is gazdátlanabb
Az ember, hogyha szívtelen.
Valakit, valamit szeretni kell.
A szerető szív tündököl.
S Isten világa örök éj marad
Annak, ki mindent csak gyülöl.

 

Előzmény: Pannika127 (18533)
Pannika127 Creative Commons License 2013.11.24 0 0 18533

Lemaradt...

 

Előzmény: Pannika127 (18532)
Pannika127 Creative Commons License 2013.11.24 0 0 18532

Szép estét mindenkinek!

Pilinszky János

Őszi vázlat

 

A hallgatózó kert alól

a fa az űrbe szimatol,

a csend törékeny és üres,

a rét határokat keres.

 

Riadtan elszorul szived,

az út lapulva elsiet,

a rózsatő is ideges

mosollyal önmagába les:

 

távoli, kétes tájakon

készülődik a fájdalom.

 

 

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2013.11.23 0 0 18531

Kormányos Sándor:
Láttál, és én láttalak…

Kimondatlan
konok szavak
a némaságban
vágy feszül,
szemed tükrén
harmatozva
késő őszi
bánat ül.
Kéz a kézben
reszketés,
én mindig
téged vártalak,
s szerelmünk
ma annyi csak,
hogy láttál
és én láttalak.

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2013.11.23 0 0 18530

Buda Ferenc:
Szürkeszemű

Szürkeszemű szelíd este
ereszkedik a szívemre.
Szürkeszemű szelíd éjjel
elmegyek nincsen-reménnyel.
Elmegyek, hisz úgysem bánod,
úgysem voltam, csak barátod.

S egyszer úgyis el kell menni.

Szerettelek és szeretlek.
Akarom, hát elfeledlek.
Elfeledlek, de megtartalak
régi szépnek, drága dalnak.
Ami jó volt, nagyon jó volt;
de szíveden fehér hó volt.
Fehér hóba beleestem,
nem tudtam, hogy feneketlen.
Nem tudtam, hogy ilyen forró

a fehér hó, a fehér hó.

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2013.11.23 0 0 18529

Illyés Gyula:
Mert szemben ülsz velem…

Mert szemben ülsz velem s csak a te arcod látom
és nincs mellette az enyém,
ahogyan megszoktam a fotografiákon
és előszobák tükörén;

mert szemben ülsz s csupán rajtad s nem épp úgy rajtam
látom az idő nyomait
s önzésem azt hiszi, én a régi maradtam;
a szívem elfacsarodik.

Ha nézne úgy szemem, ahogy huszonöt éve
s te akkor az vagy, ami ma:
sose találkozunk! Egymást észre se véve,
nem lelünk egymásra soha!

Élünk bár egy időt, ha akkor a hajam már
olyan, amilyen ma: fehér,
lakunk bár egy szobát, nem én mellém akarnál
feküdni, ha leszáll az éj.

Véletlen ennyi kell – esélyek milliárdja! –
hogy minden idők végzetes
egyetlen egyeként bírjalak, azt kívánva,
egyetlen egyedként szeress?

Mert szemben ülsz – hol is? Míg én itt egymagamban
nézek vissza és kérdezek, –
mint a célzóra, ha a golyó visszapattan,
sebet én kapok, éleset.

Mert szemben ülsz… Ne üljünk másképpen mi sosem már,
csak egymás mellett, szorosan,
mint a régi nyitott ülésen az utaspár,
ha jéggel jött a szélroham.

Üljünk mindvégig úgy, mint – emlékszel még, barátném?
akkor, repülve, szánon, ott,
Sásdon, a hóviharban! – tűrjem csak ostorát én,
mellemre vonva homlokod.

Szálljunk mindvégig így, hisz a szomj úgy lobog még,
ha itt, vagy csillag-messze vagy,
hisz csillag-űrt s időt ma is átkóborolnék,
hogy megtaláljalak.

Előzmény: Pannika127 (18528)
Pannika127 Creative Commons License 2013.11.20 0 0 18528

Szép estét mindenkinek!

 

Fésűs Éva

 

 Az ősz

 

Hűvös őszi szélben

sárga pille táncol, 

nem is pille, hanem 

falevél az ágról. 

 

Nem is egy, hanem száz! 

Hull az erdő lombja, 

okos kis sündisznó 

derékaljnak hordja. 

 

Mélyebbre húzódott 

a vakond a földbe, 

odúja nyílását 

a mókus betömte. 

 

Madárka csattog, 

elhagyott fészken, 

csak a szép kikerics 

virul még a réten. 

 

De mire a lombok 

táncukat eljárják, 

leveti majd ő is 

szép sziromruháját.

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2013.11.20 0 0 18527

Arany János:

Nem kell dér...

Nem kell dér az őszi lombnak,
Mégis egyre sárgul:
Dér nekűl is, fagy nekűl is,
Lesohajt az ágrul.

Nem kell bú az aggott főnek,
Mégis egyre őszül:
Bú nekűl is, gond nekűl is
Nyúgalomra készűl.

Hátha dér-fagy, bú-gond érte,
Ősze is már késő:
Hogy' pereljen sorsa ellen
A szegény lomb és fő!...

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2013.11.20 0 0 18526

Mészáros László:
Egy hajléktalan szól

Bocskorrá nő a fagy zsibbadt lábamon,
(hogy is telelhet mezítláb az ember)
macskáktól kölcsönvett konzervdobozon
csillagról kacsintó, szelíd fény hever

s nyelvemen forgatott Miatyánk csordul
bajszomról némán üres tenyerembe
s mikor szorgos lét szívembe alkonyul,
frissen fürdetek bölcs álmokat benne.

Minden emlék új ízű kenyér falat...
Már magamra sem emlékszem, hogy szaladt
Anyám szemébe könny mikor elestem.

S míg ábránd kályha melegével játszik,
büszke kéményfüst alól már nem látszik,
hogy gyűlnek elibém napok, időtlen.

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2013.11.20 0 0 18525

Videcz Ferenc:

Alkony

Utolsót hajlong fáradtan a nap,
Hosszú műszakra indul el az este.
Őszi bogár szól ablakom alatt,
Hirdeti: megért a szőlő gerezdje.

Félénk szellő gallyak közé szalad,
Utána nyúl incselkedőn az alkony.
Kék ruhában szunnyad a szilvamag,
Árny-takarót húz magára a balkon.

Régen-volt erdőn, emlékfák felett
Hold-délibábként hív sok útkereszt,
Cseng-bong egykori gímszarvasok násza.

Mi lesz a mákból holnapokhoz érvén:
Fakuló csík a látóhatár szélén;
Bevetett égen megmaradt barázda.

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2013.11.20 0 0 18524

Pilinszky János:

Mégis nehéz

Anya, anya,
ebben a sivatagban
mért hagytál itt, ebben a sivatagban?

Mért hagytál itt, hol minden oly kietlen,
és mindent mégis oly kíváncsian
szemlélgetek?
Tudod, hogy hány kísértés,
a semmi és üresség késdobáló
hány és hány pokla leskel itt reám?

Persze, a ruhák fodrát leeresztik,
a kelme megfakul, s a fű
beteríti az utakat.

Persze, persze, a feledés, az elmúlás -
de hol is hagytam abba? -
mégis élek,
mégis nehéz, anya, mégis nehéz.

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2013.11.20 0 0 18523

Kormányos Sándor:
Hiába futsz…

Elrejtőztél, mint
fák a ködben
késő őszi alkonyon,
s a döbbent hiány
könnye reszket
tűnődve az arcomon.
Elbújsz, hogy szíved
meg ne kössék, ki szabad
koloncot nem visel,
de mondhatsz bármit,
önmagától, az ember
sohasem bújhat el.

 

hablány Creative Commons License 2013.11.20 0 0 18522

 


Francis Jammes
Ima, hogy szeressem a bánatot

Csak a bánatom van, az maradt meg ismét,
de az enyém volt s az enyém ma is még.
Mért haragudjak, hogy mikor a szívem
fájt és tüzelt, leült mellém szelíden,
és ottmaradt, hogy a könny égetett?
Ó bánat, én szeretlek tégedet,
mert nem vagy olyan,aki engem itthagy.
Jaj! Ismerlek: te szép vagy, mivel itt vagy,
sosem hagynád el, mint hűtlen cseléd,
szegény szívem sötét, bús tűzhelyét.
Ó bánat, jobb vagy mint a kedvesem,
mert hogyha haldoklom majd csendesen,
ott lellek halotti lepedőn,
s szívembe vágysz még ott is epedőn.

Ford.Kosztolányi Dezső

 

 

 

Előzmény: Bűvössárkány (18521)
Bűvössárkány Creative Commons License 2013.11.17 0 0 18521

Szilágyi Hajnalka:
Hangulatjelentés...

Akkor, és ott

…én láttam a hajnalt, ahogy
szemedben hullámzott. Az álmok
kiszakadtak. Áradtunk, sodródtunk,
mint egy folyó, minek se partja, se hídja.
Mezítelen szívemről öledbe hulltak
a szavak, és a sóhajok.
könnyű, és szabad voltam…

(akkor, és ott)

Szerelem?- milyen banális szó…
Ébredés. Kiszáradt medrek. Madártávlatok.
Szeretés. Hiány. Vágányzár. Lekésett
ölelések. Valóság. Félbe maradt órák,
szavak. Hétköznapok, ünnepnapok.
Zuhanás. Repülés, benned, bennem,
dráma abban az egyfelvonásos világban.

(akkor, és ott)

Földig ért az ég. Valami óceánt rajzoltál
körém, hegyeket, madarakat, a felhőkre
kusza vonalakat. Rám hajoltál, hogy
megtartsd a szárnyakat, a zuhanó rögöket.
talán féltettél, talán szerettél…

(akkor, és ott)

Szembenéztem a világgal. A szél
csont-sovány ágkarokba kapaszkodott,
a reggelbe öltözött utcalámpák ébredő
fényében csak az éjszaka morajlott.
Esőarca lett az égnek, zuhogott a csend
körülöttünk. Nem volt már se óceán,
se madarak, se felhő, csak üres falak,
előttem, utánam hosszú telek,
omladozó felhőhegyek.

(…)

Késik a tavasz. Szívemen elvirágzott
álmok, mint valami félresikerült
falfirkák a csupasz házfalon. Két
lélegzet közt hallgatnak az érintések.
Lassulnak a szavak, fáradnak az ölelések.
Világunk a túlhordott álmokkal megtelt.
Szerelem?- milyen banális szó…
…de én láttam a hajnalt, ahogy
szemedben hullámzott. Együtt kelt
fel a nap és a hold,
(akkor, és ott)
hol egyszerre voltunk közel, és távol…

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2013.11.17 0 0 18520

Weöres Sándor:

HŰS

Megül a csend a fán
a lomb közepén.
Alig súrolja
egy-két madár.

Az árny, az éj
beléje vágva áll.
A lomb közepén
megül a csend a fán.

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2013.11.17 0 0 18519

Kormányos Sándor:
A negyvenedik ősz

A negyvenedik őszöm ez
vágyódás-hangú lágy zene
a messzeségbe hívogat,
úgy érzem menni kellene.

A negyvenedik őszöm ez,
s a dér-ütötte vágyakon
hosszú sóhajú szelek szárnyán
elvisz innen a fájdalom.

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2013.11.17 0 0 18518

Kormányos Sándor:
Szürkeségünk kékje

A dombok mögött már
őszi lánggal égnek
az erdők színére
csorgott alkonyok
s az esték merengő
csillag-hűvösében
nyár után sietnek
apró kis dalok.
Hallgasd velem, hogy lám
csak újra ősz van
s kettőnk nyarát is
köd takarta el
s ha kérdeznénk hol van
szürkeségünk kékje,
a festetlen csendben
már senki nem felel.

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2013.11.17 0 0 18517

Szép vasárnapot mindenkinek!

 

* * *

 

Böröczki Mihály:
NOVEMBER

A dombhajlatban megtorpan a pára,
ahogy az idő csomót köt magára,
már csak a konok, fagyba mártott gaz hajt,
a vízfolt alatt lyukat rejt az aszfalt,
sok lélegző még nem lelt menedékre,
az ég sem vált már jókedvében kékre,
a hűs szél pálló kévéket nyalábol
a frissen szántott termő derekából,
az ághegyekről lenyújtózva csöppnyit,
a köd a lassú fák fölé özönlik,
a november is kedvet kap magához,
a világ hozzákezd a változáshoz,
a látóhatár deres fagyba rémül,
s egy másik Isten háborúzni készül.

 

Sallai Gabri Creative Commons License 2013.11.16 0 0 18516

Szép estét!

 

Teráz anya

 

Himnusz az élethez

 

Az Élet egyetlen esély – vedd komolyan
az Élet szépség – csodáld meg
az Élet boldogság – ízleld
az Élet álom – tedd valósággá
az Élet kihívás – fogadd el
az Élet kötelesség – teljesítsd
az Élet játék – játszd
az Élet érték – vigyázz rá
az Élet vagyon – használd fel
az Élet szeretet – add át magad
az Élet titok – fejtsd meg
az Élet ígéret – teljesítsd
az Élet szomorúság – győzd le
az Élet dal – énekeld
az Élet küzdelem – harcold meg
az Élet kaland – vállald
az Élet jutalom – érdemeld ki
az Élet élet – éljed!

 

Előzmény: Pannika127 (18515)
Pannika127 Creative Commons License 2013.11.15 0 0 18515

Szép estét mindenkinek!

 

 

Filipszky Baran Ilona

Mit adhatok 

Amit adhatok, azt nyújtom neked,
érző szívem, s tiszta lelkemet.
Az otthon melegét, csendes ölelést,
boldog perceket, ritka kincseket. 
Mit az élet ad, mind megosztom veled.


Pannika127 Creative Commons License 2013.11.13 0 0 18514

Szép estét, Bűvöskék!

 

Takáts Gyula

Esti beszélgetés

 

Csu Fu, ha este lett,

nem gyújtott soha mécset

s a kérdésemre így felelt:

– A mécs kis kört világít,

de nézd csak, a sötét

átfényli az egészet… –

 

 

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2013.11.13 0 0 18513

Baranyi Ferenc:
Csillagrománc

Éjszaka a kedvesemmel
szakajtóba gyűjtöttük a tófenékről
a visszatükrözött csillagokat
s a teli szakajtót egy topolyagallyra tettük.
Amíg alatta csókolóztunk:
vásott szellő kúszott fel sebesen a topolyafára
s a szakajtót kedvesemre borította.
Ahogy ott állt a lány
meztelenül és remekbeszabottan
a vállára, mellére záporozó csillagokkal:
szürke kis verébnek tűnt föl mellette
Évástól, Kleopátrástól, Loreleyestől és Lollobrigidástól
a világ minden szépasszonya,
aki csak volt, van és lészen eljövendő
gyönyörűvé nehezíteni az életünket.

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2013.11.13 0 0 18512

Baka István:

Csak a szavak

Csak a szavak már nem maradt más
csak a szavak csak a szavak
a tó szavában úszom én hol
a hínár mondata tapad

testemre és a mélybe húzna
de hát az is csak szó a mély
nevezz meg és a név a szó majd
kiszabadulva partot ér

csak a szavak már nem maradt más
nem táplál a kenyér s a bor
lélek vagyok ki test-koloncát
hurcolva folyton megbotol

a semmi és a lét közötti
küszöbben bár ez a küszöb
szó maga is csak és riadtan
tévelygek a szavak között

jó volna lenni még talán de
mit is tegyek ha nem lehet
a szótáradba írj be s néha
lapozz föl engem és leszek

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2013.11.13 0 0 18511

"Az utakat sokáig nem érti meg az ember. Csak lépdel az utakon és másra gondol.

Néha széles az egyik út, aszfaltos, néha rögös, barázdás, meredek. Az utakat sokáig csak alkalomnak tekintjük, lehetőségnek, melynek segítségével elmehetünk a hivatalba vagy kedvesünkhöz vagy a rikkantó tavaszi erdőbe.

Egy napon megtudjuk, hogy az utaknak értelmük van: elvezetnek valahová. Nemcsak mi haladunk az utakon, az utak is haladnak velünk. Az utaknak céljuk van. Minden út összefut végül egyetlen közös célban. S akkor megállunk és csodálkozunk, tátott szájjal bámészkodunk, csodáljuk azt a rejtelmes rendet a sok út szövevényében, csodáljuk a sugárutak, országutak és ösvények sokaságát, melyeken áthaladva végül eljutottunk ugyanahhoz a célhoz. Igen, az utaknak értelmük van. De ezt csak az utolsó pillanatban értjük meg, közvetlenül a cél előtt."

(Márai Sándor: Ég és Föld – Az utak)

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2013.11.13 0 0 18510

Szép estét mindenkinek!

 

* * *

 

Szécsényi Barbara:
A kisebbik szégyennel

Hogy juttathattak el
a vasárnap déli gyöngyöző levestől,
az anyák tésztás körmű kezeitől,
a miértünk szolgáló szeretet kondérjainál
korgó gyomrú ácsorgásokig?
Ki fojtja el a földre ejtett tekintetekben
burjánzó szégyent,
a gerinctörések szisszenéseit?
A jóllakottság szánó szemei elől
hová menekítik az éhezőket?
És ki menti föl a felnőtt fiakat,
kiket gyermekségbe kényszerít e kor?
Régvolt háborús idők kísértetei járnak.

Ma megcsókolom anyám tányérokkal
rakott kezeit.

 

 

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!