Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy ezen a terepen nem lehet normális áron venni.
Ami számomra totális rejtély, az az, hogy ki lehet az, aki harcolt Hedin: Rejtelmes Indiájáért egészen 55 ezerig... A vaterán rosszabb napokon 10 darab biztos van akár 3 ezerért is.
Köszi! Nekem védőborítóból megfelelne a restaurált is (tudom, hogy te nem preferálod). Nemrég vettem olyanokat egyébként, ahol nehéz eldönteni, eredeti-e a borító, vagy csak ügyes utánzat.
Én vagy 10 éve 40-ért vettem egy normális állapotút, szerintem mára kb duplázta az értékét. Természetesen borító nélküliről beszélek, borítósnál a határ a csillagos ég, de 100+ az biztos.
Sajnos azt kell mondjam, otthon házilag nem kivitelezhető a savmentesítés, egy papírrestaurátor ismerős mondta, aki a pannonhalmi bencések állandó restaurátora.
Ilyen sprayt még nem használtam, de 900 g ha aeroszolként fújod a lapokra, az érzésre kb. 30-40 000 lapra tuti elég, de inkább többre (de kiszámolható, nézd meg 1 g folyadék aeroszolként mennyi m2-et tud lefedni ).
viszont amit idéztél ("Az európai 1860-tól 1970-ig gyártott géppapírok az alkalmazott gyártási technológia (pH: 4,5) és facellulóz, facsiszolat felhasználása miatt savasak, ezért folyamatosan tovább savasodnak. A papír szilárdsága az anyagösszetételtől és a tárolási körülményektől függően 50-150 éven belül annyira lecsökken, hogy törékennyé, használhatatlanná válik.") nekem kevéssé tűnik hihetőnek. Lekapva 8-10 könyvet a polcról, az ún. "nagy" útleírások, a díszes kivitelű kötetek papirjai remek állapotban vannak kivéve a Kreitnert, azt befújnám, ha lenne ilyen folyadékom. A vele majdnem egyidős, lassan 140 éves Lózcy: A Khinai ... papirja szerintem remek, mint a Déchy v. Höhnel is, de mondjuk Vay: A keleti féltekén szó szerint hihetetlen állapotú, mintha tavaly jött volna ki a nyomdából, nem lassan 120 éve. Még sárgulásnyom sincs rajta semennyire, nem is tudom milyen prémium minőségű papirból gyártották. A Kreitner mellett Újfalvy kötete szorulna alapos befújásra, de az nem is díszkiadás, ezért gondolom valami költségtakarékosabb vacak papírból készült.
Az MFTK 20-as 30-as években kiadott könyvei sokkal veszélyeztetebbek, gondolom a háború után, majd a világválság alatt a lehető legolcsóbb, ám nem túl tartós papírt szerezték be (biztos nem gondoltak arra, 2020-ban ez probléma lesz-e valakinek vagy sem :)).
De az egyszerűbb kötetek sem vészesek, Rappenberger, Sámi, Boccardo, mind kicsi A50-nél kisebb kötetecske, én nem aggódom, hogy 30-40 éven belül komoly gondjuk lenne. Persze biztos vannak rossz állapotú könyveim, de azok nem akadtak a kezembe. Illetve mint előbb írtam, én nem a 100-130 éves kötetek miatt aggódom, a 20-40-es évek kötetei az igazán rossz minőségűek, ott vannak olyanok, ahol van miért aggódni.
Szöget ütött a fejembe az a néhány mondat, amit nemrég írtak páran a könyvek élettartamáról és savasodásáról, így próbáltam kicsit utánaolvasni a témának. Itthon volt egy átfogó savtalanítási projekt, melyben az értékes levéltári dokumentumok savtalanítását végezték el. Az ehhez kapcsolódó dokumentumokból emeltem ki néhány érdekes fejezetet.
„Az 1850-es évekig az európai papír gyártására kizárólag rongyból nyert cellulózt használtak, amely még a 19. sz. eleje óta alkalmazott savas közegű enyvezéstől sem gyengült meg nagymértékben. Az 1860-as évektől egyeduralkodóvá vált a fa-cellulózból, gyakran facsiszolat hozzáadásával gyártott, savas közegben enyvezett, már a gyártás után is savas papír használata a kiadványok és kéziratok előállítása során. A 19. sz. második fele óta készült iratok, kéziratok és különféle nyomtatványok egyre növekvő mennyiségben kerültek a levéltárak állományába, ahol az elmúlt 150 év során a papírok savtartalma a papírban végbement savas lebomlás és a savas levegőszennyező anyagok hatására tovább növekedett. A facsiszolat-tartalmú papírok igen hamar, 20-30 év alatt nagy változáson mennek keresztül: sárgulnak, barnulnak és meggyengülnek; néhány évtized után egy hajtástól is eltörhetnek. A facsiszolatot nem tartalmazó papíroknál a savasság nem okoz ilyen hirtelen, nagy változásokat, de a gyengülési folyamat ezekben is megindul. A papír savasodásának mértékét két fő tényező határozza meg: a papírgyártási folyamata és a környezetből származóan külső eredetű savasodás. Az európai 1860-tól 1970-ig gyártott géppapírok az alkalmazott gyártási technológia (pH: 4,5) és facellulóz, facsiszolat felhasználása miatt savasak, ezért folyamatosan tovább savasodnak. A papír szilárdsága az anyagösszetételtől és a tárolási körülményektől függően 50-150 éven belül annyira lecsökken, hogy törékennyé, használhatatlanná válik. A savtalanítás talán a legfontosabb eljárás a papír restaurálásban, de nem mindenható. Nem képes ugyanis csökkenteni a biológiai károsodás veszélyét, mivel - a lúgos közeget kedvelő baktériumokon kívül - vannak olyan mikroszkopikus gombák is, amelyek lúgos közegben is jól megélnek; nem akadályozza meg az oxidatív és fotokémiai reakciókat, bár ezek savas termékeit a hátramaradó puffer-só közömbösíti, vagy megköti; a már törékennyé vált papírt nem erősíti meg és nem képes összekötni a szétvált papírdarabokat. Ugyanakkor a károsító savas hidrolízist megállítja, és - ha a savtalanítást megfelelő anyaggal végzik - egy időre védettséget ad a papírnak a savas hatásokkal szemben.”
Azt írják még, hogy 40-50% körüli az ideális páratartalom és kb.18 fokos hőmérséklet (havi 10%-os ingadozással), de hát... az maradjon meg a levéltáraknak. Bemutatták a különböző eljárásokat és értékelték is ezeket. Az egyik módszer esetében egy szerrel kell bepermetezni a papírt, ami nem mérgező, nem okoz elváltozást a papíron, de védelmet ad a savasodással szemben. A tanulmány szerint egyik módszer sem olcsó (124Ft/lap árajánlatról írtak), én erre a leghatékonyabbra kerestem rá. A permetezésre használt folyadék flakonja (900g) 125dollár, arra vonatkozóan viszont nem találtam információt, hogy ez mennyi papírra lenne elegendő. Gondolkodom rajta, hogy kipróbálom, mert ideális esetben még van 40-50 évem, és nem szeretném látni, hogy az imádott sorozatom és más útikönyveim elporladnak.
Van esetleg olyan közöttünk, aki kísérletezett már hasonlóval?
Hogy mennyire zseniális üzletember volt a Benyovszky könyveket kiadó Ráth Mór, arra jó példa, hogy Stanley Legsötétebb Afrikában című művét meg lehetett vásárolni füzetenként, amelyek minden hónap elején és közepén jelentek meg. Így szép lassan össze lehetett gyűjteni annak is, akinek nem volt pénze egyben megvenni. És külön meg lehetett vásárolni az elhíresült zöld kötéseket, amiken a jó öreg Stanley arany színben van nyomva a néger bennszülött mellett. 30 éve kiskamaszként egy jóbarátom így vette meg a könyveket, még füzetenként, borítóstul. És jól emlékszem, minden füzetben voltak hirdetések, többek közt Benyovszky könyve is. Akkor határoztam el, hogy jó lenne megvenni.
Ezt a füzetes módszert még egy esetben láttam, az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben sorozatnál, van is két ilyen könyvem. Ott még inkább jogos volt, 21 részt egyszerre kifizetni kevesek kiváltsága volt.
Köszönöm! A Hankó-kötetet rögtön utána én is megrendeltem a Bookline-on valami 1300 vagy 1500 Ft-ért. Lutri, hogy lesz-e papírborítója, mert az esetek nagyobb részében nem írják oda, így itt sem volt feltüntetve. De anélkül is szép kötet. Aztán ha belebotlok emészthető áron egy gyűjtői példányba, majd megveszem azt is.
