Megvan a 7. könyv címe!
Az is biztos, hogy 2007-ben megjelenik!
Csupa jó hír így Karácsony előtt :-).
Kezdődjön hát a visszaszámlálás, legyen ez a "hivatalos" HP7 topic!
Nem akarlak kizökkenteni rózsaszín álomvilágodból, de AD-nek egy olyan HP kellett, aki:
- a saját életét nem becsüli semmire - fanatikusan harcol Voldemort ellen - kikezdhetetlen küldetéstudata van (én vagyok a kiválasztott) - a kellő pillanatban önnönmagát is feláldozza az Ügy érdekében
ebbe a képbe nem fér bele egy szerető család vagy gyám...
Ahogy én látom, ha Sirius nem került volna börtönbe, akkor Dd valahogy másképp szabadult volna meg tőle, a tervéhez fontos volt, hogy Harry szeretet nélküli, ellenséges közegben nőjön föl...
Szerintem meg csak akkor hibázott, amikor nem ismerte fel, hogy a Harry féle kölköknek nem elég azt mondani, hogy csináld ezt vagy azt, vagy éppen ne csináld.
Meg is kell indokolni és nem mindenféle önigazolással elhallgatni a mögöttes okokat és tényeket.
Továbbra is erősnek érzem, hogy Dd-t felelőssé teszed Harry nyomoráért.
Ha Siriust említetted volna, azzal egyetértenék. Mert (i) hogyhogy nem volt ott, amikor Siriust letartóztatták, (ii) hogyhogy nem volt kiváncsi annyira az ügyre, hogy személyesen kikérdezze őt, (iii) hogyhogy nem figyelt fel rá, hogy Barti Kupor tárgyalás nélkül küldte az Azkabanba, (iv) miért nem segített neki aktívabban, amikor szökése után majdnem sikerült Harry segítségével tisztáznia a nevét (ehelyett ráhagyta a szar kitisztázását Harryre és Hermionéra, és egy igencsak kényes és érzékeny műszerre, az időnyerőre) (v) miért tette ki Siriust annak, hogy a biztonsága Piton és Harry sikeres okklumencia-együttműködésén múlik
Tom és Piton esetében pedig úgy gondolom, hogy diák-korukban egy volt mindkettő a sok közül, nem indokolhatta semmi, hogy ilyen módon belebonyolódjon a nevelésükbe.
Szerintem azt tényként kezelhetjük, hogy AD keményen dolgozott azért, hogy HP-élete elég nyomorúságos legyen ahhoz, hogy a kellő pillanatban készen álljon az önfeláldozásra...
Természetesen erre azt feleled, hogy szükségszerűen ezt kellett tennie. Ez persze igaz, de nem teszi hamissá az előző állítást.
(Ha azt kérdezed, hogy mi az, ami tényleg AD hibája, és ami nem szükségszerűség, az az, hogy (talán) ő lehetett volna az az apa figura, aki segíthetett volna, hogy Tom és/vagy Perselus ne álljon a sötét oldalra.)
Speciel az ereklyék bevezetése az utolsó kötetben egy kicsit olcsó megoldás volt: írónéni azt akarta, hogy egy olvasó se találhassa ki az utolsó rész cselekményét -- hát, erre kétségtelenül jó módszer egy vadonatúj szál bevezetése, csak nem elegáns...
De ne csak bíráljuk, van, amit elegánsan oldott meg: ha meg kellett halljon az a három férfi, aki HP mellett állt (James, Sirius, Remus), akkor méltányos, hogy az a három is meghalljon, aki nyomorulttá tette az életét (Albus, Perselus, Tom), és így végre Harry felnőhessen, és a saját életét élhesse...
Talán Piton is megmaradhatna, és végre tényleg pszichésen is rendbe tehetné az életét és kapcsolatát Harryvel és barátaival.
A dologban jobban érdekel, hogy úgy érjen véget, hogy JKR ígérje meg, hogy a "kimaradt" 19 évet megírja egy legalább 3 részes kiegészítő regényfolyamban. :-)
Egy dologról (úgy emlékszem) még nem bezséltünk, és hátha van, akit érdekel.
Ki hogyan fejezné be szívesen a sorozatot a mostani 7. kötet helyett?
Sok fejtörés volt azon, vajon Rowling hogyan fejezi be. Ebből volt, ami bejött, volt, ami nem. De arról előre nem volt érdemes gondolkodni, ki hogyan szeretné befejezni.
Igaz, már sok idő eltelt, és még a fanyalgóknak is (mint nekem) "megszokottá" vált a befejezés, de azért talán még van, akinek van kedve elgondolkodni röviden valami alternatíván. (Akinek kedve van hosszan gondolkodni, az általában megírja, nem igaz?)
Néhány az én ötleteim közül, ahogy én befejezném:
- Nem lennének halálos ereklyék. Igaz, ezzel veszteség érné a Dumbledore-életrajzot, de, bevallom, számomra ő nem annyira fontos szereplő.
- Dumbledore nem osztaná az észt a freskójából (Pitonnak sem). A 6. kötet végén a halála sokkoló volt (számomra), de egyben a világ "fel is szabadult az uralma alól", és minden szereplő ekezdhet a saját fejével gondolkodni.
- Voldemort nem venné át az uralmat a világ felett, illegalitásba kényszerítve a világos oldalt. Sokat gondolkodtam ezen, és tény, hogy ez a megoldás elég realisztikus, de nekem akkor sem tetszik, én biztos nem így képzelném.
- Az Aranytrió visszatérne a Roxfortba, hiszen a hét kötet a hét iskolaévről szólt (volna).
- Lupin visszajönne tanítani az iskolába (aminek McGalagony lenne az igazgatója), és az csak a végefelé derülne ki, hogy valójában Piton volt az, álcázva, míg Lupin a megfelelő főzettel konzerválva alszik valahol. Így legalább meghalnia sem kellene Lupinnak (és persze a szintén konzervált Tonksnak), és a Sötét varázslatok kivédése tanár ismét "árulónak" bizonyulhatna, ahogy ez már szokás a Roxfortban.
- Piton természetesen jófiúnak bizonyulna, aki a 7. kötetben is folytatja kettős ügynöki tevékenységét: Voldemort küldötteként kerül be a Roxfortba, és a viágos oldalt segíti győzelemre. Csak kivételesen szeretnék ezért, amíg rá nem jönnek, kicsoda :-) Nagy sokk lehetne neki....
- Piton folytatná a megígért büntetőmunkát Potterrel (természetesen Lupin álcájában). Érdekesek lehetnének a párbeszédeik.
- Piton NEM fogadná örökbe Pottert! Lupinként sem! :-)
- Dumbledore természetesen gondoskodna (pl. egy főnixszel küldött időzített üzenettel?) arról, hogy Voldemort bukása után Piton rehabilitálják. Vagy Piton emlékét, ha nem maradna életben.
- Lehet, hogy Piton életben maradna: talán az egy év a rákényszerítet Lupin-álcában segíthetne neki valamit a gyógyulásban.
- A házimanóknak nagyobb szerep jutna, és természetesen nem halna meg a Szabad Manó sem (egyszerűen nem jut eszembe a neve... Nagyon szégyellem).
- Kiderülne, hogy a csokibékakártyákat mi mindenre lehet használni... (kémkedés? "telefonálás"? Csak volt valami oka annak, hogy Dumbledore nem akarta, hogy kivegyék onnan a képét...)
- Kiderülne, hogy Potter lélekdarabot hordozott: de ez a minisztériumi megszállás alatt visszatért Voldemortba, ezért is nem volt a 6. kötetben mentális kapcsolatuk. Így aztán a 7. kötetben Potter nem hallgatná ki Voldemort titkos gondolatait.
Még egy halom ötletem van, de nagyon későre jár.
Így a 7. kötet nem lenne sötétebb, nyomasztóbb a hatodiknál. A negyedik végén Cedric, az ötödik végén Sirius halála is feldolgozódik a következő kötetekben: így járna Dumbledore halála is. A hetedik kötet inkább teljes egészében azt a hangulatot árasztaná, mint a jelenlegi hetediknek a vége (nem az Epilógus): hogy a fiatalok veszik kézbe a dolgokat, és ahogy tőlük telik, igyekszenek megmenteni a világot, miközben órára járnak, aggódnak a házi feladatokon is (Voldemorton túl) stb.
Elismerem, hogy az általános légkör bemutatása (bár egy valódi hábborús regény azért ebben sokkal jobb!), Potter halálba induló jelenete, Dumbledore beszédének egy része (az élet-halál között) jó szövegek, és most már hiányoznának is. De ezekért a sajátt verziómban nem áldoznám be a 7. kötetet.
Ööö, nem, nem a hatos :) az ötös könyv, Luna Lovegood című (10.) fejezet ^^
Harry:"...attól féltek, hogy egy kuka mögül rám veti magát?"
Nem kötözködni akartam, csak ez a rész pont megragadt a fejemben, és tisztán emlékszem, hogy az ötödik kötetben volt... most meg bele is néztem, és stimmelt ;)
Szeretem JKR humorát. :-) Többek között azért is haragszom a filmekre (persze mindig nagyon várom, hogy láthassam, és megnézem, hiába puffogok ilyenkor) mert eddig ez a fajta intellektuális humor mindig elsikkadt, s max az a tipikus amerikai humor (chaplin-féle botladozás) képében volt jelen.
Akkor még nem volt kellően nagy Hermione kalandtűrő képessége. :D Az a szép keretes szerkezet miatt kellett. :) Ld.: DH, amikor a trió megy Voldi után a szellemszállásra, és Ron Csámpás után áhítozik, hogy megnyomja a macska a fán a göcsörtöt.
Fogadjuk el nagylelkűen ezt a magyarázatot. A Weasley ikrek óta tudjuk, hogy bizonyos bűbájjal kezelt dolgok adott varázslatokra tudnak egészen hihetetlenül reagálni. (Ld. a tüzijátékot, amikor arra vártak, hogy Umbitch megátkozza, mert attól automatikusan megtízszereződött volna - vagy mi. pontosan már nem emlékszem, de teljesen "elprogramozták")
ez tök aranyos, ma találtam :D szerintem Harry azon kijelentése alapján készült, amikor az ötös könyvben mondja, vmi ilyesmit: "attól félnek, hogy Voldemort rámveti magát egy kuka mögül, vagy mi?"
Harry azonnal rájött, hogy a nyaklánc valamilyen sötét mágiával van kezelve, ezért semmiféle varázslatot nem szabad rajta használni, mert annak nem lehet tudni, milyen következményekkel járna :)
