A magyar központi költségvetést, és egészében az államháztartást irányító döntéshozók az elmúlt évtizedek bevált gyakorlata szerint a bevételi oldalt (az állampolgárok terheit) próbálják meg ezúttal is növelni a korábbi fiskális egyensúlytalanság oldására. Mindeközben a sikeres stabilizáció alapja a kiadási oldal szerkezetének, tartalmának tartós átalakítása, ám ezekről ma Magyarországon nincs kialakult elképzelés, sem szakmai konszenzus. Valamint arról sem, hogyan lehetne a kiszámíthatóságot és az átláthatóságot érdemben javítani, ezáltal is hozzájárulva az államháztartási fegyelem javulásához és a hiány érdemi csökkentéséhez.
Célunk, hogy ez a topic megindítsa ezt a szakmai vitát, közös platformot kínálva különböző érdeklődésű és hátterű szereplőknek. Hosszú távon reméljük, hogy a fórum kinőheti magát akár ilyen jellegű szakmapolitikai döntések társadalmi normakontrolljává is. Várjuk mindazon hozzászólásokat, akik az államháztartási kérdésekhez közgazdsági, jogi, szervezési, intézményi javaslatokat szeretnének fűzni, szigorúan párt, vallás, és egyéb fanatikus meggyőződés semleges alapon. Kérjük, hogy az állításokat és javaslatokat indokolják meg a szerzők, bizonyítva a javaslat költségvetési egyenleget javító hatását. Amennyiben egy-egy vita nagyon speciális szakmai irányba megy el (ilyen lehet pl. a gyógszer-, vagy az energiaár támogatás), akkor arra külön topicot indítunk.
Egy alacsony jövedelem-újraelosztó országnál jó az 50-50 % bevétel-kiadás kiigazítás. Egy nagy elvonású országnál a kiadás-csökkentésnek lehetne nagyobb szerepe is (mondjuk 2/3).
Ami még fontosabb az a szerkezet. A bevétel növelése is lehetett volna adószerkezet javító (nem középosztály jövedelemadóit növelő, hanem huszárosan vagyonadót bevezető), valamint a kiadáscsökkentés is lehetett volna jobb szerkezetű (Ez hosszú lenne itt most). Ezekről nem beszélnek, mert akkor kiderülne,hogy a reformok (nem) teljesülése mellett azok iránya sem volt tökéletes.
bizony, a KSH "módszertana" ez ügyben dettó baromság. Mondjuk ugye a tökéleteshez közel álló megoldás ennél is bonyolultabb: no policy change alapon hiánymutatót, bevételi és kiadási összegeket számolni a következő két-három évre, és ez alapján megállapítani, hogy mi az automatizmus, mi a kiadási és mi a bevételi oldali hatás.
Azaz a 2006.08.31 - 2007.12.31 időszakot néznénk ?
Azt ugye, h a kiigazításban a kiadások csökkenésének csak marginális szerepe volt.
És érdemes megnézni a kiadáscsökkenés szerkezetét is. Az csökkent a legjobban, aminek a legkevésbé kellett volna : a beruházások, és nőtt, aminek leginkább csökkennie kellett volna : a szociális ellátások.
Azt hiszem vitathato a KSH kozlemeny idezett kovetkeztetese, amit a portfolios cikk is atvesz ("...a bevételi oldal gyors növekedése játszott a hiány csökkenésében jelentősebb szerepet"). Ha megnezzuk (es gyorsan kiszamoljuk) ugyanis a teljes kiadas/GDP es teljes bevetel/GDP ratak valtozasat 2006-rol 2007-re, akkor ennel arnyaltabb kephez jutunk (es ez szamit tudomasom szerint a nemzetkozileg bevett eljarasnak a kiigazitasok szerkezetenek meghatarozasahoz, hiszen a hiany a ketto kulonbsegekent definialhato, raadasul pl. az MNB korabban itt is sokat emlegetett tanulmanya a sikeres kiigazitasok tapasztalatairol is ez alapjan csoportositotta kiadas- vagy bevetelvezerelt konszolidaciokra az egyes eseteket).
Szoval a kiadasi rata 51.9%-rol lecsokkent 50.1%-re, mig a beveteli rata 42.6%-rol nott 44.6%-ra, vagyis csak picit nagyobb a bevetelek hozzajarulasa a hianycsokkenteshez (2 szazalekpont versus 1.8 szazalekpont - ami osszesen 3.8 szazalekpont, a 0.1-es kulonbseg a 3.7% szazalekpontos hianycsokkenteshez a kerekitesekbol adodik).
"A kormányzati szektor 2007. évi hiánya előzetes adatok szerint 1395,1 milliárd Ft (a GDP 5,5%-a). A hiány a 2006. évihez képest 808,5 milliárd Ft-tal, GDP-arányosan 3,8 százalékponttal alacsonyabb - jelentette a Központi Statisztikai Hivatal, megerősítve a korábbi értesüléséket.
A költségvetés hiánya 2007-ben a 2006. évi hiány 60 %-át tette ki, 808 milliárd forinttal volt kevesebb, mint 2006-ban. A hiány csökkenése a kiadások 385 milliárd Ft-os növekedése és a bevételek 1 193 milliárd forintos emelkedése mellett következett be, azaz a bevételi oldal gyors növekedése játszott a hiány csökkenésében jelentősebb szerepet. "
ad 2) Hosszabb távon OK, hangsúlyozottan éven belüli mozgástérről beszéltem. Megjegyzem, az adott helyzetben az éven belüli lépésnek nem pénzügyi, hanem hitelességépítési oka volt.
ugy tunik, cserbenhagyott legendas politikai eleslatasom - nekem csak tegnap este esett le, hogy a szoban forgo alairosdi a fletot kinyirni tervezo szociknak uzent, meg esetleg a szadinak is. igy legalabb az idozitesnek van ertelme, bar a szoveg tovabbra is vallalhatatlan.
1. ha már infla, lehetett volna csökkenteni reálon a szoc. kiadásokat és az adójóváírást. (Nem tették)
2. A sikeres kiigazításoknál ezek nem csökkentek, csak azoknál, melyek aztán EDP alá kerültek.
3. Az indirekt adókat is lehetett volna csökkenteni helyette, előrébb lennék.
Az improduktiv kiadásokat kellett volna csökkenteni és nem a produktivakat (Eü, állami beruházások, oktatás, stb.) A kvt szerkezeti változásait összevetve az OCA-kritériumokkal divergenciáról beszélhetünk szvsz.
a drasztikus bevételnövelésnek nem volt alternatívája a program első fázisában Ez nem azt jelenti, hogy a kormányzati "reformoknak" nincs (nem volt) alternatívája.
Kvt szempontból világos, hogy év közbeni egyenlegjavulást 3 dolog hozhat: 1. infla felpörgetése (lásd 1995) 2. állami kiadások visszafogása az intézményeknél, egyszeri tételek leállítása (lásd 1998) 3. év közi adóemelés
Mivel az 1) már nem lehetséges pálya, a 2)-ben egyrészt nagyon kevés a tartalék (túl nagy a determináció), másrészt készség se nagyon volt rá, maradt a 3). De az év közi szigorítást nem követte a következő évi tervezésben a kiadások érdemi visszafogása, sőt ez 2008-ra sem valósult meg. Sőt, amint a számokból látható, a tervezésben még a növekedési tartalékot is elköltötték, ami egy kicsit sikeresebb dezinfla és a tény 1% alatti növekedés esetén az újraelosztás NÖVEKEDÉSÉT vonta volna maga után.
Tehát -maradva a kvt témánál- a rendszerváltozás utáni harmadik konszolidáció a legrosszabb eredményekkel megyeget.
A reformok meg köszönik szépen jól vannak - mint a kvt. 2006-ban...
Az kissé, hmm... módszertani kérdéseket vet fel, ugyanis vannak duplikált tételek a nagy főösszegben. Pl az ÁHT-ban van egy sor a TB-nek átadott pénzekről (GARANCIA ÉS HOZZÁJÁRULÁS A TB-HOZ), ami rendre: 2001 220 471 2002 383 899 2003 301 911 2004 335 903 2005 422 372 2006 890 583 2007 777 796
Magában a TB főösszegben is találtunk duplikátumot, szóval akkor már szűrt számokkal kellene vizsgálódni, ha már a teljes képet szeretnél kapni.
Irányadónak szerintem jobb az a kiadási főösszeg, amit én használtam.
Talán gyanús lehet a reform szó szereplése mindenhol, meg a nem volt alternatíva kifejezés is. Meg az, ki finanszírozza a munkát. Meg az, hogyan készül.
Kíváncsi vagyok a jövő évire amiben már benne lesz a népszavazási döntés hatása is. Ugyanis a mostani értékelésekben mindenhol kiemelik a tandíjat mint kívánatos intézkedést.
Az MNB kezdettől fogva rendszeresen részt vesz a számára fontos OECD bizottságok (“Economic Policy Committee” és munkacsoportjai, az "Economic and Development Review Committee”, a “Committee on Financial Markets”, valamint egy sor statisztikai munkatestület) munkájában, így hozzájárul az évente kétszer megjelenő OECD Economic Outlook előkészítéséhez, és közreműködésével készül el az általában másfél évente megjelenő Magyarország országtanulmány is, amelyben az OECD szakbizottsága a gazdasági szektor egészét lefedő jelentést készít.
Ez az értelmiségi aláírósdi már évekkel ezelőtt is szánalmas volt. És nagyjából megmutatja kompetenciájukat is társadalompolitikai kérdésekben (mekkora szellemi erőfeszítés egy ilyen fecnit aláírni:)).
Ettől függetlenül, (elismerve, hogy elbukott a "nagy helyreigazítás") azért mélyebb elemzést igényelne az eddig történtek. Felmerül a kérdés, hogy biztosan ide kellett megérkezni? Mi volt az a törés, ami pl várt a GDP növekedést gyakorlatilag megfelezte? Mért várt mindenki többet ismerve a KP szerkezetét?
A politika jelenleg a költségvetési konszolidáció körül forog Magyarországon. A Kormány 4 évre szóló ambiciózus konszolidációs programba kezdett azt követően, hogy a 2006-os választási évben ismételten csúcsra jutott az államháztartás hiánya (a GDP 9,2 %-a). Az azonnali bevételnövelő és kiadáscsökkentő intézkedések időlegesen visszafogják a növekedést. Mindazonáltal, ha minden a tervek szerint alakul, a kormányprogram - hosszabb távon - kedvezően fog hatni a gazdaságra, amennyiben az alábbi feltételek teljesülnek:
- A költségvetés fegyelmezett végrehajtása. A költségvetési szabályok megerősítését célzó munkának folytatódnia kell. Érdemes fontolóra venni a kötelező erejű középtávú kiadási küszöbök bevezetését. A költségvetési reformot ki kell terjeszteni az önkormányzati szférára is.
- A kiadások befagyasztásának sikeres fenntartása. A közszféra dolgozóit megillető 13. havi fizetés egy részének előrehozása nem érinti – eredményszemléletben – a 2007. évi hiánycél teljesítését. Előre tekintve azonban, szilárd ellenállásra van szükség, hogy a váratlanul keletkező adóbevételi többletek ne kerüljenek elköltésre.
- A strukturális reformok végrehajtása. Az egészségügyi reform, amely várhatóan a költségvetési megtakarítások jelentős részét fogja hozni, számottevő előrehaladást ért el. Üdvözlendő a gázár-támogatás lefaragása is, amely máris csökkenti az állam kiadásait. Az oktatási reform szintén pozitív jelentőségű, de – különösen a tandíj-rendszer változtatásaival – tovább kellene haladni. Bizonytalan azonban, hogy az államigazgatásban tervezett összes csökkentés megvalósul-e majd.
a2)
Tekintettel a költségvetési hiány mértékére, a drasztikus bevételnövelésnek nem volt alternatívája a program első fázisában. Ezek az intézkedések 2006 őszén elindultak, beleértve a munkavállalói járulékok és az áfa, valamint a vállalkozások adóterheinek emelését. Az így előálló megszorítás – csökkentve a lakosság rendelkezésre álló jövedelmét és a vállalakozások mozgásterét – keresletszűkítő hatású. Ennek megfelelően, a GDP reálnövekedése jóval a hosszú távú, átlagosan 4 % körüli ráta alá (2 és 3 % közé) fog süllyedni ebben az évben és jövőre. Az áfa-emelés és a gázár-támogatások csökkentése felsrófolta az inflációt, és bizonytalanságot keltett a monetáris politikában a kamatmeghatározást illetően.
a levéllel kapcsolatos álláspontoddal abszolút egyetértek, és az elejével is nagyjából. lehet definíciós vitákat folytatni, hogy mi volt esetleg reformértékű és mi nem, de az nyilvánvaló: ez nem az a reformkorszak, amit oly' nagyon félteni kellene. sőt.
persze, lehet, hogy sarkitott az a kijelentes, hogy lofax sem tortent itt 6 eve, kulonos tekintettel az utolso kettore. de nezzuk kontextusban a dolgot - ez csak reakcio arra a vegletesen elfogult es ostoba husegnyilatkozatra, amit orszagunk onkezevel felkent "ertelmisegi" elitje nagy nyilvanossag elott elkovetett.
H amár betetted a linket, ezt ki kell emelnem belőle: Tóth István Györgynél, a Tárki vezérigazgatójánál jobban mi sem tudnánk megfogalmazni: "ha valakinek a társadalmi igazságosság, a vertikális különbségek csökkentése abszolút elsőbbséget élvez mindenféle más tényezővel szemben, akkor annak ez egy sikertörténtet, azonban, ha valakinek egy középtávon is működőképes, hatékony, és adaptív társadalom képe áll az első helyen, akkor annak ez nem jó."
most persze definíciós kérdésekbe belemehetünk (reform-nem reform), de azért pl. több tucat háttérintézmény megszüntetése, 100e fő leépítése, a gyógyszerkassza átalakítása megtörtént. valamitől a hiány 12-ről 4-ig csúszott. itt nagyjából a tudomány és a bátorság meg is állt, de azért tán ezt a megjegyzést kicsit sommásnak érzem.
