Kötetlen beszélgetés céljából alakítom az amerikai polgárháború történetéről, haditechnikájáról, és egyéb vonatkozásairól ezt a topikot. Szeretnék ezen topik útján azonos érdeklődésű emberekre lelnem. Remélem nem vagyok egyedül és van olyan ember ebben az országban akit nem untat a fenti téma.
Akár egy kis polgárháborús hadijáték is szervezése sem lenne rossz! Az honvéd hagyományőrzőkhöz hasonló bemutatókkal. :) Nos van akit érdekel az amerikai polgárháború?
"No meg, megmondom őszintén, hogy nálam 11-12 éves gyerekként az is kiverte a biztit, amikor 1855-ben a Missouri-beli "határszéli martalócok" lóháton és szekereken, az övükben revolverekkel, a nyeregkápában karabélyokkal lovagoltak át a szomszédos Kansas Territóriumba, hogy ők ott majd részt vesznek a népszavazáson, ami arról döntött, hogy Kansas szabad legyen-e vagy rabszolgatartó."
E szerint a választói névjegyzék intézménye 1855-ben Kansasban még nem volt ismert.
Vagy csak a Colt-revolvereknek nagyobb nyomatéka volt...:-)
Szerintem nagyjából a 20 sz. közepéig Amerika-szerte volt rasszizmus, nemcsak a feketékkel, de az indiánokkal szemben is, igaz a 20. sz. elejétől szerintem egyre csökkenő mértékben.
De az biztos, hogy a feketékkel szembeni rasszizmus a Délen sokkal erősebb volt, mint az ország más részein...
Én viszont olvastam a Tamás bátya kunyhóját, az is remekmű a maga nemében.
Másrészt:
az északiakkal való szimpátia úgy alakult ki bennem, ahogy a Képes Töri sorozat kötetében olvasgattam az ún. Földalatti Vasút történetét, hogy Délről milyen sok rabszolgát menekítettek Északra önzetlen emberbarátok.
Jó, tudom, hogy történelmileg némiképp hamis és túlzóan romantikus ez a kép, de akkor is.
No meg, megmondom őszintén, hogy nálam 11-12 éves gyerekként az is kiverte a biztit, amikor 1855-ben a Missouri-beli "határszéli martalócok" lóháton és szekereken, az övükben revolverekkel, a nyeregkápában karabélyokkal lovagoltak át a szomszédos Kansas Territóriumba, hogy ők ott majd részt vesznek a népszavazáson, ami arról döntött, hogy Kansas szabad legyen-e vagy rabszolgatartó.
A Képes Töriben ezek a Missouri állambeli rabszolgaságot pártoló legények afféle fegyveres banditáknak voltak ábrázolva...:-)
"a Homestead Act is polgarhaborus esemeny. Csak ugye aztan az USA megse a szabad gazdalkodok allama lett."
Hanem a nagytőkéseké és a nemzetközi pénzoligarchiáé...:-(
Mondhatni, hogy nagyon nagy kár, mert a 19. sz. legvégéig, sőt a 20. sz. legelejéig az USA-ban nagyon sokan hittek az ún. agrárdemokráciában, amely szabad gazdálkodók egyenlő jogokon alapuló, közvetlen képviseleti demokráciáját jelenti tulajdonképpen.
Amellett a Régi Amerikai Nyugat betelepítési korszakának végéig, nagyjából 1900 környékéig az északi államok gyári munkásainak is simán megvolt a lehetősége, hogy szabad emberként Nyugatra menjen szerencsét próbálni, ha a töke tele lett az egyhangú gyári munkával vagy az alacsony fizetésekkel vagy a kapitalista tulajdonos packázásaival.
Jó, rendben, csak nagyon-nagyon kevesen gazdagodtak meg azok közül, akik Nyugatra mentek, mégis várta őket a "napos, tágas Nyugat" a maga irdatlan kiterjedésű térségeivel és gazdasági lehetőségeivel.
A talpra esettebbek, ha volt egy kis induló tőkéjük, indíthattak a nyugati államokban és territóriumokban valami kis vállalkozást, pl. valami vegyesboltot, fűrészmalmot vagy akár egy kis állattenyésztő ranchot.
De még akik alkalmazottak lettek, azoknak is jobb dolguk volt, mint a zsúfolt Keleten, mert Nyugaton akkor még hiánycikk volt a jó munkaerő, akit meg kellett fizetni.
Pl. a legrosszabb esetben be lehetett állni cowboynak is, igaz, ahhoz tudni kellett lovagolni, de hát azt is meg lehetett tanulni.
Általános megállapítás az amerikai történetírásban, hogy az 1865 - 1900 közötti időszakban a cowboyok az amerikai munkásosztály legrosszabbul fizetett rétegei közé tartoztak, de hát még így is, nem tudom, hogy mi volt a jobb, egy füstös, sötét keleti gyárban robotolni naphosszat vagy a gazda csordáját terelgetni Wyoming vagy Montana festői hegyvidékein...
Mondjuk nehéz is összehasonlítani a kettőt, csak arra akarok utalni, hogy a Régi Amerikai Nyugat a 19. sz. végéig egyfajta pufferzóna volt, a belső vándorlás lehetősége révén a társadalmi-gazdasági feszültségek levezetésének az egyik fő színtere is.
Jó, oké, volt néhány olyan város, ahol célszerű volt lehúzott fejjel közlekedni az utcán a röpködő revolvergolyók miatt, de azért a Nyugat túlnyomó részére nem ez volt a jellemző.:-)
"Egy kérdés: Az északi államokban a munkások, milyen körülmények közt éltek a háború után? Érdekelt valakit? Rabszolgaság, csak más néven..."
Nem az... a munkasok nem tartoztak az eszaki gyaros vagyonaba. A rabszolga tokejoszag (mint mondjuk a lovai/tehenei/gepei) a munkas meg nem. Egyebkent a konkret 1860-as idoszakban valoszinuleg rosszabb volt a "szabad" munkasok elete, mint a rabszolgake, eppen azert, mert ha a rabszolga meghalt, akkor az az uranak vagyonveszteseg (a rabszolgabehozatal tilalma miatt ugye mar messze nem olcso, eldobhato tetel volt egy rabszolga).
Nyilvan nem az elnyomott szegenyekrol szolt ez a dolog, hanem arrol, hogy milyen legyen az uralkodo osztaly (es egy kicsit a kozeposztaly, mert ugye nem csak a rabszolgafelszabaditas hanem a Homestead Act is polgarhaborus esemeny. Csak ugye aztan az USA megse a szabad gazdalkodok allama lett.
Egy kérdés: Az északi államokban a munkások, milyen körülmények közt éltek a háború után? Érdekelt valakit? Rabszolgaság, csak más néven... mellesleg, délen sem mindehol volt "masszív" négerellenesség, mint ahogy északon sem mindenhol négerbarátság. Őnmagában képmutatás az északiaktól, hogy türték a déliek rasszizmusát! Miközben, egy Egyesült Államokról beszéltek....Nem oldották meg a teljes egyenjogusítást a mai napig, mint pl. nálunk a cigánykérdést. Ezért kap is rendesen mindenkori kormányunk a liberálisoktól, mintahogy az USA kormánya viszont nem kap!!! Ha néha lelőnek egy - egy négert a rendőrök, van egy kis tüntetés, de ezért nem bukott még meg kormány. Az USA, a mai napig a fehérekre épül, a többiek, az indiánok, négerek, latinok, még mindig másodrendű állampolgárok. És, ha sok helyen hallgatólagos béke honol, egy kis balhé miatt sokszor mindjárt kiderülnek a mélyben lakó problémák...
Volt északon is rasszizmus, volt az Egyesült Államok Hadseregében is rasszizmus, de a szegregációs politikát bizony a déli államokban űzték nagyban.
"Van egy álmom, hogy egy napon Georgia vörös dombjain az egykori rabszolgák és rabszolgatartók fiai képesek lesznek együtt leülni a testvériség asztalához."
Szvsz MLK is elsősorban a Délről beszélt abban az ominózus beszédben.
Én azért óvnálak attól, hogy Földi Pali bácsi könyveiből tanuld a történelmet. Első lépésnek, figyelemfelkeltésnek talán megteszik, ha kellő óvatossággal viszonyul hozzájuk az ember, de ha komolyabban el akarsz mélyülni egy témában, nem árt, ha elolvasod néhány komolyabb történész műveit is. Az sajnos tény, hogy az amerikai polgárháborút illetően a magyar olvasók aztán abszolút nincsenek elkényeztetve.
Martin Luther King, Fekete Párducok... Ez nem országos, hanem ex. Konföderációs jelenség volt? Akkor a "Van egy álmom!" helyszíne -Washington - volt a képmutatás és Richmondban kellett volna elmondani? De hiszen még a II. Vh. alatt is szakácsok, meg hajógépészek voltak a négerek, csoda, hogy volt egy vadászrepülő századuk, meg egy tüzérszakaszuk - film is lett mind a kettőből.
Szerintem annak a 100 évnek a rasszizmusa nem déli jelenség, hanem amerikai jelenség. Persze ez csak laikus magánvélemény, nem társadalmi keresztmetszet, vagy statisztika.
"Száz évvel a háború befejezése után, még mindig polgárjogi mozgalmaknak kellett " egyenjogusítani " a feketéket a fehérekkel"
Igen, elsősorban Délen. És ez szerinted halál komolyan elsősorban a jenki képmutatás miatt volt, és még véletlenül sem a feketékhez való vérrasszista déli hozzáállás miatt?
Az 1870-es évek elején a déli fehérek sziklaszilárd ellenállása miatt az északiak valóban megelégedtek a feketék pusztán papíron való egyenjogúságával, és felhagytak a tényleges egyenlőség erőltetésével Délen, de ez bizony elsősorban a masszív déli rasszizmus és nem a jenki "képmutatás" műve volt.
Egyebek mellett, olvasni, hogy a rabszolgaságot végleg eltörölték a polgárháború alatt, 1863 - tól. Elvileg......na ezért sem szeretem az észaiakat, mert k....túl, nagyon képmutatóak voltak és még ma is azok. Száz évvel a háború befejezése után, még mindig polgárjogi mozgalmaknak kellett " egyenjogusítani " a feketéket a fehérekkel! És a mai délen, még mindig vannak villongások ebből kifolyólag. Mellesleg még akkoriban, sem volt minden északi rabszolgaság ellenes. Csak a gyári munkás, alias a pénz rabszolgája, jobban hangzik a külvilág számára.
Érdekesek az ilyen képek, többet is láttam már. "A Sad Day For Us" by Dale Gallon shows a dejected General Lee returning to his HQ on the Chambersburg Pike during the early morning hours of July 4th 1863. For my current view, I used a google street view taken after the restoration of the Thompson house by the American Battlefield Trust and the NPS.
Az 55. New York-i Önkéntes Gyalogezred (Lafayette Gárda) tisztje és közlegénye francia stílusú egyenruhájukban (1861-62). Az ezredet 1862. december 21-én beolvasztották a 38. New York-i Gyalogezredbe.
Egy "huszáros" lovas: a 3. New Jersey-i Önkéntes Lovasezred (a Pillangók) katonája 1864-ben, Spencer ismétlőkarabéllyal, zsinóros díszítésű zubbonyban, zuáv stílusú csuklyás köpenyben (talma).
A 62. New York-i Önkéntes Gyalogezred (Anderson zuávok) katonája. Az ezredben sok külföldi szolgált, akik közül a britek büszkén viselték a krími háborúban kapott kitüntetéseiket.
Az indián háborúkban nagyon kemény, határozott parancsnok benyomását keltette.
Karrierje csúcsán, 1895-től 1903-ig a hadsereg vezérlő tábornoka, commanding general volt. Utána nyugdíjba ment. Érdekes adalék, hogy 1917-ben, 77 évesen jelentkezni akart az I. vh-ba induló amerikai hadseregbe, de Wilson elnök visszautasította az ajánlkozását.
1925-ben halt meg Washington DC-ben: az unokájával nézett egy cirkuszi előadást, miközben szívrohamot kapott.
A korabeli viszonyokhoz képest nagyon szép kort, 85 évet élt meg.
"Miles polgárháborús szerepéről vannak érdekes sztorijaitok, adalékaitok?"
Chancellorsville-nél a 61. New York-i gyalogezred élén bátran helytállt a csatában. Végül haslövést kapott, a Chancellors House-ba vitték orvosi ellátásra, ahol azt mondták neki, hogy a sebe halálos. Az épület később lángra kapott, de Miles-nak sikerült kijutnia az égő épületből, és kínkeservesen eljutnia egy másik tábori kórházba. Onnan a testvére segítségével jutott haza Massachussetts-be, ahol az orvosai és az egész család azt várta, hogy mikor fog meghalni. Miles azonban elég szívósnak bizonyult ahhoz, hogy felépüljön egy olyan sebesülésből, ami a korszakban szinte biztos és keserves halálnak számított. A csatában mutatott teljesítményéért később dandártábornokká léptették elő.
"Ott van pl. a legendás James-Younger banda (Jesse James és bandája), amit az 1870-es években műveltek, az már közönséges banditizmus volt, minimális politikai töltettel."
Amit a déli (bushwackerek) és északi (jayhawkerek) "gerillák" műveltek a polgárháború idején, az sem volt több közönséges banditizmusnál, gyilkosságok, rablások és tömegmészárlások sorozatánál, még akkor sem, ha a két háborúzó fél valamelyikének nevében követték el a rémtetteiket. Szép kis társaság volt mindegyik. Quantrill déli gerillái pl. 164 civilt mészároltak le a kansasi Lawrence-ban.
