Gondolom nem kell bemutatnom őket, az első magyar női MTB csapatról van szó. Ide írhattok, ha bármilyen kérdésetek van a csapattagok felé, szeretnétek csatlakozni, vagy "csajos" bringa építéséhez, lányok véleményére vagytok kiváncsiak.
Lollival beszélgettünk tegnap meg ma, meg mióta történt az eset, hogy mennyire megdöbbentő és fájdalmas ez még nekünk is, még akkor is, ha (sajnos!) mi nem lehettünk közvetlen barátai. Bőgni volna kedvem és dühöngeni, hogy miért???! Persze nem teszem. Nem teszem, mert Nati sem tenné. Ő, aki elfogadott mindent és megélt mindent úgy, ahogy azt mindenkinek kellene! Végtelen szeretettel, vidámsággal. Ha csak ezredannyira "jó" lehetnék, mint ő... :-(
Nagyon tetszett a Viráglányok megemlékezése, nagyon megható és emberi volt, semmi pátosz, pont olyan, amilyennek lennie kellett.
A temetés is szép volt és szomorú. Engem nagyon megindított és azóta nagyon sokat gondsolkodtam magamon, a világhoz való hozzáállásomon, a szeretteim szeretésén - valóban: amíg lehet! - és azon, hogy anniy év után megbékéljek magammal. Nekem pl ehhez is segített, még így is, ebben a szar szituációban...
Remélem Zolira is nagyon figyel most valaki, nem tudom a családja ott volt-e a temetésen, de neki most sokkal több figyelem és támogatás kell, mint akár az anyukájának. Amit Zoli átélt... nem kívánom senkinek.
Nati édesanyja csodálatos volt a temetésen, olyan erőt éreztem benne, mint még senki másban! Ő is kiváló példa lehetne sokunk számára.
Köszönöm, hogy ott lehettem tegnap és veletek emlékezhettem és búcsúzhattam Natitól!
Az anyukája mondta a temetés után, hogy ő nem is tudta, hogy ennyien szerették Natit , neki ő "csak a gyereke volt", először elképedt mikor látta hogy csak jön, csak jön az a sok ember a temetőbe, aztán pedig nagyon meghatódott és még azt is mondta, hogy nagyon sok erőt merített abból a rengeteg szeretetből, amit ott összehalmoztunk...
Igen, egymásnak adtunk erőt. Nati szembesített minket azzal, hogy mennyire fontos mindannyiunknak ez a csapat. Azon vagyunk, hogy a lényét, emlékét megőrizzük és példát mutassunk mi is vidámságból, kitartásból, sportszerűségből és emberségből.
Tegnap nagyon sokan kísértük el őt az utolsó útjára. Remélem még eljutott hozzá ez a sok szeretet.
Azt hittem, hogy a temetés után könnyebb lesz... de nem... nagyon nem...
mert eddig hihetetlen volt, hogy meghalt... most meg felfogni nem tudom, hogy miért pont ő?!? Miért nem segítettek rajta az istenek, az erők... most egyszer, utoljára áthidalni ezt a balesetet?
ahogy a sok-sok koszorú, virág feküdt a sírján... csak annyi jutott eszembe, hogy Nativirág
"Kedves barátok, ismerősök és mindenki, aki szerette, tisztelte Natit!
Hétfőn, November tizedikén búcsúzunk tőle a pilisszentkereszti temetőben, a szertartás 3 órakor kezdődik. Kérlek titeket, gyertek el, és szóljatok mindazoknak, akik hasonlóan éreztek iránta. Mutassuk meg, mit jelentett az a vidámság és szeretet, amit mindig sugárzott. Adjunk vissza belőle valamit, így kísérjük végső útjára. Bár a gyász színe a fekete, és a búcsú fájdalmas, de ő nem szeretné, ha így emlékeznénk rá. Ezért mindenki csempésszen valamilyen vidám színt az öltözékére, egy színes övvel, nyakkendővel, virággal, bármivel.
Én sajnos nem ismertem,de mint itt olvastam jó ember volt!Őszinte részvétem a családnak,párjának,barátainak s nézzen minket az égből s végül nyugodjon békében! Gábor
Macaroon, hogy akérdésedre válaszoljunk: Kifejezetten nőcis cuccokat a Bringavilágban lehet kapni (Arany J. u-nál van), mondjuk nem olcsó, de szép. Vagy még a Decathlonban nézd meg, ott is láttam és ott nem is annyira drága.
Kezdek megbékélni a megváltoztathatatlannal és beletörődni abba, hogy sosem látom Őt többé ebben az életben, ebben a dimenzióban. Úgy másfél hete tekert be hozzám egy délutáni kapuccsínóra. Ültünk a késő őszi napsütésben és élveztük minden percét az együttlétnek és csak dumáltunk, dumáltunk, be nem állt a szánk és valószínű estig ott ültünk volna ha nem kell visszarohannom a munkámhoz. Annyi tervünk volt....az egyesülettel, terveztünk egy már épp időszerű "virágos talit", az évadzáró partinkat, a montis bált, a szilvesztert, csak úgy egy börzsönyi gyalogtúrát, a szponzoroknak köszönő lapot. Sajnáltam az ellopott imádott bringája miatt, amit Ő egy legyintéssel elintézett, ugyan, már túl van rajta, vannak ennél sokkal fontosabb dolgok az életben és különben is itt a régi bringája...
Pont ezen gondolkodtam, hogy sosem láttam őt szomorúnak vagy mérgesnek. Pedig biztos neki sem volt könnyebb a sorsa, mint legtöbbünknek, de irigylésre méltó békesség vette körül.
Nemrég Paul Newmanről írták, hogy 'szépen élt'. Hát, Nati is. Csak nem olyan sokáig... :(
Egyszerűen jó volt vele lenni. Ha ott volt ő is egy túrán, sokkal szívesebben mentem.
A Bikemag fórumán együtt tudott tartani egy hatalmas csapatot. Engem is az ő bíztatása sarkallt arra, hogy egyre csak menjek velük, bár mindig rám kellett várniuk. Mint a tyúkanyó úgy figyelt a legújabb, leggyengébb túrázókra. Annak ellenére, hogy a leg erősebb bringás lány volt, akit ismertem. (Hihetetlen kemény versenyeken indult el, amiket becsülettel végig is csinált.)
A Száguldó Virágok csapat létrehozása a szívügye volt. (Emlékszem milyen megtiszteltetésnek éreztem, mikor hívott, hogy én is legyek a csapatában.) A lénye meghatározta a csapat hangulatát. A számára nem voltak ellenfelek a pályán, csak versenyző társak. Eredményei ellenére szerény tudott maradni.
Sokat tett azért, hogy a lányok körében is egyre népszerűbb legyen a montizás.
Sokat sírtam az elvesztésén, de aztán megnéztem a róla készült képeket és mindegyiken mosolyog, bohóckodik. Sugárzik belőle valami hihetetlen életöröm.
Rájöttem, hogy példát mutatott nekünk, hogyan kell élvezni az élet minden percét. A rossz dolgokon felülemelkedni és az élet pozitívumaira kell koncentrálni.
Tiszteltem, szerettem őt és mindigis példaképem lesz.
Feldolgozhatatlan, érthetetlen, igazságtalan és fájdalmas. Míg bringáztam jópár maratonon összefutottunk és jókat beszélgettünk. A hír fejbekólintott, tegnap is rezignáltan ültem a gépem előtt, egyre rajta járt az agyam, a történteken.
Mint Ködmön írta a KT-ban, én is átértékelek dolgokat ezek után, mi fontos, mi nem az életben...
Most már örökké fiatal maradsz, örökké ott fog szárnyalni a lelked kedvenc hegyeid fölött. A természet hangjába már a Te hangod is belevegyül. Szívünkben megőrzünk magunknak!
