Hogy ki az az Emile Geugen - nem tudom, de ha franciául kívánjuk írni a nevét, akkor talán Geogen. Benjamin Weider 80-as évek elején kiadott könyvén kívül (ami nem rossz), talán valamivel monumentálisabb munkákkal kéne kezdeni az ismerkedést a Császárral. Például elsőre Tarléval (ami alapmű az adott témában).
No, meg még egy rakattal: David Chandler ,,The Campaigns of Napoleon"; Alan Schom ,,Napoleon Bonaparte: A Life."; Chuquet ,,La jeunesse de Napoléon" (többkötetes); Jean Tulard ,,Napoléon ou le mythe du sauveur".
Még mit... Még talán ott van még Riehn könyve Napoleon 1812-es oroszországi kampányáról. (Az olyan szűkebb értelemben vett korabeli katonai szakértők munkáit a témában, mint Davidov vagy Juan Martin Diez csak megemlítem, ugyanis nem nagyon hozzáférhetőek már manapság a nagy átlag számára. Sajnos.:/
Midnite, neked meg figyelmedbe ajánlom Ben Weider és Emile Geugen - Napolen könyvét (fordította Szilágyi Béla). Mielőtt elolvastam én is pont így gondoltam, szal az is tanulságos.
amúgy látom nem ragaszkodsz a realitáskohoz. ...................
De, kizárólag azok érdekelnek. Mármint a realitások. A realitásokhoz hozzátartozik a spanyolországi vereség, az Egyiptomban magára hagyott és pestistől elpusztult hadsereg, a hatalmas vereséggel járó oroszországi kaland, a Berezinánál magára hagyott hadsereg, az 1813-14-es sorozatos vereségek, és Párizs bukása. Az 1815-ös csata már csak hab volt a tortán.
Elég sok érdekes húzása volt Napoleonnak, gyakorlatilag az ő harcai befolyásolták igen sokáig a hadtudományt (egészen 1914-ig), gyakran vakvágányra vezetve a harcolókat, akik az idő múlásával továbbra is az általa lefektetett sémákhoz próbált ragaszkodni (a törökök az orosz-török háborúban (1878), a konfederátok a szecessziós háború során (1861-65), az osztrákok az osztrák-porosz háborúban, az angolok az angol-búr háborúban. Nagy ember volt, nagy hadvezér, nagy államférfi, de azért az az állítás, hogy ő a ,,best of the bests" igen komoly költői túlzás. Neked valamilyen oknál fogva szimpatikus - magán dolgod. Kedveld. De azért a kívántat ne keverjük a valóban megtörtént dolgokkal.
P.S.: Amúgy ha hosszúéletű kivánsz lenni az adott fórumon - ajánlott előbb tájékozódni, hogy kinek mit mondasz:)
>>>Waterloo nál nem Franciaország vesztett csatát, hanem az emberiség
Napóleont már hamarabb legyőzték, Waterloo már csak ráadás volt.
Egyébként szerintem is nagy hadvezér és újító volt, de azért hibái is voltak. Pl. ahogy összeválogatta a tisztjeit, a vége felé ő volt az egyetlen igazán kreatív ember a vezérkarban.
Ez az emberiség vesztett csatát meg... Nekem az nem hiteles, ha valaki erőszakkal kényszeríti rá az akaratát másokra, akármi legyen az.
(ajánlom a témában a 'manderlay' c. filmet, tanulságos)
Szerintem?Mintha ezt én fogalmatam volna, amúgy látom nem ragaszkodsz a realitáskohoz. Elhiheted nekem hogy többen tartják őt a legnagyobb zseninek, mint a z utána lévőket összesen együttvéve.
Üdv mindenkinek, Napoleon a legnagyobb ez nem is kérdés, több mint 50 csatát vezetett, s majdnem mindet megnyerte. A döntő veresége végeredményképpen keveset nyom a latban.Hadjáratának, győzelmeinek és hadseregének számát, illetve stratégiját tekintve napoleon kétség kívűl minden idők legnagyobb katonai zsenije. Jóval eredményesebb mint nagy elődei.
Gaius Marius, Lucius Cornelius Sulla. Minimum az első tízben. Tessenek kicsit utánuk olvasni, milyen seregarányokkal kiket és hogyan vertek meg. Nagyon durva két ember. Sulla a katonáitól még a fűkoszorút is megkapta. Jugurtha, teutonok, kimberek, Mithridates, parthusok, polgárháború... Volt, hogy 1:5 arányú csatát abszolváltak minimális veszteséggel. Jelzem Julius Cesar tanítója fiatalkorában éppen Marius vala.
Valaki elolvas egy könyvet, megtetszik a benne szereplő vezér, aztán irány a topic. Szerintem lehetetlen és értelmetlen a 10 legjobbat keresni.
Tudom már többen leírták de hogy lehet összehasonlítani egy technikai háború vezetőjét egy kardozós nyilazóssal, amikor a személyes bátorság döntő szerepet játszhatott.
Nem beszélve arról - már nem tudom melyik írónál olvastam - hogy a mennyben a világ legnagyobb hadvezérének a trónusán egy szabó ül, mert ha alkalma lett volna ő lett volna az, és az úr ezt pontosan tudja. (talán Babel?)
Ismert a pandzsír oroszlánja kifejezés - a hadműveletek is amelyekben részt vett Ahmed sah Maszúd - ügyes gerillavezér, de nem több, csak arra utaltam, hogy ezzel szerintem szóba nem jöhet a világ leghíresebb hadvezéreivel kapcsolatban.
Ilyen erővel kedvenc szovjet, s egyéb partizánvezéreid (pl. Kovpak ) is felhozhatnánk, de akkor hová tennénk Nagy Sándort, vagy Hannibált, Dizsngisz kánt, Napoleont?
Igen és még add hozzá az osztrák-orosz oldalon a több tízezer román felkelőt és határőrt (számukat legalább 40 ezerre becsülik) a hegyekben, akik ott irtották a magyart, ahol tudták (lásd a havasalján felégetett magyar városokat) Axente Sever vezetésével
1849 nyarán az orosz-osztrák erők Erdélyben 53 000 katonával és 133 löveggel támadtak, míg Bemnek 39 000 katonája (ebből 10 000 le volt kötve a román felkelés és a gyulafehérvári erőd ostromzára miatt) és 107 lövege volt.
A Pandsher-völgyben ÖT nagyszabású hadműveletet vezettek le az oroszok Ahmad Sah Maszud ellen (soha, az afgán kampány alatt máshol ilyesmi nem ismétlődött meg). Az sem véletlen, hogy az összes afgán mezei parancsnokból éppen a szovjet tisztek nevezték el Maszudot a ,,Pandsher oroszlánjának". Tudod, Iliász: ,,Ha akarod tudni, ki a vitéz - kérdezd az ellent".
Mondok rá magyar analógiát: 48-49-ben Gábor Áronék visszaverték az osztrák, román támadást és megvédték Székelyföldet - aztán 49 nyarán jöttek az oroszok és sokszoros túlerővel egyszerűen legázolták a székelyeket, akármilyen vitézül harcoltak.
Sah Maszúdot nem említeném a TOP 10, de még 100 keretében sem, nem több, s nem kevesebb volt, mint egy üres gerillavezér, amiből rengeteget lehetne sorolni a világtörténelemből. Elég csupán a magyar kuruc vezérek (pl. Vak Bottyán) némelyikére utalni. Jól felszerelt, képzett reguláris hadsereget azonban csak reguláris hadsereggel lehet legyőzni és kiűzni (lásd pl. Napoleon seregeit oroszból, vagy spanyolból) - de erre rájöttek a kurucok is, ezért törekedett Rákóczi is felépíteni képzett, reguláris sereget. Sah Maszúdnak három okból volt sokáig szerencséje: 1, a szovjetek nem vetettek be nagy erőket ( állandó létszámhiánnyal küzdöttek a megszálló csapatok) 2, a Pandzsír völgyének terep és etnikai viszonyai 3, Félreeső terület volt, s a presztizs szempontokon kívül nem igazán számított +1: a szovjetek előkészítették a Bozóttűz hadművelet a Pandzsír völgy kifüstölésére, de Gorbacsov lefújta. Tehát érvényesült a politika - mint történt Vietnámban a franciák és az USA kivonulásakor is.
A második világháború utáni korszakból nekem Ahmad Maszúd sah is egy hatékony fickónak tűnik.
Tudom hogy nem 'klasszikus' hadművelet meg összecsapások, hanem gerilla hadviselés, de azért azt megszervezni és életben tartani nem semmi teljesítmény...
