- latin szavak nem minden keresztény állam szóhasználatában találhatóak meg, hanem csak a római katolikusokéban ( illetve a protestánsokéban, amit megőriztek, lásd: angol). Orosz is keresztény, mégse találsz benne sok latin szót..
- az ortodoxoknál inkább a görög terjedt el, illetve a szláv ( a románban a múlt századi nyelvújításig egyébként is rengeteg szláv jövevény szó volt).
- A bolgár szálat nem tartom reálisnak, annál inkább a görögöt. Elég a későbbi fanariótákra utalni.
na hát ugye sok probléma van ezzel. - a latin szavak magyarázata ugye elég egyértelmű, mivel azok minden keresztény állam szóhasználatában megvannak. - a 270 körül elterjedt kereszténység ugye elég valószínűtlen eleve, mert akkor a kereszténység még csak a mediterráneumban terjedgetett. - ráadásul ez után az ariánus gótok kezére került a terület, ez alapján tuti nem ortodoxnak kéne lenniük és lennie kellene gót hatásnak. - a szláv szavak magyarázatára a bolgár hatás nem jó: egyrészt 864-ben vették fel a kereszténységet, innentől kezdve 30 év volt arra, hogy átvegyék, arról nem is beszélve, hogy a bolgárok kötve hiszem hogy rögtön térítéssel foglalkoztak volna. ráadásul ez eleve azt feltételezi, hogy mégsem voltak keresztények a "románok". - egyébként is az is gond, hogy a bolgárok is csak maximum 100 éve lehettek akkor szláv nyelvűek, és utána is türk nyelvű népek uralma alatt állt a havaselvi és a moldvai térség. tehát alig van itt szláv nyelvi hatás, az egyházi nyelvet tekintve. - és akkor ott van az a probléma, hogy az egyházszakadás idején magyar uralom alatt álltak volna, emiatt pedig latin rítusúaknak kellene lenniük, mivel az egész ország katolikus lett, dacára a nem kevés görög rítusúnak, mert ugye bizánci térítés is folyt az országban.
én ezt egyébként nem értem. keukamenos, ez a kő, procopius, mind az ő hivatkozásaikban szerepelnek. namost ezek nem olvassák el rendesen mire hivatkoznak? leginkább meg nem nézik meg térképen? mert annyira evidens, hogy ellentmondanak ezek a források a kontinuitásnak, mint a szél.
"levezette a Csíki-medence dák-román kontinuitását is. Egyébként olyan kultusza van, hogy ma is fontos közintézmény viseli nevét."
Nem tudom, pontosan miről ír, de egy olyan lovascsapatról lehet szó, akik leigázták a Kárpátok völgyeiben sűrűn megtelepedett lakosságot, majd megtiltották nekik, hogy ősi nyelvükön egyáltalán megszólaljanak. Miután pedig ez megtörtént, a magyar imperialisták krónikásai a központból elnevezték őket székelyeknek.
Kapásból javaslom az egyetemi egyetemes történelem jegyzet vonatkozó kötetét:) Ha sci-fit akarsz akkor olvasd el Iorga munkáit, aki levezette a Csíki-medence dák-román kontinuitását is. Egyébként olyan kultusza van, hogy ma is fontos közintézmény viseli nevét.
Bukarestu N. Iorga Történeti Intézet Bulevardul Aviatorilor 1. 78202 Bukarest, Románia Tel.: (40) 216 509 045 Fax: (40) 213 110 371 . Ha gondolod telefonálj, s 5 percen belül levezetik neked a dákó-román elméletet. Szóval kérdésedre válaszolva a románok szerint Erdélyben voltak:)
E bonyolult feladatot Mályusz Elemér sem oldotta meg, aki csupán abból kiindulva, hogy a hét erdélyi megyében 31.090 jobbágyportát írtak össze, e megyék lakosságának számát 300 ezerre becsülte. Véleménye szerint a megyei porták egyharmadának népessége lehetett román, így a románságot 100 ezer, a magyarságot 200 ezer főre becsüli. Becslését a katolikus és a görögkeleti ortodox papság arányára alapozza. Minthogy 1495-ben a király "Erdély valamennyi megyéjében élő oláh papok" adóját elengedvén, 283 forintnak az adóösszegből való levonását hagyta jóvá - ebből arra következtet, hogy 283 görögkeleti román pap élhetett Erdélyben. Ismerve a görögkeleti egyház életének jellemző vonását, hogy lehetőleg minden faluban igyekezett papot tartani, a 283 görögkeleti pap mögött ugyannyi falu állhatott.[22] Ezzel szemben, mint láttuk, a katolikus plébániák mindenkor több falunak, kerületnek voltak a központjai, ezért a pápai tizedjegyzékben a megyei területen felsorolt 260 plébánia legalább 520 falut jelentett. Minthogy pedig számuk másfél évszázad alatt bizonyára még emelkedett, a két szám arányából levont következtetés logikusnak tűnik. A székelyek és a szászok számát a fentebb ismertetett összeírások alapján véve figyelembe, egész Erdély 15. század végi népessége Mályusz becslése szerint a következőképpen oszlott meg: [23]
Magyar 200.000 47% Székely 55.000 13% Szász 70.000 16% Román 100.000 24%
Elnézést, hogy belerondítok a Johnny Weismüller vitába, de szükségem lenne netes forrásokra Erdély etnikai összetételéről. Elsősorban XV.-XVI.század érdekelne.
Ha valaki ki tud segíteni, annak megköszönném :)
(begúgliztam, de egyrészt az index fóruma jött fel, másrészt meg olyan könyvek, ahol nem indokolták semmivel, hogy szerintük miért 24% a románok aránya)
Megtaláltam a bukovinai 1910-es népszámlálás adatait :) Már csak az 1910-es Czernowitz városi kellene, hogy össze lehessen hasonlítani a korábban idézett kettővel. Addig is a tartományi: The 1910 census counted 800 198 people, of which: Ruthenian 38.88%, Romanian 34.38%, German 21.24%, Jews 12.86%, Polish 4.55%, Hungarian 1.31%, Slovak 0.08%, Slovenian 0.02%, Italian 0.02%, and a few Armenian, Croat, Gypsy, Serbian, and Turkish.
Tehát a 800 ezer bukovinai bejegyzett lakos 1,31 százaléka vallotta magát magyarnak ( ami több, mint 10 ezer fő!), s feltételezhetően a magyar etnikumú csángók egy része, mint Moldvában románnak vallotta magát.
A St. Germain-i békában a monarchiától Romániához került Bukovina. A Délvidék mellett Európa legtarkább etnikai képét mutatta, ami visszatükröződött Czernowitzban, a székvárosban is. Az I. világháború előtti népszámlálást nem találtam eddig, de az 1930-as román rendelkezésre áll, e szerint a város lakossága 112427 Közülük 30367 román, 568 magyar (!, pedig a bukovinai csángók/székelyek jelentős részét ekkorára hazatelepítették), 16359 német, 1521 orosz, 11130 ukrán, 8986 lengyel és 42592 zsidó. Mint tudjuk 1940-ben a Szu bekebelezte Észak-Bukovinát, amely 41-44 közt román fennhatóság alatt állt, majd 44-91 között Szu és 1991-től Ukrajnához tartozik. A legutóbbi, 2001-es ukrán népszámlálás szerint 236.691 lakosa van, ebből 198021 ukrán, 26733 orosz, 10553 román, 3829 moldáv (akiket ugyebár leválasztottak a románokról) , 1408 lengyel és 1308 zsidó.
Érdekes lenne utána járni, mi lett a sorsa az 1930-ban még 568 fős magyar közösségnek ( nyilván jelentős része távozott az 1941-es magyar hazatelepítéssel a Délvidékre), s manapság mennyiel lehetnek magyar/csángó származásúak - ha már a nyelvüket esetleg el is vesztették.
Volt egyébként ellentétes irányú mozgás is, erről még sosem láttam sehol adatot. Nevezetesen a Magyarországból Romániába költözöttekről. Persze nagyságrendi eltéréssel, néhány ezres tétel lehet. Egyrészt Bp-ről távozó románok (a különböző politikai, gazdasági képviseletek emberei, + akik a román közigazgatásban helyezkedtek el, és más, képzett emberek) valamint családi okok miatt hazatérő erdélyi magyarok és csalódott menekültek. (Ezen utóbbi kategória pl. Csehszlovák irányban elég jelentős volt.) Erről is szívesen vennék adatokat, ha valaki tud hozni ilyet (gondolom első sorban román források foglalkozhatnak vele).
Értelemszerűen nem azokról volt szó, akik nem tették le a hűségesküt a Román Királyságra. Egyébként Romsics Ignác az Európai Utasban publikált cikke alapján mintegy 130 ezer menekült érkezett a WW1. utáni népmozgás részeként Romániából Magyarországra. Viszont több tízezres volt az általam említett réteg is, akik nevet váltottak, illetve a hűségesküt letéve a román érdekek teljes kiszolgálóivá váltak.
"Na igen, mindig is volt egy karrierista réteg, ami pár százalékot jelent, arra fordul, amerre a szél fúj."
azért nem ilyen 1szerű... circa 200 ezer főként városi hivatalnok értelmiségi stb nem volt karrierista...ők élhettek a pesti pályaudvarokon évekig... Aztán ott vannak a zsidók is..felvidéken is erdélyben is 1910ben 80-90%ban magyarnak vallották magukat 1930ra már csak 5-10%uk...
Rosu Monica személyében moldvai csángó, pontosabban pusztinai csángó-magyar olimpiai bajnokot tisztelhetünk. A román névvel szereplő, Athénban kétszeres olimpiai bajnok tornászlány szülei mindketten pusztinaiak.
Fekete /Rosu/ Mátyás és László Geta pusztinai csángó-magyarok kislánya, Rosu Monica név alatt versenyezve két aranyérmet nyert az athéni olimpia tornászversenyén – áll a Magyarok Világszövetségének közleményében. Sajtószolgálatuk értesülései szerint a Bákóba költözött szülők korán, alig négyéves korában tornára adták kislányukat, akit „állandóan a fákról kellett összeszedni".
Mónika még kislányként elkerült a román női tornasport dévai központjába, ahol egyáltalán nem volt alkalma anyanyelvét használni, ezért magyarul gyengén beszél. Athénban a román női tornászcsapattal és egyéniben, az ugrásban lett olimpiai bajnok.
A Tázló mentén fekvő Pusztina egyike azon csángó falvaknak, amelyet a madéfalvi veszedelem nyomán Csíkból menekülő székelyek alapítottak. Lakossága színmagyar. A közösség tagjai magyarul beszélnek egymással. Pusztina volt az első moldvai település, amely MVSZ Kossuth-emlékzászlót kért, amelyet Kallós Zoltán néprajzkutató, a Corvin-lánc kitüntetettje, MVSZ- küldött adott át.
