A Pannónia-expedíció kalandjainak összefoglalója, 6. rész
( Írta Admin - 2009 február 10 kedd - 14:57:49 )
Ulánbátor, 36.-43. nap,
Július 25-én megérkeztünk Ulánbátorba. Darhannál egy észak mongol városnál az úton állított meg minket Rizák Sándor helyi vállalkozó, felismerve a magyar rendszámokat, meg hát ugye a Robur piros fehér zöld színét már messziről lehetett látni. Ulánbátorig az utak aszfalt burkolattal voltak ellátva, igaz változó minőségben. Rögtön meghívott minket belvárosi irodájába, azt mondta minden magyar ott köt ki Ulánbátorban. Pár hete két Pekingbe tartó magyar biciklis is itt vendégeskedett. A hétvégét a várostól 60 km-re keletre, Terejben, Sanyi hétvégi jurtájában töltöttük. Feleségét Undrát, barátját, a tiszafüredi születésű, de Ulánbátorban elő Pap Gábort és 5 hónapos kislányát is elhozta magával a gyönyörű hegyvidéki tájon található telekre, mely közepén egy tágas jurta állt. Aztán jött még Zsenya, Sanyi mindenes alkalmazottja is, aki hol a kisgyermek gondozásában, hol a jurta melletti tűzrakásban, hol pedig az irodai munkában oldotta meg megbízhatóan a rá bízott feladatokat. Zsenya születése óta a mongol fővárosban élt, orosz ember. Levi, a Roburos szakács ismét főzött nekünk bográcsban székely lucskos káposztát, majd vasárnap a maradék húsokból varázsolt ismét finom vacsorát. Ennek a Levi csülök módra nevet adta. Közben a tűz körül főleg magyar, és más rock dalokat is énekeltünk. Zoli gitárjátéka mindenkit nótára sarkallt. Időnként Pap Gábor átvette a gitárt és eljátszotta fiatal korában zenekarjukban játszott dallamokat. Gábor hét éve él Ulánbátorban, sörfőzőként dolgozik, az üzem megbecsült serfőző technológusa, mongol nőt vett feleségül. Kristály sört főznek, megígérte, hogy a héten megmutatja az üzemet. Kopasz kutya, Örökmozgó, Miskolc, Stairway to haven, Utolsó cigaretta, Balck night... Óriási volt, a Pannónia csapat, a Roburos kommandó és mindenki a rock közös nyelvét beszélte azon a mongol estén. És közben a magyar disznótoros finomságok elkészítésének rejtelmeibe mentünk egyre mélyebben Sándor kérdései folytán. Hogyan, mennyi ideig, mivel kell füstölni, hogy kell besózni a sonkát... Nagyon hiányzik neki a jófajta hazai kolbász, szalonna, ezeket itt Mongoliában nem lehet kapni. Ezekhez én nem nagyon tudtam hozzászólni, csak büszkén jegyeztem meg félhangosan, hogy nekem bizony Faddon van egy nagybátyám, aki ha volna disznóvágási akadémia, ő biztos az elnökségben foglalna helyet. Vendéglátónk, Rizák Sándor beregszászi magyar és ukrajnai orosz szülők gyermeke, 3 éve élt Ulánbátorban, itt próbált egyre sikeresebben érvényesülni az üzleti életben. Azt mondta jelenleg Mongólia olyan, mint mondjuk Magyarország a 80-as évek végen. Kezdenek beindulni a vállalkozások, aki jó dologba fog bele, az egyenlőre konkurencia nélkül szép sikereket érhet el. De figyelni kell nagyon, mert sok a szélhámos, minket is óvatosságra intett. Közben a távolban folyamatosan villámlott és a hűvös szél már jelezte, hogy vihar közeledik. A völgyet sötétség terítette be, a szomszédos jurtákból kiszűrődő fényt azért még lehetett látni. Behúzódtunk a jurtába, közben elnéztük, ahogyan az 5 hónapos mongol kislány gondosan bebugyolálva, masnival átkötve boldogan aludt anyja mellett. Ulánbátor az utóbbi időben sokat fejlődött, változott, mondták az itteniek. A központban 6 sávos utak vannak, gyönyörű főtér, bevásárlóközpontok, bárok, nyüzsgő élet, én sem így képzeltem el. Ottó, a Roburos director szerint hasonlít a város Isztambulhoz, vagy Tiranához. Amíg tovább indultunk a Góbin át Peking felé, sok dolgunk volt az oldalkocsissal. Javítani kellett a Pancsi sebváltóját, be kellett szerezni adott méretű simmering tömítő gyűrűt, hegeszteni kellett a sárvédőt, gumikat és égőket kellett cserélni, és általánosságban át kellett nézni a gépet, mert az eddigi sok zötykölődés nagyon megviselte a szekeret. A Roburosok pedig meg akarták emelni a busz hátulját, a futómű és a kasztni közé közdarabot építeni, mert jelenleg meredek emelkedőre vagy földbuckára felhajtva a hátsó rész hamar belekanalaz a földbe, azaz leér. Nem sokára át kellett kelni a Góbin, ezt a kalandot mindenki várta, de egyben tartott is az úttól. Másnap tehát keresnünk kellett egy műhelyt, ahol ezeket a beavatkozásokat el lehetett végezni. Ebben segítségünkre volt a mongol Tömör úr, Sándor másik alkalmazottja. Mint mondta rendkívül ügyes és kreatív ember, mindent ismer a városban, azonban alkoholos italt nem volt szabad adni neki. Ugyanis onnantól kezdve a munkavégző képességei rohamosan csökkentek. Tömör úr az ELTE-n végezte a magyar szakot, jól beszélte a magyart. 60 év környéki, szimpatikus, jó modorú mongol úriembert ismerhettünk meg a személyében. Zolival délután ismét felhívtuk a Paksi Rádió műsorvezetőjét, időnként bejelentkeztünk, elmondtuk, hogy merre vagyunk, mi van velünk és aztán felvételről ők adásba tették a beszélgetést. Eddig Asztanából, Krasznojarszkból, Sükhbatárból és Ulánbátorból üzentünk ilyen módon a hallgatóknak. Ilyenkor próbáltunk jól, választékosan és érthetően fogalmazni, de néha egy-egy körmondatból nem tudtunk kikeveredni, jaj de kellemetlen is tudott lenni. Utunk 38-dik napján voltunk, a hajunk is sokat nőtt már, ezért elhatároztam, hogy megnyiratkozom. A mongol fodrász egy horogkereszt medált hordott a nyakában, valamint egy azzal megegyező ú karkötőt viselt. Utólag azonban rájöttem, hogy ez fordított horogkereszt volt, ami egy ősi szimbólum a keleti népeknél. Hajvágás után kértem egy borotválást is, de a fodrász mondta, hogy sajnos erről nem lehet szó, mutatta, csak használt és életlen pengék vannak a készletébe. Sándorral és Gáborral a Pekingből való visszaútról beszélgettünk, hogy hazafelé merre menjünk Mongólián át. Azt találtuk ki, hogy nem a Bajkál tó felé hagyjuk el a mongolok országát, amerről idefele jöttünk, hanem Mongólia északi részén nyugat-kelet irányban motorozunk és autózunk végig. A gond csak az, hogy ez kb 1800 km földúton való haladást jelent, bár ezeken az utakon Sándorék szerint elmennek a gépeink, míg a déli utakon, mely szintén a nyugat-mongol Ölghibe vezetnek, nem. Na, majd meglátjuk, mit mutatnak a Góbi földes utjai, hátha mégis észak felé Szibérián át megyünk hazafelé. Ezt azért nem szerettük volna, mert a rövid időre szóló orosz tranzit vízum megint idegtépő és fárasztó hajszába fordítja majd az utazást, folyamatosan attól félve, hogy kifutunk az időből. Na, de nem akartunk még ennyire előre, menni, messze volt meg a hazaút. Következett a várva várt Góbi
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy a nap 24 órájában a mongol túrát tervezem, de halad. A látnivalók és az útvonal körvonalazódott, most azt sakkozom, hogy a rendelkezésre álló 40 napból hogy lehet kihozni. Napi szintre lebontva tervezgetem a távot, látnivalót, szállást (vagy sátorhelyet).
Mert ti nagyon lassan hallgattok csak Taro papára:-) Má mióta mondom, hogy mozdony mellé kell egy bicaj is, amit a hátadra kaphatsz, ha mély a sár:-))))
3., mint közösen megállípítottuk: nem értek hozzá,
4., - 7 fok volt, nem indult be, de akartuk, hogy beinduljon, ezért levette a Józsi az ülést, így nem ültem rajta, nem láttam. ( Öltöny-nyakkendő, télikabátban nem lett volna ideális a próbakör)
5., amikor megláttam, nagyjából tudtam, hogy sajnálnám ahhoz, hogy ezzel tanuljak meg esni-kelni, így kimaradt a lánckerék ... is...
( Érdekes, mert 20 perc múlva átmentem a 600-asra, Kecskemétre, ami bikázásra ugyan, de pöcc-röff beindult, ráültem, lánckereket, vízpumpa-megbontást néztem, tudtam, hogy kevesek a féktárcsák ( de a betéteket nem láttam:-)))), ellenben jók, abba a mociba beleszerettem)
:-))))
6., NEM ÉR-TEK HOZ-ZÁ..... :-)))
Van egy uyabilyen, szervizkönyves, Érden... nem kereskedés, magánszemély...
Nem vettem meg. Voltam ma megnézni de nem olyan mit mondta a telcsibe meg a Genier barátunk is nézte már de nem vette észre hogy , volt sérülve az eleje két első teló kivolt cserélve a kormány tartó most is ferde de lehet hogy csak a tartó azt igy nem tudtam megállapítani. A kilométer 17 ezer de nincs meg a szerviz könyve a hátsó lánckerék még nem volt cserélve azt látni de hegyes, a lánc viszont cserélve van újra. Mindezek mellet szerintem 30 ezer körül van benne amivel nem is lenne probléma mert egybe van különben. Kipróbáltam szerintem szervizbe cseréltek ki a telókat is és egybe cserélték azt is látni nem volt meg bontva. Nem húz semerre el lehet engedni a kormányt a motor is jó bár azt nem tudom mi volt amíg hideg volt kis zörejt hallottam a kuplungból de ahogy be melegedet el is hallgatott. Szóval az árrához képest nem lett volna rossz ha minden úgy van ahogy mondják de nem erre készültem így alszunk még rá egy párat. Meg hát nem Africa lehet ,hogy az is a baja :)
