Keresés

Az ember társas lény, egészen könnyen belátható, hogy társas

Sőt az is könnyen beismerhető, hogy ott érzi jól magát

És az is könnyen belátható, hogy mint érzi jól magát

És azzal érzi igazán jól magát, akivel beszélgetés nélkül is jól érzi magát

Miközben a másik gondolatai is jó érzést keltenek benne

És a közös tevékenység, és a másikat szolgáló tevékenység is jólesik

És ha mások jelenléte a kedvencem, mennyire a kedvencem, az Isten jelenléte

És mennyire várom a közléseit, még a legegyszerűbb kérdésekben is várom

És jól esnek Neki a közléseim, és a gondolataim

Megha azok teljesen egyszerűek is

És jól érzi mellettem magát a hallgatásomban is

És jól érzem magam a tudatában, a hallgatásában is

És örvendez bennem, amikor rámosolygok, és örvendezek Benne, amint rám mosolyog

És a társas gondolataink tele vannak fél gondolatokkal, amelyek a saját gondolatainkkal egésszé válnak

És ez így teljes

Egy olyan kis faluban, ahol ápolják az emberi kapcsolatokat, és egy adjon Isten, és fogadj Isten vagy fél óra, ha valaki az alvégen mond valamit, mire a felvégre ér, tudják mit mondott, a hír megelőzte telefon nélkül is, pedig látszatra nem járt az utcán senki

Ezért az ilyen falukban nagyobb a becsület, mindenki háromszor meggondolja mit mond, mit cselekszik

És ha tartok attól, hogy a komaasszony megtud valamit, mennyivel inkább vigyázok a gondolataimra is, ha felérem az eszemmel, hogy az Isten meghallja minden gondolatomat, és a rejtekben gondoltakat is

Márpedig meghallja, és meg is jegyzi, sőt valamilyen formában válaszol azokra

Mikor felébred benned a kíváncsiság, hogy megértsd az énekek Énekét

Mikor az értelmeddel meg akarod fejteni a bölcsességet

Egy szemernyit sem lépsz előre, sőt azt gondolod, micsoda dőreség

Ha meg jobban körbenézel, felismerhetnéd a szentekben, és a prófétákban a Bölcsességet

És vannak tüskéid, hogy ez esetben megvédd magadat

Mondod is, hogy minden szentnek maga felé hajlanak a kezei

Ha meg itt nem állsz meg, hanem tovább lépsz, hogy ismerj

Megtudod milyen fájdalmas, amikor már nem akarod, de arra döbbensz, magad felé hajlanak a kezeid

Ha egy lyukas kétfillérest találtál valahol, az jobban izgatott korábban, minthogy magad felé hajlanak a kezeid

Hogy megszerezd az élő hitedet, az kemény lemondás magadról

Hogy az értelmem megért, és összerakja a mozaikot, az csak a kezdet

De hogy le tudd dönteni a hegyeket, ahhoz együtt kell járnod a Bölcsességgel, Aki viszont felfedi neked az énekek Énekék belső szépségét

Hogy úrrá válhass az alázatban a részesedéseddel

Aki keresi az igazságot, az a Katolikus Egyházban keresse, mert ott tudja megtalálni

Aki azon a véleményen van, hogy az Egyházon kívül megtalálta, és ragaszkodik ahhoz, az a lázadás szelleme

Nem néz önmagával szemben

Hogy az Isten Felé fordulok teljes erőmmel, figyelmemmel, és vágyammal, vagy a világ felé fordulok, és azzal istenítem a világot, az a különbség az Ó és az Új ember között

Ha istenítem a világot, az csak olyan, mint amikor piros szemüvegen keresztül akarom meglátni a piros színeket

Ha külsőségekben próbálok az Isten felé fordulni, még mindig a világot istenítem

Hogy nem látom be, hogy istenítem a világot, hiszen vagy az Istent imádom teljes figyelmemmel, vagy a világot istenítem, és nincs harmadik lehetőségem

Hogy imádom az Istent, az elsősorban figyelem, és másodsorban hála

Hogy istenítem a világot, a világon függök a figyelmemmel

Bennem van a vágy az igazságra, és benned van

Ha a világban keresem az igazságot, soha el nem érem

Ha békém van, igazságom is van

Azért lehet békém, mert megragadtam az igazságot

Hogy szellemben is meg tudjam ragadni az igazságot, az ott van a szív egyszerűségében, azaz nálam, és nálad van a lehetősége

Ha külsőségekben keresek, akkor a gondolataim távol keresnek

Ha megvizsgálom a gondolataimat, végre jó helyre kerültem

Az önmegismeréshez hozzá tartozik, mi az amit megteszel, és mért teszed meg azokat

Hogy milyen dolgokért hozol meg nagy áldozatokat

Hogy mennyi mindent teszel meg azért, hogy jól nézzél ki

És mennyi áldozatot hozol meg a céljaidért

Fontos, hogy meglássam az áldozataimat

Hogy eljussak valahova, vagy valamit megszerezzek magamnak

És mennyi időmet szántam a céljaimra

És visszanézve azt találom, hogy azon kívül, hogy vágytam azokra, de nem maradt azokból semmi, ami ami súllyal bír

Csak úgy van, hogy tizenkettő abból egy tucat

És mért is ne szenteljek arra perceket, hogy átgondoljam az értékeset

És mért is ne gondoljam át az értékeshez szükséges áldozatokat

Amiben az első az arra szánt percek, és a felvállalt gondolatai

Az a természetes, ha észre sem veszed, ahogy a családodban igazodsz

Mint ahogy a gyermek nem vesz tudomást arról, ahogy a szülei igazodnak, miközben pont azt tanulja, amit a szülei tesznek érte

És az a természetes, ha észre sem veszed, ahogy a párodhoz igazodsz

És ahogy igazodik hozzád, olyan lesz a boldogságotok

Ami meg távol tart engem az Istentől az az, hogy élesen látom a kontúrokat, ahogy igazodnom kellene Hozzá a tisztaságban

Azt meg nem látom, és tudomásul sem veszem, hogy pont Ő az, aki jobban igazodik hozzám

Ha igazodom Hozzá, megtudom a kapcsolatunkban a jelenlétének az édességét, ahogy az igazodása hozzám megédesíti a kapcsolatunkat

Pont attól félek, amitől egyáltalán nem kell, hogy féljek, mint ahogy Istenben különben sincs semmilyen helye a félelemnek

Mint ahogy pont azt tudnám magamhoz ragadni, ami megédesíti minden percemet

És ráadásként látóvá teszi a szememet, hallóvá az értelmemet

És ugyan valamit keresek, de még nem értem mi az, ami vonz

De az Isten találásomban megtudom, mi vonzott, hiszen megtaláltam

Hogy az Istent megelőzi a Szava, eljövetelére meg ne gondolj máshogy, minthogy szellemben és igazságban akar megérkezni hozzád

A szellemben és igazságban meg úgy lehet megfogalmazni, hogy ketten

Azaz jelenlevővé teszed magadat a jelenlétében

Addig meg rákényszeríted magadat, úgy, ahogy vagy

És nem engedsz más teret a Számára, mint a sorsodat

Miközben egészen más lesz majd a kettőtökben

Iz 30.9
Bizony, lázongó nép ez, hazug fiak, olyan fiak, akik nem akarnak az Úr szavára hallgatni.
Iz 30.10
A látnokoknak azt mondják: "Ne lássatok!" A prófétáknak meg: "Ne jövendöljetek nekünk igazat! Mondjatok inkább hízelgő dolgokat, prófétáljatok csalárdságokat.
Iz 30.11
Térjetek le az útról, hagyjátok el az ösvényt, s hagyjatok nekünk békét Izrael Szentjével."

A hitet azt kapom, a Szavad képes arra, hogy átadja a hitet

Nyers hitet kaptam, amit vagy holttá, vagy élővé teszek

Ha élővé teszem, akkor meglátok, és maghallok, és megértek

És ha kiküzdöm, akkor beléphetek a szemlélődés magasságába

Hogy se a távolság, se a közelség ne legyem a gátam a megértésben

Hogy át tudjam lépni az idő korlátait

És amikor átlépem, akkor az nem lehet máshogy, minthogy maga a tér és az idő sem más, mint teremtett

És mivel részesedek, ezért úrrá teszel az idő, és a tér felett

Ezt teszed velem, amikor belépek a szolgálatba, amikor önként lépek be

Belépve az örömödbe, ahol örvendezve fogadsz 

Vannak munkák, amelyek megkövetelik vízmérték és a függőón használatát

És ebben nem lehet véleményeltérés köztünk

Igaz, hogy mindig vannak olyanok, akik jobban tudják

Ha az akaratom miatt nem akarok megérteni, még járhatom a köröket

A rend, az a rend, és a törvény a törvény, ha áthágom őket, hogy gazdagságot szerezzek, akkor el kell az Istennel számolnom a vagyonomról

Ha belátom, hogy eltévedtem, és bocsánatot kérek Tőle, akkor megbocsát

Azonban akiktől jogtalanul elvettem, tőlük is bocsánatot kell kérnem

Hogy az Isten megbocsát, avval nem tudom kiváltani azt, hogy megbocsássanak

És a bocsánatkérésem avval lesz jogos, ha azt, amit elvettem, visszaadom

Ha nem tudom visszaadni, mert az már nem lehetséges, attól még az elorzott vagyonom jogtalan

És felhasználhatom akkor jótékonykodásra

Hiszen mindenképpen le is kell róla mondanom

Úgy adva, hogy láthatatlan maradjak

Ha háláért adnám, az lenne még csak ellentmondásos, azzal csak tetézném a rosszat rosszal

Ha meg a munkám eredményeként bőven jut az asztalomra, akkor a vagyonom az jogos

Ha a feleslegemet megosztom a rászorulókkal jól teszem

Ha meg mindenemet odaadom, és attól kezdve ezért rászorulok másokra, nem dicsekedhetek megértéssel, mert abban gonoszat is tettem

Ha adok, úgy adjak, amennyire lehetséges maradjak láthatatlan

Megszentelődésed nem abban áll, hogy teljesen elzárod magad a bűn lehetőségétől

Azok a remeték, akik ezt tették, most szembe kell nézzenek önmagukkal, hogy ami küzdelmük elmaradt önmagukkal, az a hiányuk, mégpedig óriási hiányuk

Ugyanakkor meg az is nyilvánvaló, hogy oda meg nem megyek, ahol erős a kísértés

Mindennapok és a helyzeteik jól szolgálják a megszentelődésemet

Ha meg valaki keresztre feszít téged, akkor legalább lesz kiért imádkoznod

Ha meg ő is imádkozik érted, mért is ne tenné?

Amíg egészséges vagyok, úgy tekintek az egészségemre, mint az érdememre

És amikor megbetegszek, nem keresek mást a gyógyulásomhoz, mint pirulákat, és szinte megsértődök mindenki másra, ha nem elegendő a pirula

Amikor eljut hozzám az Isten Szava, még nem úgy forgatom, mint aki ki akar abból valamit is venni, hanem mintegy úgy, hogy ráhúzzam a gondolataimat

Majd eljutok oda, hogy ki akarom venni belőle a bölcsességet magamnak

Amikor meg végre felfogom, hogy az Isten Szava az Ő beszéde hozzám is, azt veszem, hogy kész vagyok azzal

Még az is előfordul, hogy én magyarázom másoknak, miközben az, amit Tanít nem vált a részemmé

Az nem kevés idő, és egyáltalán nem kevés szenvedésem, amikor a testem betegségénél elkezdem azt keresni, hogy mi volt a kiváltó oka, és elkezdem kizárni az okait

Egyáltalán nem kevés idő, és megszenvedtetésem után kezdem azt belátni, hogy amit Isten Tanít nekem, azért tanítja, hogy azt cselekedjem is, és ne csak mondjam

De nem abban ismerem fel, amint nem cselekszem, hanem abból, ahogy mások nem cselekszenek és megcselekszenek velem szemben

Egész könnyen meg tudnám tartani a testi egészségemet az egészségemben, ha nem lennék elszállva magamtól

Egész könnyen beléphetnék az életbe az életből, ehelyett először azonban a halálba lépek, megfertőzve a lelkemet

Betegség és betegség között is, és egészség és egészség között is van különbség

Hogy megtartsam az egészségemet az kiküzdés, és hogy visszaszerezzem az kiküzdés

Hogy mikor végre eljutok oda, hogy azt is cselekedjem már, amit megértettem, annál sokkal több, ha megkeresem az Isten személyes akaratát bennem, és azt megtartom

Amit nem cselekszem abban is keresem az Isten akaratát bennem, és amikor cselekedhetnék, akkor is először Hozzá fordulok

Hogy a saját döntésemben cselekszem a tisztát, az teljesen rendben van, de hogy az Isten akaratában cselekedjem, az minden fölött van

Értelem és átgondolás nélkül egyáltalán lehetne e egészséges a testem?

Értelem és átgondolás nélkül nem tudom megszüzesíteni a lelkemet

Az ifjúság, amikor elkezdi nyitogatni a szárnyait, elkezdi keresni az igazságot

Nem véletlenül mondják rá, hogy lázadó ifjúság, hiszen fontosabb számára a megtalált igazság a megszokásoknál

Ha nem az Igazságban kezdi el keresni az igazságot, akkor vagy sok fájdalmat kell elszenvedni az évtizedei alatt, hogy megtalálja

Vagy sok fájdalmat kell okoznia, hogy eltávolodjon az igazságtól

Az Igazság a Szeretet

Meghatározta a teret és időt, minden közelséget, és minden távolságot, és lepecsételte a végtelent magának

Ha az Igazságból indulok ki fiatalságomban, egyre csak találok, és örömmel tölt el, ahogy épül

Ha elfogadom a létedet, és elfogadom magamat is, mint teremtettet, mégha látszatra minden ugyanúgy marad, és látszatra a gondolataim is olyannak maradnak, mint azelőtt, mégis a döntéseimben már megjelennek a gondolataid

Ugyan a gondolatok úgy járnak és kelnek, jönnek és mennek, mintha a sajátjaim lennének, addig nem ismerhetem fel őket, amíg nem látom meg bennük az idegent

Hogy be tudjam fogadni a gondolataidat, ahhoz meg kell hívnom őket

Ha nálam járnak, fényt derítenek a gondolataimra

Az már egy egészen más lehetőséged velem szemben, ha felajánlom Neked az akaratomat

Hogy abból döntsek, amit nem tudok, vagy abból, amit tudok, ahhoz nyilván meg kellene tudnom

Ha attól kérdezek, aki maga sem tud, csak annyit hallok, amit szeretnék hallani az elvárásaimban

Hiszen az elvárásaim is csak olyanok, mint az ismeretem

Így a gondolataid olyan helyre vezetnek, ahol még nem jártam

Ha meg hallomásból, és mások leírásából akarok házasodni, nyugodtan sajnáljál engem, mert rászolgáltam a sajnálatodra

Minden testi tulajdonságunkat kapjak, ahogy a Kegyelem látja, hogy az előnyére válik a lelkünknek

Ami a szabadságunkban van, az az akaratunk, élhetünk vele, növekedhetünk az adományokban

Gyakorolva benne magunkat

És amit a Lelked ad, különbözőt ad, ugyanaz a Lélek

Mindenki kap, aki megengedi a Léleknek, hogy adjon

És amikor a Lélek önmagával megkeresztel, soha nem adja a keresztséget ok nélkül

Vele jár a Kegyelem, hogy adjon, az épülésünkre adja

És ahogy ad, a kegyelmek kiegészítik egymást, egységet és egészt alkotnak

És amim van, az megerősít és megörvendeztet téged, és amid van, az örömmel tölt engem is

A nagy önmagában alkotna, a kicsi Istenben alkot

Amikor a kicsiben felismerem a Kegyelmet, erőt veszek magamon, hogy legyőzzem a nagyra törtetésemet

Az hogy felismerek, az nem tőlem van, azt sem adja más, hanem csakis a Kegyelem

Hogy a haldokló nem kapott kegyelmet, ugye azt nem gondolod komolyan?

Hogy még kaphatok, hiszen azon van a Lélek, hogy adjon

Egyik legelemibb alap tulajdonságunk a restség

És leggyakrabban azért leszünk tevékenyek, hogy legyen lehetőségünk a semmittevésre

És amikor távol tartjuk magunkat az Istentől, a távolságtartásunkban benne van az is, hogy próbálunk menekülni a tevékenységtől

Bár nem lehetünk büszkék magunkra abban, mégis képes jól szolgálni minket, amikor megállunk a rohanásunkban , és így hozzánk férhetnek a tisztulás gondolatai

És ahogy tisztulnak a gondolataink, úgy egyre tevékenyebbé válunk, és a restségünk legyőzése győzelmet hoz a világ felett

Ha belebújok a bőrödbe, mikor abban kezdek érdeklődni a Szavadban foglaltakért

Tehetsz nekem jeleket, hogy elinduljanak a gondolatok és kérdések bennem

Ha viszont érdektelen számomra az, amit mondasz

Vagy éppen haragra gerjedek Veled szemben, hiszen kitudódhatnak az aljas terveim

Ha jelet raknál elém, akkor az elítélne engem, így azt nem teszed

Pont elég az a számomra, ahogy elítélem magamat

Így ha elkezdem keresni az igazságot, ne máshol keressem, hanem a Szavadban

Mikor egy magzat spontán elvetél, vagy egy életképtelen újszülött elmegy, mint lélek meghozták az áldozatot, és megszentelődtek

És ha az áldozatuk az előnyükre vált, mennyivel inkább az előnyünkre válik már az akarat próbája

Az érésünkre, ahogy felfedezzük az igazságot

Ahogy sokszor alkalmatlan időben, és alkalmatlan helyen, kitarthatunk az igazság mellett

Lemondva a széles út ösztönzéseiről

Hogy akinek Jézus válik mindenben mindenné, ő a gyermekévé váljon, és eljusson az istenségre a részesedésben

Ugyan azt várom, hogy Jézus cselekedjen, mikor pedig cselekszem, akkor cselekedhet bennem

És annyira lesz cselekvő, amennyi a reményem és a bizalmam Benne

Az Úr Szíve végtelen szeretet, de egyetlen ember sem ismeri teljesen mélységét és gazdagságát

Mikor a nyugdíjas életre vágyakozol, hogy végre élhesd a nemtörődömségét, hát azért éltél eddig, hogy ne érts

Mikor is leszel végre magad is bölcs

A földi élet küzdelme addig tart, amíg be nem fogad az anyaföld

És éppen az idősnek a szüksége a lelki egészsége

És éppen az ő szüksége, hogy testét egészségesen tartsa

És éppen ezért az ő szüksége a böjt, ha az egészsége azt megengedi

És éppen a szüksége az imádság

És a bölcsességén múlik, mennyit emeli a többieket a könyörgéseiben

És nyugodtan gondolhatom úgy, aki megszentelődött, ő már eltávozott, hiszen betöltötte a földi küldetését

Aki maradt, rá az vár, hogy még betöltse

És betöltheted az értelmet teljességre, avval, hogy szolgálsz

És milyen könnyű a szolgálatod a családod szolgálatában

És a legfontosabb kérdéseddé vált az egészséged, és a legfontosabb kérdésed a lelked egészsége

És semmi sem szolgálja jobban a tested egészségét, mint a lelked egészsége

Mint ahogy a tested legjobb gyógyítója a lelked gyógyulása

Az orvosnak meg az a küldetése, hogy gyógyítson, érted kapta a küldetését

Segíts meg a munkáját a lelked egészségével

A távolságomat képes az Isten Szava közelségre változtatni, mert képes

Az elfordulásomat az igazságtól képes az igazság felé fordításomra változtatni, úgy, hogy magam fordulok felé

Képes úgy megszólítani, hogy azt személyes megszólításomnak vegyem, és valóban az az

Hogy Melkizedek vagyok az Isten papjainak rendje szerint, azt jelenti a Szavában, hogy jelen vagyok

Ha befogadom a Szavában, akkor itt vagyok

Most már csak rajtam áll, hogy magam is jelen legyek

A Szava megmozdítja a szívemet, és gondolatokat ébreszt bennem

Egymás mellé állítja a tapasztalataimat gondolatokkal, és a Tanításaival

És arra döbbenek, hogy a kérdéseimet válaszolja meg

Bekeretezi a napomat, össze fogja, és összerendezi

Felkészít a napra, majd a végeztével helyére teszi

Olyat tud, amit csakis az tud, Aki jelen van, és rám figyel

És olyat mond, mint amit csak az tud, aki tudja mi vár engem

És amit a Szava tud, azt tudja az övéinek a gondolatai is

Így a hetedik napot megelőzheti a várakozásom, hogy mit mond majd nekem

Még a világosságomban sem tudom megérteni a pokol sötétségét, hát még mennyire nem tudom megérteni a sötétségemben

Sötétségemben nem tudom mi a menny, hiszen nem kaptam részt belőle

Ha nagyra törekvésemben elutasítottam a szellememet, aki pedig jönne, az a jellemző rám, aki nem vagyok

És ahogy lekötöttem a lelkemet az elmúlóba, a gondolataimat is lekötöttem

És a pokolban már nem lesz más gondolatom, csakis pokoli

És nem azért maradok a pokolban a pokoli gondolataimmal, mert az Isten nem emelne ki engem onnét, hanem egyszerűen nem tudok befogadni a világosság gondolataiból

Így magam maradok benne

Miközben a menny nekem lett teremtve, ha nem kérek belőle, akkor is nekem lett teremtve

És a Földön nem a szükségem megérteni a menny csodáit, és csodálatosságát, mert azt a testemben még nem érthetem, és csak igen töredékesen élhetem

Hogy befogadhassam a szellememet az kegyelem, és mivel kegyelem, nem az érdemem, hanem az alázatom

Az alázatom meg az akaratom következménye

Ha nem küzdöm ki az alázatomat, akkor a kegyelem nem tud nekem adni

Hiszen a pokoli az akaratom

A szűk ösvény meg nem a nehézségem a szellememben, hiszen átemel azon

Miközben a nagyságom megtorpan előtte

Mint egykor a királyok és császárok

Akik néhanap fogadóórákat adtak, az általuk kiválasztottaknak

Miközben jaj volt azoknak, akik meg merték őket szólítani

A királyságomban, és császárságomban, és a királyságodban és császárságodban sorrendet állítunk, és jaj azoknak, akik átlépik mondvacsinált korlátainkat

És mivel innét indulunk, mert ebből indulunk, úgy tekintünk az Istenre, mint ilyen császárra

Azt vesszük, hogy távolságot tart tőlünk, miközben ez a tévedésünk befolyásol minket, és mi vagyunk azok, akik távolságot veszünk Tőle

És amikor végre megtalálhat minket, mert sikerül ennek a tévedésnek a falát megrepesztenie, akkor még mindig megmarad bennünk, hogy megpróbálkozunk a külsőségekben  a „császárhoz” járulni

Miközben mint Atya fogadna minket

Hangosan dicsőítjük, és magasztaljuk, azt gondoljuk ez az imádat

Miközben amikor a másikért azt teszem, amit magamért is megteszek, abban tudom imádni

És egészen könnyen szót tudok vele érteni, mint testvérrel, hiszen úgy fogad, mint a testvérét

Elvonulva a csendbe, a szív egyszerűségével, gyermeki szavakkal és gondolatokkal

Amikor süket fülekre talál bennem a szeretet igazsága, mivel nem hallom meg, ezért nem is gondolkozok rajta

Vajon a bátorság hiánya, vagy egyszerűen a félelmeim azok, akik nem engedik, hogy meghalljak

Vagy még el sem jutok addig, hogy bátorságot vegyek, vagy felismerjem, hogy félek, hiszen egészen más a szeretetem

Az biztos, ha a gyűlölet a szeretetem, akkor még azok előtt vagyok, még mélyebben vagyok

Ha a bujaság szellemei irányítanak engem, akkor a vágy hajt engem, dehogy elmélkedek az igazságon

Amikor a hatalomvágy hajt engem, még a szemeimet is becsukom, nehogy lássak

Ha a haszon a gondolatom, az éjszakámban is gyötörnek engem

És igen nehéz dolga van velem a szeretet igazságának, ha azt tartom, jó vagyok

Mikor nyilvánvalóan nem akarok belegondolni, a szükségem, hogy másokban lássam meg azt a szomorú tényt, aki vagyok

A szükségem, hogy valami megállítson a rohanásomban

Hogy felismerhessem, az igazság képes önmagában tanúsítani

Hiszen az igazság, az a Szeretet igazsága, és az igazság a Földön, és igazság az az égben

Tanúsága meg kimondhatatlanul erősebb, a kezem tapintásánál

Mindazoknak, akik nemcsak meghallják a szeretet igazságait, hanem azokat élővé is teszik

Mindaddig, amíg a testemben a mammont szolgálom, a testem a valóságos

Majd amikor felfedezem a Világosságot, és eltölt a világosságával, a lelkem lesz a számomra a valóságos

A mammonhoz is tartozik egy gondolat halmaz, a lelkemhez meg a végtelen gondolatok

Hogy úgy fogalmazzam meg, hogy a testem a főnököm, az ellenszenvet ébreszt benned, és tagadod azt az igazságot, hogy a testem képes lekötözni a gondolataimat

A mindennapi élet tele van babonás mozdulatokkal, és szóképekkel, akkor is, ha azt tagadom

Sőt a nemzetek szokásai is sokszor babonásak, miközben tiszta gondolatokkal eltűnik belőlük a babona

És minél inkább babonás valaki, annál inkább találkozik a babonája megtörténésekkel, ami megint főleg gondolatok

Ha meg úgy találom, a babonáim igazolják a félelmeimet, vagy megmaradok a korlátolt gondolataiban, vagy felismerek, hiszen előttem a végtelen gondolatok lehetősége is

Hogy mit találok valóságosnak, az meg nyilván tapasztalatok összessége

Ugyan mindenben ott van a kérdés, és egyben a válasz is

Amíg meg nem foglalkozok a kérdéssel, hiszen elégedett vagyok a mammonban, nyilván érdektelen marad a számomra a válasz

Hogy mi hozza el nekem a kérdéseket, hogy egy gondolat, vagy tapasztalatok, az mindegy

Élesebb lesz a kontúrja a kérdésnek, ha a tapasztalatokhoz rendelünk gondolatokat

Bár még a mammonban azt gondolom, hogy a kérdésem az, hogy létezik e az Isten

Miközben, ha figyelmesen körbenézek, akkor rádöbbenek, az már egy megválaszolt kérdés

Így a valódi kérdésem, hogy eddig merre jártak a gondolataim, és mért éppen arra?

Mi az oka, hogy megpróbálom távol tartani magamtól a világosság gondolatait

Miközben már ezerszer és ezerszer kaptam gondolatokat az Istentől

Másokon keresztül, és közvetlen ösztönzéseimben

Hogy kezdjek el kérdezni

Hogy először rosszakat és rosszul is kérdezhetek, az mindegy

Szem nem látta, fül még nem hallott hasonlókat

Az értelem nem tudja mihez hasonlítani

A szavak sekélyesek a leírásához

Amit a Mindenható készít a gyermekeinek, akik miután felismerték, megragadták az akaratát Benne

És bár a tudásunk töredékes, a megismerésünk sem teljes, mégis részt kapunk a szeretetéből, hogy a hit gyökeret verjen bennünk

Hogy már ne a port tapossuk, hanem felemelkedjünk az ég felhői közé

Ezt cselekszi velünk a bölcsessége

Kinek-kinek annyi a szeretete, mint a tudatos, és átgondolt áldozata

És bár nemigen szoktad átgondolni, de a rendeknek és a papoknak a felvállalása olyan, amit nemigen követnél

Pedig amit látsz, az csak a felszíne a felvállalásuknak

És bár abba nem szoktál belegondolni, de amennyi áldozatot vállalnak érted, olyan mértékben szentelődsz meg

És olyan mértékben lesznek képesek, amennyi áldozatot hozol értük

És nem vagy sem tehetetlen, se nem vagy eszközök nélkül

Akik tehát tehetnek érted, az ő gondolatuk fent jár a fellegek között

Miközben a gondolataid söprik a port

Ha felemeled a gondolataidat, magad is felemelkedsz

Miközben kézen fognak téged a gondolatok

A testedet a legnagyobb részben, a jóval nagyobb részben az betegíti meg, amit megeszel és megiszol

És a levegő víz, és napfény és mozgás tartja egészségesen

A lelkedet meg az betegíti meg, ami kijön belőled, ami meg ott kezdődik, hogy gondolat, és így akarat, beszéd, és minden amit megteszel, és minden amit nem teszel meg

Az istentelen világban amit eléd raknak, hogy egyed, és igyad, azt teszik eléd, amiben ott a haszon

Ha istentelenségedben azt gondolod, hogy nincs az a pénz, amiért árts a másiknak, nézz a másikra, aki nem képmutató, és elismeri, hogy van az a pénz

Fiatal korban keresed az igazságot, de az istentelen világ eltagadja, hogy az igazság lényege a szeretet

Majd amikor megszenvedtet téged is a mások haszna, megint felteszed a kérdést, hogy hol az igazság

Haszonszerzésemben nem tudok semmit az igazságról, ne is engem kérdezz, hanem azt, aki él

Életet meg nem adhat más, csak az Élő, Aki a lényegében Szeretet

Hogy a Mennyei Atya a Szeretetet, azt még az is tudja, aki fájdalmat okoz a gyermekeinek

Hogy a Bölcsességében lesz a Paradicsomod, azt meg egész egyszerűen megértheted, ha belegondolsz

Kilépve abból amit a test diktál, hogy a Paradicsom egy körbehatárolt, akár kerítéssel is megvédett hely

Aki akar, beléphet, aki kint akar maradni a pusztaságban, maradjon kint

A bölcsesség kezdete meg az istenfélelem, ami ellentétes a félelmeiddel

Attól nincs mit félni, ami nem tudja lelkedet elragadni a halálba

Az istenfélelem abban kezdődik, ami az Isten iránt felébredt hála és köszönet

Az meg nincs másban, mint kiküzdésben

Ami ott kezdődik, hogy felismerem a Tanítást isteninek, és megragadom, magamhoz szorítom

Áldom azt, aki átkoz engem, segítem azt, aki keresztbe tesz az utamban

Megbocsátok mindenben, és mindenkinek

És nem a hasznomat nézem, a hanem a másik ínségét, és nem sajnálom a jó szót

Ami meg egyáltalán nem az, ha a másik háját kenegetem