Keresés

Hova is gondolok, amikor a föld bölcsességébe burkolózok, dicsérve magamat

Mikor elém teszed a Szavadat, és a Szavadban magadat

Hogy felismerjek, és már ne én legyek magamnak minden, hanem Te tölts el felismerésekkel

Ugyan még nem tudom, mit hoz el hozzám a Tanításod, de majd megismerlek abban Téged

És már nem az lesz, hogy azt hallgatom, amit mások mondanak Rólad, hanem én leszek az, aki mondja, itt van az Úr

Ugyan jössz rácsodálkozni, abban, amint mondasz, de arra ébredsz, amint neked mond

És hova is tehetnéd a gondolataidat, amikor majd egy tőről fakadnak

Nyilván nem fog elférni egy edényben

Ha egy lány sóvárgó karjának nem tudsz ellenállni, hogyan tudnád megállni, hogy megismerd

Amikor eléd helyezi a vágyait, amikor Szava édesebbé válik a bensődben a méznél

Eddig elfordultam, és nem volt bennem tűz

Most Rá nézek, és felébreszti magát bennem

Szava hozta, Szava tette, életet adott a haldoklónak

A Szeretet egy és ugyanaz, és a Tanítása is egy, miközben az értelmezésünk annyi, ahányan vagyunk, abban, akik vagyunk, és amire nemigen lehetünk büszkék

Hogy magamat megkülönböztetem abban, hogy jónak gondolom magamat, az a gonoszságom, hiszen megkülönböztetek, sem magamat nem látom, sem azt, akit éppen hasonlítok

A Tanítás egy, és az értelmezése is egy a Lélekben

Ugyan a gondolatom lemarad, de a szívem helyére teszi az értelmezésemet, amikor rám tekint a Lélek

Minden megosztottságom azt mutatja, nem kértem a Lélektől, miközben panaszkodok Neki

Így az értelmem azt gondolja, helyén van, miközben megoszt

Rosszul gondolom, ha az értelmemre bízom a sorsomat, miközben a Lélek az alázatomat várja

Egy a Tanítás, a számos értelmezéssel mutatjuk, mik vagyunk

Egy a Tanítás, az értelme is egy, amint egy a Lélek

Hogy azzal gyötörjem magamat, hogy megértsek, miközben engem vár a Lélek, távol bolyongok

Ugyan megkeresztelkedek vízzel, de az nem más, minthogy megkeresztelkedjek Lélekkel

Az pedig a szeretetemből fakad, amit igazolok irgalmammal

A türelmem meg megvár engem, hiszen hátul vagyok

És hogy úgy értsek meg, hogy közben elutasítom a Lelket, az a lázadásom, ami pontosan az, mint az angyalok lázadása, siratni való az állapotom, nyugodtan felvehetek a földről egy követ, hogy abban szemléljem magamat, az értelmem sem több, mit a kő értelme

Hogy nincsenek véletlenek, azt magunktól is kezdjük felismerni, az évek bennünket felvilágosító áramlásában

De hogy mért nincsenek, azt nemigen akarjuk megérteni, hiszen feltűnik abban a felelősségünk kérdése

Sokkal inkább azon vagyunk, hogy mást ismerjünk fel, mint a valóság, mintha irányítanánk fotelből a sorsunkat

Miközben áldozatokká válunk

Minden mást próbálunk felismerni, ami babonaság

Pedig úgy van, amint felismerünk valamit, amit nem tudunk megmagyarázni, nem akarunk oda eljutni, hogyha van lelki, akkor Isten is kell hogy legyen, aki értünk tevékeny

Inkább azon vagyunk, hogy ragaszkodjunk olyan dolgokhoz, aminek nincs értéke, és az babonaság

Holott amikor felismerjük mindenben, amit véletlennek is gondolhatnánk, az összefüggéseket, akkor mehetnénk tovább az összefüggésekért

Abban meg nem hoz más világosságot, mint az Isten Szava

Ami felkelti bennünk a gondolatot, hogy keressek

Ha elzárom magam a kereséstől, akkor a megtalálástól is elzárom magamat

Igaz a keresés megnyitja a szememet a felelősségemre

Magammal és másokkal szemben, mint ahogy az Istennel szemben is felismerem a felelősségemet

Ugyan az igaz, hogy a Kegyelem akkor jön, amikor akar, és ahhoz, akihez akar, de az úgy van, hogy ahhoz nem akar, aki maga nem akarja az igazat

Így ugyan várom, hogy jöjjön, de a vágyammal, hogy jöjjön, ki is eszközlöm az eljövetelét

Így az ébredésem, ami az ébresztésem, megelőzi az eljövetelét

És bár az szép lenne tőlem, hogy már elsőre a Szavából megértsek, de valójában abban kezdek el megérteni, amit értem kapok

És az meredeken szemben áll azzal, amit elvesznek tőlem

És az a nagy fordulásom, hogy amikor elveszek másoktól, ráébredjek az igazságra, és másokhoz is úgy kezdek igazodni, ahogy magamhoz

És a ráébredésem az, amikor önzetlenül kapok

Így nem mondhatom, hogy nincs feladatom, mint ahogy nem mondhatod, hiszen várnak ránk az utánunk érkezők

És az nem lehet a büszkeségem, hogy előbb értek, hisz abban az egyedüli érdem a Kegyelemé

Aki megelőzte az értelmemet azzal, hogy kaptam

De az, hogy a szemem meglát, az még nem akarat, hanem a kezemben van az akaratom, hogy már lemondok arról, hogy elvegyek, és inkább megosztom azt, amivel bírok

Lelked menekül a hazug nyelvtől, az ártatlan vért ontó kezektől, a gonosz terveket szövő szívtől, attól, aki belső kényszert érez arra, hogy rosszat tegyen, a hamis tanútól, aki minden lélegzetvételével hazudik, aki széthúzást szít felebarátai között

Hogy milyen célból alakulnak ki a háborúk, az önösségünk érdekeiből alakulnak ki

És abban az egyik első csoport, amikor Isten nevében, támadjuk az Istent

Amikor vak kényszeríti a látót

És ugyan azt gondolod, hogy az teszi, akinek hatalma van, de sokkal inkább az teheti, aki a mások önösségében hatalmat kapott

Azaz mégsem a látót kényszeríti

Azaz nem másnak van lehetősége lekötözni a háború akaratát, hanem neked, és nekem is

Ugyan a föld azt gondolja, hogy hatalma van, de csak annyi, amennyit megenged az akaratod

És a tényleges akaratod, az nem a vágyad, hanem a cselekedeteid

Amiben az első az imádság, és az irgalom

Így a háborúban nem azt láthatom, amit tettek, hanem azt, amit nem tettem

És az nem úgy van, hogy ne értsd, hanem úgy van, hogy meglássad

Előtted az eszköz, és elém jön a megértésem, hogy felvállald az áldozatot, aminek hatalma van a békétlenség felett

És előttem a kényelmem, aki önmagának követel

Miközben azt várod, hogy meghallhasd, hogy mi fog történni, az fog történni, ami az akaratod

Ugyan megjövendölték az eseményeket, de mégis abban nincs úr

Mert azé a hatalom a békétlenség felett, aki felvállalja az áldozatot, így képes a megjövendölt sorson is fordítani

És az hiába való gondolat, hogy annak meg kell történnie

Hanem az az igazság gondolata, hogy az történik meg, amit megengedsz

Amikor közömbös vagy, ami azt jelenti, nem teszed meg azt, amit megtehetnél, akkor az történik meg, ami megszenvedtet

Ajánljátok fel magatokat a két Szent Szívnek

És ne feledjétek, hogy félelemből felajánlani magatokat, abban nincs érték

Ezért ha félelemből tennétek, álljatok meg, és kezdjetek el szemlélődni, mert a szemlélődés az egy kérdés is

És akkor már tapasztalhattok, és az majd elűzi a félelmeteket

És akkor a távoltartás akarata szertefoszlik, és a helyét átveszi a vágy, hogy megismerjetek, hiszen amikor megérzitek a lány illatát, és meglátjátok a szemében a tükröt, az már vonz titeket

Mikor meglátjátok, hogy rész vagytok az egészből, hogy az egészben érkezik el hozzátok az érték

Majd amikor magával ragad téged a buzgóság, és azon leszel, hogy tetszését találja benned az Úr, és elkezdesz böjtölni

Gondolj arra is, hogy a böjtnek is megvan a jó mértéke, mert a túlzott böjt is válhat bűnné

És ne hanyagold el az egyéb feladataidat

És ne essél a másik kelepcébe, hogy másokkal kiszolgáltasd magadat

Mert akkor mélyebbre kerülsz, mint ahonnét jöttél

A kapcsolatod nem jogosít fel arra, hogy másoknak a terhére legyél

Hanem sokkal inkább az járjon vele, hogy másoknak enyhítsd a terheit

És a segítséged se váljon mások számára teherré

Az istenkapcsolat nem merev, hanem rugalmas, folyamatos mérés, és alázat

Nagyon egyszerű, hogy mi fog történni a Földön, mert az egyrészt az akaratod, másrészt az, amit kérsz az Istentől

Csakhogy az akaratodat legkevésbé sem ismered, mert az nem a tested vágya, hanem az, amit cselekszel másokkal, hiszen lélek vagy

Így az a leggyakoribb eset történik veled, hogy azt gondolod, hogy jó vagyok, ami köszönőviszonyban sincs azzal, amit cselekszel a másikkal, és amit érzékel tőled

És ha nem engesztelnének érted, imádkozva érted az Atyához, már egyáltalán nem biztos, hogy még élnél

És az nem lenne az Isten akarata, sőt nagyon nem, sőt ellentétes az akaratával, hanem az a cselekedeteid következménye lenne

És ugyan mondhatod, hogy ne beszéljünk arról, ami nem történt meg, de nem tetteid miatt nem történt meg

És gondolod, hogy mért is imádkozzak, mért is kérjek az Istentől, amikor alapvetően minden rendben van

És mit is fogsz cselekedni, amikor ez a minden rendben van elmúlik nálad?

Hogy kérjek az Istentől az engem szolgál, mint ahogy arra vár, hogy szolgáljon téged

Mert abban ismerem meg, mint Irgalmat, a valódi lényegében ismerjük meg

És abban belépsz oda, ahol lélek szerint a legfőbb vágyad, hogy legyél

Csakhogy azt nem tudod kívülről felismerni, hanem csakis közvetlenül, ami pedig abban kezdődik, hogy kérek, ami pedig nem más, mint imádság

És ugyan nem tudod meghálálni az érted imádkozóknak az áldozatait, de mégis megszolgálhatod imáddal azokban, akik még úgy gondolnak magukra, mint mondják, hogy jó vagyok

És ha belegondolsz, az okos elé megy a bőségben az eseményeknek az imáival, hogy azok bőségből  bőségbe torkoljanak

Isten juhai, Benned keressétek és találjátok meg örömötöket, sehol máshol. Szegezzétek Rá a tekinteteteket! Ne forduljatok se jobbra, se balra!

Istennek nincs tanúra szüksége, hanem a szükségetek, hogy Benne találjatok

Emlékezzetek meghívástokra, arra van szüksége, arra a mérlegelésetekre van szükségetek

Isten önmaga tanúsít, mindazoknak, akik belépnek véres lábnyomába

Hogy melyik a nagyobb lépésem, hogy felismerjem az Istent az Ő Szavában, vagy felismerjem élő jelenlétét a Szavából, és elkezdjem az igazodásomat

Ugyan aki nem ismer fel, az olyan, mintha testbe sem öltözött volna, hogy elérhesse az életet, és így amit mond, és amit gondol, annak sincs semmilyen értéke, hiszen maradt a lekötözésben, ami valójában nem több mint az állatok szabadsága

Ugyan a sors megpróbálkozott vele, de semmibe sem vette a sorsot

És ugyan amikor felismerem az Istent, de annál maradok, hogy magam távol tartom magamat Tőle, ugyan mit lehet rám mondani, amikor karnyújtásra vagyok, de mégsem veszem el, a nekem szánt ajándékokat, hiszen a sorsom azon van, hogy elárasszon engem felismerésekkel

Felmentem, de fentről nem néztem körbe, nem vettem ecsetet, hogy lefessem, amit látok

Felmentem, és lejöttem, és nem érem fel, hogy én jöttem le

Inni kértem, és nem poharat tartottam, hanem a kezemet, és kifolyt mindaz az ujjaim közül, amit kaptam

Isten Szava ott van a prófétákban, és a szentekben, és az evangélistákban

Ahol nincsenek szentek, ott hiány van, ahol sok szentet találok, ott van a bőség

Hogy a szentektől várok, végül is várhatnám azt magamtól is, hiszen oda lettem híva, ahova beléptek a szentek

Isten pontosan ott áll veled szemben, ahol szentek előtt várta őket

Isten eléjük ment, és felismerték, most pedig eléd lépett

A szentek azt mondják, hogy én hűtlen és rest szolga, azaz felismerték önmagukat a test lényegében

Én meg ajnározom a testemet, a hűtlent

A testemet tartom magam és az Isten közé, nem csoda az, amit nem gondolok

Ugyan csodát várok, amikor csodát tehetnék, hogy közvetlenül az Istenre nézzek

Még akkor is, ha egyáltalán nem gondolsz Istenre, és nem gondolsz magadra úgy, mint Isten gyermekére, akkor is be kell látnod, hogy a mindenségben nincs más, mint egy gondolat

Azaz semmi sem két különböző gondolat szerint tevékeny

Mint ahogy Isten Tanítása is egy, a tartalmában is egy, egy benne a gondolat

Hogy a gondolataid csaponganak, attól magad nem vagy másban, mint egy gondolatban

És ha az időt nézem, az semmit sem változtat azon az egy gondolaton, hanem szolgálja azt

És amikor megosztjuk az Isten egy gondolatát, amit nyilván szolgálnak a gondolatok, attól az a gondolat egy

Így, hogy megtaláljuk a különbséget, amiben mi vagyunk, amik mi vagyunk, ahhoz megnézzük a célt, ami egy, hogy onnét visszanézzük, mi az, amit elferdítettünk

Ami pedig nyilván az első két törvény, ami valójában egy törvény

Amit átformálhatunk a lényegében megmaradva, és mondhatjuk úgy is, hogy hűség és barátság

Ami láthatóvá teszi, mit rontunk el

Hogy mi is beléphessünk oda, hogy egy lehessünk az Atyában, barátságot kötve Vele, ahol magam vagyok az, aki abban a képletben a változó

Azaz magam vagyok a sorsom kovácsa

Nyilvánvalóvá kell tennem magam előtt, hogy a megosztottságom bűn

Ami a mindenséget átölelő egy gondolatban teljesen idegen

És az érésem sem más, minthogy befogadom az egy gondolatot, és elkezdek abból építkezni, lemondva arról, hogy az önös gondolatok tömegében csapódjak minden irányba

Hogy erőszakkal fogod legyőzni az erőszakost, és nem a hit erejével, az már eleve egy vesztett csata

Hogy a világban a világ az uralkodó, az nem úgy van, hanem meg van engedve a világnak, hogy a saját kárán is tanuljon, ha nem hallgat az igazságra

A hegyeket ledöntő erő, az a hit, ami világosság, ami népek világosságává válik

Ugyan a vizek, a világ vizei, amik gondolatok, azok erőszakosak, de csak erőszakkal szemben tud erőszakkal fellépni

A hitedet meg megkérdezem

És a válaszom nincs másban, az igenlő válaszom az az engedelmesség

Ugyan nyilvánvalóan benne van egy kérdés a Tanításokban, ami ugyancsak hit, csakhogy Jézus jelen van, és kérdez, és soha sem lépett el az Ő Házától

És nyilván a kérése nemcsak egy egyszerű kérdés, hanem választ váró kérdés

Ami egyben cselekvés

Ugyan az, hogy az Isten mindenben cselekvő, az ismert

De a felismerésem az, azaz az a felismerésed, hogy az életedben azt várja, hogy léptesd eléd cselekvővé

Ami pedig azzal kezdődik, hogy kapsz egy kérdést, és feladatot

Aminek a folytatása pedig barátság, mert az a kapcsolat egy barátság, amikor felnő a gyermek, és barátjává válik a szüleinek

Isten Lelke lebeg a vizek felett, amik kavargó gondolatok

Itt vagyok, és megkérdezlek

Amikor egyesek szája rágalmat szór rám, akkor a Te adományaimat rágalmazzák, melyeket Te adtál nekem

És bolond lennék megmaradni a tanítvány tanúságánál, amikor megtudhatom a Tanító akaratát bennem

Hogy mellé léphessek a tanítványnak, mint tanítvány

Hiszen azon van, hogy mellém lépjen

Nem igen kerülhetem el, hogy a szívemben kezdjek el keresni

Ó mit tett az én bűneimmel, először is megmutatta nekem azokat, nekem a vaknak, és süketnek

Majd azt mondta, add azokat nekem

És amikor fellélegeztem, eltöltött az Ő Fényével

Ezt tette, és ma is ezt teszi

Házának meg ezt mondja:

"Megízlelte-e valaki ott a mi Urunk édességét és jóságát? Van-e valaki itt, aki tudásban felülmúlja Istent?"

Olyan gyakran vagy azt mondjuk, hogy sújtsál le a bűnösökre, és láthatóan nem teszed

Vagy olyan gyakran azt állítjuk rólad, haragtartó és bosszúálló Isten

Miközben nem fogalmazódik meg bennünk, hogy erőszakkal nem lehet szabadságra senkit sem nevelni, hiszen az erőszak gépeket nevelnek, önálló döntés nélküli robotokat

Mi az igazság ebben a kérdésben

Nyilván nem az erőszak, és nyilván nem a magunkra hagyásunk

Hanem Isten szeretetének, és elhatározásának a komolysága, amelyik el akar minket vinni a szabadságba, az örök és boldog életbe, ami nem történhet másban, mint az önálló döntésünkben

Komolyságát beleszőtte a Rendbe, ami a Földre vonatkozik

Hogy amit adok, az beleszőve a hosszantűrésbe visszahat

És beleszőve abba, aki megszólítja az Istent, az választ kap

Hogy aki komolyságban keres, keresve az igazságot, az találjon

És abba, hogy aki tisztaságot ad, az megérezhesse Isten átölelő jelenlétét, tanúsítva az Igazat

Amikor visszatér a tisztaságba a nemzedék, azzal megszüntet háborúkat, betegségeket, járványokat és ínséget

Mert ezek mind azok, amiket adtunk

Kezünkbe rakta, hogy uralkodjunk a sorsunk felett

Amikor hiába mondod nekem, hogy éljek, és azzal fenyegetőzöl, hogy meghalok, ugyan ha meghalok, mégsem történt velem semmi, hiszen az történt, hogy nem léptem ki a halálból

Nem értettem, hiszen nem is érthettem, mert nem érintett meg engem az élet, hiszen elfordultam az élettől, számonkérésem sem lehet az ismeretemből

Viszont amikor életre keltesz, és abból lesz a halálom, hogy visszafordulok a halálba, százszoros és ezerszeres a vétkem, hiszen amit tettem, tudatosan tettem, és amit nem tettem, tudatosan nem tettem

Mert úgy akarom megőrizni az életem, hogy nem teszek semmit, nehogy amit teszek, az a halálommá váljon, és ezzel választom azt, hogy visszafordulok a halálba

A halál egy küzdelemmentes állapot, az élet az küzd az életért

És abban nincs olyan, hogy megszereztem, és megvan, hanem minden nap kiküzdöm

Mint ahogy az imádás nem egy passzív állapot, hanem elsősorban figyelem, majd megértés, és mozdulat

Mint a szeretet sem egy passzív állapot, hanem lemondásokban megkérdezett és válaszolt állapotom

Nem a kőfalat ébresztetted arra, hogy maradjon kőfal

Hanem a kőből formáltál mozgó életet

Kőből, amelyik azon van, hogy magamért

A szeretetem nem passzív, hanem kutató, kutatja a nap kérdéseit

És mint ilyen, találó, és a válaszokra is válaszol

Mint ahogy egy rózsafüzér sem passzív, és egyáltalán nem unalmas

Az ismétlés benne az a kötél, ami állva a tart, a gondolat meg azon van, hogy megértsen, hiszen minden nap az újabb közlés

Mint ahogy a bűnbánat sem passzív, hanem sokkal inkább a hátamon izzadó

Ha a bűnbánatom nem talál, az azt jelenti, passzívvá váltam, hogy szükségemmé vált a bűnbánatom

Az élet egy kötél, és egy teher, hiszen küzdök a halállal

Aki él, annak az egyik szeme sír, de a másik nevet, a bensője meg kacag

Aki halott, az azon van, hogy kifelé nevessen minkét szemével, miközben az egész bensője zokog

Mit szólsz majd akkor, amikor az Úr a legrosszabbak szemét nyitja ki az igazságra

Mint ahogy azokat hívta elétek tanúknak

Akkor is forgatod majd a szemedet előtted?

Miközben bizonygatod hűségedet, és továbbra is megkülönbözteted magad és elítéled őket

Mit szólsz akkor, amikor eléneklik neked az énekek Énekét

És amikor meglátod a hálát csillogni a szemeikben

Eléd tette a vámost, azért, hogy felismerd magadat

Mikor saját csodálatosságomban gyönyörködök, és még dicsérem is a saját szépségemet, egyetlen emberben bízok, és az magam vagyok

Üresek maradnak a kezeim

Amiért még nem esett rám az, aki vagyok, az elsősorban a türelmed

Engesztelő sereg próbálkozik velem, hogy szelídségedben ismerjem meg a Szent Nevedet

Nem engedek semmilyen más lehetőségnek, hát rám esik a találkozásom magammal

Ezért ne siránkozzak, és legkevésbé se panaszkodjak, mert annak nincs jogalapja

Hogy értelmem helyre jön, de vajon majd mit akarok?

Tanúságot teszek az Igazságról, a Szeretet éltető Lángjáról

És a tanúságom igaz

Bár amíg nem ismerem, azt várom, úgy érzékeljem, ahogy az ujjaim megfognak egy pohár vizet

De annál sokkal többet kapok

Mert amíg a poharat te fogod meg, addig a jelenléte az, hogy ő ölel át a szeretetével

És azt mindennél többre nézed

És attól kezdve máshogy látsz, és máshogy értesz és érzel

Jézus megnyitott oldalából kifolyó víz mos tisztára téged

És az oldalából kifolyó vér adja az életét neked

És ahogy kaptad, adhatod

És minél többet adsz, annál több marad nálad

Az adja a Szeretetének a Lángját, Akihez érdemes közelítenem

Mikor egy földet megjárt lélek kilép a testéből, többé már nem törődik avval, még csak rá sem igen tekint, hiszen az itt hagyott teste az enyészeté

És mivel úgy lát amint van, ezért semmi vagyon sem érdekli, amit itt hagyott

A bukott lélek meg egészen máshogy van, nem tudja felfogni, hogy elhagyta a testét, és még azon van a tudata, hogy a testében él

Látása megfelel az ő állapotának, csak annyit lát, ami megmutatja magát neki, és nem a helye szerinti állapotot látja

Mikor szenvedésében inkább azon van, hogy meghaljon, rá kell döbbennie, hogy nem tud kárt tenni magában, hiszen az örök halálban kell élnie

Amit a Földön egy pillanat alatt elérhetett volna a bűnbánatában, megszabadulva avval a haláltól, azt most a sötétségében ugyan hogyan tehetné? Senki sem mondja neki, ne tedd

A tisztítótűzben szenvedő lelkeknek a legnagyobb fájdalma Jézus hiánya

Kinti áldozatom semmit sem ér a bent áldozata nélkül

Mint ahogy kint keresni az teljesen eredménytelen

Majd amikor bent találok, akkor találok kint is

És aki azt gondolja kint talált, anélkül, hogy bentre nézett, az eltévedt

Hogy az értelmem felismer, az nem több, mint egy irányjelző

De honnét is ismernék fel az értelmem nélkül?

Ugyan a szívem megelőzheti az értelmemet, de mégis az értelmem segít az úton

A Kegyelem úgy jön, ahogy akar, és ahhoz, akihez akar

És ha azt gondolod, felismered, rosszul gondolod

Mert először ösztönzésekkel közelít, hogy vedd a Szavában

Majd megmutatja neked a világ lényegét

És az tele van szenvedtetésekkel

Hogy felismerd, amint szenvedtetsz, és megundorodj attól

Ha nincs részed szenvedésben, az azt mutatja, szenvedtetsz, és abban nem vagy méltó a kegyelemre

Hogy nem ismered fel azokat, az mutatja, hogy teljesen érzéketlen lettél

Az már egy szeretetben magasabb állapot, ha már szenvedhetsz a világ szenvedtetéseiben

Ha már nem begubózol önmagadba zárkózva, hanem kinyílsz az igazság keresésére

És amikor a tested még ragaszkodik, de az akaratod már a tisztaság felé törekszik, akkor majd panaszkodsz, hiszen nem kis fájdalommal jár legyőzni a világot magunkban

És hogy az mennyi idő alatt megy benned végre, az az engedelmességedtől függ az Isten Szavához

És ami megerősít és vonz téged, az az Isten békéje, amiben részesít

És a békétlenségeddel szemben a legjobb gyógyír a bűnbánat

Hogy megszabadulj az éjszaka rád szakadó, felébresztő keserű gondolatoktól  

Hiszen a Föld Rendje, is az, hogy amit adok, abban részesüljek

És kegyetlennek tartod azt a Rendet, amikor rólad van szó

És egészen elnézőnek tartod, amikor téged szenvedtetőt nem sújtja azonnal halálra az a Rend

Hasznomra válik az a Rend a gonoszságomban is, mint ahogy ha a jóság útját követem a jóságomban is

És édenné tehetném azt a Földet, ha azt nem a másiktól várom el

És bármennyire nem akarom meglátni a természetet az ő szellemi tartalmában, hiszen tevékeny

De tehetném, hogy a szolgálatomban álljon

És tehetném, hogy minden ami békétlen, elforduljon magától, és odaforduljon a békébe

Hiszen földi értelmemben magával ragad az önösség, és nem enged, sőt, még jobban megragad

Megvan mindenem, ami kiragadhatna engem az önzetlenségbe

És ezerszer szapulhatnálak, hogy tedd azt, de az önmagában semmi

Hanem amikor amellett döntesz, az hozza el a békédet

Mint ahogy vég nélkül mondhatod nekem, hogy mit tegyek, de amíg nem mondok nemet a bűnre, az a számomra kvázi hiábavaló

És aki még nem emelte fel a gondolatot, számára sem számít más, hanem csakis a döntése

És ugyan a szív döntése az, ami számít, de mégis előtte jár a gondolat

Majd amikor gondolat elkezd mérni, majd a szív tudni fogja az igazat

És erős ellenfele van a testben, mint ahogy már a szív döntésében szolgálatba áll a test

Panaszkodni fog, sírni és jajongani, hiszen elvesztette az uralmát az életben

Hogy bővelkedsz másokat szeretve, az csak az egyik rész

Hogy bővelkedsz Istent Jézusban szeretve, az csak az egyik rész

Mikor összerakod azt a kettőt, abból kerekedik ki az egész

Hogy azt gondold, az Isten a bosszúállás Istene, az a sötétséged

Mert átkot csak a halál mond, csak a halott mondja, légy halott

Isten azt mondja, hogy élj

Mikor látszatra valamit elvesz, azért veszi el, hogy adjon, hogy örök életet adjon, és valóban azt adja

Hogy egynek a gonoszsága sokakat gonoszságba csábít, az megtörténhet, és meg is történik

De az is megtörténhet, hogy azt az egyet a többiek életbe emelik

És hogy a megtisztulót visszarántja a sárba a gonosz környezete, az is megtörténhet, és meg is történik

És hogy a megtisztuló Istenbe lép, és ott is marad, és a jelenlevő Tűzzel, feléleszti a többiekben a Tüzet, az is megtörténhet

Hát, amikor meglátom a tisztát, mért is ne kezdjek először töprengeni, hiszen a tiszta nem önmagától tiszta

És amikor meglátom a szennyet, mért is ne kezdjek el töprengeni, amint meglátom mi jön ki az egyedüllétből, az Istentől elfordulásból

Ha a tisztaságot választom, az a döntésem, és az ellen nem tehet semmit a gyilkos

Ha meg akarok halni az életnek, ugyan szomorúan, de tiszteletben fogják tartani az akaratomat

Hogy meg magam öljem meg a testemet, az a teljes vakságom, különösen ha a büszkeségem késztet arra

Avval nemcsak a testemet ölöm meg

Hogy ne bírjak a nehézségeimmel, valóban egyedüllétemben könnyen ledöntenek

De tehetem, hogy segítségül hívom Jézus szent nevét

És azzal legyőzöm az átkokat

Szeretni nem bonyolult

És amikor még nem ismerem az Istent, amikor még nem érintett meg a szeretete, ami mindent tisztába tesz nálam, addig legegyszerűbben a testvéremben tudom szeretni

A szeretet messze áll a majomszeretettől, hiszen az inkább összezúz, a szeretet sokkal inkább közel áll az áldozathoz, a szeretetem olyan értékű, mint az áldozatának a mértéke

És amikor mást adok, az előbb utóbb elfogy, de amikor szeretetet adok, akkor több marad nálam annál, mint amit adtam, hiszen abban növekszik, ha adom

Ha pedig így növekszem benne, akkor előbb, mint utóbb Isten jelen lesz nálam, sőt már jelen is van

És őt is egyszerűségben szeretem, szerethetem

És nem mindenféle furfang fog engem megértetni, hanem az istenfélelmem, amint közeledek felé egyszerűségben

És az istenfélelmem is egyszerű, hiszen az egyszerű szeretetemből építkezik, meg ne bántsam, és szomorúságot ne okozzak Neki

Félelmeim abból táplálkoznak, aki vagyok, így le tudom őket győzni Istenben

Istenfélelmem meg abból ered, aki nem vagyok, azokból az ajándékokból, amivel eláraszt engem

Hogy hogyan tudom szeretni az Istent, majd felépül az a hálámban

Mint ahogy az áldozataim is hálát ébresztenek másokban

És hogy helyhez kössem az Istent, azt ugyan azért teszem, hogy Hozzá menjek, vagy azért, hogy el tudjam hagyni

Hogy azért tegyem, hogy Hozzá menjek, akkor már Hozzá mentem volna

Istent akarnám megismerni, holott először magammal kell, hogy tisztába jöjjek

Szentlelked elmenekül a hazug nyelvűektől, a kezektől, melyek ártatlan vért ontanak, a szívtől, mely gonosz terveket sző, azoktól, akik arra éreznek késztetést, hogy gonoszat cselekedjenek, a hamis tanúságtevőktől, kik szüntelenül hazudnak, azoktól, akik széthúzást szítanak a testvérek között

Miből ismerhetjük fel a hit kérdéseit, hát nem abban, hogy nálunk van a megdönthetetlen válasz

Ha azt gondoljuk, akkor már el is tévedtünk

Hanem sokkal inkább a kérdésbe elrejtett áldozatkérés teljesítésében van a válasz

Jön egy kérdés, ami kikezdi a nagyságunkat

Majd jön az áldozatvállalás felismertetése

Amikor felfújom magamat, abban nincs válasz

Hanem az áldozatvállalásom hozza el a békémet

Egyáltalán nem könnyű a felismerés, hanem a mérés egy kés pengéjén táncol

Egyrészről szükségünk a felismertetésünk, másrészről szükségünk az áldozat felvállalásunk

Hogy mért kapjuk azokat, amikor már tisztában vagyunk, azért kapjuk, mert még nem vagyunk tisztában

Ha tisztában lennénk, követnénk az utat a keresztünk hordásában

És a válasz nincs másnál, mint a Főnél, aki a szívünkre tudja rakni a szeretetének pecsétjét

Hogy keresztre feszítették, meghalt, majd feltámadt, az abban nincs befejezve

Hiszen az idők végezetéig marad, hogy tanúságot tegyen a keresztjéről, hogy képesek legyünk hordani

A hit kérdései vezethetnek fel minket az élő jelenlétének a felismerésére, az igenünkben

És az ugyan egy kis részben az értelmünk, a nagyobb részt azonban a felvállalásunk

Akik megszentelődött állapotban halnak meg, azok feltámadnak az örök életre

Földi életben meghaltak a halálnak, ezért az élet fogadja be őket

Ahogy levetik a testüket, nem törődnek többet avval, meghozta a jó szolgálatát a test a számukra

Akik ragaszkodtak a földi életükben a szolgasághoz, hogy a testük uralja őket, azok nehezen válnak el a testüktől, nem értettek az életükben, ezért nem is érthetnek a halálukban, ragaszkodásuk megmarad, de a test nem marad meg a számukra, ugyan kit hibáztassanak, ha nem önmagukat

Halál állapotába kerültek, kénytelenek elszenvedni önmagukat

Földi állapotukban saját maguk volt az, aki elérhette volna az életet, halálukban ki hozhatná el nekik az életüket, amikor az egy elhatározás, amit nem akarnak

Saját akaratuk vitte őket a halálba

Ami éltette őket, amiben bíztak, azzal nem lehet kifizetni az életet, egyedül csakis a tisztasággal

A földi élet minden szakasza egy kérdés, az ifjúság is egy kérdés, és az öregség is egy kérdés

Mint ahogy a bőség is egy kérdés, és az ínség napjai is azt teszik, hogy megkérdeznek

Ugyan nem én ébresztem fel az életet, hanem az élet ébreszt fel engem, csakhogy az életnek vannak számos kérdései, amelyeket feltesz, mielőtt életre keltene

Mivel nem ismerem az életet, de az élet ismer engem, ezért ő tudja megmutatni önmagát nekem

Az élet türelmes velem szemben, addig kérdez, amíg meg nem értem, hogy azok a kérdések az életre vezetnek

Most van ideje a megtérésnek, és abban a felszólításban ne nézz másra

Hiszen egy korszak lezárul, és egy új kezdődik

Amit gondoltál a világról, az már nem úgy lesz, és amit gondolsz az égről, az a helyére kerül

Addig meg a gonoszság azon van, hogy elragadjon téged, mégpedig az örök halálba

És valójában nem az van, hogy te akarsz megismerni, hanem az az Isten vágya, hogy megismertessen téged

Így ne úgy gondolj a megtérésre, mint amit a végével lehetne kezdened, hanem úgy, ami elkezdődhet benned

Ezért emeld fel a figyelmedet, hogy megengedd, hogy tapasztalhass

És amint négy fal között nem lehet arra a lányra rátekinteni, aki az utcán jár, úgy aki kimegy, annak már megakadhat a tekintete, és semmi sem lesz benne, ami megbánja, hogy kijött a fényre

Így ami tagadás és elutasítás van benned, az nem ered másból, mint az elfordulásból, abban, hogy meg ne láss, hogy meg ne érts, nehogy azért lépned kelljen, hiszen eléd áll akkor a felelősséged

Először nem fogsz egyetérteni, de mégis másodjára elgondolkozol

Mert ugyan sokféle okból alakul ki félelem, de a legfőbb ok azok között a tevékenységtől való félelem

Akik nem léptek tevékenységbe az életükben, azok csak nagy fájdalmak között tudják elhagyni a testüket testük halálakor

Ugyan ismered a Teremtés történetét, de hol járnak a gondolatai?

Mert a Paradicsom sem egy hely, és nem itt vagy ott volt, és a kiűzetés sem azt jelenti, hogy egy helyről lettél száműzve

És a paradicsomi állapot sem azt jelenti, a legkevésbé sem jelenti azt, hogy minden az öledbe hull

Hogy csak leszakítod a gyümölcseit, majd megpihensz

Hanem sokkal inkább azt jelenti, hogy az téged tevékenységbe von, és a tevékenységedet Isten áldása kíséri

És a menny sem az elpihenés helye, legkevésbé sem juthatunk be oda henyélve, és legkevésbé sem a henyélő élet vár minket, hanem sokkal inkább a tevékenység

Aki tevékeny, annak nem fárasztó a tevékenység, annak az eredmény nem a tevékenységbe való belefáradás

De aki még nem indult el rajta, az még zsörtölődik, és legszívesebben nem tenné

Igen, a Föld egyik célja, hogy kezdj el tevékenykedni

Ahhoz meg szükséges az ínség

Aki már tevékeny, annak az már nem a szüksége, nem is érzi jól magát a henyélésben

A tevékenységnek célja van, és eredménye, és az eredménynek a velejárója az a jó érzés, ami nincs meg a henyélésben, így a tevékeny további érthető célja, a tevékenység

A henyélés meg a megpihenés az két különböző fogalom

A henyélésben kikeményedsz, a megpihenésben erőt merítesz a tevékenységre

Hogy meg félsz a haláltól, annak nagyobb részt véget vethetsz a tevékeny életeddel 

És hogy valójában mitől alakult ki benned a haláltól való félelmed, ahhoz a szíved tudja a válaszokat, igaz, hogy megtudd, ahhoz bele kell hallgatnod a csendbe, ami meg megint nem a környezeted