Keresés

Hogy eljöjj hozzám, hogy arról kérdezz, aki utánam jön

Mikor azt követem, aki jár előtted

Egyszerűbb, ha Őt kérdezed

És mivel imádsággal meg lehet állítani a villámot, és az elemeket le lehet csillapítani, ugyan azt kérdezed, mi ennek az értelme

Mint ahogy a szeretet tüzével el lehet emészteni a gyűlölet tüzét

A szeretetlenség szeretetének a tüzét, ami a gyűlölet

Ugyanúgy el lehet emészteni a villámot villámmal

Mint a kígyókat Áron botjával

Ezt teszi az imádság, amikor azt hallod, ezért imádkozz, és imádkozol evégre

És mivel elhangzik, ezért imádkozz, már csak rajtad áll, hogy életre keltsd az imádat a felébresztett hiteddel

Ő jár mögöttem, Aki neked ezt az ajánlatát adta, felajánlotta, lépj a nyomomba, és élő forrást fakasztok a szívedben

A megméretés pillanata előtti pillanatban, a halálod pillanata előtti pillanatban, az a pillanat egy kicsit megnyitja a lelki szemeid, hogy mindent a saját értéke szerint szemlélj, hátha a szádra tódulnak a bocsánatkérés szavai

És az életedben teheted, hogy megkeresed a csendet, és belépsz

És úgy tekintesz vissza az életedre, mint abban a pillanatban

Hogy kitudódjon az értéktelen, és megtudd az értékeset

Attól még a föld megmarad a vonzásában

És abban az ég egy darabot megmutat a vonzásából

És ahogy megtudod az ég vonzását, meggyengül a föld vonzása

Nem elutasítva a földet, hanem az égbe vonzva

A föld szolgálja a földet, és szolgál téged, hogy ki tudd keresni az értékeset

Mikor valakinek nincs társa, többnyire elkezdi keresni a szerelmet

És az is előfordul, hogy elkezd a szerelem elöl menekülni, félve, hogy érzelmeinél fogva sebezhetővé válik, és függőségbe kerül

Sok keserv várja az életében, amit maga keresett

Isten elképzelésünkbe beletartozik a szeretetének elővárása

Tettei által, beszéde által, és a tanúk tanúsága által

Mégis csak kevesen vannak, akik keresik az édességét, inkább választják a keserveket, amit maguknak készítenek

Nehezen tudjuk elképzelni, hogy magunk tökéletességében magunkat keresve nem találunk mást, mint keserveket

Miközben várjuk a kellemeset, de magunk sok keservet adunk

Amikor másoknak kellemeset adunk, akkor Isten hálája azon lesz, hogy százszorosan megadja azt a kellemeset, amit adtunk

Ha nem tapasztalom a kellemességét, akkor csínján bántam azzal, hogy kellemeset adjak, inkább az maradt, hogy elvettem

Ha az élet vizét veszem magamhoz, de hagyom, hogy a gondolataim arra járjanak, amerre eltévednek

Ne csodálkozzak, hogy az nem hozza el nekem az életet

Ha meg ugyan betartom a törvényt, de képmutató maradok, az ítéleteim miatt, el leszek ítélve

Hiszen önmagában a törvény nem élet, hanem inkább lekötözöm magam a törvénybe

Hanem amikor nem a törvény külsőségeit, hanem a lelkét fogadom be, és irgalmas leszek, az életet úgy fogadtam be, hogy életet adott nekem

Ha ismerem a szent Írásokat elölről és hátulról, az az ismeret még önmagában nem ad életet

Hanem amikor a tetteimet kötöm hozzájuk, az tesz élővé

Az első törvény lelke a második törvény, a második törvény lelke az első törvény

A két törvény egy törvény

Amikor felismerlek az teljesen természetes, hogy hálás leszek, elsősorban azért mert türelmes voltál, és a távolságomban elviseltél engem

Pedig mennyivel gyorsabban megérthetnék, ha a tagadásomban és az ellenállásomban a hálámmal kezdeném

Mert vannak kérdések, számos kérdések, amiben úgy járok el, mint a szomszéd, aki átszól a szomszédjának – átmegyek, és elindul az ellenkező irányba

És egész Földet körbejárva jut el a szomszédjához

És az nem kérdés, hogy egy ilyen út mennyi fáradtsággal, vesződséggel, és nehézséggel jár együtt

Ráadásul hegyet járok, és nem egyszerűn elindulok csúcsot támadva, hanem körbe körbe, hogy a lábam érje az egész hegyet, minden egyes morzsányi területét

És még azt teszem, akit látom, hogy csúcsnak jár, leszólom, és lenézem, hiszen én vagyok a non plus ultra, és egyáltalán nem értem, mért nem érti meg az „okosságomat”, és mért nem fordul vissza a tanácsomra

És nem gondolhatom, hogy köztünk lenne olyan kivétel, kezdve magammal, aki még soha nem kereste azt távol, ami ott volt mellette

Hogy hogyan tudsz kijönni Egyiptom földjéről, hiszen egészen pontosan megmondják az Írások

Hogy sétálva száraz lábbal tudj áthaladni a Vörös tengeren

Hiszen ketté van választva a tenger, a tenger, aminek a két oldala két különböző gondolat

Mint ahogy az égben is úgy van, hogy sem az egyik, sem a másik oldalról nem lehet átmenni a másik oldalra, miközben sem a pokol, sem a menny nem egy hely

Hiszen a paradicsom sem egy hely, ha azt mondod, megtaláltad a helyét, akkor a helyedet találtad meg a halálban

A templom keleti sarkán forrás fakad, és vize kettéválasztja a két tengert

És a forrásból folyó kerekedik, majd meglátod, tenger

És amikor választod az egyiptomi földet, az bevezet a pokolba, pokolból pokolba lépsz

És amikor választod az élet gondolatait és tetteit, akkor nem történik, nem történhet más veled, minthogy az életből az életbe lépsz

És aki Egyiptom földjéről jössz, és vissza akarsz hívni, ne fáradozzál, hiszen bejártam a földjét, és jól ismerem elhervadó virágait

Hogy amikor valami, ami van, tőlünk függetlenül van

Hogy hárman mit gondolunk róla három félét, attól még ugyanúgy van, egyféleképpen van

Hogy Isten Fia testet öltött, és feláldozta magát értünk a keresztfán, és ezzel megváltott minket, hogy mit gondolok erről, hogy egyáltalán gondolok Róla valamit, az nem változtat a tényén

Hogy amint hármunkat megváltott, és megváltott téged, az ajánlat, és egyben tény, de mégsem lesz az enyém, ha nem fogadom el az ajánlatát

És amikor a szemem csillagokat lát az éhségtől, és valaki megkönyörül rajtam, és megterítet nekem a magaslaton, és azt mondja, megterítettem neked, menj el érte, és jól fogsz lakni

Ép a lábam, hogy felmenjek, és ép a kezem, hogy megfogja, az evés eszközeit, és a fogam is rendben van, nem mondhatom az ajánlatra, nem tettél értem semmit

Hogy az örök élet Igéjével tápláljam magamat, tehetem

És tehetem, hogy valóra váltom az Ige sorait

És ha azt nem teszem, nem vádolhatok senkit, egyedül magamat, ha a halál elragad a halálomkor

Amikor hitetlenségemben felismertetnek engem, hogy mért van mind az ég, és mind a szenvedő mélység takarva előttem, s előtted

És amikor felismertetnek, hogy a mélységbe lépésemkor takarva is marad

És az égbe lépésemkor fellebben a fátyol

És amikor felismertetnek, mikor Jézus életét követem, a tisztaságra törekvésemmel, az a felfelé törekvésem

És mikor meglátom az eget, az a feltámadásom

Az pedig nem más, mint Jézus keresztjének a felvállalása

És hogy megelőzze azt a gondolatom, tehetem

Sőt anélkül fel sem támadhatok

Igen, megmozdítja a gondolatomat az értelem

Ő meg amúgy is előttem jár, és nem utánam

Mint ahogy magamat egészen eltérő módon szemlélhetem az alázatom függvényében, úgy másokat is

És Jézust is szemlélhetem egészen eltérő módokon

És azt a szemlélésemet is áthatja az, ahogy magamat szemlélem

Mintha Ő is önös lenne, holott nincs Benne önösség, hanem minden gondolata én vagyok, azaz te vagy

Mintegy megfogalmazva magamban, hogy hogyan gondolja, ami sokkal inkább lázadás, mint értés

Hogy magamat mércének használva szemléljem, ha fordítva ülök a lóra, az okosabb annál, mint a gondolataim

Hanem ha Jézust Krisztusban szemlélem, a Királyban

És abban, hogy rám gondolva vállalta fel azt, amit ember fel nem vállal, azt keresve, mit akar nekem mondani

Akkor már a szenvedéseimben is egészen mást keresek, keresve azokban a valódi okokat

Mitől akar az a szenvedés megmenti, ami nyilván elsősorban a eltévedt gondolatom

És mivel akar megajándékozni, ami megint csak gondolat, az élet gondolatai

És tudva a hosszantűrését velem szemben, azaz a hosszantűrését veled szemben, azt kellene felismernem, amit a jó sorsomban nem voltam hajlandó felismerni

Mikor valaki húszéves lesz, rá kell döbbennie, hogy végérvényesen kinőtt a kamaszkorból, és a kamaszoknak már koránál fogva idegen lett

Harminc évesen azt látja, a húszévesek úgy tekintenek rá, mint vénségre

A negyven éves érettségi találkozóján meg azok a gondolatok fogalmazódnak meg benne, ami minden negyven éves találkozón

Már nem a korát látva, hanem az idő rohanását

És még néhány év, és megváltoznak a fontossági sorrendjei, és az akaratai

Ha mindig megtisztulva élte az életét, akkor bölcs lett

És egészen másként tekint az időkre

Úgy tekint rá, úgy kezd az időre tekinteni, ahogy az idő van

Győzelmet nyerve az idő felett

A fiatal azt gondolja, hogy az egyre csökkenő hátralévő idő befolyásolja, mikor már nem az

Ha nem az elmúlt idők

És az elmúlt idők teszik, hogy másként néz az eljövendőkre

És amit gondol, a tapasztalatai miatt gondolja, ezért jó rá hallgatni

És azt gondolja, keveset hallgattam az idősebbekre, de jobb lett volna többet megfogadni a tanácsaikból

Mint önálló és szabad gondolat, szabadságod van gondolatokra

És mint valójában összetartozó gondolatok, minden gondolatod, és minden kérdésed értékes, és válaszra méltó

Így ami kérdés értékes a számodra, az értékes a Számára is, bármennyire jelentéktelen is

Hogy már elrugaszkodtál a földtől, vagy még inkább azon vagy, hogy még mélyebbre ereszd a gyökereidet a földbe, az meghatározza a gondolataidat

Hogy értékessé tedd a jelentéktelen gondolataidat is, nyilván ami lefelé törekszik, az lefelé tartozik

Hogy Isten Lelke ott lebeg feletted, hiszen türelmes

Hogy merre irányítod a gondolataidat, az erősen függ a fájdalmaidtól, és a nehézségeidtől

A jólét társa a közömbösség, nem azért, mintha a jólét gondolat lenne, de a jólétben elfoglalja a gondolataidat a jólét, miközben nem gondolat

Az éhezés és az ínség, a megalázottság, a háborúk, a betegségek és járványok elvágják a gyökereidet a földtől

De hogy félreértésbe ne ess a gondolataidban, ezért azt kapod, amit adsz

Ha ezek elérnek, érdekedben van megengedve, hogy elérjenek

Ha ezeket megelőzöd, a legjobbat tetted magadnak, azzal, hogy másokkal jót teszel

Jézus egynek alapította az Egyházát

Az ereje az Eucharisztia

Férfiakat tett meg papoknak, mert az az akarata

Bizonyosságért hiába jössz Egyiptom gyermekéhez, mert mindig is megmarad, hogy messziről jött bármit is mondhat

Hanem Aki utána jön, nála megtalálod

Ugyan a Lélek ott fúj, ahol akar, és akkor, amikor akar, de mégiscsak az van, aki elé megy, ahhoz elmegy

És az úgy van, mint a zongoraművésznél, napi tíz perc gyakorlással senki sem lehet a zongora művésze

Tanúságot teszek az Isteni irgalmasságról nevezett Máriáról, hiszen a 171 imádság elé megy az Irgalomnak

És minden engesztelés és irgalom alkalmas arra

Milyen a szereteted? - és ez nem a kérdésem feléd, hanem a kérdésed magad felé, és a kérdésem magam felé

Mondhatom, hogy betartom a törvényt, de ugyan a törvény tehet e bárkit is megigazulttá?

Hanem sokkal inkább a hit által tisztíthatjuk meg magunkat

A hit pedig térdelés, és izzadságcseppjeink a hátunkon

Térdelés, azaz alázat

Izzadságcseppek, azaz kiküzdés, miközben a föld az ellenkezőjére sarkall

És ugyan lehetünk e bölcsek?

Miközben a bölcsesség törvényt alkot, hogy karámba tereljen minket, amiben még nem a hit vezérel minket, hanem csakis a törvény

A bölcsesség forrása a szeretet, akire rá lehet mondani, hogy bölcs, az szeret

A bölcsesség meg a szeretet egymásban növekszik, egyik sincs meg a másik nélkül

És csak a föld gondolja, hogy az okosságból megfoghatja magának bölcsességet, hanem csakis a szeretetből

A bölcsesség korlátokat állít, hogy elveszett megkerüljön, és eszméljen, de az még nem a föld akarata, majd ha bölcs lesz, és szeretetet ad, abból ébred az élete

Örök élet meg nincs másban, mint a szeretetben a Szeretettől

Ami meg letérdelés, és izzadságcseppek a hátamon

A törvény meg miközben korlátot állít, avval szabadságot hoz, hogy kikerüljek a törvény lekötözöttségéből

És egyedül csak rajtam áll, hogy elfogadom amit hozott, vagy tovább tartom magam a törvényhez, miközben az élethez is tarthatnám magamat, hogy felébresszem magamban az élő hitet

Vannak világi kutatások, amelyek szellemi kérdéseket érintenek, szellemi érés kérdéseit, és az eredményeit ezeknek nem értik, nem is verik azokat nagydobra

Az meg teljesen elfogadott, hogy mint mércét használjuk valakire, hogy ember, kis vagy nagybetűvel írva

De annál a kategorizálásnál sokkal árnyaltabb a kérdés, hiszen lehet az embert nagybetűvel is kezdeni, vagy majd minden betűjét nagybetűvel írni

És még a kategóriájában használhatunk alsó vagy felső indexet

Amikor megégetjük a kezünket az fáj, ezért kerüljük, hogy megégessük, gyermekeinknek tanítjuk, hogy az égető meleg valóban éget

És bármennyire is óvjuk őket, de mégis az lesz, amikor majd megégetik a kezeiket, attól kezdve válnak óvatossá

És ez az első ébredésünk, hogy emberré váljunk, de még kis betűvel írva

Gyakran bűbájossá válunk, hogy azzal fejezzük ki a szeretetünket, de abban nincs szeretet

Majd akkor mondják ránk nagy kezdőbetűvel, hogy Ember, amikor a másikban szeretetet ébresztünk

Minden betűjét meg nagybetűvel írva, hogy EMBER meg ott kezdődik, hogy amit Isten ad nekünk szeretetet abból adunk, de úgy, ahogy adja

És meg kell ingatnod bennem a szeretetről alkotott véleményemet, hiszen ott kezdem érzékelni, amikor még az önszeretetem a domináns bennem

És le kell rombolnod bennem a szeretetről alkotott véleményemet, amikor a gyűlöletemet teszem a szeretetemmé

És persze megtévesztenek az ezekben hasonlók, hogy elfogadnak engem

Beteljesítjük a mondást akkor, vak vezeti a világtalant

Hogy a sakknagymesterek is belássák, milyen szegényes az előrelátó képességük, az belátás akár könnyen is elnyerhető

Vegyünk egy fikciót Noé idejéből

Ami időkből elég szegényes az elképzelésed, mind szellemileg, mint technikai előrehaladottságukat illetőleg

Mert tudtak az Istenről, de tudatukban és tetteikben lázadtak Isten ellen

Hiszen maguk idézték elő az áradatot, egyáltalán nem az ég esőivel, hanem a hegyek alatt lévő vizek felszabadításával

És tették azt annak ellenére, hogy az Isten figyelmeztette őket a prófétáiban

Ha vesszük Noé egy utódját, és veszünk száz emberöltőt, és felruházzuk azt az egyet, akár testi vagy szellemi egészséggel, vagy éppen betegséggel, és azt örökli minden egyes leszármazottja

Belátható, hogy az az egy olyan mértékben határoz meg, ami értelmünkkel fel nem fogható, miközben az Isten idő végtelenben szemlél

Viszonylag hamar eljutunk a felismerésbe, hogy amikor Isten tesz, akkor nem egy dologban hat

Értelmünk azonban jó ha eljut két-három felismerésre, ami a valóságot nézve szegényes

Mint ahogy amikor Izraelre nézünk, a kiválasztottságára, az érdemeit keressük, miközben az alkalmatlansága miatt lett alkalmas, a többiek érdekében

Mint ahogy amikor Isten kiválaszt, akkor nem a nagyot veszi, hanem kicsiket

Így amikor felébreszt az Isten, akkor ne nagyot keresd meg magadban

Igaz amikor ébreszt, azokat keresi, akikben már megvan a lehetőség, hogy kiküzdjék a szabadságukat

Segítése meg a Tanításai, és az ösztönzései, miközben a döntésünk megmarad

Első növekedésünk a jelenléte, majd az abból induló növekedésünk a jelenlétének a kiküzdése

Jelenlétének megadása összerakja a gondolatainkat, majd abból kialakítjuk az akaratunkat

Jobb ha tudom, hogy az állatnak is van lelke

És igen sok fájdalmat kell elszenvednie, hogy a helyzete meghozza a gyümölcsét

Az embernek meg arra vár a szelleme, hogy nemessé tegye a lelkét

És ugyan Isten Szava Világosság, de az embernek szembesülni kell azzal, aki, és azzal, aki nem vagyok

Mint ahogy Izrael fiaira és lányaira jellemző, hogy nagyon ragaszkodnak a föld kincseihez, és az érzéki örömökhöz

Mint ahogy a gyarmatosító országok is más kincseire büszkék

És nem gondolhatod, hogy nem tartozol ebbe a sorba

Hanem ha felébreszted a szellemedet, akkor válik a sorsod gyümölcsözővé

Felismerve ki nem vagy

És nem arra lettél meghívva, hogy ne ismerj, hanem juss el egy belső megismerésre, ami ugyanolyan bizonyosság, mint az egyszeregy, és amint a kezed és ujjaid tapintanak, és amint a lábad lép, és amint látsz, és hallasz

A belső megismerés meg ott kezdődik, hogy irgalom

Hogy az irgalmadban hozzád léphessen az Irgalom

Hiszen az irgalmad minden felismerésed és az értelmed summája, és eredményessége

Nem kevés munkával és küzdelemmel, és szabadságban

Mikor ateistaként gondolkozok, a gondolataimat betölti a föld, és a gondolataim központja, és mérlege én vagyok

És amint a földet lekorlátozza a látóhatár, úgy a gondolataimat is lekorlátozza

Így ami jellemzi a gondolataimat, az a gondolat hiánya

És attól kezdve, hogy befogadom az Isten gondolatait, és mérlegét, kilépek a lenézésből a felnézésbe, ahol a látóhatár már a végtelen

Így ami a gondolataimat jellemzi az az örök élet, és a végtelen távolság

Amikor majd ateistaként halok meg a halálba, a gondolataim is elszenvedik a halálomat, hiszen mindenem ami volt, az elvész, és mivel nem marad gondolatom, így gondolat nélkül maradok, szegényen

Ellenben ha úgy halok a halálba, hogy részessé váltam a végtelennek, a gondolataim eltelnek a végtelen gazdagságával

És amint a gondolatom a föld, a lelkem is megtelik földdel

És amint a gondolatom az ég, a lelkem is megtelik az éggel

Így amikor majd az Isten megítél, nem szenvedek el mást, mint a saját ítéletemet saját magam felett

Ugyan adhatna gondolatot a szegénységemben, de nem teszi, hiszen az a szabadságom halála lenne, hanem megvárja, hogy elteljek gondolatotokkal

És életté tehetem a kérdésemet, hogy hol van az Isten, azt kérdezve, hol vannak a gondolatai?

És arra még a koldus is meg tudja adni a helyes választ 

Vannak kérdések, amelyekkel nem foglakozol, ha mégis felmerülnek, akkor érdektelennek, és nem lényegesnek tartod őket

Amely egész iparággá nőtte ki magát

A csúsztatások, amikor egy kérdésnek egy részét kiemeled, a másikat meg elhallgatod

Jézus beszédében ilyeneket nem találsz

Miközben várod a lehetőségedet, hogy van annyi pénz, amiért mindent megteszel

Miközben az igazsághoz tartozik, hogy vannak kérdések, amihez az életed tartozik

És valójában ilyen a tiszta beszéd, ami mentes a csúsztatásoktól

Hiszen a tiszta beszéd az tiszta gondolat, a fehér maradjon meg fehérnek

Hogy mire van szükségem, a szeretetemre van szükségem, mert az a valódi igényem, amiben a második érdemszerző a türelem

Ha meg a szeretetem a szükségem, akkor az alázatom is a szükségem, amit meg magam alakítok, hiszen az a szeretetem ladikja

Ha a ladikjába ültetem a szeretetemet, akkor fennmarad, ha nem, elsüllyed a világi gondolatokban

A szeretet első felismerése az, amit kapok, ugyan felismerteti velem a szeretetet, de az még nem az enyém

Hanem amikor másikban ébresztem fel a szeretetet abban, amit adtam, az a szeretetem

Ha a gyűlölet a szeretetem, akkor ladikja nélkül elsüllyed a gondolatom, és megfulladok

Amikor sötétségben tapogatózok, ami elhozza nekem a világosságot, az a Világosság szeretete

Senki sem jön más hozzám csak az, akit az Atya hozzám küld

És teljesen felesleges bő rábeszéléssel hozzám jönnöd, hogy megértsek

Mert az, hogy megértek, az még nem az, hogy Hozzád megyek

Hanem amikor felkelted az élet kérdését bennem, és az megmozdít bennem valamit, ami arra késztet engem, hogy menjek megkeresni az igazságot, onnét kezdődik, hogy lehet velem kezdeni valamit, hogy fel lehet lebbenteni a fátylat előttem

Addig meg, ha hozzám jöttök, és ellenállok, és elkezdem mondani az igazamat, ami olyan lesz a szemetekben, mint egy por, ami éget, rázzátok le a sarutokról a ráragadt port, ami a vélt és megzavaró bölcsességem, ami a ragaszkodásom az elmúlóhoz

Ha meg lehengerlő rábeszéléssel megelőzitek az érésemet, annyit értek el, hogy ugyan többet megértek, de mégis visszavonz engem magához a föld, és ezért több ítéletben lesz részem

És gondolhatom, jobb nekem nem megértenem, hiszen az a felelősségem, és bukásom esetén az a halálomat okozza

De abban nem történik más, minthogy halálból megyek a halálba, ami meg azt jelenti nincs igazam, amikor a felelősség felismerése visszatart engem

Hanem sokkal inkább rakjátok rám a felelősségem felismerését, hiszen más nem juthat be az Isten országába, csak az, akiben semmi ragaszkodás nem maradt a földhöz

Ugyan mondhatom, akkor az a számomra lehetetlen, de mégis az van, hogy az Istennek lehetséges, képes a hajókötelet áthúzni a tű fokán

Ha nem találkoztál az Istennel, az értelmed is abból indul ki, amit nem tapasztaltál

Ha megtaláltad, mindenben megtalálod, és mindenben mindenből merítesz, és az értelmed is mindenből indul

És amikor abból indulok ki, amit nem tudok, és avval mérem össze a tudásomat, aki tud, egy darabig eltart, amíg valójában meghallgatom, és elkezdek rá figyelni

Nehézségem, hogy be kell látnom, mihez kevés a tapasztalásom, és tudásom, így nyilván az összefüggéseket sem tudom

Így hogy bizonygass az Isten ellen, az a bizonygatásod Isten ellen nem igazol, hanem egyedül a tapasztalatlanságodat bizonyítod

Ha értelmed tagad, az abból indul ki, hogy a tetteid tisztátalansága is tagad

Ha a tetteid tisztasága igazol, akkor az értelmed is közelebb kerül a megértéshez

Az meg a számodra is természetes, hogy meghallgass egy zongoraművészt, aki a művészetének a mestere

És annak a fiatalnak a kezdődő művészetét is szívesen meghallgatod, aki közel áll hozzád

Így az teljesen természetes talajon áll, hogy meghallgasd a Bölcsességet

Különös akkor, amikor megérted, milyen közel áll hozzád

Ugyan a pokolba vezető út jószándékkal van kikövezve, de a mennybe vezető út is

Ami a különbség, hogy önösséggel, vagy alázattal, és az, hogy magunkból kivett gondolatokkal, vagy Isten bennünket vezető gondolataival

Felvállalt felelősséggel, vagy a nélkül

A pokolra jellemző, ott is a gondolat, az önösség, és a szeretetük eltévedt gondolatai

Mint ahogy a Földön is az első tévedésünk a szeretet magunkból kiinduló kérdései

Hiszen a szeretetünk megkérdez minket

Így a szeretetünk igen szoros összefüggésben van a gondolatainkkal

Mint ahogy a mennyben a szeretetünk mellett ott van az alázat, aki képes befogadni Isten szeretetéből, ezzel megtisztítva a szeretetünket és a gondolatainkat

A menny, mint gondolat végtelen, térbeli

A pokol meg mint gondolat sík, hiszen az önösségünk miatt az egyik iránya korlátos, a végtelenhez mérve a mértéke annak az iránynak egy pont

Ha pedig a földi létünk utáni életünk egyik legfontosabb tényezője a gondolat, akkor földi létünknek is

Hogy kik között alakul ki mély kapcsolat, az könnyen nyomonkövethető

És kik között mélyül el még jobban a kapcsolatuk - a tevékeny emberek között

És amellett, hogy törekszem a szorgalmamra, úgy törekszem az Isten felé is kapcsolatot kiépíteni, ami meg egészen könnyen megy

Amellett, hogy iparkodok, Istent is arra sarkallom, hogy legyen a segítségemre

És hogy hol - mindenben

És akkor ahogy törekszem, Ő is törekszik az irányomba

Mint ahogy körülményeket teremt, hogy kérjek, hogy adhasson

Mindenben, a nap minden dolgaiban

Mint ahogy nem másért adja a gyenge tavaszi fagyokat, hogy kérjem a segítségét a bőséges termésért

És van, aki jobban kívánja a bőségemet, mint én magamnak, és az nem más, mint az Isten

Miközben a bőségem a hátrányommá válik, amikor elfeledkezek az Istenről

És mért is ne törekedjek bőségre úgy, hogy az az előnyömre váljon, bővelkedve a kapcsolataimban

A Földet meg nem járt lelkek, függetlenül attól, hogy tiszta angyali lelkek, vagy lázadó lelkek, mintegy gondolat, érzelem, akarat világot építenek

És ha tévedés van a gondolataikban, abból nagyon nehezen lehet őket kiemelni úgy, hogy közben a szabadságuk megmaradjon

A Földön meg egy hatás és ellenhatás világban élünk, ahol a körülmények meghatározzák a gondolatainkat és az érzelmeinket, miközben azokat magunk is építjük

Így a Föld ezerszer és ezerszer alkalmasabb arra, hogy tisztába kerüljek a gondolataimmal, és az érzelmeimmel, és így egészen közel kerülhetünk az igazsághoz

Jézusban az Isten közvetlenül adta a Tanítását, hogy tisztává válhasson a gondolatunk

És egészen addig nem adhatta, amíg az ismeretből merített félelem nem engedte a szabad gondolatot

Mint ahogy a mostani gondolatunk, hogy mi jobban tudjuk az Istennél, megadja a mérlegelés szabadságát

És ahogy Jézus idejében alkalmassá vált az idő, úgy most is alkalmassá tettük az időt, hogy szabadon mérlegelhessünk

És bár máshogy gondolod, de nem a tökéletes beszéd a lehetőséged, hanem éppen a töredékes a töredékességedben

Felismerve a hasonlót

És az ébresztésed is egészen más, mint amit várnál, hiszen az nem lesz más, mint Isten Házának egységben újjászületése, visszatalálva születésének tisztaságához

Felismerve, a Házára bízta az érdekeit, ami meg a megmentésed

Felismerve, a Házában van a megmenekülésed, Isten templomává válva

Ha látókörödbe kerül valaki, aki szereti az Istent, és tesz is érte, akár magadat is szemlélheted benne, annak ellenére, hogy úgy érzed, távol vagy tőle

Hiszen jó eséllyel onnét jött, ahol vagy, és jó eséllyel még nagyobb ellenállást kellett önmagában legyőznie, mint ami benned az ellenállás

És ugyan az természetes, hogy a hasonló kedveli a hasonlót, mégha oka sincs annak, hogy kedvelje, akkor is

De az ugyanúgy természetes, ha valaki tesz érte, akkor megkedveled, és ha teszel érte, akkor megkedvel téged

És mennyivel inkább úgy van, ha a hasonló tesz érte, akkor még határon túl is megkedveled

És mennyivel inkább úgy van, hogy megkedveled az Istent, amikor felismered, hiszen a lényeged Belőle van merítve

És mennyivel inkább úgy van, ha felismered a tetteit, mindenen túl megkedveled, hiszen mindenen túl tesz érted

Így azon nincs csodálni való, ha valaki szereti az Istent, inkább az marad a kérdésem, hogy mért tartom meg a távolságomat Tőle, amikor mindenen túl előnyömmé válik, ha megismerem

Igaz, meg kell értenem a távolságomat Tőle, hogy az miből adódik

És meg kell értenem a közelségemet, annak az okait

Előrébb pozícionáljuk magunkat

Illetve megkülönböztetünk másokban

Jobban mondva ítélkezünk

És ezzel lehetetlenné tesszük magunknak, hogy úgy lássuk magunkat, ahogyan vagyunk

Miközben mindazok, akik megalázzák magukat velünk szemben, tőlük azt kapjuk, ami vonzó

Akik meg azon vannak, hogy bennünket alázzanak meg, az taszító

Tévutunk meg az, hogy amikor azon vagyunk, hogy megalázzunk másokat, elfogadjuk, hogy megalázzanak minket

A mennyországba azok kerülnek, akik megalázzák magukat, így oda csak az kerülhet be, ami vonzó a számunkra

A pokolba meg azok jutnak, akik kikövetelték a másik megalázásával, hogy együvé kerüljenek a hasonlókkal, így oda csak az kerülhet be, ami taszító

Fejlődésem meg az, hogy az Istenben megismerem a vonzását

És a vonzásában meglátom mindazt magamban, ami taszít

És a saját taszításom is elfogadhatatlanná válik a számomra, és azon leszek, hogy kivessem magamból, és beengedjem magamhoz a vonzást

Miközben abban, ahogy rám tekint az Isten, úgy a rám nézésében kezdem el szemlélni magamat, illetve másokat

Amiben meg teljesen idegen az ítélkezés

És megpróbáljuk paradicsomba tenni a földi létünket, szolgálva kényelmünket és nemtörődömségünket

Miközben ami paradicsomot teremtett a Földre az Isten, az nem egy hely

És folyamatosan kísér minket a Szavával, hogy azt megragadva belépjünk a Paradicsomba, ami ugyan Ádámtól és Évától elvétetett, de amit felkínált nekünk Jézus áldozatában

És amikor mások kárára megteremtjük magunknak fizikailag a paradicsomot, nem teszünk mást, minthogy már a Földön belépünk a pokolba

És amikor lemondásokban és áldozatokban felvállaljuk az irgalmat, akkor az Irgalom beemel minket a paradicsomba, már a Földön megtalálva az Eget

A mennyország nem ott van, és nem emitt, hanem amikor a lélek egyesül a szellemével, függetlenül a helytől, kezdve már az Eget a Földön

Az Isten Lélek, mégpedig a legtisztább, és legtevékenyebb Lélek, és nincs máshol, mint az Ég felhői közt, de nem távolságra a Földtől

Hanem ott van, és abban, aki felemelkedik az Ég felhői közé, mint lélek, az egy akaratban

Fizikailag ott, ahol van

És ugyan úgy szolgálnám magamat, hogy földi kincsekben bővelkedjek, de azokkal nem tudom az Eget kifizetni

Hanem csakis irgalommal

Ami meg nincs máshol, mint az önmagam nagyságáról való lemondásomban a másikért

És ugyan az minden mást megelőz, hogy szeressem az Istent, de az még sincs másban, mint a másikat emelő irgalmamban

Amiben az első az Eucharisztia előtti könyörgésem a másikért, nem elhanyagolva az irgalom fizikai jegyeit

Magamért is könyörögve, az önösségem jó mértékében, és jó kéréseiben

Istenben egy angyalnak teremteni, azaz Istennek teremteni, az nem kihívás az Istennek

De az Tőle is nagy türelmet, és kitartást követel, hogy a bűn rabszolgaságába lekötött, és a törvénybe kötözöttekből, törvényből kiszabadult gyermekeket neveljen, mégis megerősítve a törvényt

Istent senki sem láthatta, és senki rá sem nézhetett, mégis azok a gyermekei, akiket kiszabadít, már rá nézhetnek

És a kiszabadítás az ösztönzés, hogy eggyé válhasson a felismerésben az akarat

És amilyen mértékű abban a nehézség, olyan mértékben adta meg a segítségét a keresztáldozatában

Hogy a gyermekei fel tudják emelni a keresztjeiket, ami ellene mondása a bűnnek, és felvállalása a tisztaságnak

Hiszen a test uralkodni akar a lelken, és avval megteremti a jó szolgálatát, megteremtve avval az ellenpontot

Test, lélek és szellem, ahogy a lélek felülemelkedik a testi vágyakon, úgy egyesül a szellemében az Istennel, és eggyé válik az akaratuk

Már nem törvénnyel vezetve, hanem egy akaratba lépve

És egyáltalán nem rákényszerítve az akaratot, hiszen az lekötözné a lelket

Hanem felismerésben választva a tisztaság akaratát

Hűségbe és barátságba lépve, hiszen ezek ketten választottak, és megtartottak

És ahogy eggyé válik a lélek a szellemében, úgy lesz a test is a béke részesévé

Önként engedelmességbe lépve, már egyáltalán nem bánkódva a lemondásaiért, hanem részessé válva, maga is átszellemesedik

Medjugorje, 2025. március 25.

„Drága gyermekeim, a kegyelemnek ebben a kegyelmi idejében, amikor megtérésre hívlak benneteket, bátorítalak benneteket, gyermekeim: ajánljátok fel nekem imáitokat, szenvedéseiteket és könnyeiteket azoknak a szíveknek a megtéréséért, amelyek távol vannak Fiam, Jézus Szívétől. Imádkozzatok velem, mert, gyermekeim, Isten nélkül nincs jövőtök és nincs örök életetek. Szeretlek benneteket, de nélkületek nem tudok segíteni; ezért mondjatok igent Istennek. Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra."