Historia de la América Latina.
A történelmi témákon felül az alábbi just for relax témák is elfogadottak:
-Brazíl-argentín foci
- Perui-bolíviai-ecuadori indián népzene
- Mexikói és venezuelai szappanoperák
- Venezuelai és paraguayi szépségkirálynő-választás (Maotai kedvéért).
- Kolumbia: erről az országról vajon mi jót lehet mondani?
A Földgömb legutóbbi számában van egy 1858-as német térkép Dél-Amerikáról.
Néhány érdekesség rajta:
- Kolumbia Neu Granada, Argentína pedig La Plata néven szerepel a térképen.
- Patagónia önálló, Argentínától és Chilétől független tartományként van feltüntetve.
- Ecuador jóval nagyobb kiterjedésű, mint manapság, keleten összeér Brazíliával.
Több érdekes cikk is van a magazinban a kontinensről: Costa Rica, Uruguay, a világ legnagyobb sómezője Bolíviában (Salar de Tunupa vagy Salar de Uyuni), ill. néhány színes természetfotó Ecuadorból.
Ha már a vallásos latin-amerikai focistáknál tartunk:
Az 1994-es brazil - olasz VB-döntőn a tizenegyesek előtt az egész brazil csapat összekapaszkodott és fennhangon kéántálta a Miatyánkot.
Az olaszok nem imádkoztak, Roberto Baggio fölé is vágta a sorsdöntő tizenegyest...
Ezen a mostani VB-n sem szerepelnek rosszul eddig a latin-amerikai csapatok:
Két csoportmérkőzés után Argentína, Ecuador és Brazília már továbbjutott (2-2 győzelem), Mexikónak majd a harmadik csoportmeccsen kell bebiztosítani a továbbjutást (1 győzelem, 1 döntetlen).
Szerintem "¡ No a pascua alemana !" akar ez lenni, s nem valószínű, hogy mostanság alkották az EE.UU. Latin-Amerika politikájával kapcsolatban.
Régebbi keletű lehet, s erősen utalhat valami olyasmire, ami a spanyolok húsvét-felfogása, ünnepe és a németek húsvét megünneplése között áll fent egy spanyol szemszögéből. (de ettől még konkrét válaszom nincs.)
Ha nagyon-nagyon érdekel. talán ki tudom deríteni, ahhoz viszont utól kell érjek egy talán még Pesten élő félig chileno barátomat.
Costa Ricának 1949 óta nincs hadserege, és a többi közép-amerikai országtól eltérően itt nincsenek katonai puccsok és nem váltják egymást egy-két évenként a diktátorok.
Ha ettől ez egy unalmas ország, hát akkor én szeretnék egy unalmas országban élni.
Egyébként, ha a természeti szépségeket nézzük, akkor a Közép-Amerikai földnyelv talán legszebb országa, tele érintetlen trópusi és szubtrópusi esőerdőkkel.
Egy természetet kedvelő embernek ez már eleve nem lehet olyan nagyon unalmas.
Most olvasom Paul theroux iró könyvét a Vén patagónniai expresz-t. A Világjárók sorozatban jelent meg.
A fickó 1978-ban felült Bostonban egy vonatra és leszált valahol Patagóniában két hónap múlva, közben átutazott Brazilia kivétlével mindehol. szerinte Costa Rica a többihez képest tisztább de unalmasabb ország, és a megkérdezett latin-amerikaiaknak is ez volt a véleménye. Jó kis könyv.
Még régebben a szociban, valamikor a 70-es évek elején kinn járt egy magyar faszi a Közép-amerikai földnyelv országaiban, hazajövén írt egy útikönyvet.
Ő nagyon pozitív véleménnyel volt Costa Rica lakóiról, főleg a szomszéd népekkel összevetve.
Ő írja, hogy Costa Rica lakóinak hivatalos spanyol nyelvű elnevezése costarriqueño vagy nőnemben costarriqueña, de az ország lakóit a szomszédok gyakran csak tico, tica néven emlegetik. Ez állítólag a Costa Rica-i népnyelvben gyakori 'tico' kicsinyítő képző származéka, más vélemények szerint földrajzi név eredetű.
A magyar szerző barátságos, jó kedélyű és vendégszerető embereknek írja le a tico-kat.
Costa Rica etnikai összetételét tekintve europidabb, mint szomszédai, a lakosság kb. 65-70 %-át európai telepesek leszármazottai alkotják, akiknek persze a túlnyomó többsége spanyol eredetű. A hegyekben meszticek, a tengerparton mulattok is élnek.
Az 1990-es VB-n nagyon szimpatikus volt a Costa Rica-i válogatott, a játékosok nagy többsége amatőr futballista volt, volt közöttük tévészerelő, postás, köztisztviselő stb.
Ennek ellenére maguk mögé utasították a profi svédeket és skótokat, és óriási meglepetésre továbbjutottak a csoportjukból.
A nyolcaddöntőben azonban Csehszlovákia már megállította őket (1:4).
Ez a válogatott a meccsek előtt a kezdőkörben kör alakban összekapaszkodva imádkozott. Úgy tűnik, hogy nem hiába...:)
Újabban az ökoturizmus is nagyon felkapott lett a természeti szépségekben bővelkedő országban, Costa Rica a szomszédainál nagyobb gondot fordít a természet védelmére.
Ennek ellenére a természetes élőhelyek összeszűkülését és a biodiverzitás csökkenését itt sem sikerült megállítani.
A Földgömb c. földrajzi magazin legújabb száma is foglalkozik Costa Ricával.
Az argentín - angol az mindig nagyon jó, kemény meccs szokott lenni.
Eddig az argentínoknak jött ki jobban a lépés: 1986-ban a negyeddöntőben, 1998-ban a nyolcaddöntőben verték ki az angolokat. Igaz, hogy 2002-ben meg kikaptak.
Bizonyára az elvesztett Falkland-szigeti háború is benne van, hogy az argentínok az angolok ellen mindig nagyon akarnak bizonyítani.
Számomra az álomdöntő az Argentína-Anglia lenne... Persze ez álom is marad.
Egyébként érdekes amit mondasz, mert Buenos Airesben beszélgettem egy fociőrülttel, aki kizárólag River Plate mezeket árult, és neki is az volt a véleménye, hogy Németország-Argentína elődöntő lesz, de ő azt is elővetítette, hogy sajnos Argentína kikap a németektől, és Brazília-Németország döntő lesz, ahol persze a brazilok begyűjtik hatodik győzelmüket.
SZVSZ kurva kevesen vannak Latin-Amerikában, akik egyetértenének Bush politikájával. Akik nem értenekj egyet, azok vszont erősen megoszlanak szésőbalos, balos és jobbos irányzatokra.
Hát én sem tudom, azért gondoltam hátha valaki tudja.
Találkoztam Chilében egy homokszobrásszal, aki minden szobrára ezt a feliratot rajzolta. Megkérdeztem ez mit jelent, erre hosszú fejtegetésbe kezdett, aminek csak a felét értettem, de valami olyasmit magyarázott, hogy ez valami jelige, vagy csatakiáltásszerű valami, mely azoknak a jelmondata, akik nem értenek egyet Bush elnök Latin-Amerika politikájával.
Szóval azt hiszem köze sincs a húsvéthoz, de még mindig nem világos mi akar lenni.
Na mindegy.
Most, június 9-hez közeledve azt hiszem Latin-Amerika témakörben a legfontosabb kérdés, ami a legtöbb embert foglalkoztatja, hogy 1958 után vajon újra tud-e nyerni dél-amerikai csapat Európában.
Nekem valami azt súgja, hogy most is európai csapat lesz a befutó, bár hogy melyik, arra tippelni sem mernék.
A Paraguay által Brazilia, Argentina és Uruguay ellen vívott háborúról legtöbbet a Háborús baklövések címü könyvben olvastam, főként Francisco Solano Lopezzel kapcsolatban. Örült volt, püspökei közül 24-et megöletett mert nem akarták szentté avatni.
Volt valami olyan is a könyvben hogy P-nek egész jó kis folyami flottája volt egy angol ex-tengerésztiszt vezetésével, gőzösök azt hiszem. Sikeresen meg is állították egy csatában a brazil hajókat, a P-i gőzösökön volt némi páncél. (nyilván az amerikai polgárháború északi eredményeinek hatására)
De az Elnök aki huszonvalahány évesen már tábornok volt parancsot adott hogy közelharcban is győzzék le a brazilokat ne csak messziről ágyuzzanak rájuk. Az angol tiszt mit tehetett mást, parancs az parancs közel hajózótt a brazil vitorlásokhoz. És a könnyű brazil hajók körbevették a P-i hajókat a fedélzeten pedig a P-i hajósoknak kevesebb esélyük volt a közelharcban a túlerővel szemben.
Az angol tisztet csak az mentette meg a kivégzéstől hogy a csatában maga is halálos sebet kapott.
A " Futball-háborúról" olvashat az érdeklődő a RUBICON 2006/2-3-as számában amely a háborúkkal foglalkozik. Szabó Éva Eszter cikke.
Kis összefoglaló.
1969 július 14-19 közt zajlott a harc, őként hondruasi civilek haltak meg, mintegy 2000-en.
Az okok viszont régiek, 1861 óta fennálló határvita van a két ország közt amely miatt már vivtak korábban két háborút.
A hatvanas években rengeteg salvadori ment Hondruasba dolgozni, mezőgazdaságba idénymunkásnak. Főként a határ menti területeken telepedtek le mivel itt volt föld, de lakosság ritka volt. Összehasonlításként, Salvador területe 21000km2 és 5millió lakosú (1990) a jóval nagyobb Hondruas 112000km2 és 5 millió lakosú (1990) ! Vagyis majdnem azonos a lélekszám, a hatvanas években (a cikk szerint) Salvadorban laktak többen, 3.3mill szemben 2mill hondruasival.
Szóval kezdett H-ban kialakulni egy jókora félelem mert a S-ből jött munkások száma elérte a 300ezret. Alkalmas bünbakok voltak Lopez Arellano tábronok-elnök számára
hogy megmagyarázza a rossz gazdasági helyzetet.
69 nyarán a nagyrészt illegális területfoglaló salvadoriakat erőszakkal elkezdték viszatelepíteni S-be.
Június 26-án volt a selejtező mérkőzés döntóje a két ország futballcsapata közt, de Mexikóvárosban ! Salvador győzött. Ezzel egyidőben lett a legsúlyosabb a helyzet a határon és július 14-én Sanchez Hernando S-i tábornok-elnök parancsot adott a hadseregnek a salvadori állampolgárok védelmére. A harcok nagyrészt H területén voltak, és az s-i csapatok csak az AÁSZ közvetítő tárgyalásai után hagyták el a területet augusztusban.
A háború egyik eredménye az lett hogy egy akkoriban tervezett Közép-Amerikai Közös Piac nem tudott létrejönni.
Másik eredménye hogy a hadseregekre egyre többet kezdtek Közép Amerikában költeni, a szomszédoktól félve.
Harmadik eredménye hogy Salvadornak meg kellet próbálnia valahogyan a visszamenekült 150-200000 embert elhelyezni az országban. Ez olyan súlyos gazdasági és társadalmi gondokat okozott hogy (a cikk szerint) ez volt az egyik fő oka az 1980-ban kezdődő polgárháborúnak.
A háború nevét egy mexikói hirügynökség munkatársai találták ki egyébként amit azonnal át is vett a nemzetközi média.
Az országok közötti hatalmas gazdasági különbségek is nyilvánvalóan lassítják az integrációs folyamatot. Ezek relatíve nagyobbak, mint az EU-tagállamok között.
A lista elején Chile, Argentína és Uruguay található, míg a végén Paraguay, Bolívia és Ecuador kullog.
Hát valami integráció-féle tényleg van, például a Mercosur. Ennek Argentína, Brazília, Uruguay és talán Bolívia is tagja (és lehet, hogy mások is), és a kezdeményezés néhány vonásában hajaz az EU-ra.
A határokon például mindenhol háromféle kapu van: saját állampolgárok, Mercosur tagállamok polgárai és egyéb külföldiek. A Nemzeti Parkokban, múzeumokban a Mercosur lakosoknak mindenhol jóval olcsóbb a belépőjegy, mint a többieknek.
Az egyik legfőbb cél persze az EU mintájára a teljes vámúnió, azonban ez még a létező protekcionizmus miatt eléggé gyerekcipőben jár. Mindenesetre annyit azt hiszem elértek, hogy a Mercosur államokból érkező árucikkekre alacsonyabb a vám.
Szóval van valami az igaz, de elsősorban politikai akaratra lenne szükség a teljesebb fokú integrációhoz.
Feladvány: Tudja valaki, mit jelent az a kifejezés, hogy "!No a pascualamana!"?
"...mindazonáltal igazából elcseszték az egészet, mert igazi nagyhatalom vált volna Latin Amerikából, ha mégis keresztülviszik az egyesítést. Most meg ott vannak ahol: az úgynevezett 3. világot gazdagítják. Nagy tragédia ez."
Szia!
Lehet, hogy nagy marhaságot mondok most, de az utóbbi években Latin-Amerikában is beindulni látszik egyfajta integrációs folyamat. Latin-Amerikai Államok Közössége vagy valami hasonló néven.
Persze az integráció nem annyira előrehaladott, mint az EU-ban, az USÁ-ról nem is beszélve.
Állítólag egy kicsit a jenkik világhatalmi törekvései ellen is irányul a latinok integrációs törekvése.
Mindenesetre valami mégis elkezdődött, de ez már aligha egy történelmi topik témája...
A foci-háború Salvador és Honduras között zajlott, talán valamikor a 70-es években.
Egy VB-selejtező miatt robbant ki állítólag. Én valami olyan sztorit olvastam erről, hogy a hondurasi válogatott a sorsdöntő Salvador elleni VB-selejtező előtt San Salvadorban éjszakázott. A derék focibarát salvadori nép pedig úgy akart a nemzeti tizenegyen segíteni, hogy tömegestül odacsődültek a hondurasi válogatott szállásához és egész éjszaka óriási zenebonát csaptak. A hondurasi játékosok nem tudták magukat kipihenni és simán elvesztették a meccset. Honduras erre hadat üzent Salvadornak. Bár az okosok tudni vélik, hogy a háború valódi oka a két ország régóta húzódó ellentéte volt.
Hogy most ez a sorsdöntő selejtező melyik VB előtt lehetett, arról fogalmam sincs.
Az 1982-es spanyolországi VB-n például mind Honduras, mind Salvador ott volt.
Salvador a mi csoportunkban, 10:1-re elvertük őket.
Azóta viszont egyik csapat sem jutott ki a VB-re, ha jól emlékszem.
Nem csoda, hogy a nem csekély öntudattal megáldott argentinok vajmi kevés szimpátiát tanusítottak Bolivar elképzelései iránt, amikor ők maguk akarták egész Dél-Amerikát felszabadítani - csak épp maguknak:)
Meg a brit "felszabadítási" kísérletért sem voltak oda az 1800-as évek elején...
