A Kr. e. XIII. században rejtélyes új nép tűnt fel a Volga és a Duna közötti térségben. Kevéssé látszik hihetőnek, hogy az említett szkíta közösség légüres térben, ősnemződés útján keletkezett volna, mégis, némely modern szerző – a régészeti leleteknek, a történeti, nyelvi adatoknak fittyet hányva – szinte ezt sugallja. Kik voltak ők, akiknek nevét az ókori görögök nyomán aztán még seregnyi hasonló életmódot folytató, lovas harcmodort űző etnikumra alkalmazták? Csak úgy hipp-hopp ott termettek a semmiből a mai ukrán és dél-orosz sztyeppéken és a történelem színpadán? Szerencsére nem mindenki hisz a hús-vér szereplőkre ráerőszakolt fantasztikus mendemondákban. A lakatlan pusztákon való gondviselésszerű megjelenés tézisét a mélyrehatóbb történeti elemzések halomra döntötték. Kiderült, hogy a szkíták emlékanyaga a Hettita Birodalom etnikumainak hagyatékával mutat szinte a végletekig menő hasonlóságot. Csakhogy a hettiták állítólag „kihaltak”, köddé váltak. Előbb az ún. tengeri népek Kr. e. XIII. századi támadásai züllesztik szét a birodalom államgépezetét, majd Kr. e. 717-re utolsó támaszpontjukat, Karkemiš városát is beveszi II. Šarru-Kenu asszír király. Valóban így történt? És mi következett azután? A topic erre és a hasonló kérdésekre keresi a választ. A már létező Kik voltak a szkíták? rovat tágabban értelmezett szkítaságával szemben azonban – elkerülve számos félreértést – ezúttal csak a „valódi” szkítákra koncentrálunk, azokra, akik előbb Anatóliában, majd a Kr. e. XIII. századtól Kelet-Európa pusztaságain éltek. Elképzelhető, hogy közülük is csupán a „basziléioi”, azaz „királyi” csoport volt azonos a korábbi kis-ázsiai birodalomszervező hatti néppel. A többi sztyeppei szkíta közösséget talán a hajdani birodalom behódolt vagy csatlakozó népei és a helyben talált őslakosság adták.
Korábban magam is idéztem Jordanes szöveghelyét eredetiben (parthus topik 5499.), s ott valóban altziagirokról esik szó. Tegnap viszont idő hiányában egy magyar fordítást használtam, s abban a kutziagir név szerepelt. (Esetleg a kéziratok eltéréseiből adódhat a különbség, bár nem tartom valószínűnek.)
ha viszont igaz amit olvastam, ti. hogy ezek a nevek
régebben léteztek az idézett pl. tourki, tourkhoi alakokban is (ezt nem tudom egyelőre, pontosan meg kéne nézni az eredeti írott alakokat), akkor viszont simán lehetséges, hogy őrájuk is vonatkozhat.
ugyanis a teóriámba elég jól beleillene a kimmer név, mint olyan,
ha ugor nyelvészeti alapon vennénk, mondjuk kimm+er alakban, ami egy hungar alaknak lenne egy régebbi formája: az eleje a him, xum, kun, hun, és az er/ar, ami a magyar, megyer név második felében is szerepel.
szóval egyetértek veled abban, hogy "érdekes névkeresés lehetne" a téma, bár én inkább úgy fogalmaznék, hogy egy komoly tudományos elemzőmunkának kéne lennie, készülnie ezzel kapcsolatban (is).
mondjuk pl. hasonlónak ahhoz a
"Darkó Jenő - A magyarokra vonatkozó népnevek a bizánci íróknál" című tanulmányhoz, amit Afrikans tett be (amúgy thx) egy másik topikba nemrég.
"ugyanez olvasható több száz évvel előbb is pl. Jordanasnél, hogy a hunok ősi földje volt és ők kereskedtek errefelé"
Mi a jelentősége ennek abból a szempontból, hogy Árpádékat türkökként emlegették a bizánci és mohamedán szerzők? A m.dzs.gh.r-ok keleti határát is a Krímre helyezi a Dzsajháni-hagyomány? Nem gondolod, hogy a "türk" mint névhasználat a türk birodalmak hatásának tulajdonítható?
"Jordanasnél... a hunok két csoportja: az Altziagirok, és a Sabirok"
Ha már itt tartunk, ugyanebben a szakaszban (IV, 7) olvassuk a kallippidákról, hogy azok "minden tekintetben úgy élnek, mint a szküthák, csak éppen vetnek és fogyasztanak gabonát, nemkülönben vöröshagymát, fokhagymát, lencsét és kölest is". Mindebből levonhatnánk a következtetést a szkíták kizárólagosan állattenyésztő életmódjára, he nem állna ott a következő mondat: "Az alizónokon túl szkütha földművesek laknak, akik nem fogyasztás, hanem kereskedés céljára termelnek gabonát." Továbbá a 18. és a 19. bekezdésben ezeket a szövegrészeket találjuk: "A Borüszthenész túlsó partján a tengerhez legközelebb Hülaia terül el. Ettől északra szkütha földműveseket találunk, akiket a Hüpanisz folyónál lakó hellének borüsztheneitésznek hívnak, ők azonban saját magukat olbiopolitésznak. Ezeknek a földművelő szkütháknak a területe tehát kelet felé, a Pantikapész folyóig háromnapi járóföld, északi irányban pedig tizenegy napi hajóút a Borüszthenészen. A fölöttük elterülő föld már végtelenbe nyúló pusztaság. A pusztaság után az androphagoszok különálló, semmiképpen sem szkütha népe lakik ... Ezektől a földművelő szkütháktól keletre, a Pantikapész folyó túlsó partján már nomád szküthák laknak, akik nem vetnek és nem is aratnak semmit. Maga a vidék, az úgynevezett Hülaia kivételével, teljesen fátlan, kietlen. Ezek a nomádok kelet felé tizennégy nap alatt bejárható földterületen laknak, amely a Gerrhosz folyóig húzódik." (Csak az említett vidék keleti határsávjánál kezdődött el a voltaképpeni hettita föld, amelyről Hérodotosz világosan írja: "A Gerrhoszon túl terül el az úgynevezett királyi föld, itt él a legbátrabb és a legnagyobb lélekszámú szkütha törzs, amely a többi szküthát szolgáinak tekinti. Ezeknek a területe délen Taurikéig, keleten ... a Tanaisz folyóig terjed.")
A szövegösszefüggésből egyébként világos, hogy Hérodotosz a tágabban értelmezett Szküthia egyik népének tartotta a tauroszokat, elkülönítve őket a tulajdonképpeni, "fejedelmi" szkítáktól. Itt egy erőteljes hettita (szkütha) hatás alá került, asszimilálódó népről van tehát szó.
Másutt a kallippidákról írja a történetírás atyja, hogy azok "tulajdonképpen hellénné lett szküthák". Vagyis a jelenség korántsem volt egyoldalú.
A hellének a Krím-félszigetet nevezték Taurikének, mégpedig az ott lakó taurosz népről.
Hérodotosz: "Az ősi Szküthia ... már az Isztrosznál kezdődik ... kétfelől, délről és keletről a tenger határolja, akárcsak Attikát. S a tauroszok oly módon lakják Szküthiának ezt az Attikához hasonló részét, mintha nem az athéniak, hanem egy másik nép élne Szunion magaslatain ... A tauroszok földjén túl kezdődik a szküthák országa, akik tehát a tauroszoktól északra, a keleti tenger mentén, a kimmer Boszporosztól és a Maiétisz-tótól nyugatra laknak egészen a Tanaisz folyóig ... a tauroszok ... Valamennyi hajótöröttet, valamint a foglyul ejtett helléneket feláldozzák a Szűz Istennőnek ... Ez a nép rablásból és háborúskodásból él."
Ταυρική Χερσόνησος = Taurosz-félsziget
A tauroszok a félsziget déli szikláit lakták, s fő megélhetési forrásuk a kereskedelmi hajók fosztogatása volt. Hérodotosz ehhez még hozzáteszi, miszerint "az istennő, akinek áldoznak, Agamemnón leánya, Iphigeneia".Tekintetbe véve a kis-ázsiai eredetű istennévi párhuzamokat, továbbá hogy az Iphigeneia a görögöknél Artemisz istennő egyik mellékneve volt, érthetővé válik, miért hozhatták kapcsolatba Agamemnón lányát a Krím-félsziget eme állítólagos kimmer maradékaival, valamint az is, hogy miért a szüzességi fogadalmat tett Artemisz menekíti a tauroszokhoz az akháj királylányt.
Biztony, bizony. Ez a turk/türk felvetésem sokkal többet tartalmaz, mint mit egy kézlegyintéssel elintézhetnénk. Pld.: kimmer-k(r)immer is érdekes névkeresés lehetne, de a fontosabb, hogy a szabir kérdés, a sza(u)rmata kérdés a szkitákkal függ össze, s így teljesen analóg. Emellett - nekem nincs módom, hogy ellenőrizzem - kérdés lehet a névhasználatok esetleges elmásolhatósága, ami egy egy betű értelemezésénél mindent új fénybe helyezhet.
The Tauric Chersonese was inhabited by a variety of peoples. The inland regions were inhabited by Scythians and the mountainous south coast by the Tauri, an offshoot of the Cimmerians.
a belső területeken a szkíták laktak, a hegyes déli partokon meg a taurik, a kimmerek egy törzscsoportja.
Jordanes idejében, nem messze a altzagurok és szabir -hunugorok -tól a bolgárok laktak.
VI. (Bölcs) Leó bizánci császár (886-912), Taktika:
„a szkítanépeknek mondhatni, egyforma életmódjuk és szervezetük van. Sok fő alatt állnak, ..., általában nomád életet élnek. Csak a bolgárok és kívülük még a turkok (magyarok) népe fordít gondot a hadirendre. Így a többi szkíta népnél nagyobb erővel vívják a közelharcokat, és egy főnek az uralma alatt állnak."
én is olvastam már hasonló fejtegetést, igaz más kapcsán:
az krímeai félszigeten élt egy népi elnevezés a régi korokból:
Toretai, Torkoi, Torkhoi, Tork, stb.
Plinius is említi őket, majd pl. Szent Cirill is.
Cherson városanál
esetleg kapcsódási pont lehet még:
The name Tourkoi given to the Hungarians (Magyars) by Constantine Porphyrogenitus in his DAI may refer to this ancient Crimean nation and have nothing to do with the Altaic people whom we now know as the Turks.
Térkép:
a krimeai félsziget neve volt Taurcia:
mondjuk ha a fentiekben van vmi, akkor jobb értelmet nyerne, hogy miért nevezik a magyar uralkodót Tourkia királyának, ugyanis a félsziget igazoltan magyar terület volt egy időben.
Soha nem fogod megérteni a primer források jelentőségét.
Biztosan igazad van, csak nem úgy, nem akkor, és nem abban. )))
Mit olvasunk Hérodotosz 4. könyvében? "Az Ázsiában lakó nomád szküthák háborúba keveredtek a masszagetákkal, ennek folytán kénytelenek voltak átkelni az Araxész folyón és a kimmerek földjére vonulni."
Ugyanazok, akiket a görögök (Hérodotosz) szkítáknak neveztek, az örmény forrásokban hunok, kushiták és masszagéták a Kaukázus vidékén (Chorennei Mózes). Ugyanez a népcsoport másutt mada, szabir néven is szerepel, a Kaspi-tenger túlpartján pedig masszagéta vagy szaka (szakaúr) elnevezésŰ. Közép Ázsiában heftalita-hun (fehér hun) néven, Kínában hsziung-nu (xiongnu, 匈奴) néven szerepel évszázadokon át.
A krétai bikaugrás hatti előzményeihez lásd Oguz Soysal két tanulmányát: Did a Hittite acrobat perform a bull-leaping?; in: Nouvelles Assyriologiques Brèves et Utilitaires (NABU) 2003/4, 105–107. o.
On Hittite “bull-leaping” again: with a lexical examination of the verb watku- ’to jump’ – Corrections to my notes in NABU 2003 No 4 and in NABU 2004 No 1.; in: NABU 2004/3, 64–65. o.
... Guillaume és Blockman rájött, hogy az Ószövetség szövegében a Zsoltárok könyvében, ill. Sámuel könyvében egy helyütt nem „fal”-at, hanem „biká”-t kell fordítani, ami azt jelenti, hogy a Bibliában is szó van a bikaugrásról
Soha nem fogod megérteni a primer források jelentőségét.
Mit olvasunk Hérodotosz 4. könyvében? "Az Ázsiában lakó nomád szküthák háborúba keveredtek a masszagetákkal, ennek folytán kénytelenek voltak átkelni az Araxész folyón és a kimmerek földjére vonulni."
