OFF: úgy elképzellek, amint military kisgatyóban rohangálsz otthon, falon a Nagymagyarország térkép mellett a Szovjetunió stratégiailag fontos szétzúzandó pontjait tartalmazó térkép, a Taxisofôrt minimum háromszorosan lealázó kemény hajnali edzésekkel, házilag eszkábált kiképzôtereppel a hátsó udvarban, komoly titkos fegyvergyûjteménnyel az ágy alatt, keményre igazított arcéllel a fürdôszobai kistükör elôtt, ajtón kilépés elôtt fényesre suvickolt bakanccsal, begyûrt terepfoltos gatyával, teljes II. v.háborús szakirodalommal az ágy melletti kispolcon, fejlett ellenségképpel. ja, meg egy Cézár vagy Néró nevû németjuhásszal (esetleg dobermannal, habár manapság inkább a pitbull a menô) akit szájkosárral a fején, max. 20 centisre fogott pórázzal lehet látványosan rángatni és egzecíroztatni a villamoson - ha már magától nem tûnik elég fenyegetônek az oktondi állatja.
aztán ha végre-végre-végre action lenne, és legalább szakaszvezetôként végre bedobnának egy Don-kanyari szituációba, elôbb természetesen a kis szíved fogná el melegség, majd hirtelen valami langymeleg ölelné körül a bokádat lágyan. légy óvatos, az ammónia párolgása baromira hût. ON
In August 1944 the Antonescu regime was toppled, and Romania joined the Red Army against Nazi Germany, but its role in the defeat of Germany was not recognized by the Paris Peace Conference of 1947.
"Egyéni tragédiák nem számítanak" Ezt akár Jány Gusztáv is mondhatta volna, aki a jól fűtött harcálláspontján megírta a híres napiparancsát, amit utána az éhező, agyonfagyott, tetves, reményvesztett katonáknak okulásként felolvasták.
Vajon ha iszonyú kínok között, haslövéssel feküdnél lövészárokban, és könyörögnél a társaidnak, hogy lőjenek agyon, akkor is ilyen fene magabiztos lennél?
Tudod, nagyapám annak idején azt mondta, hogy a fronton a legnagyobb hőzöngők voltak azok, akik először összefosták magukat a félelemtől, amikor megszólaltak a Sztálin-orgonák, míg azok, akik korábban nem hőbörögtek hangosan a győzelemről, valahogy jobban viselték a megpróbáltatásokat. Én már azt is tudom, hogy téged hová soroljalak...
"Az opciókkal az volt a célom, hogy világos legyen: a lehető legjobbat tetttük a károk minimalizálása érdekében." Meg a nagy büdös lófaszt!
"A románok semmivel sem jártak jobban." Ha hiszed, ha nem ők győztesként fejezték be a háborút, míg tőlünk még a pozsonyi hídfőt is elvették a győztesek ...
"Nem a hadvezetés tehetett a sikertelenségről." Persze, a büdös kommunisták!
"UI. Az IVHt kellett volna megnyerni, akkor nem tört volna ki a második."
A hadvezérek is sakkoznak. Egyéni tragédiák nem számítanak.
Az opciókkal az volt a célom, hogy világos legyen: a lehető legjobbat tetttük a károk minimalizálása érdekében. A románok semmivel sem jártak jobban.
Tehet siránkozni a Don miatt, de be kell látni, hogy azt a háborút nem lehetett áldozatok nélkül megúszni. Ezért tisztelni kell azokat akik ott voltak. Nem a hadvezetés tehetett a sikertelenségről.
UI. Az IVHt kellett volna megnyerni, akkor nem tört volna ki a második.
a sakkjátszma és a háború között az egyik legnagyobb különbség az, hogy a háború nem élettelen bábuk harca. Te sakkozol. A kutyát nem kéne érdekelje az, hogy melyik opciót kellett volna választani. A történelem nem ilyen módon tanítómester. Nagyobb kérdésnek tartom azt, hogy ma milyen elvek mentén kellene politizálnunk, hogy ne kerüljünk mégegyszer a több mint fél évszázad előttihez hasonló, jól megoldhatatlan dilemmába. Boda tizedes emlékirata ebben tud segíteni.
1945 - The war ends on 7 May when Germany surrenders unconditionally. Romania's military causalities total at least 230,000 troops killed and 180,000 missing or captured. About 130,000 soldiers have been deported to the Soviet Union, where many have perished in prison camps.
In total, about 985,000 Romanians have died during the war.
Már '41-ben is adtunk katonát, pedig akkor még senki sem kérte (Lásd Barbarossa-terv) , persze a németeknek is evés közben jött meg az étvágyuk, utána egyre többet követeltek ...
A több százezernyi német (sváb) lakosság nagy része Hitler mellé állt, a zsidókat nem tudtuk volna megmenteni, mint ahogy '44-ben sem lehetett, de legalább nem kellett volna aktívan segédkeznünk az elpusztításukban (összegyűjtés, bevagonírozás), az erős szélsőjobboldalért meg nehogy már mást hibáztassunk ... a revíziót meg magyar katonák hajtották végre, német (katonai) segítség nélkül. Annyi előnye lett volna a dolognak, hogy megkíméltük volna sok százezer magyar életét ...
Persze utólag könnyű okosnak lenni, de a józanabbak már '41-ben is látták, (pl. Szombathelyi), hogy az orosz hadjáratban a rövidebbet fogjuk húzni ...
In August 1944 the Antonescu regime was toppled, and Romania joined the Red Army against Nazi Germany, but its role in the defeat of Germany was not recognized by the Paris Peace Conference of 1947.
Inkább a 4. opció: kimaradni a háborúból mindaddig, amig csak ez lehetséges. A német megszállást nem tudtuk volna megúszni, szembeszállni velük katonailag teljesen reménytelen vállalkozás lett volna. Csak olyan mértékben támogatni őket, ami elkerülhetetlen.
Ami a legfontosabb: időben kiugrani, amint fordul a kocka! A románok is a németek oldalán harcoltak a SZU-ban, oszt hogy-hogynem a végén mégis a győztesek oldalán kötöttek ki. Nekünk csak a "Hitler utolsó csatlósa" megtisztelő cím maradt ...
1. opcióhoz: Plussz, Szálasi nem 44ben jut hatalomra, hanem 41ben.
Nos, mi ez a csönd? Nem válaszolsz?
gondolom te ezt szeretnéd:
4. opció
nem adunk egy katonát sem, nincs revizió sem, megszállás sem történik, béke.
Na ez egy illiúzió. Egyetlen országnak sem sikerült ez.Különösen nem európa közepén, fontos stratégiai helyen. Ugye te sem gondolod komolyan, hogy erre volt esély? Több százezernyi német lakossággal, rengeteg zsidó állampolgárral, erős szélsőjobboldallal.
Meg a magyar hadvezetés ... ha elolvasod figyelmesen, kiderül, hogy miért.
Az oroszokat legfeljebb abban hibáztathatod, hogy a Don-kanyarban nem hagyták lemészároltatni magukat a magyarok és a németek által ... pfujjj, rohadt komcsik!
"Egy faluhoz közeledtünk, a sor eleje már benne haladt. Élénk lárma hangjai szűrődtek felénk. Mi lehet az? Megtudjuk ahogy beérünk. Nemrég még megszállt területhez tartozott a falu. Mindenki kiállt az út szélére, kiáltozták Hitler kaput, gúnyoltak, szidta, dobáltak minket. Már kifulladóban voltak, mert a menet eleje egy órával előrébb jár, és azóta üvöltöztek. Most már csak azt figyelték kin látnak egy jobb bakancsot, csízmát vagy köpenyt. Válogattak mint a bazárban. Az őrnek adtak egy marék murkát, rámutattak a kiszemelt csízmára. Az illetőt kirángatták a sorból, levetették vele, s ha ellenkezett lelőtték. A hullát néhány méterrel arrébb húzták, és úgy marakodtak rajta, mint a dögkeselyűk. Percek alatt meztelenre vetkőztették, majd elrohantak a zsákmánnyal, hogy biztonságban elrejthessék egymás elől. Az ilyen esetekből okulva, a kiszemelt áldozatok inkább levették a csízmájukat. A legjobb esetben kaptak két zsákszerű rongyot és egy darab drótot, amivel boka fölött összedrótozhatták magukon. Ezeknek a foglyoknak meg voltak számlálva a napjaik. A rongyra egyre vastagabb rétegben fagyott a hó, és egyre nehezebb lett, végül fel sem tudták emelni megfagyott lábukat."
Az idézet az írás utolsó fejezetéből van, ahol írója a hadifoglyok lágerba terelését mondja el. Nekem nem tűnik bolsevista propagandaszövegnek.
A történetben van néhány durva momentum, pl. amikor a magyar tábori csendőrség a leváltott, és így fegyvertelenül visszavonuló magyar csapatok jó részét tévedésből halomra lövi, mondván, hogy fegyverüket eldobókat a ki kell végezni ...
Másrészt a saját katonáit agyongyötrő, megalázó parancsnokot a csata hevében saját katonája lövi le hátulról ... nos ilyesmit nagyapám is említett. Persze sosem derült ki igazából, hogy ki lőtt ...
Így van, nekem anyai nagyapám megjárta a Don-kanyart, és az ő beszámolói erősen összecsengenek azzal. ami a linken olvasható. Az orosz hadifogság meg apám, és nejem nagyapja elmondása alapján nem volt egy habostorta, bár ők talán kevesebb szenvedéssel megúszták (vagy nem mondtak el mindent).
A számbeli tévedések meg szvsz nem a szerző számlájára írandók, valszeg anno nem állt rendelkezésére hiteles forrás ...
Ez nem szép szöveg sztem, hanem igaz, hiteles, mások által is elmondott tapasztalatokkal abszolut összecsengő szöveg. Az általad kifogásolt adatokban persze téved, de írójának az egész háborúra, a 2. magyar hadsereg létszámára nem volt, nem is lehetett rálátása. Ezek az adatok megtudhatók levéltárakból, történelmi munkákból. Azt viszont, hogy milyen volt a fronton a lövészárokban, milyen pokoli volt a visszavonulás, a hadifogság, azt csak ilyen vissszaemlékezésekből tudhatjuk meg.
Köszönet a linkért. Megrázó olvasmány és megerősíti a máshol olvasottakat. /Sára filmjei, Nemeskürty stb./ De az előszóhoz lenne egy megjegyzésem. Az ok nélküli hadbalépésről lenne szó. 1942 januárjában Pesten járt Keitel és két hadsereget követelt a hadvezetéstől. Az orditozó vitáját Szombathelyivel több forrás említi, Ciano pedig emlékirartiban említi hogy 42-ben berlinben egy alacsonyabb rangú náci pártfunkcionárius azzal dicskedett neki, hogy ő lesz Magyarország gauleiterje. A 2. magyar hadsereg kiküldése tehát nem passzióból történt.
