Minden ami ehhez kapcsolódik.
Nem az Osztrák-Magyar Monarchia politikusainak tevékenysége. És ne szűküljön le a békeszerződésekre. Van ezekről topic elég, pörögnek is rendessen.
Viszont láttam itt érdekes vitákat a Monarchia haditengerészetének harcairól és esélyeiről, ott meg a rohamcsapatok kialakításáról. Szóval mindez legyen egy helyen.
Nyugati front hadseregei, felszereltségük, harceljárások, csaták, minden. Keleti front, balkáni front, olasz front, afrikai, ázsiai, tengeri front.
A kor értelmezése (lásd Wilson) a népek önrendelkezése, az etnikai határok nagyjából követése volt a legprogresszívebb vélemény. Természetesen ez megillette volna a görögöket, örményeket, kurdokat is. Ezt nem is vitatom, viszont a Sevres-i béke pont azért volt igazságtalan mivel a győztesek messze túlléptek ezen a törökök kárára, továbbá a maradék ország több, mint felét befolyási övezetekre osztották. Ergo, igazságtalan volt.
A felszabadító háború utáni újabb békében ez a helyére került. Más értelemben (görög, örmény viszonylat) túlnyerték magukat. A népirtások egyértelműen elítélendők, viszont a görög-török népességcsere korrekt megoldás a semleges szemszögéből nézve. Ne feledjük, hogy Nyugat-Trákiában, Makedóniában, Kavalában, Szaloniki városában, Krétán jelentős számú, helyenként többséget képező török kisebbség élt, továbbá az ekkor angolokhoz került Krétán és az olasz Dodekanészosz-szigeteken is (főleg Ródoszon).
Ezen túlmenően törökök, türkök hasonlóan sok százezres tömbjei kerültek Szíriához (francia mandátum) és Irakhoz (angol mandátum).
Csak érzelmi alapon, csak azért "igazságtalan", mert a törökök az I. vh.-ban velünk egy oldalon harcoltak, ezért "együttérzünk"? Meg hát (khm) "türk rokonok" ... ?
A tengerparton s annak 50-100-150 km-es sávjában Epheszosztól, Milétosztól le, jóval Szmirnán is túlig nem szinte színgörög városok, s körülöttük mezőgazdasággal foglalkozó görög falvak voltak? (Lásd Nikosz Kazantzakisz: Akinek meg kell halnia) (Szmirnában 1923-ig jelentősen több görög élt, mint Athénban vagy Thesszalonikiben.) No meg a Fekete-tenger teljes déli partvidékén is nem ugyanígy volt? (Sőt, ott bizony még szélesebb sávban!) S már úgy - konkrét várostól függően - cirka 2500-3500 éve éltek ott? S merre is volt a legtovább - még Konstantinápoly eleste után is - létező görög állam? - Nem "ősi" török területek voltak azok. Meghódított terület volt, ahol alapvetően még mindig az eredeti görög lakosság élt.
Miért problémás, hogy a kis-ázsiai görögök szabadságot akartak a saját földjükön, s nem török elnyomást? Nem szpáhi típusú, mindig csak adóztató rabló államot, ingyenélő állami hivatalnokokat*, s rabló agákat, bégeket? Volt a helyieknek saját államuk, államaik a török hódítás előtt is. S aztán, hogy ne legyenek ott, hogy ne zavarjanak, a győztes törökök megöltek vagy elüldöztek mintegy/legalább 1,5 millió embert. (A "népességcsere"-ről megjelent adatok szerint csak az elűzöttek száma kb. 1,2 millió.) A Fekete-tenger mentén a törökök a börtönökből kiengedett, felfegyverzett török és kurd rabokat (a köztörvényes bűnözőket) küldték éjszakánként a görög falvakra, kisvárosokra büntetlenül ölni, rabolni, pusztítani.
Mondd, a karlócai béke is "igazságtalan" volt? Hisz elzavarták szegény törököt ...
(*Ami a törököknél kicsit korábban - egy ideig - kicsit is előremutatónak, modernebbnek indult, az szinte mind Thesszalonikiből, azaz a Török Birodalom meglehet kevert lakosságú (görög, zsidó, török, szláv, albán, arumán, stb. vegyesen) európai nagyvárosából indult ki, nem a gőghöz, fosztogatáshoz, gyilkoláshoz szokott kis-ázsiai agáktól, bégektől.)
S persze, semmi sem teljesen egyoldalú.
A görögök valóban túlhajtották a biciklit, az első hadisikereik után nem kellett volna 300-400-500 km-nyire, vagy még mélyebbre is benyomulniuk a szárazföldre,
DE hogy jó hosszú parti sávban joggal érezhették úgy, hogy 100-150 km "jár" nekik, az miért nem nyilvánvaló egy objektív ember számára? (Khiosz, Szamosz, Kósz, stb., a partmenti szigetek miért nem lettek ismét török, ha korábban "igazságtalanság" történt a törökökkel? Ugyan mitől volt kevésbé görög Epheszosz, mint Szamosz? Vagy másképp: mitől jobban török (sicc!) Epheszosz, mint Szamosz?)
S lenne ám ennek akkori párhuzamossága is (örmények), meg közelmúltja és aktualitása is (kurdok). Valamint, ugyanekkor az arab lakosságú területek simán leszakadhattak a töröktől, mert az kellett a franciáknak, angoloknak (Szíria, Irak, stb.) Biztos hát, hogy a törököké az "igazság"?
Az első világháborút lezáró igazságtalan békék közé tartozott a Sevres-i, amely feldarabolta és ellenőrzés alá vonta a törököket - akik Musztafa Kemál vezetésével nemet mondtak és sikeres háborút vívtak a görögök ellen. Közben azért becsúszott egy keresztényellenes népirtás is... aztán 1924-ben ezen a napon újabb, a törököknek kedvező békét kötöttek.
"Fél év múlva meg úgy jöttek vissza, mintha ők nyerték volna meg a világháborút."
Román szempontból bizony meg is nyerték (persze inkább az antant nyerte meg nekik), elérve a háború kezdetén kitűzött céljaik nagy részét. A mi kárunkra.
Emlékszem amikor még elnökként, köszönetet mondott az erdélyi magyar választóknak, amiért otthon maradva megakadályozták a megbuktatását. Ahogy szokták mondani, a politikában a hála ismeretlen fogalom. Remélem az új USA kormányzat felülvizsgálja a demokraták romániával(mint az nemzetiségi jogok legnagyobb tiszteletben tartói) kapcsolatos álláspontját! Ez a fenyegetés a hadseregükkel igen bosszantó. Sajnos néhány tized százalékkal megugrották a küszöböt.
100 éve, ezen a napon vonultunk be Bukarestbe (németekkel együtt). Donule Basescunak remélem valamelyik RMDSZ szenátor felhívta erre a figyelmét a multkori kirohanása után... A román hadsereg maradéka futott, mint a nyúl, s utána csak a különbéke mentette meg őket a teljes összeomlástól. Fél év múlva meg úgy jöttek vissza, mintha ők nyerték volna meg a világháborút.
egyedül a magyar miniszterelnök állt ki a szerbia elleni háború ellen.
az h az újságot mit írtak, ahhoz azt kéne tudnod, h az újságokat a irányítottan manipulálták, hangulatkeltés zajlott (és nem csak akkor lógott ki a lóláb)
A nagy háború kezdete, 102 éve hadat üzentünk Szerbiának... az aznapi újság szerint sosem találjátok ki énekelte a Megállj, megállj kutya Szerbia! című katonanótát...
Az egyik ősöm hősi halált halt az I. világháborúban és nem tudom, hogy az anyakönyvi bejegyzésben mi lehet a halál helye. A 33-as számú bejegyzés. Hátha valaki többet tud az Első Világháború csatáiról.
Érdekes belegondolni, hogy mondjuk egy év után a harcban álló hatalmak miért nem próbáltak meg kiszállni a háborúból? Pedig sokan azt gondolták -természetesen még a háború előtt -hogy egy parlamentáris rendszerb, ahol a választópolgárok akaratára mégiscsak figyelni kell, könnyebben meg tud egyezni az ellenségével. Csak nem gondoltak bele, hogy a választók úgy gondolkodnak, hogy ha már egyszer odaadtam a fiam/testvérem/apám stb. életét, akkor legalább ne feleslegesen tegyem. Vagyis bizonyos mértékig maguk a békét akaró választópolgárok tolták ki a háború végét, mert nem fogadták volna el azt, hogy a nagy semmiért áldozták egy csomóan az életüket.
Az I. vh. tipikusan az a háború volt, amit egy - másfél év után le kellett volna fújni a fenébe, mert semmi értelme nem volt.
A legtöbb helyen patthelyzet, állóháború alakult ki és milliók haltak meg fiatalon, teljesen fölöslegesen.
Az egészből csak a nemzetközi pénzoligarchia tudott profitálni, de az európai emberek túlnyomó többsége rosszul járt ezzel a háborúval.
A briteknél, németeknél, franciáknál, az OMM-ben lényegében alig volt olyan család, aki ne vesztett el volna valakit, ha nem is közvetlen családtagot, de valakit a közelebbi rokonságból...
Hiába hullott el, sebesült meg vagy esett fogságba majdnem másfél millió ember a Somme folyó völgyében 1916. július elsejétől, nem sikerült dűlőre vinni a világháború sorsát. Pedig a britek még friss találmányukat, a tankot is bevetették.
A nyugati frontnak a Somme menti szakasza 1916-ig viszonylagos nyugodtságot élvezett: a nagy harcok ekkor jóval délkeletebbre, Verdunnél zajlottak, ahol Erich von Falkenhayn tábornok éppen a francia haderőt próbálta kivéreztetni. A terv szerint, mivel az erődrendszert a franciák nem adhatták volna fel végzetes presztízsveszteség nélkül, a német birodalmi erők állandó támadásaikkal akarták felmorzsolni a kétségbeesetten ideküldött francia tartalékokat. Azonban Falkenhaynék elszámolták magukat, és a német veszteségek is óriásiak voltak a verduni vérszivattyúban – mondta el az MNO-nak Pollmann Ferenc, a Hadtörténeti Intézet munkatársa.
---------------------
A háborúban egyébként az antant és a központi hatalmak stratégiái fekvésükből fakadóan is merőben eltértek egymástól: előbbiek körbevették a központi hatalmakat, így több helyről tudták egyszerre támadni, akik viszont egységes tömbként a vasúttal gyorsan csoportosították át a csapatokat.
---------------------
Az antant ugyanakkor mindent megtett, hogy valahogy csökkentse a nyugati frontra nehezedő iszonyatos nyomást, ezért 1916 tavaszán összehangolt támadást indított nyugaton, keleten és délen egyaránt.
Azonban elszámították magukat. Az oroszok Naracs-tavi offenzívája egyenesen katasztrófába torkollott, a közel ötszörös túlerő ellenére a németek szanaszét verték őket. A nemrég belépett olaszok márciusi attakja – az ötödik isonzói csata – valószínűleg inkább csak a szövetségeseik felé vállalt kötelezettségeik tessék-lássék betartására indult, el is akadt hamar.
Az osztrák–magyar ellentámadás viszont nem késlekedett májusban Dél-Tirolban, Róma pedig pánikba esett, és azzal fenyegette meg szövetségeseit, hogy kilép a háborúból, ha nem segítenek, és nem hozzák előrébb a nyárra tervezett újabb összehangolt támadást.
Ha nincsenek az oroszok, vége az antantnak
Ezért a megtépázott orosz hadsereg tábornoka, Bruszilov ezúttal véres, de sikeres támadást indított a Monarchia ellen – később Románia is megtámadta Ausztria–Magyarországot, amivel komoly válságba sodorta Berlin legerősebb szövetségesét. A németeknek ezért csapatokat kellett átdobniuk keletre, hogy megakadályozzák a front összeomlását, viszont így jelentősen meggyengítették nyugati pozícióikat – erről már Gecse Géza történész beszélt, aki szerint az oroszok így akkora segítséget nyújtottak nyugati szövetségeseiknek, hogy hiába estek ki különbékével 1917-ben a háborúból, végül majdnem meghívták őket a győztes hatalmak közé Versailles-be.
Ostobán rohamozó britek Brit gyalogos katonák Ginchy közelébenFotó: Wikipédia
Eközben viszont megindult a francia–brit ellentámadás – nem Verdunnél, ahol a németek várták, hanem északnyugatabbra, a Somme folyó völgyében. Bár a britek heroikus propagandafilmet forgattak az itt folyó harcokról, valójában Pollmann szerint nem sok okuk volt büszkének lenni. Taktikai baklövéseik miatt már 1914-ben, a marne-i csatában akkora vereséget szenvedtek, hogy majdnem pakolt, és hazament az egész expedíciós hadsereg.
Akkor pedig a németek minden bizonnyal áttörték volna a francia vonalakat, és az egész világháború máshogy alakul. Ez ugyan nem történt meg, de láthatóan semmit sem tanultak két év alatt:
a Somme-nál a korszerűtlen haditechnika és az ostoba stratégia miatt a támadás megindításakor egyetlen nap a brit hadsereg valaha volt legnagyobb veszteségét szenvedték el.
Csaknem hatvanezer embert vesztettek, ebből húszezren meg is haltak, és rengeteg példamutatóan rohamozó tiszt is elesett a géppuskaállások elleni gyalogsági támadásokban. A franciák némiképp jobban szerepeltek, de sokáig egyszerűen képtelenek voltak érdemben felszaggatni a német állásokat. A vérengzés hónapokig folytatódott – egyébként maga az ekkor káplárként szolgáló Adolf Hitler is itt kapott láblövést –, és előkerültek a legújabb fegyverek is.
Ezek közül a harci gázt például Németország már az előző év tavaszán bevetette. A Monarchia hadserege 1916. június 29-én alkalmazta a Doberdó-fennsíkon, azonban az osztrák–magyar tábornokok olyan embertelennek találták a pusztítást, hogy a későbbiekben inkább lemondtak róla. Ugyancsak előkerültek a lángszórók, amelyek feladata az ellenség „kifüstölése” volt a lövészárkokból. Jól mutatja e fegyver használóinak „népszerűségét”, hogy nem nagyon élték túl, ha hadifogságba estek.
Aztán jöttek a tankok, a brit hadsereg folyadékszállító járműveknek álcázott, újonnan kifejlesztett titkos fegyverei. A C-15-ös típusú első lánctalpas harckocsikat a nehéztüzérség által szétbombázott, nehéz terepen való mozgásra, illetve a drótakadályok leküzdésére dolgozták ki a brit konstruktőrök, egy részükön ekkor még géppuska sem volt, nemhogy löveg. Azonban első bevetésükön, 1916 szeptemberében inkább csak afféle pszichológiai fegyverként lehetett őket alkalmazni, mert
még a sétatempónál is lassabbak voltak, alig 25 kilométer volt a hatótávjuk, ráadásul gyakran meghibásodtak
– az első bevetett 39 járműből csupán 22 érte el egyáltalán a német vonalakat. Valóban nagy riadalmat okoztak a harminctonnás acélmonstrumok, ahogy talán egykor Hannibál elefántjai tették, de valós fenyegetést ekkor még nem nagyon jelentettek.
Mindettől függetlenül novemberre a brit–francia erők ismétlődő támadásaikkal végül visszavetették a németeket, így az antant sokáig a saját győzelmeként értékelte a csatát. A veszteséglista azonban mindkét fél oldalán óriási volt, a britek 420, a franciák 200, a németek a két antanthatalomnál valamivel kevesebb, mintegy 450 ezer embert vesztettek halottakban, foglyokban és sebesültekben.
hirdetés
A német hadigépezet viszont nem omlott össze, sőt, egészen 1918-ig tovább tudta fokozni a termelést. A monarchia azonban eközben a Bruszilov-offenzíva és a román támadás miatt ki nem heverhető pofont kapott. Ezért Ausztria–Magyarország német segítségre szorult, és egyre inkább alárendelődött a Német Birodalom érdekeinek, ami a későbbi béketapogatózások során végzetes házasságnak bizonyult.
Száz éve kezdődött a világtörténelem egyik legvéresebb ütközete, a somme-i csata. A britek veszteségei elképesztőek voltak. Ahogy a németekéi is. Tovább »
