Alapvetö fizikai feltevés: a négy stabil elemi részecskének (e,p,P,E) kétfajta elemi töltése van, az elemi elektromos töltése és az elemi gravitációs töltése. Ezek a töltések okozzák a két fundamentális mezöt. Az e.m.-mezö szekezete ugyanaz mint a g-mezö szerkezete és mind a két mezö nem-konzervativ mezö. Csak a négy részecske (elekton, pozitron, proton és elton = negativ töltésü proton) létezik, amiknek csak kétfajta töltése, mint invariáns tulajdonsága, van és csak a kétfajta mezö létezik. Kérdés: megfelel ez az alapvetö hipotézis a fizikai megfigyeléseknek? Kezdjük Galileivel, érvényes-e a szabadesés egytemessége a természetben?
"A gravitáció a mai napig dilemmát okoz a fizikusok számára, mivel nem tudjuk egyértelműen eldönteni, hogy az a téridőnek a görbülete, vagyis csupán geometria, avagy egy olyan erőhatás, amelynek forrásának kell lennie, mint az elektromosságnak. A gravitációs töltéseket azonban nem lehet, vagy még nem tudják kimutatni."
Dehogy nem lehet az elemi gravitácos töltéseket kimutatni: A neutrínók létezésével és a súlyos és a tehetetlen tömeg különbségével.
Az elemi gravitációs töltések a gravitácos mezö forrásai.
"A gravitációt ragyogóan le lehet írni differenciálgeometriát alkalmazva. És ez ellenőrzött tény. Szerintem nem szükséges egyesíteni a kvantumelmélettel. Önálló egzisztenciája van. Egyébként én úgy látom, hogy a kvantumtérelmélet és a mértéktérelmélet sem egyeztethető össze. Mégis így szuperálnak."
A fenét szuperálnak! Én egyesítettem a gravitációt az új kvantumelmélettel és az elektromágnesességgel is. Nem kell elbujni a differenciálgeometria mögé, elég megfogalmazni mindent a véges Minkowski-térben!
Mond mit értesz te a "kvantumtérelmélet és a mértéktérelmélet" alatt????????
A gravitációt ragyogóan le lehet írni differenciálgeometriát alkalmazva. És ez ellenőrzött tény. Szerintem nem szükséges egyesíteni a kvantumelmélettel. Önálló egzisztenciája van. Egyébként én úgy látom, hogy a kvantumtérelmélet és a mértéktérelmélet sem egyeztethető össze. Mégis így szuperálnak. A kvantumelmélet is ellenőrzött tény. Úgy látszik ezeknek is önálló egzisztenciájuk van a természetben.
A gravitáció a mai napig dilemmát okoz a fizikusok számára, mivel nem tudjuk egyértelműen eldönteni, hogy az a téridőnek a görbülete, vagyis csupán geometria, avagy egy olyan erőhatás, amelynek forrásának kell lennie, mint az elektromosságnak. A gravitációs töltéseket azonban nem lehet, vagy még nem tudják kimutatni. Az Általános relativitáselmélet szerint, az anyag (tömege) görbíti maga köré a teret, viszont a tér jelöli ki az anyag mozgásának irányát.
Egyes fizikusok szerint létezik graviton.
"A részecskefizikában a graviton a gravitációs kölcsönhatást közvetítő, feltételezett elemi részecske. Létezését még nem sikerült kimutatni. Ha létezik, akkor (a gravitáció végtelen hatótávolsága miatt) tömegtelennek és (mivel a gravitáció másodrangú tenzormező) 2-es spinűnek kell lennie."
"a többi alapvető kölcsönhatáshoz hasonlóan a gravitáció viselkedését is részecskékkel magyarázza. Ez az elektromágnesség esetében a foton, a gyenge kölcsönhatás esetében a W- és Z-bozonok, az erős kölcsönhatás (magerők) esetében pedig a gluonok. Ehhez hasonlóan a gravitációs kölcsönhatást a gravitonok közvetítik, és így a gravitációs hullámok is koherens állapotú gravitonok sokaságának is tekinthetők."
"A (részecskefizikai) standard modell gravitonokkal való kiegészítése nagy, a Planck-skála nagyságrendjébe eső energiákon súlyos elméleti nehézségekbe ütközött, mivel kvantumeffektusok miatt végtelen mennyiségek léptek fel (szaknyelven a gravitáció nem renormálható)."
A relativisztikusok szerint azonban a gravitáció csak geometria.
A megfigyelt atommagok nem protonokból és neutronokból állank és pártonok kötik öket, hanem az atommagok protonokból, elektronokból és pozitonokból állnak és az elektromágneses kölcsönhatás köti öket össze.
A Li nehézségi gyorsulása 0.343%-kal kisebb mind a vasé, mert egy nukleon (proton) kötésénel kb. 0.343%-kal kevesebb energia sugárzódott ki, mint a vasnál. Ez 100m szabadesés után vákuumban 34 cm útkülönségnek felel meg.
Nem erról van szó, hogy egy test könnyü, vagy nehéz, hanem hogy milyen anyagból van felépítve.
A Li nehézségi gyorsulása 0.343%-kal kisebb mind a vasé, mert egy nukleonok (protonok) kötésénel kb. 0.343%-kal kevesebb energia sugárzódott ki, mint a vasnál. Ez 100m szabadesés után vákuumban 34 cm útkülönségnek felel meg.
Állandóan válaszokat követelsz, mint aki erre van beprogramozva. Gondoltam, ha találok valami témához kapcsolódót, felkínálom neked. De ha nem tetszik, ne engem hibáztass érte.
Te el sem tudod képzelni azt, hogy aki belinkel egy szöveget, az nem a saját szerzeménye? Egy anonim blog szövegét számon kérni egy anonim fórum nickjétől, nevetséges.
"A gravitáció a mai napig dilemmát okoz a fizikusok számára, mivel nem tudjuk egyértelműen eldönteni, hogy az a téridőnek a görbülete, vagyis csupán geometria,..."
Szerintem képzelődsz, tudtommal nem okoz dilemmát. Fenti állításod kamu, nincs alapja.
A gravitáció a mai napig dilemmát okoz a fizikusok számára, mivel nem tudjuk egyértelműen eldönteni, hogy az a téridőnek a görbülete, vagyis csupán geometria, avagy egy olyan erőhatás, amelynek forrásának kell lennie, mint az elektromosságnak. A gravitációs töltéseket azonban nem lehet, vagy még nem tudják kimutatni. Az Általános relativitáselmélet szerint, az anyag (tömege) görbíti maga köré a teret, viszont a tér jelöli ki az anyag mozgásának irányát. Ezek alapján a téridő és a tömeggel rendelkező anyag szoros kapcsolata, egymásra gyakorolt hatása nem vitatható. Azonban a téridő dinamikus volta megengedi, hogy fizikai anyag, a tömeg nélkül is deformálódjon. Felmerül a kérdés, hogy milyen természetű közeg a téridő? Anyagi, vagy talán szellemi konstrukció? A válaszom az, hogy mindkettő. Ami szerintem azt jelenti, hogy metafizikai anyag, amely csupán fizikai módszerekkel, közvetlenül nem kimutatható. Azonban közvetett módon, a matematika szellemi, logikai segítségével igen. Már csak az a kérdés, hogy milyen struktúrájú közeg a téridő? Folytonos, vagy kvantumos? Szerintem kvantumos, mivel térforrások és tétnyelők végtelenszámú kvantumai alkotják. A térforrások és térnyelők az anyagnak egy olyan metafizikai megjelenési formáját képviselik, amelyek a mozgást, a változást indukálják a téridőnek és a benne megtalálható fizikai anyag bármilyen megjelenési formája számára.
A következő nem metafizikai létforma, az úgynevezett sötét anyag, melynek kvantumai a vákuumból emergens módon jelennek meg a téridőben. A sötét anyag pontszerű, de nem nullaméretű kvantumait tekinthetjük a téridő ballasztjának, amely a dinamikus téridő kvantumaihoz viszonyított nyugalmi tömeget biztosít a fizikai anyag számára. A sötét anyag kvantumai a téridő dinamikáját követve szétterjednek, illetve koncentrálódnak, követve a téridő kvantumok taszító, illetve vonzó hatásait. A lokálisan szétterjedő sötétanyag kvantumok, a ritkuló közegű tehetetlenül sodródó szemcsés struktúrát alkotja. A lokálisan sűrűsödő sötétanyag kvantumok pedig, végső stádiumban egy kompakt fekete testet alkotnak (Fekete lyuk). A sötétanyag kvantumai nem aktívak, mint a térforrások-térnyelők, hanem állandóan passzív állapotúak, így tartósan megmaradó, állandó méretű és tömegű, elektromosan semleges létformát alkotnak. A sötétanyag kvantuma nem alakul vissza vákuummá, amelyből előbukkant. A globálisan átlagos sűrűség eloszlású sötétanyagot nevezzük a skalár Higgs mezőnek, amely kvantumain keresztül tömeget ad a szintén vákuumból előbukkanó fényes anyag részecskéi számára.
A vákuumból előbukkanó fényes anyagi létformák, a fotonok kivételével, mind a sötét anyag kvantumaihoz kötődnek, erősen ragaszkodnak hozzájuk, a létformájuk tartós megmaradásának érdekében. A szabadon maradó sötétanyag kvantumok, továbbra is a (Higgs) skalármezőt, illetve egymással egyesülve a kompakt fekete testeket képezik. Mivel a fotonok nem kötődnek a sötétanyaghoz, önállóan és ballasztmentesen mozoghatnak a téridőben. Azonban a Fotonok mozgását a téridő struktúrája korlátozza, a maga sajátos lüktető dinamikájával. Ezért a fotonok terjedési sebessége véges. Itt jelzem, hogy a téridő terjedési, ha úgy tetszik gyarapodási és fogyási sebessége nem korlátozott. Ezért meghaladhatja a fotonok sebességét is. A téridő és a sötétanyag kvantumainak kapcsolatáról megjegyzendő, hogy a térforrások taszító és a térnyelők vonzó hatására tehetetlenül áramlanak a téridőben. Azonban azok a sötétanyag kvantumok, melyekre rátapadt a fényes anyag, vagyis az elektromosan töltött részecskék, azoknak saját taszító és vonzó hatása nem engedi, hogy a szabadon eső, vagy más részecskékkel való ütközés okozta gyorsító erő hatására mozgó ballasztos, vagy szürke anyag, elérje a fénysebességet. Röviden, az elektromos töltés vonzóhatása, valamint a taszító hatása a globális téridőben kiegyenlítődik, ami azt is jelenti, hogy az elektromágneses mező terjedésére, fékező hatással van a téridő, és a sötétanyag elegyének közege.
Itt megjegyzendő, hogy ha a téridő létezik a sötétanyag és a fényes anyag megjelenése nélkül is, akkor a sötétanyag is létezhet a téridő hiányában, vagyis a vákuummal együtt. A fényes anyag azonban már nem, mivel a Coulomb töltések számára kell a téridő, amiben mozoghat, terjedhet a ponttöltés, valamint az EM mező kvantuma a foton.
A vákuumból felbukkanó elektromos töltéssel rendelkező, úgynevezett fényes anyag, mintegy ballasztként, különböző mennyiségű sötétanyag kvantumot hordozhat magával, amivel a saját tömegét képviseli az adott közegben, mozgástérben. A ballaszttól való megszabadulás az egyesülések és szétbomlások során, az elektromágneses kölcsönhatások alkalmával, valamint a gravitációs kölcsönhatás során lehetséges. A gravitációs kölcsönhatást a téridő lokális gyarapodása, zsugorodása, vagyis struktúrájának geometriája, illetve az általa ritkuló, sűrűsödő sötét és szürkeanyag tömege jeleníti meg. A gravitáció forrása tehát a térforrás és a térnyelő kvantumok, elszenvedője pedig a sötét és fényes anyag.
A fényes anyagnak, a ballaszttól való végső megszabadulása, csak a kompakt fekete test felépülése során lehetséges, ami a legnagyobb sötétanyag koncentrációt, vagy másként fogalmazva a téridőnek egy lokális helyről való kiszorítását jelenti. De úgy is fogalmazhatok, hogy ahol a legtöbb sötétanyag koncentrálódik, onnan szferikusan kiszorul a téridő és vele az elektromos töltések is. A sötétanyag kvantumok azonban nem térnek vissza a vákuumba, mivel az anyag megmaradásáért felelős entitások. A fekete test növekedésének van egy felső határa, amikor az objektum belső feszültsége, nyomása eléri a globális vákuumét, akkor a benne lévő lokális vákuum passzív térforrásai aktívvá válnak és szétvetik az objektumot. (ősrobbanás)
Összegezve a fentieket megállapítható, hogy a végtelen lehetőségű vákuumenergia megszüli a dinamikusan fluktuáló téridőt, majd a sötétanyagot, végül az elektromos töltéseket. Ezek elegye alkotja a lokális, térben és időben véges univerzumokat és a bennük nagyon ritkán fellelhető értelmes lényeket, akik szemlélik, érzékelik, értelmezik a dogokat és az eseményeket, vagyis a számukra szubjektív valóságot.
