:))) köszönöm a tanácsot, de ezt sajnos az én speciális esetemben nem tudom használni.
Nekem pillanatnyilag most az a varázsmondat segít, hogy: "nincs úgy, hogy ne legyen valahogy, még akkor is, ha nehezebb lesz, de mégis menni fog valahogy."
Nálam a fö gond a félelem volt/van. A jövôtöl való félelem, attól hogy itt egy nö már 35 éves kortól írtó nehezen kap munkát, 40-töl meg szinte semmi sansza. Én meg most februárba leszek 44.
Ha egyedül vagy, nincs mögötted semmi, senki mint támasz, akkor biza hamar becsinálsz a bugyiba. És sajnos még csak nem is ok nélkül.
Na de most pillanatnyilag a lelkem gatyábarázásán ügyködök és büszke is vagyok magamra hogy sikeres vagyok - még akkor is, ha netán csak ámítom magam, de most a lényeg hogy ne veszítsem el a talajt a lábam alól.
De én minden jó tanácsért nagyon hálás vagyok, és ezért mégegyszer nagyon köszönöm mamicska! Más szituációban ki fogom próbálni és beszámolok az eredményröl.:)))
Egy kép többet mond ezer szónál.
mi kérünk!:-)))
