Nemzetiségi elismerést a bunyevác népnek! Élve állampolgári jogaimmal, a vonatkozó törvények alapján ezzel a topickal indítom el, a Magyarországon élő bunyevác nép, nemzetiségkénti elismertetését a Magyar Parlamentben. Ehhez legkevesebb 100 éves magyar történelmi múlt szükségeltetik, továbbá magyar állampolgárok részéről 1000 hiteles aláírással jegyzett támogatás, az alulról induló népi kezdeményezés megerősítésére. Muity Mijo, Magyarország, Baja
Rövidesen ezen a honlapon fogjuk publikálni a kezdeményezés folyamatát: www.bunjevac.hu.
Mely honlap természetesen nem csak ezt a célt fogja szolgálni, hanem helye lesz mindannak, ami a bunyevácsággal kapcsolatos érték, az arra érdeklődést tanúsítók számára hasznos információ.
Ez valóban az a virtuális hely lesz, mely a határnélküliség szerepkörét fogja betölteni.
Külön köszönet illeti Ivan Vojnic Kortmis barátomat, ki a honlap feltöltését megkezdte!
Nem mindegy, hogy a bunyevácok után érdeklődők arra irányuló keresés esetén, hány helyen találnak autentikus információkat.
Nem beszélve arról, hogy azok a testvérienk, kik agymosása alattomos módon folyik évek óta, és esetleg elbizonytalanodtak gyökereik vonatkozásában, végre alapokon nyugvó identitástudattal rendelkezzenek, mitöbb büszkélkedhessenek.
Tartogat még a bunyevác történelmi múlt izgalmas dolgokat, melyek, ha bizonyságot nyernek, még nyomatékosabb okunkká fog válni honi jelenlétünk tudatosított kidomborítása.
Amellett, hogy természetszerűen vágyom és várom eltökélt célunk megvalósulását, nem vagyok biztos abban, hogy örömmel venném azt a felfokozottságottságot, ami a zsidók kezdeményezését veszi körbe, még ha tudom is azt, hogy egy adott téma fókuszba állítása növeli annak széleskörű népszerűsítését.
Vagy éppen hátráltatja, hiszen a kihatás függvénye annak, miként van rá a figyelem felhíva.
Mondjuk rá attól nem kell tartanunk, hogy kezdeményezésünk miatt a zsidókéhoz hasonlóan az összmédia vizsla tekintete fog ránkszegeződni, de arra kíváncsi leszek, vajon kik lesznek azok a hírközlő szférából, akik udvarlás nélkül is érdeklődést fognak mutatni.
Ez főként regionális médiáink esetében, ha a kurázsi még létező tulajdonság, drukk jelleggel illene, hogy jelentkezzen, hiszen ennek a nemzetiségnek a legitimitása elsősorban a mi térségünket érintené, a mi nemzetiségi palettánkat színesítené.
És minél színesebb e paletta, annál érdekesebb, annál figyelemre méltóbb úgy a belhon, mint a világ számára.
Na most azzal, hogy az államilag elismert kisebbségek sorában mi bunyevácok eddig még nem szerepelünk, attól még tessen mindenki tudomásul venni (ezt tekintse mindenki saját izlésvilága szerinti hírnek), hogy bizony létezünk, itt élünk bunyevác anyanyelvű, bunyevác nemzetiségű magyar állampolgárként!
És ez így lenne akkor is, ha valamilyen oknál fogva nem válna sikeressé missziónk!
Tudniilik mi éppen annyira evidens módon létezünk itt, amennyire természetes az, hogy a magyar lónak négy lába van, mely farka hegedűvonóba van fűzve; hogy a bácskai föld zsíros; hogy a Duzijance a bunyevácok aratóünnepe; hogy a prelo a bunyevácok farsangi bálja.
No de optimistaként, a kisebbségek jogaira annyira figyelő EU-ban kizárólag sikerre van okunk számítani. Így legyen!
Számomra azért szimpatikus az a fajta "zsidózás", amit a nemzetiségi besorolásért küzdő zsidó emberek művelnek, mert nekik köszönhetően végre kiejthető úgy a zsidó szó nem zsidók által is, hogy az ne minősüljön antiszemitizmusnak, ne minősüljön olyan "zsidózásnak", mintha annak kiejtésekor súlyos bűncselekményt követnénk el.
Egyébként az ilyen címkézés itt, az Index fórumain is dívik, volt már nem egy sikertelen kísérlet velem szemben is, mulatságos módon mégcsak véletlenül sem született zsidó embertőll eredően kezdeményezve, hanem olyanoktól, kik ezáltal szerettek volna egyes arra utaló jelek erősítése érdekében, még inkább zsidó származásúnak tűnni. Szánalmas és vérszegény próbálkozások, de ha a szemlélő nem lát át a szitán, könnyen bedőlhet a műsornak.
Én számtalan cigány embert ismerek, kiknek meg sem fordul a fejükben "romázni" önmagukat, vagy társaikat. Ezek cigánynak születtek, és azok is akarnak maradni.
Így vagyunk mi ezzel bunyevácok is.
Bunyevácnak születtünk, és azok is akarunk maradni.
Lám, a zsidók álhatatossága. pedig mily hatalmas nyomás nehezedik rájuk, főként egyházi hatásra. Az érdekek csatája. Milyen félelem töltheti el azok lelkét, kik most szembesülnek az "oszd meg és uralkodj" tézissel.
Nézzük kronológiai sorrenben a zsidók kezdeményezését:
Ezen a honlapon első jelentős lépésükként, az Országos Választási Bizottsághoz benyújtott kezdeményezésük látható, ami 2005. szeptember végén történt.
Egy hónappal később meg is kapták az OVB helybenhagyó határozatát, a benyújtott aláírásgyűjtő ív hitelesítése vonatkozásában [38/2005. (X.20.)], ami pár nappal később megjelent a Magyar Közlönyben.
Nem Magyarországon lennénk, ha ezt a határozatot az arra lehetőséget adó 15 napon belül nem támadták volna meg, az ellen kifogást nyújtva be az Alkotmánybíróság elé.
És itt elkezdődött egy bizonytalan időszakra szóló várakozás, lévén az Alkotmánybíróságot az ügy elbírálásához, nem köti határidő (a kezdeményezők honlapja szerint).
És ebben a várakozásal teli időszakban, mint az várható volt, a kezdeményezéssel kapcsolatos viták pro és kontra az egekig csaptak.
Nincs magyar média (biztos, hogy külhoni fókuszba is került), mely ne fogalkozott volna a kérdéssel, miközben mindkét fél a legkülönbözőbb fórumokon vonultatta fel igazukkal egyetértő közéleti prominenseit.
Mígnem végre folyó év január 30-án meghozta döntését az Alkotmánybíróság, miszerint a benyújtott kifogásokat elutasítva, a kezdeményezést jogszerűnek ítélte.
Többek között mondván: "az Országgyűlés hatáskörébe tartozik annak megítélése, hogy teljesülnek-e a népi kezdeményezésben foglalt törvénymódosítás feltételei".
És innentől már csak napok kérdése, hogy az AB határozatát a Magyar Közlöny kihirdesse, majd az ezt követően kézhez vett hitelesített aláírásgyűjtő ívvel elkezdődhessen a munka dandárja.
Erre 60 nap áll rendelkezésükre, a már általam említett okok miatt megszakítással.
Ami meglátásom szerint még segíti is a kezdeményezés kivitelezésének sikerét.
Közreadom az előbbi beadványhoz csatolt "Aláírásgyűjtő ív" alappéldányát is, mely hitelesítését kértük az Országos Választási Bizottságtól.
_____________________________________
"A L Á S Í R Á S G Y Ű J T Ő Í V
A nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló 1993. évi LXXVII. törvény (a továbbiakban: kisebbségi törvény) 61. § 2. bekezdésének értelmében alulírott magyar állampolgárok kijelentjük, hogy a magyarországi bunyevác kisebbséghez tartozunk, és a kisebbségi törvényben foglalt feltételeknek megfelelünk. Kérjük a Tisztelt Országgyűlést, hogy a kisebbségi törvény alapján a bunyevác népcsoportot ismerjék el nemzeti kisebbségként, és a hivatkozott törvény 61. § 1. bekezdésében a „Magyarországon honos népcsoportok” felsorolását, a bunyevác kisebbségi népcsoporttal egészítse ki."
"Országos Választási BizottságDr. Ficzere Lajos elnök úr részére1094 Budapest, Balázs Béla u. 35.Tárgy: beadvány az Országos Választási Bizottság részére
Küldés módja: ajánlott postai levél.
Tisztelt Elnök Úr!Tisztelt Országos Választási Bizottság!
Alulírottak, egymással egyetértésben azt a célt tűztük ki magunk elé, hogy a Magyarországon eddig bejegyzett nemzeti kisebbségek sorába felvetessük a hazai bunyevác kisebbséget is. Ebből a célból aláírásgyűjtést kívánunk indítani. A szükséges aláírásgyűjtő ív mintapéldányát levelünkhöz mellékeljük.
Rövid indoklásul a következőket kívánjuk elmondani:
A bunyevác nép esetében hivatkozva az 1993. évi LXXVII. törvényre, a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól, történelmi ismereteink alapján határozottan állítjuk, hogy nemzeti és etnikai kisebbségnek tekintendők, hiszen esetükben a Magyar Köztársaság területén legalább egy évszázada honos népcsoportról van szó (ami valójában több évszázados), mely az állam lakossága körében számszerû kisebbségben van. Bunyevác etnikumunk tagjai magyar állampolgárok, és a lakosság többi részétôl saját nyelve és kultúrája, hagyományai különböztetik meg, egyben a bunyevácok olyan összetartozás-tudatról szeretnének bizonyságot tenni, amely mindezek megőrzésére, történelmileg kialakult közösségeik érdekeinek kifejezésére és védelmére irányulna.
Ebben jelenleg nem kis mértékben gátolja a bunyevác kisebbséget az a sajnálatos körülmény, melynek kihatásaként a mostani felsorolásból az arra illetékesek kihagyták honi kisebbségeink sorából.
Ma Magyarországon, az egykor délszláv gyűjtőfogalommal jellemzett honi kisebbségek közül csak a horvát, a szlovén, valamint a szerb etnikum rendelkezik kisebbségi besorolással, ami a bunyevác nép számára hosszú évek óta igen jelentős hátrányos megkülönböztetést jelent.
Meggyőződésünk, hogy hazánkban a nemzeti vagy etnikai önazonossághoz való jog, alapvető emberi jogként bennünket, bunyevácokat is megillet, következésszerűen önálló kisebbségként mi is jogosultak vagyunk arra, hogy nemzeti vagy etnikai közösségként létezzünk és fennmaradjunk.
Bunyevác népünk magyarországi történelmi múltját igazoló forrásra történő hivatkozást feleslegesnek tartjuk, lévén annak hivatott kutatói, ismerői előtt szerteágazó, dokumentált nyoma van, ezt arra utaló kérés esetén történészeink kétséget kizáróan igazolhatják.
Amennyiben kezdeményezésünket siker koronázza, a későbbiek során feladatunknak és kitűzött célunknak tekintjük a bunyevác kisebbség nemzetiségi alapon működő szervezeteinek és képviseleteinek kiépítését.
Kérjük a Tisztelt Elnök úr révén, a Tisztelt Országos Választási Bizottságot, szíveskedjenek a mellékelt aláírásgyűjtő ívet az OVB soronkövetkező ülésén hitelesíteni!
Bunyevác kisebbségünk számára kedvező döntésükben bízva, tisztelettel:
Muity Mihály (adatok)
Iharos Ferenc (adatok)"
Egyes hűbelebalázs módjára kapkodó, önmagukon kívül szinte senkiben sem bízó kilóra megvehető "próbabunyevácok", mostanában kétkedő hangokat ütöttek meg.
Fel nem fogva azt, hogy mindennek megvan a maga ideje.
A magyarországi zsidó példa, számunkra bunyevácok számára nagyon jó példa, érdemes odafigyelnünk ténykedésük minden rezdülésére.
Lám, bármennyire is kapálóznak némely ellenéredeltek, a kisebbségi elismertetésre irányulva megkezdett folyamatuk megállíthatatlannak tűnik, valahol ronda is lenne, ha törvényeinket még a törvényhozók is semmibe vennék.
Őnekik már csak napok kérdése, mikor indítsák el aláírásgyűjtésüket, amit a választások miatt (megszakítva azt ) két részletben végezhetnek.
Önmaguk gyökereivel nem boldoguló gyökerek azt hitték, ha csinálnak egy bálat, majd annak a hangulata elegendő lesz elkezdeni "aláírásokat gyűjteni" (mintha autogram gyűjtés történne).
Csakhogy mindennek megvan a maga kronológiai sorrendje, megvan a pontosan rögzített rendje, és ahogy mondottam, az elérkezett ideje.
Az iskolák néha csak papírt adnak, ésszel születni kell!
Érdekes anyagra bukkanta Dr. Molnár János "A bácsbokod iskola története" című könyvében. A Kalocsai Érseki Levéltár anyagai között lelt rá a könyv szerzője.1891-ben az alábbi tartalmú pályázatotbír kis a bikityi iskolaszék:
"PÁLYÁZAT
Bikityen a IV-VI. magyar, német, bunyó tanítói állomásra f. év aug. 27-ig pályázat hirdettetik. Évi fizetése 500 frt. havi előleges részletekbe, lakás nélkül. A tannyelv magyar, de a német illetve a bunyó írás-olvasásra is oktatandók gyermekek, miért is a magyar és német nyelv teljes ismerete és a bunyóban is legalább némi jártasság kívántatik. "
Hól van a szerb-horvát nyelvi oktatásra felhívás??
Megkezdődött az, amihez nem kellett sok ész borítékolni.
Egyik magát évek óta leghangosabban horvátnak valló fejében kezdenek a gondolatok vészesen zakatolni, miszerint ő talán se nem horvát, se nem szerb ....
Nem, nem, sosem leszek hajlandó elfelejteni, mekkora kárt tettek az igazi bunyevác népnek ezek a hamis hitszónokok, ezek a saját "anyjukat" is eláruló köpönyegforgatók!
Igen, lehet árgus szemmel figyelni a fejleményeket!
Mi bunyevácok tudjuk azt, kik is azok valójában, akik közénk valók, akik nem keltettek csalódást! A "bunyevác-horvátok" meg talán menjenek Zágrábba valagnyalva behódolni, lévén közöttünk nem lehet helyük!
- A legrégibb írott okmány, ami megtalálható a községben, az 1703-ba nyúlik vissza. A Zegnál család azóta él itt Garán, amit bizonyítanak a régi archív oklevelek. Valamennyien cselédek, napszámosok voltak, tehát szegény családból származva érkeztünk el a saját generációmig, a saját koromig. Most ötvenöt éves vagyok.(*)
- Mindig bunyevácnak vallották magukat?
Kicsit előrehajolt a székében, és lassan rágyújtott egy cigarettára.
- Mindig - válaszolta. - Anyanyelvként is a bunyevácot vállaltuk és vallottuk. Mert úgy érzem, hogy ez nem bűn. Ha ez bűn lenne, akkor az ember nagyon bűnös volna, ha saját anyanyelvét letagadná."
Nos, ha már 300 évvel ezelőtt itt éltünk mi bunyevácok, akkor nem igazán lehet gond, a "legalább 100 éves magyar történelmi múlttal".
Még nem szántam rá energiát, de egyszer megkísérlem kibogozni ezt saját családom tekintetében is. Addig-addig halogattuk ezt Knipf atyával, míg vele késő nem lett ...
Sváb lévén elég nehezen tudom eldönteni,hogy a bácskai bunyevácok számára mit is jelent a hovatartozás,az identitástudat,kinek mennyire fontos,hogy bunyevácnak vagy horvátnak tartják-e.Azt tudom,hogy egy jó ügyhöz érdemes,és kell csatlakozni.Önmagában becsülendönek,pozitiv kezdeményezésnek tartom a nemzeti-nemzetiségi hagyományok örzését és ápolását.Azt különösen becsülendönek tartom,ha valakik kiállnak eredeti gyökereik mellett. A délszláv gyüjtönév alatt szerepeltetett népek,népcsoportok igen változatos és szines képet mutatnak,kulturájuk,hagyományaik különbözöek.Egy gyüjtöcsoportba,vagy akár néhányba beolvasztani öket mindenképp rombolással jár.Persze azt nem tudom,hogy az itt élö bunyevácok ezt hogyan gondolják.Bunyevácokat mondtam,nem horvátokat,mert az még számomra is egyértelmü,hogy a bácskában élö bunyevácok,nem horvátok,nem szerbek,de még csak nem is balkáni bunyevácok,hiszen évszázadok óta itt laknak,kulturájuk nyomán viseli a magyarokkal,és németekkel való együttélést,saját bácskai bunyecác nyelvjárásuk van,saját dalaik,saját öltözetük,ami bármennyire is hasonlit más délszláv népekére,mégiscsak egyedül rájuk jellemzö.Ez pedig igenis megörzendö érték,amelyet az utóbbi idöben nemigen öriznek:egyre kevesebb a hagyományörzö csoport,egyre kevesebbet lehet látni e kultúra emlékeiböl,holott 15-20 évvel ezelött
több nyomát lehetett látni.Ami megmaradt mára azt is többnyire szerbnek,vagy horvátnak hivják/ld horvát kulturális egyesület,horvát kisebbségi önkormányzet stb/
Kétségtelen tény,hogy a hagyományörzés pénzbe kerül,és ehhez talán könnyebb ma hozzájutni,ha horvátnak nevezzük az ezzel foglalkozó szervezetet.Mindenkinek joga van ahhoz,hogy saját gyökereit ápolja,abban a formában,ahogy ezt ö szeretné,
még akkor is ha törvényalkotási szinten ezt egyesek szeretik leegyszerüsiteni.
Pedig ezzel iszonyatos károkat lehet okozni.Általában jellemzö a magyarországi kisebbségi politikára ,a végletekig történö leegyszerüsités,na meg a struccpolitika,a problémákról egyszerüen nem akarunk tudomást venni,mintha úgy egyszerübb lenne.Az általunk állandoan kritizált román.szlovák,vagy éppen szerb kisebbségi politika például sokkal több lehetöséget enged a kisebbségeknek,mint a magyar bármelyik magyarországon élö kisebbségenek.Sorolhatnám a pédákat de nem fogom.A végére a gyerekeink azt is el fogják felejteni,hogy hová tartoztak.
A sokszinüség nem hátrány,elöny.Csak a szüklátókörü ember fél töle.
Az osztrák-magyar monarchia annak idején egy kisebb európai unio volt,már 120
évvel ezelött,aki ki tudta használni a sokszinüség elönyeit.Tán nem véletlen,hogy
nagyobb potenciális veszélyforrást láttak benne az antant hatalmak,mint németországban,lehet,hogy ezért kellett trianon.Sok bácskai településen az öslakosság bunyevác volt./Pl vaskúton is./Én még emlékszem rá,hogyan tudott
három nemzet békésen egymás mellett élni,tisztelve egymás kultúráját,söt
sokan három nyelven beszéltek.
Mindezek alapján támogatom a kezdeményezést,és az aláirásgyüjtésben is segédkezek,mert hiszem ,hogy jó ügyet szolgálok vele,mlg akkor is ,ha ezzel nem
'Na de ne menjünk messzire, gyökereiket felejtő karrierista akad a "ti karámotokban" is Bokodon, mégpedig szégyenszemre velem azonos nevűként, ki egy szabadkai újságíró számára biztosított kimagaslóan jó pénzért egy félkomfortos lukat Baján, ahonnan hónapokon át adott "helyszíni" tudósításokat a zágrábi tévéhíradó számára, mint a Novi Sad környéki "horvát földalatti mozgalom" kreált népi hőse.'
Egyébként ez úgy történt, hogy a balkáni krízis idején, a zágrábi tévéhíradó állandó mellékleteként kivetítették az illető alkalomhoz illő borongós arcképét, mellette a felirattal: Ivo K....... daje danasnje vesti iz Novog Sada.
És az Ivo, fátyolos hangon telefonon adta a legújabb "újvidéki helyszíni" híreket Bajáról ....
Laci, ha nem akarsz, az szíved joga (meg is értelek), de hogy nem tudnál beleszólni, azt kétlem, lévén találkoztál te e nép fiaival (és lányaival) éppen eleget az elmúlt évtizedek során, hogy legyen kialakult véleményed. Hasonképpen svábokkal is. Azoktól sem hallottuk túl sokszor, hogy 'mi németek vagyunk', de ebbe meg én nem akarok jobban belemélyedni.
Hát igen! A szomszéd községben élő kedves atyai barátunk, Mándics Misó bátyám sem igazán horvátoskodott a letűnt időkben (MSZMP éra), akkori tanulmányaiban bunyevácokról szólott, valamikor '88-'90 között kezdte el használni a bunyevác/horvát szókapcsolatot.
De hasonló dolgokat észleltem a nagyszerű koreográfus, a garai születésű Kricskovics Antal esetében is, kit tavaly, amikor 75. születésnapja alkalmából meginjúvoltak, szinte mindvégig a bunyevác őseiről, saját bunyevácságáról szólt, csak valahol attól az időponttól, ahogy a szakmai kiteljesedése egyre szorosabban kezdett a horvátokhoz kötődni, kezdte el a bunyevác/horvát társítást használni.
Na de ne menjünk messzire, gyökereiket felejtő karrierista akad a ti karámotokban is Bokodon, mégpedig szégyenszemre velem azonos nevűként, ki egy szabadkai újságíró számára biztosított kimagaslóan jó pénzért egy félkomfortos lukat Baján, ahonnan hónapokon át adott helyszíni túdósításokat, mint a Novi Sad környéki horvát földalatti mozgalom népi hőse. Ha nagyon kifáradt a bozótharcban, akkor felfrissülésként közelsége miatt átugrott egy-egy kávéra a Minibe. Ilyesztőek voltak a füle mellett elsüvítő füstkarikák, melyeket a presszó törzsvendégei eregettek ...
Laci, a közszemlére tett fotók gyönyörűek, valóban az lenne az igazán szemvidító látvány, ha az egyedi bunyevác népviselet színesben is látható lenne.
Emlékszel, egykor a bunyevác lányok és asszonyok milyen büszkén viselték arany dukátjaikat (dukate), nem volt olyan szegény család, ahol legalább egy pár fülbevalót nem birtokoltak az asszonyok, módosabbak esetében nyakdíszként is, de nem egy darab fityegett ilyenkor egy vékonyka láncon, hanem tehetősség függvényében több darabból álló sorban.
Megboldogult Békei Boldi bácsi! Én voltam a marha, hogy nem gyűjtöttem be tőle időben egy halomnyi olyan fotót, melyek évszázados múltról tanúskodtak. Nem tudom mi lett a sorsa a hagyatéknak, de arra emlékszem, hogy a maga módján hatalmas anyagot őrzött meg az öregúr. Micsoda tartása volt: zakó nélkül utcára nem lépett volna. És ha megálltál vele beszélni, úgy táncolt folyamatosan körülötted, hogy te fáradtál bele forgolódva követni gesztikulációkkal tarkított izgágaságát.
Köszönöm a szép képeket, hozzál még, ha találsz ilyeneket, hadd lássa a világ, milyenek is voltunk, vagyunk mi bácskai bunyevácok!
Nagy érdeklődéssel olvasom a bunyevácokkal foglalkozó irásaidat. Én ebbe nem tudok - nem akarok, nem kívánok- érdemben beleszólni. De!! átnéztem megint egy pár régi bácsbokodi /inkább Bikityet írjak?/ fotót a népviseletekről és mit ád Isten nem találtam olyat ami horvát népviseletként lett volna megjelölve, da az alábbiakat bunyevác népviseletként mutatták be, és irták le.
Sajnálom, hogy abban az időbe nem készítettek szines fotókat, milyen csodálatos képek lennének !!!
A képeket valószínű, Békei Boldi bácsi készítette.
Državna zajednica Srbije i Crne Gore je etnički izuzetno heterogena država u kojoj 33,7 odsto stanovništva pripada nekoj od šesnaest, popisom stanovništva iz 1991. godine obuhvaćenih, manjinskih zajednica. Od toga Albanci, Mađari i Bošnjaci čine 23 odsto ukupne populacije, odnosno više od 4/5 manjinske populacije i etnički homogeno nastanjuju pojedine delove države. Pored pomenutih, u Saveznoj Republici Jugoslaviji žive i pripadnici drugih nacionalnih manjina: Aškalije/Egipćani, Bugari, Bunjevci, Cincari, česi, Goranci, Hrvati, Jevreji, Makedonci, Nemci, Romi, Rumuni, Rusini, Slovaci, Slovenci, Turci, Ukrajinci, Vlasi.
Centralna Srbija je nastanjena Srbima i, izuzev Sandžaka u kome živi oko 300 hiljada Bošnjaka, etnički je relativno homogena. Pripadnici bugarske i albanske nacionalne manjine imaju većinu u po dve srbijanske opštine. Južni deo Srbije, Kosovo i Metohija, takođe je etnički ujednačen - nastanjuje ga albansko stanovništvo, koje u ukupnoj strukturi stanovništva zemlje cini oko 12 odsto.
Pošto je poslednji popis stanovništva na Kosovu i Metohiji obavljen 1981. godine, vrlo je teško precizno utvrditi sadašnje demografske karakteristike. Ekonomski razlozi, zatim sukob albanskog i nealbanskog stanovništva, NATO bombardovanje i ulazak medunarodnih snaga na Kosovo i Metohiju uticali su na veliku promenu demografske strukture. U susedne regione iselila se većina slovenskog stanovništva i Roma, a iz susedne Albanije je doseljeno više desetina hiljada Albanaca. Neke manjinske zajednice, kao, na primer, Turci i Hrvati, potpuno su napustile ovaj prostor, a pojavile su se nove etničke grupe, kao Aškalije/Egipcani.
U Vojvodini, koja po svom geografskom položaju, kulturnim, istorijskim i drugim karakteristikama pripada centralnoevropskom regionu, pored Srba (1.143.723) i Crnogoraca (44.838) žive i pripadnici brojnih nacionalnih i etničkih manjina: Mađari (339.491), Slovaci (63.543), Rumuni (38.809), Rusini (17.652), Bunjevci (21.432), Romi (24.366), Hrvati (74.808), Slovenci (2.730), Makedonci (17.472), Bošnjaci (5.851)."
__________________________________
A kék kiemelés tőlem!
Igen, Szerbia és Montenegro alig majdnem háromszor több kisebbség létét ismeri el földjén, mint Magyarország a sajátjáén.
Tán csak nem, hogy tizenpár éve egy elhamarkodott (vagy nagyon is kiszámított?) politikai alku eredményezte a mi "karcsúsítottságunkat"!?
Több ízben is szóltam már az igen agresszív, tendenciózus horvát asszimilációs törekvésekről.
De, mint "gyilkos veszedelemről", nem csak erről van szó.
Tudniillik a helyzet a következő.
Az elmúlt évtized során, bunyevácként kénytelen voltam szerb kisebbségi égisz alatt képviselni népem érdekeit, tettem ezt úgy, hogy mindvégig kihangsúlyoztam bunyevác mivoltomat. Erről részint a négy éves szerb kisebbségi elnökösködésem ideje alatt képződött dokumentumok, részint a hat év alatt létrejött állásfoglalásaim, hozzászólásaim tanúskodnak e kérdéskör vonatkozásában itt, az Index fórumain.
Szerb köntös alatt nem tartottam eretnekségnek, lévén a szerbekben nem lakozik olyan szándék, mint a horvátokban.
Tettem személy szerint mindezt kevesekkel karöltve, ugyanakkor meg a bunyevácok nagy része érdektelen maradt, sem a horvátok, sem mások nem tudták megzavarni gondolatvilágukat, ők maradtak a maguk nemes egyszerűségükben annak, aminek születtek.
Igaz, színehagyottan, nemzeti öntudatot erősítő összetartó erő, bunyevác kultúra és oktatás, bunyevác hagyományápolás, bunyevác irodalom és sajtó nélkül (még jó, hogy a határközelség miatt rádió- és tévéadók foghatók ódaátról), az identitástudat sorvadásával, a mellőzöttséggel járó elszürkülés veszélyével sodródva.
A vegyesházasságok itt is nemzetiségi hovatartozást gyengítő tényezők, továbbá, ha az állam részéről nem is nyilvánul meg módszeres asszimilácós szándék, az imént felsorolt körülmények önmagukban is hatékony elősegítői az olvasztótégely turmixoló funkcionálásának.
Na ez az, aminek elejét szeretném venni, amit talán még időben meg szeretnék állítani, hiszen Magyarország is annál szebb, annál érdekesebb és vonzóbb, minél tarkább, minél több önmagával elégedett néppel tarkított.
Talán nem túlzok, ha kijelentem: magyar össznemzeti érdek, hogy minél több Magyarországon élő kisebbség részesüljön őt megillető elismertségben!
Az egyik: miszerint Szerbiában állami támogatással, a Bunyevác Kultúrcentrum és a Bunyevác Nemzeti Tanács közös kiadásában megjelent a Bunjevacke Novine című havilap, melyet a jövő évtől kéthetente kívánnak olvasóik elé tárni.
"SUBOTICA - Prvi broj informativno-političkog glasila bunjevačke nacionalne zajednice "Bunjevačke novine" izašao je 5. avgusta. Reč je o obnovljenom izdanju nekadašnjeg mesečnika za nauku, kulturu i književnost, čiji je izdavač Bunjevački informativni centar, odnosno Nacionalni savet Bunjevaca. Direktor Bunjevačkog informativnog centra i v.d. urednika "Bunjevačkih novina" Vesna Vidaković rekla je agenciji Beta da će list izlaziti jednom mesečno do kraja ove , a od 2006. biće objavljivan dvonedeljno. "Cilj nam je bio da uz očuvanje nacionalnog identiteta i kulture, 'Bunjevačke novine' imaju i informativno-političku funkciju, na način na koji to imaju i druge nacionalne zajednice u Vojvodini", rekla je Vesna Vidaković. Izdavanje tih novina pomogli su Ministarstvo kulture Srbije i Pokrajinski sekretarijat za informacije."
A másik hír hatalmas előrelépés népem történelmében: hosszú vajúdás után neve lett a bunyevác gyermeknek, ezekben a napokban a világ elé tárták a bunyevácság nemzeti jelképeit, azaz annak zászlóját és címerét!
Az alábbi írás tartalmában szorosan kapcsolódok kezdeményezésemhez, így ide is bemásolom (egyes elemeit, egy kedves újságíró barátom figyelmébe ajánlva):
Muity Mijo a bajai közélet egyik figyelemreméltó szereplője és a szerb kisebbségi önkormányzat "passzív" tagjaként a helyi bunyevácság egyik markáns képviselője. Ismerősei, barátai, sorstársai különféleképp értékelik tevékenységét. Az alábbi beszélgetés során sok mindenre fény derül:
- Kezdjük a "kezdetekkel", hogyan lett bunyevác létére az első bajai szerb kisebbségi önkormányzat elnöke?
- Valóban, 1994-1998 között a szerb kisebbségi önkormányzat elnöke voltam. Személyes részvételemet bizonyos értelemben kényszerhelyzet szülte, ugyanis rendkívül irritált, hogy mi bunyevácok kimaradtunk a nemzetiségi törvényből, azaz nem szerepelünk az államilag elismert kisebbségek között! Mit tudtam tenni? A rendelkezésre álló lehetőségek közül választottam, így szerb önkormányzati képviselőnek jelöltettem magam. Az elnöki felkérést nagy megtiszteltetésnek vettem, és igyekeztem a lehető legtöbbet tenni e funkcióból, úgy a bajai és Baja környéki szerbek, mint a bunyevácok javára. Ekkor, régiónkban még Hercegszántón alakult szerb kisebbségi önkormányzat, mely testülettel szoros és mindkettőnk számára virágzó kapcsolatot építettünk ki. Együttműködésünk több sikert hozott, nekik nagyobb múltjuk is volt, és egyik fő elkötelezettségük a "Veseli Santovcani" hagyományőrző folklóregyüttes támogatása volt. Ezt mi is szívügyünknek tekintettük 4 éven át! Hasonképpen a katymári "Neven" Bunyevác Kulturális Egyesülettel történő együttműködést is, mely táncegyüttes oktatását a neves szabadkai koreográfus Miroslav Vojnic Maraca látta el. Ennek köszönhetően a későbbiek során, igen komoly nemzetközi kapcsolatokra is szert tettünk.
-Miért éppen szerb égisz alatt látta bunyevácként a kiteljesedés lehetőségét, hiszen környékünkön a bunyevácok lakta településeken, horvát kisebbségi önkormányzatok alakultak!?
- Mert nem kívántam egy erőszakos asszimilálási folyamat áldozatává válni, nem akartam horváttá válni, hiszen én mindig is bunyevácnak tudtam úgy az őseimet, mint önmagamat. Szerb elnökösködésem alatt is mindig kihangsúlyoztam, hogy bunyevácként töltöm be e tisztséget! A másik szempont pedig, hogy nekünk, bácskai bunyevácoknak egyszerűen nincsenek semmiféle kapcsolataink Horvátországgal, az ott élő emberekkel, ugyanakkor meg Jugoszláviában - ma Szerbia - sokunknak vannak rokonai, barátai, tradicionálisan szorosak kötődéseink, így számomra mindenképpen kézenfekvőbb volt szerb képviselőséget vállalni. Mondhatnám úgy is, tisztességesebbnek tartottam ezzel a lehetőséggel élni, de utalhatok például a nyelvi hasonlóságokra is, mert mi bunyevácok inkább beszéljük a szerb akcentust, mint a horvátot. Ez különösen ma szembeszökő, a nagy horvát nyelvreformok idején. Itt említenék meg egy számomra sokkoló szempontot, ami igazolja döntésemet. Idézek a Horvát-Magyar Kisebbségi Vegyes Bizottság V. ülése jegyzőkönyvébõl (Eszék, 2001. január 26.): "Az Országos Horvát Önkormányzat kéri, hogy a népszámlálás alkalmával magukat bunyevácoknak, sokácoknak, rácoknak, bosnyákoknak és dalmátoknak nevezõ személyek az adatok összesítése során horvátoknak legyenek nyilvánítva." Hát.. ezek a sorok önmagukért beszélnek ...!!!
- Létrehoztak egy bunyevác egyesületet is…
- Valóban, a szerb önkormányzat támogatásával létrehoztuk a Bunyevác Túlélők Egyesületét, ami már a nevében is némi dacra utal, miszerint akadnak még olyanok, kik nem hagyják feledni, feledtetni népüket, gyökereiket. Létrejöttünk ugyan, de a működésünk inkább elméleti jellegű, lévén költségvetés nélkül nem igazán élet az élet, és támogatásokra meg nem igazán számíthatunk. Talán a mostanában még nagyobb elismerést kapott szerbiai bunyevác társadalmi szerveződések ebben is segítségünkre lesznek (lásd: Bunyevác Nemzeti Tanács megalakulása), mindenesetre általános helyzetükre tekintettel morbid lenne, ha ez így történne. Meglátjuk, mit hoz a jövő.
- Milyen a kapcsolata a bajai Bunyevác Katolikus Olvasókörrel (Citaonica), a Csitanicával?
- Hát, erről nehéz indulatok nélkül szólni, a téma külön misét érdemelne! Mindenesetre döbbenetes, hogy egyesek nagyon felelőtlenül, a bajai bunyevác nép saját két kezével épített olvasókört elhorvátosították, ennek már semmi köze sincs az önmagukat bunyevácnak valló lakossághoz. Azokhoz, kiknek igazság szerint tulajdonolniuk kéne azt, ami egykor az övéké volt! A lelkem sír, ha ránézek városunk eme egykori büszkeségére, (ahol –többek között - a legendás Iván bácsi tamburazenekara húzta hosszú éveken át a szebbnél szebb bunyevác nótákat), mely mai állapotában az elhagyatottság benyomását kelti ... Remélem eljön az az idő, amikor az ekörüli dolgok is tisztázódni fognak
- Most hogyan vesz részt városunk kisebbségi életében?
- Kissé zűrös a helyzetem… Törvényeink szerint legitim szerb képviselője vagyok a városnak, csak éppen nem voltam hajlandó közösséget vállalni azokkal a képviselőkkel, akik meglátásom szerint kisajátították mindazt, amit jómagam és egykori képviselőtársaim megteremtettünk. Még bűnvádi eljárást is indítottak ellenem, de a vizsgálatot lezáró határozat egyértelműen igazolta tisztaságomat, mi több, mintegy 250-300 ezer forintnyi olyan kiadás maradt az "ablakban", amit saját zsebből finanszíroztam! Ezek után már nehezen tudtam volna velük együttműködni, azaz nem esküdtem fel a megalakult önkormányzat tagjaként, így én pénzügyi fedezet nélkül képviselősködöm! De így, ilyen körülmények között is ápolom kapcsolataimat, többek között a zombori, bezdani, szabadkai, tavankuti, topolyai (akad még szófiai is) művészekkel, kultur- és néptánckörökkel, nemzetiségi egyesületekkel, azok prominenseivel, sorolhatnám még ..., ekként tartják természetesnek, hogy megkeressenek.
- Igaz, hogy Ön lett tavaly Szerbia halfőző bajnoka?
- Múlt év őszén, a Szabadka melletti Palicson aranyérmes halfőző lettem, és ez valóban ezzel a címmel járt! Ezzel együtt azonnal rangos gasztronómiai egyesületek dísztagjává, különféle nemzetközi főzőbajnokságok zsűritagjává váltam. Mégsem ezt tartom igazi sikernek! Azt inkább, hogy pl. a szabadkai bunyevácok legjelesebb folklóregyüttese – a Bunjevacki Kulturni Centar - koordinálásomnak köszönhetően, a múlt évi bajai halfőzőnapon két ragyogó műsort is adott! A bunyevácokról ad folyamatos krónikát az évek óta Szabadkán megjelenő kalendáriumunk, a Bunjevacki Kalendar. Ebből minden évben több száz darabot szoktam díjtalanul szétosztani a bajai, és Baja környéki bunyevácoknak. Ilyenkor leírhatatlan az öröm, különösen az idősek körében, megtisztelve érzik magukat. Talán ebből is kitűnik, hogy én nem csak bajai képviselőnek tekintem magamat, hiszen minden olyan településsel kapcsolatot ápolok, ahol még élnek bunyevácok, ahol még bunyevácként akarnak élni a bunyevácok.
- Sokan kísérik figyelemmel internetes publikációit is. Beszélne erről is?
- Évek óta foglalkoztat ez a műfaj, és folyamatosan használom fel elektronikus médiáinkat is nemzetiségi kérdések publikálására, megvitatására, kutatásra és kapcsolatápolásra. Nem titok, hogy mintegy két évtizedig különböző lapok munkatársaként ténykedtem, de ebből 5-6 éve "kifaroltam", azóta kevés kivételtől eltekintve kizárólag az internet nyújtotta lehetőségeket használom fel írott és fotózott anyagok publikálására. Legnagyobb büszkeségem az egyik legnépszerűbb internetes portál, az Index, mely számunkra önálló vitafórumot biztosított, Mijo Baja Klubja* címen. Ennek az a sajátossága, hogy több mint 200 témakörében kizárólag saját nevük alatt jelenhetnek meg a résztvevők. A következő, kisebbségi kérdésekkel kapcsolatos témaköröket gondozom, mint "topic-gazda": "Kisebbségi választások", "Bunyevác vagyok - vagyunk még bunyevácok!", "Baja-Zombor (Sombor)-Jugoszlávia", "Nemzetiségi kérdések".
- Az EU tagságunk valószínű egyelőre inkább "visz", mint "hoz".. ... Tény, hogy az előkészületben lévő kisebbségi törvénymódosítások sok kellemetlenségeket fognak okozni, meglátásom szerint a ”nemzetiségi bizottságok”, a "listázások" arra lesznek jók, hogy a "kiválasztottak" fitogtathassák hatalmukat, hogy az olyan kisebbségek, mint pl., a sokácok, a rácok, a bunyevácok, és esetleg a svábok is "halálra lesznek ítélve"… Kíváncsi vagyok mi változik a kisebbségi törvényben, és ha az alulról jövő népi kezdeményezés lehetősége megmarad, akkor az elkövetkező két év hatalmas kitartással és szorgalommal járó munkát fog jelenteni ahhoz, hogy eredményként a bunyevácságot a parlament által elismertessem honos magyarországi nemzetiségként!
FA"
(*Időközbeni változások miatt, az eredetil írásban szereplő cím és hivatkozás az itt láthatóra változott.)
Mielőtt bárki is tévedésbe esne, valamit tisztázni szeretnék.
Mivel nagyon jól tudom, hogy a horvátság körében is lesznek garmadával, kik a legkülönbözőbb módszerekkel meg kívánják majd vétózni szándékomat, leszögezem, senkit sem vagyok hajlandó vitapartnernek tekinteni, megtapasztalva az elmúlt 10-15 év nemzetiségi politikáját vontam olyan konklúziót, hogy erre a régóta tervezett végső lépésre szánjam magamat, és erre ösztökéljem a hozzám hasonlóan gondolkodókat is.
Az én Májkóm, Gyurityon bunyevácként született, és nem horvátként. Ezt dokumentumok bizonyítják. Úgy vélem, az egyház, az állami közigazgatás akkor sem volt hülyébb, mint ma. Sorolhatnám tovább a családfát akár apai, akár anyai ágon.
Jut eszembe az a bácskai kutató, ki a kommunista időkben MSZMP megrendelésre dolgozván egykor még kizárólag bunyevácként emlegette a népemet, majd 10-15 évvel ezelőtt, amint a pénzek és azok osztása inkább jutott horvát kézbe, kezdte el ebben a szótársításban emlegetni hazai bácskai kisebbségünket: bunyevác-horvát!
Emlegesse ki hogy akarja, tartozzon mindenki oda, ahova a szíve húz, tekintse magát mindenki annak, amit az esze diktál, én mindenesetre minden felesleges vita mellőzésével, sokadmagammal vallom büszkén tiszta bunyevác mivoltomat.
Hála a magasságosnak, hogy a bunyevác nép esetében nincs szó vallási szempontokról. Bár a horvátok egyik vezérszlogene az, hogy aki 'délszláv' és katolikus, az mind horvátnak tekintendő ...
Ma a Napkelte vendége volt Feldmájer Péter, a Mazsihisz elnöke, és bizony meglehetősen vérszegény módon, időnkénti következetlenségekkel adta elő állásfoglalását.
Tudniillik az egy dolog, hogy mit tett a Parlament akkor, amikor még nem jelent meg a kisebbségi törvény. Vélhetően azok, akik ma a zsidóság egy arra hajló rétegének képviseletében ismét előálltak a farbával, kellően átgondolták a kérdést, no de, hogy egyáltalán akadnak-e, akik egyetértenek indítványukban megfogalmazottakkal, az abban a legkevesebb 1000 hiteles aláírásban fog megtestesülni, amit össze kell gyűjteniük.
Feldmájer elnök meghökkentő módon érvelt a demokrácia fogalmával is, hiszen őszerinte ennek szellemében, ateista zsidó honfitársainknak módjuk van egyéb úton kulturális és hagyományápoló téren kiteljesülni, lásd egyesületek, tévé, magánélet, de meglepő módon a népi kezdeményezés törvény adta lehetőségét nem sorolta a megvalósítható verziók közé.
Nagy tanúságtétel lesz mindannyiunk előtt (no és az annyit emlegetett állítólagos demokrácia próbaköve), miként fogják a zsidó nép (az elnök szerint ez vallás) sorsát egyengetni, hiszen a feltételek teljesítése esetén a kardinális szempont, amit Feldmájer úr a parlamenttel együtt kénytelen lesz tudomásul venni (ahogy már alább ki is emeltem): "akkor a parlamentnek nincs mérlegelési lehetősége."!
Rövidesen minden olyan barátomra, jó ismerősömre szükségem lesz úgy Baján, mint annak környékén, aki a bunyevácok nemzetiségi elismertetéséhez elengedhetetlen aláírások gyűjtésében segítségemre lehet.
Kérem közületek azokat, akikre ebben számíthatok, szíveskedjetek ezt a következő e-mail címen számomra jelezni:
Kiemelek egy-két fontosabb gondolatot alábbiakból, itt-ott kissé bunyevácosított változatban.
___________________
A kisebbségi bejegyzés célja éppen az, hogy azok is megélhessék bunyevácságukat, akik számára más kisebbségi etnikumhoz csatolás, más kisebbségi etnikummal történő összemosás nem jelent elég vonzerőt.
Száz százalékig magyar vagyok, és száz százalékig bunyevác!
És idézek egy rendkívül fontos állásfoglalást:
"Deák Gábor és Szegő András viszont úgy véli, ha összegyűlik az ezer aláírás - márpedig szerintük ehhez kétség nem fér -, akkor a parlamentnek nincs mérlegelési lehetősége."
Én nevezettekhez hasonlóan szintén úgy vélem, hogy nem fog gondot jelenteni összegyűjteni legalább ezer aláírást, és ekkor valóban nagyon jó lenne - tekintettel hatályos törvényeinkre -, ha a parlamentnek a bunyevác etnikai kisebbség esetében sem lenne más mérlegelési lehetősége.
Lám, Czene Gábor, a Népszabadság munkatársa tovább boncolgatja a témát, mely szorosan összefügg kezdeményezésemmel.
Beidézem az írást:
"Zsidó identitás vallás nélkül
Miért gyűjtenek aláírásokat a kisebbségi bejegyzésért?
Népszabadság • Czene Gábor • 2005. október 26.
Lehetőséget akarunk teremteni arra, hogy azok is megélhessék zsidóságukat, akik nem kötődnek a valláshoz. A lapunknak nyilatkozó Deák Gábor és Szegő András főként ezzel indokolja, miért szeretnék elérni, hogy a zsidót is felvegyék a nemzetiségek sorába.
A közelmúltban négy magánszemély kezdeményezte, hogy - a már meglévő tizenhárom nemzeti és etnikai kisebbség mellett - a zsidóságot is ismerje el nemzeti kisebbségként a parlament. Ehhez ezer támogató aláírást kell összegyűjteni, s az ívet már hitelesítette az Országos Választási Bizottság.
A négy kezdeményező közül Deák Gábor könyvkiadó, a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület alapítója és Szegő András, egy vállalkozói iroda vezetője vállalja a nyilvánosságot. Rögtön pontosítással kezdik. A korábbi hírektől eltérően nem mind a négyen, csak ketten laknak vidéken, ők se messze a fővárostól: Szentendrén. Az viszont közös tulajdonságuk, hogy magyarságtudatuk mellett elkötelezettek zsidóságuk iránt is. "Száz százalékig magyar vagyok, és száz százalékig zsidó" - jelzi Deák Gábor, hogy nem hajlandó centivel méricskélni az identitását.
Feldmájer Péter, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) elnöke arra hivatkozva utasította el a kisebbséggé nyilvánítást, hogy a magukat zsidóknak vallók számára leginkább a vallási kötődés a meghatározó. Deák Gábor és Szegő András ezt erősen vitatja. Szerintük a becsülhetően legalább százezer magyarországi zsidó túlnyomó többségének nincs kapcsolata a hitközségekkel. "Nagy ünnepekkor hagyománytiszteletből elmegyek a zsinagógába, de nem vagyok vallásos. Ismeretségi körömben szinte mindenki ugyanígy gondolkodik" - állapítja meg Deák Gábor. "Én például kifejezetten ateistának tartom magam" - teszi hozzá Szegő András. A kisebbségi bejegyzés célja éppen az - mondják -, hogy azok is megélhessék zsidóságukat, akik számára a vallás nem jelent elég vonzerőt.
Az ötlet nem új. Már az 1993-as kisebbségi törvény elfogadása előtt vita folyt arról, hogy a zsidóságot is felvegyék-e a nemzetiségek sorába. A tervet elvetették. "A különféle zsidó szervezetek még soha nem léptek fel olyan egységesen, mint akkor. Ám a helyzet azóta alapvetően megváltozott" - jegyzi meg Deák Gábor. Szerinte a kilencvenes évek elején a hitközségek szövetsége attól tartott, hogy a nemzetiségi besorolás veszélyezteti a Mazsihisz "történelmi egyház" voltát, és tartott attól is, hogy ily módon többfelé oszlik a zsidóságnak szánt állami támogatás. A holokauszt túlélői a tragikus történelmi múlt miatt féltek mindenféle nyilvántartástól, de még a fiatalabbak közül is többen arra figyelmeztettek, hogy a nemzetiséggé válás antiszemita hullámot indíthat el.
Többször elhangzott az a szégyenletes ellenvetés is - folytatja Deák Gábor -, hogy "nem akarunk ugyanabba a kategóriába kerülni, mint a cigányok". Ezzel az alpári érvvel nincs mit kezdeni, a többi okafogyottá vált - mondja. Ma már egyértelmű, hogy a Mazsihisz jogi helyzete nincs veszélyben, és az is, hogy az állam egészen más csatornákon keresztül támogatja az egyházakat és a kisebbségeket. A holokauszt túlélőinek megnyugtatására Deák Gábor hangsúlyozza: a kisebbségi választásokon önkéntes a részvétel, senkit nem köteleznek arra, hogy nyilvántartásba vetesse magát. Azt a véleményt se tartja megalapozottnak, hogy a zsidó kisebbségi önkormányzatok megalakulása újabb antiszemita indulatokat váltana ki. Sőt: a zsidó kisebbségi testületek valószínűleg nagyobb sikerrel küzdhetnének a helyi rasszista jelenségek ellen, mint a Mazsihisz.
Az aláírások gyűjtését a jogi rendelkezések értelmében mintegy három hét múlva lehet elkezdeni. (Feltéve, hogy a kezdeményezést senki nem támadja meg az Alkotmánybíróságnál.) Az íveket ismerősi és baráti körben terjesztik majd, tehát - mondja - Szegő András - szó sincs arról, hogy "kiállunk a Nyugati pályaudvar elé egy asztalkával".
Feldmájer Péter úgy nyilatkozott: biztosra veszi, hogy a Mazsihisz akaratával szemben nem lehet a zsidóságot nemzeti kisebbségként bejegyeztetni. Deák Gábor és Szegő András viszont úgy véli, ha összegyűlik az ezer aláírás - márpedig szerintük ehhez kétség nem fér -, akkor a parlamentnek nincs mérlegelési lehetősége."
Az Országos Választási Bizottság elé a következő tartalmú aláírásgyűjtő ívet kívánjuk tenni, felkérve a testületet annak hitelesítésére.
"A nemzeti és etnikai kisebbségekről szóló törvény (lásd: 1993. évi LXXVII. törvény a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól) 61. paragrafus 2. bekezdése értelmében, alulírott magyar állampolgárok kijelentjük, hogy a magyarországi bunyevác kisebbséghez tartozunk, és a kisebbségi törvény által támasztott feltételeknek megfelelünk. Kérjük a Tisztelt Országgyűlést, hogy a kisebbségi törvény 61. paragrafus 1. bekezdésében, a Magyarországon honos népcsoportok felsorolást, a bunyevác nemzeti és etnikai kisebbségi népcsoporttal egészítse ki."
Utólag vettem észre, hogy a zsidók vonatkozásában egy nappal előbb is megjelent egy hír a Népszabadság napilapban.
Alább ezt is beidézem, hiszen a séma ugyanaz. Csak követni kell a példát.
_____________________________________
"Legyen a zsidóság nemzeti kisebbség?
Népszabadság • Hírösszefoglalónk • 2005. október 21.
Az Országos Választási Bizottság hitelesítette azt az aláírásgyűjtő ívet, amelyen magánszemélyek annak érdekében gyűjtenének aláírásokat, hogy az eddig bejegyzett nemzeti kisebbségek sorába a hazai zsidóságot is felvegyék.
Az íven az a kérdés szerepel: "A nemzeti és etnikai kisebbségekről szóló törvény 61. paragrafus 2. bekezdésének értelmében alulírott magyar állampolgárok kijelentjük, hogy a magyarországi zsidó kisebbséghez tartozunk, és a kisebbségi törvényben foglalt feltételeknek megfelelünk. Kérjük a T. Országgyűlést, hogy a kisebbségi törvény 61. paragrafus 1. bekezdésében a népcsoportok felsorolását a zsidó kisebbségi népcsoporttal egészítse ki."
A hitelesítő határozat ellen 15 napon belül lehet kifogást benyújtani - az Alkotmánybíróságnak címezve.
Az aláírásgyűjtők kezdeményezésüket azzal indokolták, hogy véleményük szerint "a hazai zsidóságot a közvélemény egészen a XIX. század közepéig nemzetiségként tartotta számon". Mint írják, "ez akkor változott meg, amikor Magyarországnak szüksége volt arra, hogy a területén élő nemzetiségek relatív túlsúlyát csökkentse, s ezt jól szolgálta a zsidóság vallásként történő regisztrálása, miközben nemzetiségként magyarnak számolták őket".
Bár az aláírásgyűjtő ív zöld utat kapott, szakértők szerint csekély az esélye annak, hogy sokan aláírják majd: a magyarországi zsidó szervezetek többsége ugyanis deklaráltan amellett van, hogy a zsidóság nem nemzeti kisebbség, hanem vallási közösség."
Azt mondja egyik barátom, az ittenieket látva (aki egyébként drukkol a sikerért), hogy hiszen nektek nincs is anyaországotok (mármint Bunyevácország)!
Nem mintha ez bármit is befolyásoló tényező kéne, hogy legyen, de erre leginkább a hazai legnagyobb létszámú etnikumot, a cigányokat tudom felhozni, kik esetében igencsak vitatott, van-e anyaországuk, leginkább az az alapállás, hogy nincs. Mégis Magyarország legtöbb kisebbségi önkormányzatát tudják magukénak. Ácsi, csak nehogy ez a kérdés még egykor, meghökkentő képet mutasson a Parlementünk felállásában ...
A bácskai bunyevácok. Vajon mekkora is e nép itteni múltja?
Nézzük, miként tárja a világ elé múltját például Felsőszentiván község, a település honlapján.
A horvát szót, még csak elvétve sem jegyzi az írás!
____________________________________
"Perseverantia duce abinitio ll98" olvasható Felsőszentiván cimerében, melynek jelentése: Állhatatosság által vezérelve a kezdetektől, vagy röviden "kitartóan elejétől fogva". Ami arra utal, hogy írásos dokumentumok tanúsága szerint Felsőszentiván 1198 óta lakott település.
A történelem viharát túlélte, lakói ragaszkodtak a helyhez, a szülőföldhöz. Ahhoz hűek maradtak, földjét művelték, a községet folyamatosan fejlesztették, építették.
Szentiván a török előtt is létezett, bizonyítéka az az 1396-os bejegyzés, amelytől a falu létét számítottuk eddig. Most azonban előkerült egy másik oklevél is, melyet III. Ince Pápa írt a kalocsali érseknek, melyben jóváhagyja, hogy bizonyos falvak tizedét - köztük Szentivánét is - a kalocsai káptalannak adjon át. Bizonyság, hogy a mi falunkról van szó, sok későbbi dokumentum és az, hogy egyházmegyeileg a kalocsai érsekséghez tartoztunk.
A török hódoltság idejéről konkrét adatok is rendelkezésünkre állnak a község nagyságára vonatkozóan. 1580 körül készült adólajstrom alapján 17 helységben összesen 557 adóköteles ház volt. Ezen a listán Szent Iván 38 házzal sorrendben a hetedik helyet foglalja el, míg Baja a 18 házzal 14. a sorrendben.
Az elbújdosások elköltözések miatt vált szükségessé az 1500-as évek második felében a szervezett betelepítés. Így kerültek erre a területre szerbek, míg Szent Ivánra rácok. A török számára kedvezőtlenül végződött 1683-as évi bécsi hadjárat után Boszniából jöttek telepesek a bunyevácok 1687-ben, akiknek Baja környéki fő lakóhelyeik Gara, Bikity és Szent Iván lett.
A feudális világban jobbágyfalu nem lehetett meg "gazda" nélkül, s így ezt a tisztet Szentiván esetében a török kiűzése után egy ideig a Királyi Kamara látta el. Gróf Czobor Mark 1727-ben nyerte vissza az úgynevezett bajai uradalmat, mely a következő helységekből állt: Baja város, Szentiván, Bikity, Gara, Vaskút, Bátmonostor, s mindehhez tartozott még tíz puszta.
Szentiván legrégibb pecsétjén az 1742-es évszám szerepel, tehát ezidőtájt már hivatalosan is közigazgatási egységnek számított.
Az első templom már 1731-ben megépült a faluban, noha akkor még mint leányegyház a bajai Illír plébániához tartozott. 1735-ben hivatalosan is megkezdődött a község újjáépítése, s a lakosság száma gyors ütemben növekszik, a lélekszem 1738-ban már meghaladja a 400-at.
A tizennyolcadik század folyamán többször is gazdát cserélt a bajai uradalom, s vele együtt Szentiván 1742-től báró Vajay László udvari kamarai tanácsos az új földesúr, 1747-től Vajay és báró Orczy Lőrinc, 1750-től kezdve kerek száz éven át a Grossalkovics család. Ebben az időben a község lendületesen fejlődött. Az 1828-ban megjelent Nagy Lajos féle politikai statisztikai évkönyv Szent Iván 322 lakott házáról ad hírt.
Akkor a már postahivatallal is rendelkező falut 2325-en lakták. 1881-ben pedig a község lakóinak száma 2849. Ez a szám 1949-ig folyamatosan emelkedik és 3421-néI sajnos megáll."
