A minap megismerkedtem egy kedves teremtéssel, aki mint megtudtam, karizmatikus katolikus. És megtért. Ez utóbbi állítása egy kicsit furcsának tűnt nekem. Ugyanis tudomásom szerint a katolikában sok olyasmi van, amiből meg kéne térni. És akkor már, nem katolikus. Szóval bonyolult, nem tudom hová tenni.
Most akkor katolikus, vagy kerestrény? Vagy lehet a kettő egyszerre?
>Illetve nehéz a valódit a vacakolástól különválasztani.<
Az én meglátásom szerint, a karizmatikusok inkább az imaszolgálatok és a belső (egyházon belüli) evangelizáció felé fordultak. Ilyen pl. a Szent András evangelizációs iskola is aminek az országban számos iskola közössége működik. Ezek a kis plébániákon tartanak evangelizációs alkalmakat, kurzusokat hirdetve az örömhírt. A karizmák pedig működnek, csak nem nagy propagandával hirdetve. Gyógyító szolgálatok, szabadító szolgálatok, evangelizálások, kurzusok, mind, mind az egyház javára.
Az istenérvek avultak el, bár a maga korában sem voltak érvényesek. Ha te mint hívő azt mondod, lennie kell Istennek, mert lám milyen szép ez a világ, az számomra fájdalmasan röhejes. És így hívőként sokkal röhejesebb, mintha ateista lennék. Az istenérv a bálványimádás szinonimája.
Azt, hogy az a mű nem kizárólag és nem is elsősorban az istenbizonyítással foglalkozik, az itt linkelt Bangha-művek viszont igen. Úgyhogy ha ez a mércéd, akkor erre kutakodj.
Megbocsáss hogy megkérdezzem, ezzel mit akarsz kifejezni? Amúgy én tettem fel a netre: Bangha Béla: Világnézeti válaszok - Korszerű vallási kérdések és ellenvetések megvilágítása - http://mek.oszk.hu/05300/05394, ismerem elég jól.
Én magam is római katolikus templomjáró vagyok. A kritika természetes és illik megköszönni.Semmi ócsárlás itt nincs.Beszélgetünk és a nézetek szátszóródnak.
TERMÉSZETESEN.
Az én kritikám hogy 2010-ben a karizmatikusság az egyházamban inkább csak elméleties és megemlékezésszerü.Praxisa alig.
Illetve nehéz a valódit a vacakolástól különválasztani.
Ezek teológiatörténeti szempontból érdekesek, de mint istenérvek (függetlenül attól hogy számomra már maga az istenérv szó is nevetséges) elavultak. Jócskán.
A buzát válasszuk el az ocsutól ! Nem karizmatikus akinek keresztben áll a szeme és hülyeséget karattyol. Az ember őrizze meg a józanságát....a hit csak az elővigyázatossággal együtt értékes.
Tényleg ajaj... Ha jót akarsz magadnak és a "köz"-nek szerintem ne kínáld magad, hogy játékszere légy szellemi erőknek. Előre légy okos és óvatos, mert utólag már késő....
Ez lenne, de a valóságban nem ez. Ez olyan mint az, hogy a dohányzás elvben azt jelentené, hogy valaki évente egyszer, karácsonykor elszív egy szivart. A valóságban szétlukasztja a tüdejét. Valóban, minden keresztény elfogadja, hogy ha Isten úgy óhajtja, átad egy szép karizmát. De nem minden keresztény karizmatikus, hanem csak a bigott fajta, és a bigotton belül is csak a hajkurászós.
A karizmatikus-szentlelkes egyike a római katolikus vallás irányzatainak,teljesen kebelen belüli és respektált.
Az másik téma hogy sajnos igazán pirospozsgás nagyhatékonysági karizmatikus a felekezetben nincsen.inkább csak megemlékezés a kétévezredes pünkösdre :)) és ámbiciónálás.
