A Családfakutatás topikon és másutt felmerült, hogy mit takarhatnak a (halotti) anyakönyvek olyan haláloki meghatárotásai mint 'ínláz', 'eskór', 'Szent Antal tüze' stb. Ezt a topikot azért nyitom, hogy itt gyűjtsük össze közös erővel, később felhasználható referenciaként is a "megoldásokat".
A XIX. század végén már nem a pap volt az, aki megállapította a halál okát, s nem is a környezet... Nem hiszem, hogy lett volna értelme beírni a halál okát egy laikus megállapításaként..., mit mond a szomszéd Mari néni vagy hogy ment szerinted???
Szerintem ezen bejegyzések mögött gyakran állhatott tévedés. Azonban pont ez lenne a célja szerintem ennek a topicnak, hogy az akkori bejegyzés mögött húzódó konkrét betegséget próbáljuk meg megállapítani...
Egyébként mi értelme van az egésznek?
Teszem azt a typhus abdominalis már 200 éves is az volt, csak nem úgy hívták... másképpen hogy szeretnéd megmagyarázni ebben a topicban a nevezett betegségeket, ha nem a mai tudományos szinten? A Pallas nem hiszem, hogy megfelelő forrás lenne ehhez...
Bár én nem vagyok orvos, csak biológus, de már több évtizede taposom a magyar egészségügy különböző szegmenseit, egy ideig egy -- ugyan definit betegkört átfogó -- szakkórház kódolási felelőse is voltam. Ez meg még számos impresszió arra késztet, hogy annyiban ellentmondjak neked, hogy az anyakönyvek epehideg stb. beírásai mögött ne keressek egy konkrét mai fogalmaink szerinti betegséget.
Ugyan az egyedi esetekben biztos egy konkrét betegség volt a halálok, de szvsz. kérdéses, hogy:
(a) az adott megnevezés az adott helyen éppen mit jelentett (ekkor még nemigen beszélhetünk egységes orvosi szaknyelvről);
(b) mennyiben állította fel a diagnózist orvos, és mennyiben a laikus környezet;
(c) mennyiben lehet precíz még az orvosi diagnózis is (pl. tífuszjárvány idején mennyire különítették el a hasonló tünetekkel járó más megbetegedéseket);
(d) milyen pontossággal jelentkezhet az orvosi diagnózis az egyházszolgák által tett bejegyzésekben: itt végülis más interpretációján, intellektusán keresztül jutunk az adathoz.
ha ez így... és a betegség járványos jellegű, akkor valóban a typhus abdominalisra kell gondolnunk! Az előfordulási gyakoriságot, esetleges ritmicitást meg is akartam kérdezni... Köszi a kiegészítést!
Az epehideg(ség)hez egy adalék: Az anyakönyvi bejegyzések, illetve az elhaltak száma, és a betegség periodikus jellege alapján (evekig semmi, aztán igen sok halott) szinte biztosan valami járványos megbetegedésrôl van szó. Én tehát az epehólyag-gyulladást kizárnám. Az persze egyáltalán nem lehetetlen, hogy sok esetben több, szorosan össsze nem tartozó betegséget is egy címszó alá vettek, amint azt LvT is írja.
Nem is tudom, hogy mit mondjak... Minden elismerésem Neked LvT!
Bekerül a kedvenceim közé, az már biztos... Kapocs a hobbim és a hivatásom között!!! Nem semmi... :-))
Vámpír!
Valóban: Tébolydának hívták a mai Pszichiátriai Osztályokat. Az elnevezés egyébként utalt a "betegekkel" való bánásmódra is... :-( ahogyan én egy pszichiátertől hallottam: a tébolyultnak egy pici, sötét "szoba" járt állítólag egy szalmászsákkal... és manapság?! És valóban el voltak zárva. "Icipicit" megváltozott a helyzetazóta...
A hülyék intézetét még nem hallottam.
LvT!
Ad epeláz:
"Vagyis bármi lázzal, és epés hányással, széklettel járó lázas állapotot jelenthet." - ez azért egy kis finomításra szorul ;-) Az illetőnél halotti anyakönyvben szerepel a bejegyzés és a fentiekbe még nem kell belehalni :-) ... Jó, hogy a Pallas Lexikonából idézel, azonban ez az akkori orvosi álláspontot tükrözi, ami sajnos ma már nem felel meg a valóságnak (ad absurdum még a Pallas Lexikon is azt írja, hogy az elnevezés elavult...)
Véleményem szerint sokkal inkább megfelelhet a valóságnak, hogy a falu orvosa, aki a halottat ismerte-kezelte egyéb diagnosztikus lehetőségei híján csakis kizárólag a szemeit, kezeit, orrát... esetlegesen ízérzékelését(!!!) használva kellett, hogy a vélt diagnózisához jusson.
Mindenféle iradolmat-utánajárást nélkülözve véleményem szerint: a szó "epeláz". Epe+láz... Kezdjük az epével: mivel azt vesszük figyelembe, hogy halálok! így is kell gondolkoznunk. Én lehetségesnek tartok egy akkoriban hosszan fel nem ismert epeköves betegséget, majd epehólyaggyulladást esetlegesen akár epehólyag vagy epeúti daganatos betegséget is. Mondjuk nem tudom mióta operálják az epeköveket... kezd érdekelni a téma ;-) Tehát az "epe" szóból kiindulva lehetséges lenne bármilyen az epehólyag feletti nyomásérzékenység vagy tapintható terime. Majd a láz... ez is utalhat ha fizikális diagnosztikai szempontból tekintjük a dolgot az epehólyag gyulladására (ami a cholelithiasis szövődménye is lehet), s akkoriban még antibiotikum híján könnyedén elképzelhető az emiatti exitus... :-( Úgy hogy én sokkal inkább lehetségesnek tartom az egyszerű epeköves betegséget epehólyaggyulladással, s antibiotikum, illetve megfelelő sebészeti ellátás híján a halált... A fejemet nem tenném rá, de lehetéges...
Lehetséges a typhus abdominalis is, melyet a Salmonella paratyphi nevű baktérium okoz, ma már ez a betegség is megoldott: gyakori kézmosás, élelmiszer és ivóvízhygiene, a fertőző források felkutatása, munkaegészségügyi vizsgálatok miatt.
Tényleg érdekesek ezek a dolgok :-)) és ígérem utána fogok járni, keresek irodalmat... ez már tudomány-történet!
a többi betegséget is folytatom és az eddigieket is pontosítom talán később :-) de most a 17-én esedékes avatásomra készülök ;-)
Hirtelen most Móricz: Erdély trilógiájából a "franczuz-betegség" ugrik be. Ez nyilván a szifilisz, amit ugye bujakórnak is neveztek.
Nekem ami amúgy nagyon tetszik, hogy régen a nevén nevezték a dolgokat. Pl. az "Élet a régi Magyarországon" c. könyvemben van egy apróhirdetés, ahol mosónőt keresnek a Hülyék Intézetébe. :) De ugyanígy tetszik a Tébolyda megnevezés is.
Beidézem ide szerkesztve azokat a hozzászólásaimat a „Nevek családnevek magyarul”, ill. „Családfakutatás” topikokról, amelyek ennek a topiknak a megnyitását iniciálták:
--------- > Még egy kérdés, bár nem szorosan ide tartozik: halotti bejegyzésekben gyakran szerepel az “epehideg” betegség, mint halálok. Mi ennek a mai megfelelője?
Utánajártam: ez nem egy olyan kórkép, aminek ma megfelelője lehetne, mivel inkább egy, az adott kor által vélelmezett tüneti leírás, amely több – és alkalmasint koronként változó – betegséget mos össze.
Az első forrásom a Ballagi-féle szótár volt 1987-ból: eszerint az epehideg(lelés) nem más, mint az epeláz szinonimája. Az utóbbiról ezt írja:
epeláz: fölösleges epekiömléstől előidézett lázas betegség (1873)
Ugyanerről a Pallas Nagylexikona:
Epeláz (febris bilisa), elavult orvosi kifejezés, amellyel régebben olyan lázas betegségeket illettek, amelyek epés hányással, vagy sárgasággal jártak. Az epés hányásnak nincs jelentősége, mert az epe a hányási mozgások alatt kerül a gyomorba, s előfordulhat ez minden hányással kezdődő lázas betegségnél. Tulajdonképpen való epeláz lenne tehát a Weil-féle betegség* és az atrofla hepatis flava (sárga májsorvadás). Régebben az epés jelzőt számos betegség mellé függesztették s volt pneumonia biliosa, epés tüdőgyulladás, malaria biliosa, epés hideglelés stb., legtöbbször azonban az akut gyomorhurutot meg a tifuszt illették e néven. (1893–1897)
* Weil-betegség: leptospirózis következtében fellépő súlyos, életveszélyes, vese- és májelégtelenséget okozó, sárgasággal járó vérzéses láz.
Vagyis bármi lázzal, és epés hányással, széklettel járó lázas állapotot jelenthet.
---------
> forróláz
Bármilyen magas lázzal járó betegség, aminek a kóroka akkoriban rejtve maradt, többek közt a malária (avagy váltóláz)
> hideglelés
A láz korabeli szinonímája, ezt is igen gyakran – de nem kizárólagosan – használják a malária leírására.
> Sorvadás
Bármiféle általános elerőtlenedéssel, legyengüléssel járó állapot, különösen a tüdő-tbc (tüdőbaj, tüdővész, hektika).
---------
> sinlődés, (ezt ma depressziónak mondanám - árva 27 éves hajadon halálának oka)
Ez még egy szinonima a sorvadásra-aszkórra. A Ballagi-féle szótár megfogalmazása (1873) szerint: „sinleg*: kórállapot, melyben a beteg folyamatosan fogy, sinlik, különösen annyi mint aszkór”, ugyanitt igeként „sinlik: nyomorgó, beteges állapotban van”.
(* A sinleg egy nyelvújítási szó a sinlés, sinlődés helyett.)
Tehát ez is általában a tbc-t jelöli, bár bármi más is lehet, mivel a korabeli kórmeghatározások a tünetet írják le, nem a kórokot. Egyébként is nehéz a dolgokat a mai fogalmakkal párosítani, minthogy a betegségek akkori osztályozása alapvetően a „száraz” és a „nedves” kórok kettősségén alapult, amely a mai ésszel megfoghatatlan. A sorvadás, a sinlődés, az aszkór egy általános megnevezés volt a lassú, testsúlyvesztéssel járó, halálhoz (is) vezethető „száraz” kórra. (Ez a tbc-vel csak úgy kapcsolódok, hogy az volt az egyik leggyakoribb „száraz” kór.) Nem merült fel, de beidézem ide a „nedves” megfelelőjét is Ballagitól: „senyv: mindenféle kór, betegség, melyben a növényi és állati test nedv-része romlásnak indul”.
> aszkórt én is találtam.Fogalmam sincs, hogy mi.
A fentiekből már sejthető, de a topiknyitóban megadott linkről beidézem ide az ott található definíciót: „aszkór: minden olyan, pontosan meg nem határozott betegség (pl. tüdővész, sorvadás), amely nagyfokú legyengüléssel, lesoványodással, elsorvadással jár”. Álljon itt Ballagi meghatározása is: „aszkór: a testet lassan-lassan elfonnyasztó, halálhozó száraz betegség”.
> vízibetegség
Ua. mint a vízkór(ság), azaz „betegség, melyben a testrész bőre alatt feles víz gyülemlik”. Vagyis az ödémásodás, mint a szívelégtelenség, vesebetegség, máj-zsugorodás stb. tünete.
> ínláz
Ua. mint a hagymá(s)z, azaz „idegláz, melyben a beteg többnyire eszméletén kívül van (typhus)”. Vagyis tífusz, bár ennek akkoriban tágabb jelentése volt: ‘eszméletvesztéssel járó lázas állapot’, a mai értelemben vett tífusz akkori neve has(i )tífusz, hasi hagymáz.
Másutt felmerült ennek a kórképnek egy korabeli szinonimája: epehideg(lelés) vagy epeláz. Ez utóbbiak abból a megközelítésből írják le a kórképet, hogy epés hányással, széklettel társult.
> köldökgörcs
Erre nem találtam adatot, értelmezéséhez támpont lehetne az elhunytak kora. Ha csecsemőkről van szó, akkor a legvalószínűbbnek tűnik az elfertőződött köldök miatti görccsel járó lázas infekció, esetleg a köldökvérzés. Felnőttek esetén talán a köldöksérvet és annak végzetessé váló szövődményeit jelentheti.
> pokolvar
„Az ember testén feketés, mérges daganat”. E tünethez társuló leggyakoribb korabeli betegség a lépfene (de minden más sötét, beszáradó hólyagokkal járó megbetegedés is lehet).
> Szent Antal tüze
Ez valóban az orbánc.
> eskór
Epilepszia
> Patécs - (petechia, pittacium), kicsiny, gömbölyded vérzések a köztakarón, melyek súlyos fertőző betegségeknél lépnek fel s a néphit szerint is kedvezőtlenné teszik a kórjóslatot. (Pallas) - nehogy megkérdezd, hogy mi a köztakaró!!!
Ez is tünet, nem betegség, bár a Pallas meghatározása jó, de megadom itt Ballagiét (1873) is, valamint Brencsán-féle a modern Új orvosi szótárét (1983): 1873: „patécs: lázas betegségből származó vörös v. kékes foltok a testen (febris petechailis)” 1983: „petechia: pontszerű vérzés a bőrön”.
N.B. A köztakaró szót a mai biológiai szaknyelv is használja. Ember esetén ez valóban a bőrt jelenti.
