Bármilyen tárgyat nézel, nem magát a tárgyat látod - csupán azok a kvantumok ingerlik a szemedet, és alkotnak róla képet, amelyek a tárgyról visszaverődve fény formájában oda jutnak. Ezek a kvantumok a fotonok, és a fotonsugárzás csupán kis hányadát adja a teljes elektromágnees spektrum egészének. Magyarul, ezek adják a fényt, és a szemed annak is csak a kisebbik részét érzékeli, az infravörös, és ibolyántúli fotonsugárzást már nem.
De ezen kívül még az energiakvantumok számos sugárzás alkotórészei; ilyen pl. a röntgen-, gamma-, és a rádiósugárzás.
Minden csillag az elektromágneses spektrum teljes tartományában sugároz, azonban a földi légkör és az ionoszféra csak a fotonokat, és a rádiósugárzást engedi át értékelhető mennyiségben.
A rádióteleszkópok óriási előnye, hogy időjárástól és napszaktól függetlenül tudnak működni, hiszen a rádiósugárzást nem, vagy csak rendkívül kismértékben tudja befolyásolni a légkör, és a felhőzet, a Nap fénye - ebben az esetben csak a fotonsugárzásra kell gondolni - egyáltalán nem homályosítja el a távoli csillagokról érkező rádisugárzást.
igen, de ez kicsit más, mert az egész egyben marad, és ha megpiszkákod, akkor sem válik szét, nem vegyül el a vízzel, hanem úgy viselkedik, mint egy kupac gyurma. ha leöntöd róla a vizet, totál száraz anyagként szétterül (míg a liszt, pirospaprika nem, azokat ha kihalászod is a levesből ilyen gubacs formában, a külső felületük nedves, és úgy kell szétbökdösni, hogy szétváljon.)
ha valaki ad egy tárhelyet, ahová felrakhatnám a fájlt...
Érdekelne az a file is ami erről szól... Mert nagyon is reaális, hogy van ilyen.
Gondolom a vizes oldatban azon gömbök külső felületén a „hasonló a hasonlóban oldódik” elv alapján a hidrofil poláros vagy ionos csoportok elhelyezkedéséről szólhat, hiszen a víz olyan erősen poláros molekulákból áll, amely mindig is kitüntetett szerepet kapot a kémiában a molekülák kölcsönhatásakor. Szép és sokféle rendezett és rendezetlenségi eloszlásról lehet itt beszélni...
A por a vízben kérdéshez: biztos mindenki volt már úgy, hogy pirospaprikát szórt levesbe, és ilyen kis gömböcskékben maradt, vagy vegeta-szerűséget, nem lehet, hogyha a víz felületén zsír van, az hirtelen körbevonja, vagy esetleg még zsír, olaj sem kell hozzá, hanem csak úgy, egyszerűen így viselkedik, hogyha egyszerre, egy egész kiskanállal egybe dobjuk a vízbe a porszerű anyagot, nem szórva?
Azt hozzátenném, hogy ezek nem optikai képek, azaz nem távcsővel (reflektorral) készültek, hanem rádióteleszkóppal, és a sugárzás intenzitása alapján színezi ki egy számítógépes program - sajnos a színkódokat nem tudom, de úgy emlékszem, az ilyen képekél minnél sötétebb egy terület, annál forróbb.
Mondjuk, ez is érdekes, mert ha pl. a rádiósugárzás frekvenciáján nénénk az égitesteket, egészen másképp nézne ki az égbolt; a Föld pl. több ezrszer fényesebb lenne a napnál.
Ez az objektum nagyon érdekes, de szabad szemmel, ha megfelelő távolságból szemlélhetnénk, csak homogén, sápadt derengést árasztana, nem lenne ilyen színpompás.
Hannikának; felületi feszültség kapcsán nézz utána a higanynak; rendkívül érdekes dolgokat tudhatsz meg. Sajnos nem volt időm utánakeresni, de nagymértékben ráillenek bizonyos tulajdonságok, amelyeket a 110.-ben felvetettél.
A Gyűrűs Ködöt már régóta ismer(het)jük, találtak valami hasonló, ami tényleg szem alakú. Tetszik. A gyűrűshöz ezt írták magyarázatnak: Except for the rings of Saturn, the Ring Nebula (M57) is probably the most famous celestial band. This planetary nebula's simple, graceful appearance is thought to be due to perspective -- our view from Earth looking straight into what is actually a barrel-shaped cloud of gas shrugged off by a dying central star.
Astronomers of the Hubble Heritage Project produced this strikingly sharp image from NASA's Hubble Space Telescope by using natural colors to indicate the temperature of the stellar gas shroud. Hot blue gas near the energizing central star gives way to progressively cooler green and yellow gas at greater distances with the coolest red gas along the outer boundary. The Ring Nebula is about one light-year across and 2,000 light-years away in the northern constellation Lyra.
mennyire reális, hogy létezzen olyan anyag, amely annyira taszítja a vizet, hogy ha beleszórjuk, akkor a víz felületi feszültsége először is összehúzza, majd amikor beér a vízbe a por, ott egy "tömbben" marad? piszkálhatjuk, meg minden, de nem lehet szétkotorni, hanem ott marad egy kupacban, mint egy gyurma, és ha leöntjük róla a vizet, szétterül, száraz porként... létezik valóban ilyen anyag? mi ez, és hogyan lehetséges? és mi történik, ha pl. egy ilyen porral teniszpályát szórunk be, és esik az eső? hogyan viselkedik az anyag, és hogyan a víz? ha nincs ilyen a valóságban, akkor elméletileg hogyan történne ez? (visszapattanna a víz? elgurulna róla, mint valami nagy viszkozitású felületről?)