Séma: QFT alapja: lokalitás (térszerűen szeparált megfigyelhető operátorok felcserélnek). Meg lehet mutatni, hogy ennek fenn kell állnia az energiasűrűségre az S mátrix relativisztikus invarianciájához (ld. Weinberg), valamint egy csomó más hasonló dolgot is. Úgy tűnik (bár ez nincs pontosan bizonyítva), hogx enélkül relativisztikus kvantumelméletet nem lehet megfogalmazni, mert akkor mindenféle nonszensz dolog történik . Ezek között nincs a szuperlumináris jelküldés, hanem mint írtam, olyanok vannak pl. hogy az S mátrix Poincaré invariáns legyen. A szuperlumináris jelküldés önmagában még nem nonszensz dolog specrelben sem, csak extra feltevésekkel összekapcsolva.
Eberhardt tétele: lokalitás -> nincs szuperlimunáris jelküldés.
Vagyis: QFT-ben nincs szuperlumináris jelküldés.
Most akkor ezt két dologra is használhatod:
1. A QFT elég jól leírja a fizikai valóságot, ergo nem nagyon valószínű, hogy a valóságban is lenne ilyen szuperlumináris jelküldés.
2. Ha mégis találsz ilyet a fizikai megfigyelásek során, akkor bukik a QFT.
Az, hogy a felcseréhetőség független a rendszer aktuális állapotából, a QM matematikai alapjaiból következik szerintem. (A mátrixmechanikából legalábbis elég egyszerűen kijön.)
Itt még van valami nem megértés köztünk. Miért emlegeted megint a rendszer "aktuális állapotát"?
Én a felcserélési relációkról beszélek. Azok posztulátumok,nem? Nem vezetjük le semmiből őket, hanem axiómaszerűen az elmélet elején állnak. Hogyan "jönnének ki"???????
De csak egyazon objektum különböző mennyiségeire (azok operátoraira). Hiszen a kanonikusan konjugált mennyiségek is így állnak eelő a mechanikában.
Egy plusz lépés,ha két távoli, térszerűen szeparált mennyiségre is posztulálunk hasonlót. Ekkor kellene óvatosabbnak és nem ennyire kizárónak lenni szerintem.
Akkor viszont nem értem a problémát. Az, hogy a felcseréhetőség független a rendszer aktuális állapotából, a QM matematikai alapjaiból következik szerintem. (A mátrixmechanikából legalábbis elég egyszerűen kijön.) Amit pedig számos kísérletben ellenőriztek. Ettől külön posztulátum itt nincsen, hacsak azt nem tekinted annak, hogy általában (összefonódás nélkül) nem tudunk távolhatni.
Tartok tőle, hogy nem arra válaszoltál, amit én mondtam.
Természetesen nem mondtam olyat, hogy:"azt a posztulátumot, miszerint térszerűen szeparált mennyiségekhez tartozó operátorok felcserélhetőek, cseréljük ki arra,hogy nem felcserélhetők, akár entaglement-ek,akár nem".
Viszont arra hívom fel a figyelmet, hogy az 1. posztulátum minden térszerűen szeparált menyiségre már magában tartalmazza azt,amit aztán az Eberhard-tétellel levezetnek belőle.
Ehelyett nem kéne posztulálni: nyilván van csomó eset, amikor az 1.-es helyes; de lehetnek olyan esetek, például az entaglement pároknál, amikor viszont nem.
Az Eberhard-tétellel kapott no-communication-tétel körben jár.
Egyébként különben is érdekes kérdés: minek alapján,minek következtében állapítjuk meg a mennyiségek közötti felcserélési relációkat?
É szerintem ezt általában posztuláljuk.Minek alapján? A QM-ben a kanonikusan konjugált mennyiségekalapján; amik a hamiltoni mechanikából jönnek. De már ott se látszik fizikai tartalom,ami meghatározza, mik lesznek a konjugáltak,és mik nem. Csak matematikai előírás.
Azonban ez az előírás is csak egyazon objektum különböző mennyiségeiről szól eredetileg. 1 elektron impulzusa és helye, stb. Azok persze nem lehetnek tészerűen szeparáltak.
Viszont: amikor továbblépnek, és már térszerűen szeparált mennyiségek között is előírják a felcserélést, akkor miretámaszkodnak? Ez egy újabb feltevés; és azt gondolom,hogy azért teszik,hogy megfeleljenek az FTL-kommunikáció lehetetlenségének és a kauzalitási problémák elkerülésének.
De akkor ebből már nem vezessenek le no-communication-tételeket: hanem mondják azt, hogy mi így posztuláljuk ezt a dolgot.
Az, hogy két mennyiség felcserélhető-e, egy általános tulajdonság, ami nem függ a részecskék aktuális állapotától, és így az összefonódástól sem. Ha a két megfigyelőnél van egy-egy részecske, amiknek valamilyen mennyisége nem cserélhető fel, akkor ezen keresztül akkor is tudnak pillanatszerűen kommunikálni, ha a két részecske nincs összefonódva. Amit viszont könnyű leellenőrizni, hogy nem igaz.
Térjünk vissza a szuperlumináris jelzés lehetőségére és tételére.
Talán Lingarazda is jár erre még.
Hajól értem, az Eberhard tétellel dolgozó tiltó szabály logikája a következő:
1. A kvantumtérelméletben a térszerűen szeparált mennyiség felcserélnek (vagyis a hozzájuk rendelt operátorok felcserélési relációja 0.)
2. "Ha két megfigyelő olyan mennyiségeket mér meg/manipulál, amikhez tartozó operátorok felcserélnek (esetleg mindegyik egyszerre többet is, akár végtelen sokat), akkor nem tudnak egymásnak jelezni. Ez Eberhard tétele."
Azt vetem fel, hogy ez a bizonyítás nem körben járó-e? ha nem is logikailag, de tartalmilag.
Miért? Ha az 1.pont igaz, akkor a 2.már tényleg garantálja a jelzés nem kivitelezhetőségét. De miért igaz az 1. pont?
Következik ez valamiből? Én úgy látom,hogy nem; tkp. posztuláljuk, hogy a térszerűen szeparált mennyiségek felcserélnek. Általában minden felcserélési reláció posztulátumonkon alapul. A QM és a QFT felépítésének elején vannak ilyen módon.
De: mi a tartalma annak, hogy A felcserélhető B-vel? Sok minden, de az egyik leglényegesebb: ha felcserélhetőek, akkor a határozatlansági reláción keresztül "nem zavarják egymást", az egyik mérése nem befolyásolja a másikét, létezhetnek egyszerre pontos A és B értékei. Ha meg nem felcserélhetőek, akkor "beleszólnak egymás létezésébe" az egyik megmérése döntően befolyásolja a másik értékeit megint csak a határozatlansági reláció alapján).
Vagyis mit csinálunk? Az 1.pont posztulálásával azt vezetjük be, hogy a térszerűen szeparált mennyiség nem befolyásolják egymást. Aztán az Eberhard tétellel meg matematikailag levezetjük, hogy nem befolyásolják egymást, és így jelezni sem lehet velük. (gondolom, a sűrűségmártixos matematikai apparátussal).
Hát ez nem meglepő; körben jár, illetve tautológa.
Ha így van, akkor azonban nem alkalmas a "gordiuszi csomó" átvágására, és nem a szuperlumináris jelzés lehetetlenségének igazolására,még a QFT keretein belül sem.
Nézd meg a 314-beli linket, ott elég érthetően el van magyarázva a jelenség.
Az indexesek meg sem próbálták felfogni, miről van szó, ez elég nyilvánvaló (pedig a Nature hír elég jól körülírja). De ha már poénkodnak, legalább viccesek lennének...
Itt szerintem nem vetették el a sulykot, gyakorlatilag koppintották (nem egyedül) a Nature szerkesztői címadói leleményét:
--- http://www.nature.com/news/2006/060220/full/060220-10.html Published online: 22 February 2006; | doi:10.1038/news060220-10 The computer that works when it's idle Quantum computers get the answer without being turned on. ---
Az eredeti cikk (melyből egy büdös mukkot sem értek) itt van: http://www.nature.com/nature/journal/v439/n7079/full/nature04523.html
Ahol ......... azt jelenti, hogy érdekfeszítő dolog!
Mert ez a helyzet. Mit ér az, amit már unalomig értünk? Mindig azt értékeljük nagyra, amiért meg kell küzdeni, újra és újra. A QM megértése pedig (egyelőre) ilyen.
Hja, a kvantummechanika tényleg hajmeresztő. De hát mi jogunk van azt várni a természettől, hogy mindenben megfeleljen a mi emberi léptékben, a Föld felszínén kifejlődött szemléletünkből eredő elvárásainknak?
Feynmannak ez a képszerű magyarázata valóban elég megkapó, de pongyola. Igazából csak annyit csinál, hogy megpróbál valami laikusoknak eladható, makroszkopikus szemlélettel valamennyire jobban érthető képet tenni a megkülönböztethetetlenség (Bose v. Fermi statisztika) mögé. Sajnos ez is, mint a legtöbb ilyen kép, csak korlátozott érvényű.
"Bocs ha nem leszek teljesen "szakszerű", de nem vagyok fizikus.
Mi van akkor, ha a csatolt fotonpárnak nevezett jelenség igazándiból nem két foton, hanem csak egy, de két lehetséges helyen? Mert ebben az esetben ez ugyan az az eset, mint a klasszikus kétréses kísérletnél, ezért nem okoznak kauzalitási problémát az idle-foton megméréséből következni látszó változások, az elvileg már korábban lejátszódott signal-foton becsapódások képére?"
Én sem vagyok fizikus, de ha már egy nagy fizikus is így gondolta, akkor lehet benne valami.
A hullámfüggvény _összeomlása_ az lenne, hogy megnöveljük a rendszer számosságát? Ha pedig visszaállítjuk, akkor visszaáll a kevert állapot, a lokalitás sértés?
