A Tchihende (vagy Chihenne) apacsok spanyol neve Mimbreños, azaz a Mimbres-hegységben lakó apacsok.
Ezek egyik csoportja volt a Warm Springs vagy spanyol néven Ojo Caliente apacsok, azaz a Meleg-forrásoknál élő apacsok.
Ez utóbbiak főnöke volt Victorio.
Annak idején még az 1870-es évek első felében kaptak egy kis rezervátumot, ez volt a Warm Springs Apache Reservation.
Az 1876. évi népszámlálás alapján 916 apacs élt itt (nőkkel, gyerekekkel, öregekkel együtt).
Később azonban az amerikai kormányzat elhatározta, hogy ezt a rezervátumot megszünteti és az itteni apacsokat Arizonába, a kietlen, sivár és forró San Carlos rezervátumba telepíti át.
Victorio főnök megpróbált ellenszegülni ennek az áttelepítésnek, először csak békésen, később már fegyveresen is.
Így robbant ki Victorio főnök és a Warm Springs apacsok gerillaháborúja 1879. késő tavaszán.
Victorio (Bidu-ya, circa 1825 - 1880. október 14.), a Chiricahua apacsok Tchihendeh (Chihenne) csoportjának főnöke, az egyik leghírhedtebb és legrettegettebb apacs gerillavezér.
Az ún. "Victorio háborúja" 1879. áprilisától 1880. októberéig tartott és számos emberéletet követelt, valamint rengeteg anyagi kárral is járt.
Az amerikai és a mexikói hadsereg csak komoly erőfeszítések árán tudta legyőzni Victorio gerillaharcosait.
A végső összecsapásra 1880. október 14-15-én a mexikói területen lévő Tres Castillosnál került sor, ahol a Joaquín Terrazas ezredes vezette mexikói hadoszlopnak sikerült döntő győzelmet aratnia Victorio csoportja fölött.
Az apacs - mexikói (had)színtéren is voltak események ebben az évben.
Pl. a wikipedia Geronimo szócikke alapján:
"In 1873 the Mexicans once again attacked the Apache.[27] After months of fighting in the mountains, the Apaches and Mexicans decided on a peace treaty at Casas Grandes.[27] After terms were agreed, the Mexican troops gave mezcal to the Apaches, and while they were intoxicated, they attacked and killed 20 Apaches and captured some.[27] The Apache were forced to retreat into the mountains once again."
Jó könyv én is olvastam már. Csak sajnos a második könyv a történelemnek megfelelően végződik, vagyis a befejezés nem olyan hogy boldog vége legyen. De azért természetesen érdemes elolvasni.
Vergődő Madár (1835 - 1875) pedig nem komancs, hanem kajova főnök volt, élete utolsó éveiben ő volt a kajovák "nagyfőnöke", legalábbis az egyesült jenki kormányzat őt tekintette annak és a népe nagyobb része is elfogadta legfőbb főnöknek.
Egyik nagyapja révén részben varjú indián származású volt, nagyapja hadifogolyként került a kajovák közé.
Ő is nagyon sokat tett a béke megőrzéséért a déli síkságokon, több-kevesebb sikerrel, de az 1874. évi jenki hadjáratot a "rezervátumon kívüliek" ellen végül nem tudta megakadályozni.
Róla néhány szösszenet már volt itt a topikon, a részletesebb leírás a róla szóló angol nyelvű wikipedia-szócikkben olvasható:
A regényben szereplő komancsok közül Tíz Medve és Vergődő Madár az, akik valós történelmi személyiségek voltak.
Tíz Medve (c. 1790 - 1872), a komancsok yamparika ágának nagyfőnöke volt, kiemelkedő képességű népvezér és diplomata, aki egy sor békeszerződés tető alá hozásában közreműködött, mind komancs - jenki, mind komancs - más indián törzsek közötti szerződések viszonylatában.
1872-ben még egy komancs delegációt vezetett Washingtonba, de a tárgyalások során nem sikerült elérniük, hogy az egyesült jenkik betartsák az ígéreteiket...
Nem sokkal a Washintonból történő hazaérkezése után, 1872. november 23-án halt meg a Sill-erőd melletti komancs (és kajova) rezervátumban.
Michael Blake amerikai írótól most olvasom a Farkasokkal táncoló c. regényt, ill. majd ennek a folytatását, a Szent út címűt.
John Dunbar lovassági hadnagy és egy nomád komancs indián csoport történetét követi kb. 1863. tavaszától 1875-ig bezárólag, az észak-amerikai Déli Síkságokon (Southern Plains) játszódik.
A bölények kiirtásának, a síksági indiánok legyőzésének és rezervátumba kényszerítésének drámai időszakának állít emléket.
A Kevin Costneres nagyjátékfilm egyébként eléggé hűen követi a regényt, bár abban nem komancsokhoz hanem egy lakota faluhoz csatlakozik a hadnagy.
A Farkasokkal táncolónak a folytatása a Szent út (nekem egy kötetben van meg a kettő), de a Szent útnál még nem tartok.
A Pease Bottom földrajzi névben a Pease nem "borsóst" jelent, hanem volt egy Pease nevű amerikai veterán katona, felfedező és kereskedő, aki gyakorlatilag első fehérként telepedett le azon a vidéken, róla kapta az a kis mellékfolyás a Pease Bottom nevet.
Később egy megerősített kereskedelmi állomást is létrehoztak ott Pease-erőd (Fort Pease) néven, 1875-ben, de azt a lakoták kezdettől fogva nem nézték jó szemmel és gyakorlatilag több hónapra blokád alá vonták.
1876. márciusában az egyesült jenkik hadserege elűzte innét a lakotákat és úgymond "felmentette" a blokád alól a kereskedelmi állomást, de még ebben az évben - talán a nyár vége folyamán - a hadsereg el is hagyta az állomást.
Ezután valakik felgyújtották és porig égették, nagy valószínűséggel a lakoták voltak bosszúból.
Hát nagyjából ennyi volt a neten erről az igen-igen rövid életű kereskedelmi állomásról.
Ebben a katonai expedícióban még egy csata volt, mégpedig augusztus 11-én a Borsós Fenék patak közelében, a Sárgakő-folyónál, nem messze attól a helytől, ahol a Nagyszarv-folyó a Sárgakő-folyóba ömlik.
Erről azonban majd máskor, túl sok lenne így egy napra.
A Honsinger-hegyfoknál esett el Dr. John Honsinger, a 7. Lovasezred német származású állatorvosa, egy Augustus Baliran nevű kantinos és egy Ball nevű sorkatona.
Custer alakulatában 1 fő megsebesült, 2 ló elpusztult.
A lakoták kábé 5 halottat és kb. 3 sebesültet veszítettek, meg több lovat is, de ezek csak durva becslések, mert a halottaikat és sebesültjeiket magukkal vitték, így nincs erre pontos adat.
Dee Brown írta a nyugati vasutakról szóló könyvében, hogy kis híján már augusztus 1-jén is volt egy ütközet az expedíció előőrse és az ellenséges lakoták között, mégpedig a Por-folyó torkolatvidékének környékén.
A lakoták a folyón átkiabálva - rossz angolsággal - megkérdezték a kékkabátosokat, hogy mi járatban vannak errefelé, mit keresnek itt.
Azok visszakiabáltak, hogy egy vasútvonal fog erre épülni és hogy ők a vasútépítők védelmére vannak kirendelve.
Erre a lakoták nagyon felháborodtak, mert hogy lenn délen, a Platte folyó mentén is megépült a vasút 5 nyárral korábban és hogy a Tűzparipa miatt el is tűntek a környékről a bölények...:-(
Szó-szót követett, végül a lakoták már annyira feldühödtek, hogy néhány lövés is eldördült, de rosszul céloztak, kár senkiben és semmiben nem keletkezett.
"Itt akartak a hadifőnökök csapdát állítani a Hetedik Lovasságnak 1873. augusztus 4-én.
A meglepetés végül is nem jött össze, G. A. Custer és a Hetesek szemmel láthatóan jól felkészültek az "ügynökségen kívüli" (non-agency) vagy más néven "ellenséges" (hostile) lakoták támadására."
Ez volt az ún. Honsinger-hegyfoki ütközet (Battle of Honsinger Bluff), 1873. augusztus 4-én, rekkenő nyári hőségben, a Sárgakő-domb nyugati végénél.
Nem a főerők csaptak össze - katonai terminológiával élve - hanem csak az ún. előörsök:
Az egyik oldalon a 7. Lovasság vagy 90 lovaskatonája és néhány őslakos felderítő, a másik oldalon pedig vagy 200 (más források szerint kb. 300) hunkpapa-lakota harcos Eső-az-Arcon hadifőnök vezetésével.
Az őslakos harcosok a folyómenti nyárfaligetekben rejtőztek el és onnan próbáltak meglepetésszerű támadást intézni a kékkabátosok ellen, de azok - a kezdeti meglepetésből felocsúdva - védekező alakzatba rendeződtek és szilárdan támadták magukat.
A hunkpapa harcosok végül visszavonultak, anélkül, hogy komolyabb eredményt értek volna el.
Nemcsak Sárgakő-folyó van, hanem Sárgakő-domb (Yellowstone Hill) vagy más néven Nagy Domb (Big Hill) is.
A Sárgakő-folyó északi partján terül el, a Nyelv-folyó torkolatával átellenben (Montana Territórium).
Itt akartak a hadifőnökök csapdát állítani a Hetedik Lovasságnak 1873. augusztus 4-én.
A meglepetés végül is nem jött össze, G. A. Custer és a Hetesek szemmel láthatóan jól felkészültek az "ügynökségen kívüli" (non-agency) vagy más néven "ellenséges" (hostile) lakoták támadására.
A Sárgakő-domb ott található, ahol a mai kuglista térképeken Miles City repülőtere, a Miles City Airport terül el.
Nem akarlak elkeseríteni, Frankie, de a regény vége alapján lesz még egy fárasztó utunk lóháton Chihuahua városából Sonora szövetségi állam akkori fővárosába, Uresbe.
430 km légvonalban, nagyobb részt a tüzesen izzó Chihuahua-sivatagon, ill. a Sierra Madre Occidental félelmetes szurdokain át.
A Sonora állami kornányzóság hivatalában kell majd bejegyeztetni a néhai Old Death (született Henry Harton, 1807-ben, New Yorkban) ezüstbányájának a tulajdonjogát az öccsére, bizonyos Frederic Hartonra (született 1809-ben, New Yorkban).
A forrón izzó napsütés ellen hatalmas, kisebb szekérkerék méretű szombrérókkal kell majd védekeznümk, a sivatag éjszakai hidege ellen meg színesre hímzett poncsókkal.
K...vára remélem, hogy a mexikói hatóságok nem fognak akadékoskodni és elfogadják hivatalosnak azokat a kézzel írott papírosokat, amit az Öreg Halál nyeregtáskájában találtunk....
Coahuila tagállamnak ez a része akkoriban a Texasból kiszorított Lipan apacsok portyázóterülete volt.
1861-ben egy nagy létszámú fegyveres Lipan banda La Resurecciónt is kifosztotta, halálos áldozatok is voltak, ill. sok telepes elmenekült a városkából.
Azért akkoriban nem volt egy életbiztosítás Coahuila északi részein élni...
