Nem védett hazai (ill. európai) madárfajok - pl. szarka, szajkó, dolmányos varjú, seregély - fiókakorú vagy felnőtt példányainak beszerzése, tartása, gondozása
Én inkább az angol nyelvű kutatási anyagokra gyanakszom e téren, szerintem azokból (is) informálódhatott :-) Amerikában a különféle madárkísérletekhez áltlalában a seregélyeket használják, mert tulajdonságaik révén az egyik legjobb modell madár -ezt mondják legalább is-.
Csak azért oszottam meg ezt, mert tudod anno meg lettem mosolyogva egyesek által, amikor előjöttem a sárga csőr titkával... Ha esetleg azokból az emberkékből vki olvassa, legalább láthatja, hogy igazam volt és még tudományosan, vizsgálattal-méréssel is alá van támasztva az, amit mondtam. Mert ugye én mindig úgy teszek különféle kijelentéseket a madarakkal kapcsolatban, hogy az semmilyen módon nincs megalapozva, mérésekkel igazolva... :D (Mintha az bármilyen tudományos, kutatási mérésnek megfelelne, hogy konyhai mérlegen méregetjük a madarakat... akkor ennyi erővel a szomszéd Marika nénit is ki lehetne nevezni kutatónak, mert hát sütés előtt ő is a konyhai mérlegen méri ki a sütemény alapanyagait. :D :D :D)
Tehát ezt az egészet a gyakorlatban úgy tudjuk kivitelezni, hogy amikor kinn kezd alkonyodni, akkor elültetjük a madarainkat, nem hagyjuk, hogy tovább játszadozzanak aktívan, lámpafénynél. Ekkor igazodnak hozzá a természetes folyamatokhoz. Azt figyeltem meg, hogy a legkritikusabb időszak ebből a szempontból a november 2. hetétől december végéig tartó időntervallum. Ha itt megkapja a normálishoz viszonyított plusz fényt, plusz aktivitást, akkor biztosan megkavarodik a biológiai óra és se sárga csőr, se normális időben vedlés, se költés nem lesz.
Egyik ismerősömnek van egy seregélye, akit elütött állapotban találtak, november első feltől vették pártfogásba. Mivel az első időszak nagyon kemény volt, olyan rossz állapotban volt a madár, hogy úgy nézett ki, meg sem marad, ezért érthető okokból itt nem lehetett kivitelezni a helyes időben történő fektetést, mivel állandó megfigyelés alatt kellett, hogy legyen, sokszor éjszaka is etették, ápolták, mert annyira elesett és sovány volt. Így át is állt: éppen most vedlik és nem sárgul a csőre sem, pedig ezt megelőzően egész nyáron és ősszel normális időben ült el a természetben. Más megközelítésből nézve: Annak idején, amikor Loló elsőéves, jobban mondva első őszi volt, a volier pont akkor volt felújítás alatt, és mivel megcsúsztam a munkálatokkal, így a volierbe csak olyan november második hetétől tudtam kitenni, és normális időben elültetni, addig benn volt és nem törődtem azzal, hogy időben elüljön. Egész nyáron és ősszel este lámpafényben, aktívan volt, sokszor még este 11-kor is. Besárgult a csőre, de jóval később, mint ahogy kellene, tehát úgymond még pont belefértünk a programba. Én biztos, ami biztos alapon szeptember elejével javasolom az elüléssel kapcsolatos odafigyelést, de ahogy a mellékelt ábra is mutatja, igazából november elejéig van lehetőségünk eldönteni, hogy hogyan szeretnénk. Később viszont már nem.
Van még a madaraknak ez az érdekes őszi, fészkeléshez hasolnó viselkedésük, amit szintén megmagyaráz, hogy a hormonok lebomlása után olyan anyagok keletkeznek, amelyek hatása hasonló a nemi hormonokéhoz, csak persze jóval enyhébb a hatásuk. Ezért van az, hogy látunk néha frissen átvedlett nyugalmi állapotú seregélyt, cinkét ősszel odúzni, énekelni. Ezt az én madaraimon is megfigyeltem. Viszont mivel itt nincsenek jelen azok a nemi hormonok, amelyek a költéshez szükséges mentális és fizikai változásokat véghez vinnék, így ez a dolog, viselkedés rövid időn belül elhal. Valószínű, hogy az a bizonyos megfigyelt sikeres novemberi seregély költés is ennyi volt, nem több, csak a megfigyelő egy kicsit továbbgondolta...
Utóbb már rájöttem, hogy a biológiai óra helyes beállítása beltéri körülmények között is simán megvalósítható, tehát nem szükséges konkrétan ki-be hurcolászni a madarakat.
Bocs a túlírásért, de ez az egyik kedvenc témám a madártartásban. Úgyhogy az én olvasatomban nagyjából ez a tanulmány lényege józan paraszti ésszel, gyakorlati oldalról megközelítve. Tehát ha egy madaras szeretné ezt tudni, szeretné e szerint tartani a madarat, akkor elég ezt tudnia, felesleges azzal a sok tudományos biokémiai blablával fájdítani a fejét.
Halkan jegyzem meg, hogy a fogságban tartott vadmadaraknak az a bizonyos "madársága" elsősorban ebben rejlik és nem pedig abban, hogy most "ölebbé" szelídítettük, vagy éppen félvadon hagytuk.
Nagyon könnyen lehet, hogy évek óta figyelte, olvasgatta leírásaidat (leírásainkat) s egyszerüen "diplomamunka" azaz karrierépítésből átemelte (vagyis lenyúlta) a valóban hasznos és konkrét dolgokat. Azt meg, hogy hol keresse, mit olvasgassason leginkább, abban súghattak neki, vagy ő maga ambicióból vette a bátorságot!? Ugyanis egy ilyen tanulmánnyal előrukkolni rutin, madártartás tartás és tapasztalások nélkül egyszerüen felejtős! Sok van sajnos más területeken is... :(
Találtam a neten egy, a Szent István Egyetemről származó tanulmányt, ami a seregély szaprodását, nyugalmi-nász állapotának váltakozását, hormonális változásait stb. kutatja.
Szakszavakkal leírva, tudományosan alátámasztva benne azokat a dolgokat, amiket én szoktam mondani "parasztosan" a csőr sárgulása és a nappalok hosszának növekedése-csökkenése kapcsolatáról. Ha van kedvetek hozzá, nézzetek bele :)
Sajnálom a seregélyedet :( Az én legkedvesebb madaram is le lett nyúlva anno. Persze őt nem a karvaly -bár neki is volt vele afférja- hanem a gondatlanság, pontosabban a figyelmetlenségem vette el tőlem. A mai napig sajnálom. Szerintem jobban jársz, ha az ilyen mindenféle háló helyett a 1,5x1cm-es nem rozsdásodó erős dróthálót használod a volier elkészítéséhez.
ebből aztán lehet húzni elé még egy rácsozást is a védelem végett. Célszerű egy odút is felhelyezni, amibe bele tud menni, ha akar. A karvaly érkezésének legkisebb gyanújára úgy ugrik bele, hogy még olyat. Nálam úgy volt, hogy a seregélyem a tálján falatozott a volier padozatán, és ahogy meghallotta a gerlék szárnycsattogását, a feketerigó, vagy a cinke vészhangját, egyenesen repült a tálról az odúba, mégpedig csont nélkül.
Lehetőleg minél fiatalabbal próbálkozz,,1-1,5 hetes korától már simán lehet kézzel neveni /persze van köztünk akinek korábbról is sikerült már..:) / Többed magával is tarthatod, de ez esetben számitani kell arra, hogy nem annyira az emberhez imprintálódik.
Seregélyem lenyúlta a karvaly. Pedig dupla hálóval védtem. Sajnos a külső fociháló szemein át tudott bújni. :(
Na most az van, hogy megoldottam a tökéletes védelmet. 3 oldala polikarbonáttal burkolva. 4. oldala apró szemű madárhálóval védve és közte 12 cm, hogy a hosszú lábaival ne tudjon benyúlni.
Két nagy kalitka áll rendelkezésre. Nem fontos a tökéletes szelídség. Inkább az énekéért, hangutánzásáért tartanám. Fiókát vagy befogott felnőtt madarat válasszak? Tarthatom párban vagy többet? Az éneklés miatt kérdezem. Hogy produkálják magukat jobban?
Előre is köszönöm, ha figyelmet fordítotok hozzászólásomra.
Ha bokrok alatt akarsz keresgélni kihullott madarakat, akkor nem sok esélyed van. Ha még csupaszon kihullanak, és nem is ütik agyon magukat rögtön, akkor is pár perc múlva végük, de ha pl. kisrigók tollastul kipotyognak, azt nevelik tovább a szülők.
Kipotyogott seregélyt meg nem fogsz találni, mert az oduból nem potyognak ki, hacsak nem valami mesterséges odut letép a vihar, és összetörik (de azokat meg szemmel szokták tartani azok, akik kihelyezték).
Azt hiszem két kezemen (vagy az egyiken is) meg tudnám számolni, hogy 50 év alatt hány kihullott madár fiókát találtam élve, vihar után, vagy akárhogyan (persze én nem kerestem direkt őket).
Fészekből kiszedni megint csak nem egyszerű: seregélyoduba, verébfészekbe benyúlni nem tudsz, varjúfészekhez felmászni 10-15-20 méter magas fára nem semmi mutatvány... a legegyszerűbb a szarkafészek, azt el lehet érni... vagy helyezel ki költőodukat, és abból kilopsz egyet...
Van néhány gyakorlatilag "dúvad" kártevőnek minősített madár hazánkban (is) pl. kárókatona, sárgalábú sirály, szarka, dolmányos varjú, szajkó...meg vannak a nem, vagy csak részben védett fajok, tőkés réce, seregély, balkáni gerle, házi veréb... amik illegális tartásából nem csinálnak túl nagy műsort...
Ha a törvényi oldalt nézzük, Magyarországon jelenleg semmilyen vadon élő állat (emlős, hüllő, madár..) nem tartható, csak engedéllyel! A védett kategóriákra, élőhelyzaklatásokra...meg külön szigorítások, szankciók vannak!
Hiába döntöm el hogy mit akarok , ha nem találok. Van elképzelésem ( énekesmadarak ) de azok közül is sok van. A hol keressem kérdést azárt tettem fel mert hiába tudom hogy a rigó a bokrokban fészkel de azt nem tudom hogy a városi vagy az erdei bokrokban gyakoribb? És így van a többi madárnàl is. Egyébként nagy bűn lenne ha fészekből szedném ki a fiókát?
De még mindig nem derült ki, hogy mit szeretne, sólymot, varjút, baglyot, vagy verebet? (az első kettőhöz igen magasra kell mászni, és akkor se igen tud benyúlni a fészekbe, főleg ha a kerecsen rétisas fészket foglalt el :D)
De ha azt se tudja milyen madár hova fészkel, akkor nem is értem mit akar...
Nagyobb viharok után előfordul, hogy akár városban talál az ember sérült, vagy leamortizált fiókát.
Ezek mentése, felnevelése nem kis feladat, rutint és szakmai ismeretet igényel. E feladatokra azonban vannak madármentő állomások, alapítványok..stb. Ők persze legtöbb esetben, főleg a fiókaszezonban túlterheltek és leosztják a feladatok egy részét hozzáértő, rutinos önkénteseknek! Ez egy országos hálózat, s Ilyen önkéntesként Te is müködhetnél és némi legalitást is szereznél a tevékenységhez!
Nem javaslom ilyen akcióba fogni, hagyni kell őket a maguk életét élni. Nálam él egy szarka 6 éve, a fészket kilőtték, ez az egy maradt életben. Seregélyt is tartottam, ott a fát vágták ki. Sarlósfecském is volt, Horvátországból hoztam, az tényleg kipottyant, amint önállósult elengedtem. Ezeket az alkalmakat az élet szállítja, nem javaslom a direkt fészekfosztogatást.
Ritkán esnek ki, odúlakók pláne. A rigófélék még repülés előtt elhagyják a fészket, de a szülők etetik tovább. Aki nevelni akar az általában kiszedi magának.
Ja és nagyon szeretnék felnevelni egy fészekből kiesett vagy egy segítségre szoruló fiókát. Ha jól tudom áprilistól augtauguszt tart a fióka szezon. Hol és mikor (eső után??) érdemes keresni a kiesett fiókákat?
Sziasztok , fióka szezon közben egy fészekből kiesett fiókát meddig kell etetni? Olvastam hogy óránként , de elég 2-3 db lisztkukac vagy valami más vagy addig kell adni amíg nyitja a csőrét? ( Fióka szezonra készülök fel)
elfelejteni és ha óvatosan is,de néha visszajár kajálni.Látjuk még egymást.Túl sokat reméltem?Kösz a tanácsot.Belegondolva,igazad van.Akkor,felejtős a dolog. Ki akartam kerülni a felesleges köröket.Hússzor oda repül a kezemre,elveszi a kaját.Viszont ,ha egy nap később érek haza,már nem tudok beülni hozzá ,sötétben csak beadom neki a kaját. Másnap már megint majrézik, és csak nagyon óvatosan jön hozzám.Ez a madár vadászoktól kerűlt hozzám. Gondolom " larsen" csapdába ment bele ,és nem lett volna hosszú életű ha nem hozzám kerül.Lehet,hogy gyerekes álom,de az volt a tervem,hogy összehaverkodunk.Egyik évben vissza vágom az evező tollait és szabadon hagyom a kertben.Szokja a helyét és minket.A következő vedlésnél (egy év velünk élés ,terület megszokás után ) már mehet ahová akar.TUD VIGYÁZNI MAGÁRA mert szabad madárként megtanult óvatosnak lenni.Nem kell egy fiatal,tapasztalatlan madarat gyászolnom akit a szomszédok,kutya ,macska levadászott.Viszont reménykedtem,hogy az elengedett madaram késibb visszajár .Természetes,hogy ismét elvadul,de a barátság emlékeit nem fogja
Túl sok tanácsot nem tudok én sem adni, mert mindenki másképp gondolja a madár "szelídítést" Ez azért idézőjeles nálam, mert Ők mégiscsak vadmadarak, ráadásul a varjak nagyon egyéniség függők. A béklyó, ill. szíj megoldásokat én azért nem javasolnám, mert a varjak csüdje a sólymokhoz viszonyítva elég vézna, s egy véletlen durvább rántás maradandó balesetbe torkollhat..!
Üdvözöllek.Örülök,hogy még te is vagy.A varjút nem béklyóznám le.Szabadon van egy volierben.Egy rövid lábszíjra gondoltam,amivel meg tudnám tartani ha kézre veszem.Valahol kihívás ez a madár.Mivel öreg,tud magára vigyázni.Már magától a karomra száll.(ha éhes) de nem marad ott.Felkapja a kaját és azonnal elpucol.Vagy eldugja, vagy odébb megeszi azután visszajön.Viszont sokkal gyorsabban szelídülne,ha vakargathatnám a fejét.De a félelme miatt ez nem lehetséges.Ezért akarom kézen megtartani,hogy eleinte ne tudjon elmenekülni.Ha már leesett neki a tantusz,akkor már igényelni fogja a vakargatást és sokkal gyorsabban fog szelídülni
Vladnak van egy varjas oldala:" varjúfélék - corvidae".Itt már tag vagyok.Köszi a segítséged és a jó tanácsot.
Mi is iszonyú rég beszéltünk és nem is tőlem kérdezed, de ha szabad hozzáfűznöm...
Tudod a varnyú nem az a kimondott béklyós madár és ez az idomár szintű munka rohadt fárasztó, sok szenvedéssel járó mindkettőtök részéről és szvsz a végeredményben nem biztos, hogy lesz köszönet..(?) :-/ Sokkal egyszerűbb, könnyebb és célorientáltabb lenne tavaszig várnod és egy fiatal madárral elkezdeni mindezt...Persze az ember sokszor a nehezebbet választja a kihívások miatt! :-S
(Vlad-ot mellesleg a facebook-on éred el, ha még varjúzik egyáltalán..?)
