Játék a kutyával, mindenféle megkötés nélkül. Tippek, tanácsok, eddigi élmények, ami a kutyával való közös kikapcsolódásról, tanulásról, szórakozásról szól.
Gyakorold vele az alap engedelmesseget. Enelkul nem is nagyon ajanlatos hosszabb setara menni, sok veszelyt rejthet egy-egy macska vagy idegen kutya felbukkanasa egy forgalmasabb uton. Behivas, labhoz, szabadon kovetes, ul, fexik, ilyesmik. A legfontosabb a behivas, minden helyzetben jojjon oda hozzad ha hivod.
De azt irtad, hogy korabban oda jott, most mitol valtozott meg?
Hm... Képem nekem is vagyon, illusztrációnak pont ideillik, megmutatandó, milyen viszonyben is kő lenni egy kutyával. Aztán pedig a játék... Mondjuk bábszínház... Piroska és a farkas. A farkas szerepében: Angie, az akita! :)
Bocsi a késői válaszért, de csak most néztem meg a topikot. A minimenhelyes linket is megnéztem, és bár se munkaruhám, se munkakesztyűm, se szögem se OSB lapom nincs, szívesen segítek, ha tudok. Pláne a kutyázás miatt:)))))
Egyébként enyim kutya se hozta vissza a labdát (se, meg a botot se, ez a kettő kivétel volt az összes játékok között). Naná, majd visszahozza, amikor végre megszerezte, még mit nem! :)))) Magam részéről nem törekedtem rá, hogy elvegyem tőle, hanem néha "rámordultam", nagyon "fenyegetően", valam olyasmit, aaaaadodideeeeee? és ettől neki heveny szaladhatnékja támadt:))) Kaját vagy bármit kiszedhettem a szájából, hagyta, hiszen olyan viszonyban voltunk, hogy a saccra 34-35 kilója ellenére kenyérre kenhetem, ha akarom. De a labda, az más.:))
Remélem nem haragszotok meg, de tegnap végre rájöttem, hogy hogy tudok képet beilleszteni, és ezt most kis túlzással orrvérzésig gyakorlom! :D Úgyhogy itt van Bobek (igazi nevék Bobby, 1991-2004)
Nálunk sem adja vissza a labdát magától, ill. kell egy 5 - 10 perc, amikor odaadja. DE MINDEN MÁST odaad. Fadarab, kesztyű - nem probléma. Labda ? az szent és sérthetetlen. Még a cibálós játékokat is abbahagyja és elengedi a rongyot, csak szólni kell neki. Én azt szeretném, ha egy kicsit fegyelmezettebb lenne a séta során, ha szólok neki akkor szépen jöjjön oda. Valszeg mi rontottunk el vmit, mert a kutyát az illatos útról hoztuk el és az első hetekben olyan szinten ragaszkodott hozzánk, hogy 2 m meszebb nem mert elmenni - ennek megfelelően azonnal odajött. Azért ez az állapot nem volt normális. Ha vidéken vagyunk, akkor póráz nélkül biciklizünk együtt, de jó volna egy kicst nagyobb fegyelmet tartani vhogy .
Minden ötletet szívesen várunk. Esetleg, ha valaki tud ajánlani egy jó kutyaiskolűát ...
Én moist egy izgalmas játékot találtam: egy ötéves kutyust három nap alatt hozzá kell szoktatnom a szájkosárhoz... Kicsit idegenkedik tőle, de legalább nem hisztizik és nem veri magát a földhöz... Van valami jó tippetek, hogy mit kell csinálni ilyenkor, hogy ne utálja meg teljesen a száját borító izét?
Persze, labdazni jo dolog, az egyik jo dolog, van meg 1001 mas jatek:)
Ha az ebadta nem akarja visszahozni a labdat vagy netan visszahozza, de biztonsagos tavolsagba teszi le a gazdatol, az arra mutato jel, h nem jol jatszunk a kutyoval. Idealis esetben magatol hozza vissza, mert csak ugy tudja folytatni a jatekot a gazdival. Es nem kell kimuteni a szajabol hanem magatol teszi le:)
Mi sokfelet jatszunk.
Kezdjuk a labdaval. Eleinte eldobom kulonbozo iranyokba, en raszoktattam, h a szememmel mutatom eloszor az iranyt, igy a kutya megszokja, h nem a labdat, hanem a szememet figyeli, tehat nem kerulok kivul a jatekon es a labda csak eszkoz marad. Aztan mielott ez unalmas kezdene lenni atterunk a kedvelt fogocskazasra. Valtogatva a szerepeket, uldozo es uldozott. Idonkent ellehet bujni, egy futtyszora jon es megkeres. Es befejezhetjuk zsakmanyolassal. Ezt is lehet valtogatni, mikor kinel van a zsakmanytargy.
Az a lenyeg, hogy igy nagyon hosszu ideig lelehet kotni a kutyat, vegig rank figyel, nem egy targyra vagy jutalomfalatra, minden mas, kivul marad. Barmikor, egy mozdulattal is motivalhato. Es persze tanulni is sokkal konyebben tanul jatekos modszerekkel.
Nekem egy kis törpém van, valami terrier keverék lehet. Mikor még a harmadik emeleten laktunk, akkor tanítottam meg neki az apportírozást, ami abban nyilvánult meg, hogy levelet, képeslapot, újságot vitt fel, rágás és nyáladzás nélkül. Hasznos volt, mert néha tényleg nagyon tele volt a kezem :))) A lényeg az, hogy mikor felért, persze jóval előttem, leült a lépcső tetejére, vigyorgott a papírhalom mögül, és várta hogy elvegyem tőle, és kapja a dícséretet, hogy ő milyen okos és szép és ügyes kutya... játéknak vette egy-az-egyben :)))
A labdás dologhoz csak azt tudom hozzátenni, amúgy maksásan, hogy az én kutyám olyan okos, hogy ha eldobok neki egy labdát, akkor az eb hosszan néz utána. Egyébként nem jöttem rá, hogy miért jó a kutyának, hogy a "nagy nehezen" elkapott repülő-guruló labdát végül oda kell adnia a gazdinak, de jó játék... Mindenesetre most jöttem rá, hogy ilyent még nem nagyon játszottunk vele.
De itt is a fő dolog a bizalom, hiszen a kutyus, ami a szájában van, azt nehezen adja oda bárkinek is. Hogy a gazdival kivételt tegyen, ahhoz egyfajta különleges viszonyra van szükség... Vagy nem. Nem tudom.
Néhány napja a Városligetben láttuk, hogy egy vizsla szerű kutyának eldobtak (a tóba) egy üveget, ő beúszott, kivitte. Megint repült a flaska, be a dzsindzsásba, ő meg negyed óráig kereste, nem találta, s szemmel láthatólag (mert mással ugye nem lehet látni!) nyugtalan volt, mert nem találta... Szóval lehet érni, hogy a kutya akarja visszahozni... Mint ahogy minden mást is, csak jó kapcsolatban kell vele lenni.
Szinte mindenki jatszik a kutyaval, csak nem mind1 hogyan.
Soxor latom, hogy kimerul az eldobom a labdat az eb meg vissza hozza monoton ismetlesebol. Ezzel mondjuk egesz jol labdamaniassa lehet tenni a kutyat csak egy ido utan semmi massal nem lehet motivalni szegenyt.
Spinderella! Épp most szemezgettem egy másik topikot: Összefogással a kutyákért! -> http://forum.index.hu/Article/showArticle?t=9107946&la=37136834
Még az is lehet, hogy itt egy látogatással hasznossá teheti magát az ember (kutyázás mint program ;). S lehet, ez más barátaimat is érdekelné.
Rendes fiú! Számomra nem volt minden világos az írásodban. Szimpla ránézésre úgy tűnik, mintha kifejezetten a dogdancinggel lenne gondod, ámde jobban belemélyedve viszont úgy, mintha a versenyzéssel általában. Szerintem a dogdancinget is lehet úgy űzni, hogy másnak nem mutogatja az ember. (Egyébként én is szoktam Huncuttal táncolni, de az a haláltánc illúzióját kelti ;-)).
Azt írod, hogy közted és a kutya közt a bizalom apránként magától kialakul. Szerintem ehhez egy picit dolgozni is kell. S szerintem a Te kutyáiddal is így volt ez, elvégre törődtél velük. Bár lehet, erre céloztál, mikor a magától való kialakulásról írtál :).
Egyébként én a legritkábban adok kaját a kutyának (a szüleim vannak a poszton), mégis bennem bízik legjobban az eb. (Rendes fiú, Te tudod, milyen kis beszari a Huncut.) Szerencsére már egyre kevesebb ilyen félelmetes, új dolog adódik az életében, de korábban is csak nekem volt hajlandó odamenni az ilyen rettegett tárgyakhoz. Például a kukához. A fél család ott mászott a kuka mellett, hogy odamenjen a kutya, de nem mert, mindig elszaladt. Mellettem pedig – ugyan szinte hasonkúszva – azért oda mert sunnyogni szimatolási célból. Ez persze nem az én nagyságomat fémjelzi, csak épp én nyálaztatom össze magam a legtöbbet nap, mint nap.
Spinderella: Neked hogy van időd kutyákat nézni? Hétköznap vagy inkább hétvége? Ha van kedved, egyszer kiruccanhatnánk az Állatszigethez, ott ki lehet vinni kutyákat játszani is.
S a végén egy kérdés: Ti szoktatok labdázni (avagy labdáztatok anno) a kutyáitokkal? Ráérzett magától az ízére vagy tanítani kellett, hogy a gazdihoz vigye, ne pedig három kilométerrel odébb?
A "micsináltál?" a megfelelő hangsúllyal ezek szerint nemzetközileg elfogadott módja a szidásnak... Az én kutyám is behúzza fülét-farkát, ha megkérdezem. Ennél csak egy súlyosabb van nálunk, nevezetesen az, hogy egy-két "micsináltál?" után egyszerűen elfordulok tőle és úgy teszek, mintha nem is létezne. Hú, de tud bocsánatot kérni a dög! :)
Legutóbb elszaladt egy őz után, s nem jött vissza a hívó szóra, csak negyed óra múlva - akkor csináltam így. Azóta nem is megy el olyan könnyen, mert emlékszik.
A kinyújtott kar nálam is stimmel, bár elmenni csak akkor szokott, mikor mondom neki, hogy "menj ki". Most azt gyakoroljuk, hogy ha futok vele, akkor azt mondom, hogy "bal", s akkor neki balra kell fordulni. Addig már az esetek ötven százalékában sikerült. A többiben jobbra fordult... :)
Három eset van még: "gyere ide", akkor odajön, megmutatja magát és elmegy; "lábhoz", akkor a lábam mellett jön, ez az úton jó, vagy ha félő, hogy nyulakat akar kergetni. A harmadik a legjobb: azt mondom neki, mikor a lábam mellett van, hogy "mehetsz", erre eliramodik, mint a nyúl. Addig nem.
De amiket te írtál, meg amiket most én, szerintem mind olyan dolgok, hogy ha megfelelően összeszokik a kutyus és a gazdi, akkor hamar elérhetőek. Az akitám például mohón megeszik mindenfélét, ha teheti, de ha a szájamban van egy kutyakeksz, akkor azt olyan lehelletfinoman veszi ki onnan, hogy hozzám sem ér... Nagyon aranyos... (És ez jó, mert én sem szeretem a kutyapuszit.)
A mai nap újdonsága volt a szájkosár. Öt éves a kutyus, sosem volt rajta ilyesmi, de mostanában kell majd. Féltem, hogy letépi vagy valami hasonlót művel erős felindulásában... Nos az első pár percben nem volt hajlandó elviselni a félig rárakott izét, amit nem tudtam becsatolni, de aztán leültem mellé, megnyomorgattam a fejét-fülét, dícsértem, átöleltem a buksiját, s csodák csodájára hagyta, hogy rátegyem. (Mármint nem a buksiját tegyem rá, hanem a szájkosarat.) De nem hagytam vele egyedül, tovább gyömöszöltem a fülét-pofáját, végül levettem a szájkosarat. Szóval szerintem a bizalom a legfontosabb és az, hogy ismerje a kutyát a gazdi.
A játékoknál is az a fontos, hogy én, a gazdi tudjam, hogy a kutyus is élvezi a játékot - mint mondjuk a szemetesgörgetésnél. Aztán játék lehet az asztalra való fel- és az onnan leugrálás, egyszerűen azért, mert a kutya élvezi majd a mozgást. És a kergetőzés is, minden. Aztán a végén jól meg kell ölelgetni a dögöt, hogy örüljön egy kicsit annak is, hogy a gazdi szereti. :)
Azért leírom Madárkának, amit akartam, aztán majd ha hazajött, elolvassa: a kutyaotthon látogatás ötlete nagyon tetszik! És naná, hogy benne vagyok! Ha más haszna nem is lesz, legalább kiélem a kutyasimogatási-vágyamat:D
MármegintOFFon
A puszi-dologra Bobek magától jött rá, szerencsére nem nekem kellett megtanítani rá! :D Egyébiránt egy csomó más mindent is magától tanult meg, a teljesség igénye nélkül néhány példa:
- "Gyere le onnan!" - ablakban való nézelődés két lábon állva, távolsági társadalmi élet (ami a szomdszédok szótárában "ugatás" címszó alatt található meg;)
- "Fiiiiinoman!" - bármely helyzetben mohóságának visszafogására, lett légyen az kézből evés, vagy egy roppant érdekes, falnivaló plüssállat/virágcsokor szagolgatása
- "Micsináltál?!" - itt lett vége a világnak, mert lebukott a rosszalkodásban:D
Mintahogy arra is magától jött rá, hogy ha kinyújtott karral mutatok valamelyik irányba, akkor neki arra kell elindulni (nagy búsan persze, mert ez legtöbbször az asztali kunyizásnál fordult elő:D)
Node nem is ezért néztem fel ide - ez tisztán látszik is, mert mindenhez hozzászóltam, csak a kutyajátékokhoz nem. Pedig volt egy helyes német juhászom, akivel például minden nap szétszedtük egymást a hegyen. Morgott, hörgött a kutya, tépte a kabátomat vadul, én bírkóztam vele, lenyomtam a földre, szóval szétszedtük egymást. Jó játék volt, de amikor azt mondtam neki, hogy „Fürge, elég”, akkor elengedett és ment a dolgára.
Megfelelő gyakorlással mindent el lehet érni, ha tényleg fontosnak tartom a dolgot.
Jajj, de a lényeget is írjam már le: Madárka kért, hogy mondjam neked, Spinderella: most néhány napig nincs itthon, nincs is gépközelben, szóval nem tudja olvasni, ha írsz, s főleg nem fog tudni válaszolni.
Én is kérdezek erről a kutyatáncról: mi az értelme ennek? A kutya nem biztos, hogy örül, a gazdi persze minden bizonnyal. Vagy aki csodálja. De az értelme mi? Mert ha játszik az eb meg én, azt mindketten élvezzük. Ha megtanul egy feladatot ("hozd vissza", "ülj le", "ott maradsz", "lábnál jössz"), annak haszna van. De az öncélúságnak mi a haszna? (Eszembe jutott a medvetáncoltatás is...)
Megtanítod a kutyát mindenféle értelmetlen dologra és mutogatod? Abból a kutya mit élvez - leszámítva azt, hogy a gazdinak tetszik és ezt ő is tudja?
---
Egyébiránt a bizalom a kutyus és énköztem kialakul magától, eddig legalábbis mindig úgy volt a kutyáimmal. Együtt kell vele lenni és egyszer csak azt veszed észre, hogy összeköt benneteket valami. A mindenféle feladatok nem teljesítése is csak addig létezik, amíg a kutya a saját képességeit nem ismeri és nem bízik bennük. A gazdiban naná, hogy megbízik: tőle kapja a hamit.
Nálunk eddig három kutya volt, mindhárom 6-8 hetesen került hozzánk, s mindhárom fajtatiszta volt. Az egész család kicsit megfeneklett májusban (kutya nélkül voltunk), hogy mi legyen, mert egyikünk se tudott volna otthon maradni. Így jött a menhely ötlete és a picit idősebb kutya. Kissé megfeneklett állapotban voltunk mindannyian, aztán apu hazahozta a "kis" dögöt, s pár nap után elfelejtettünk minden aggodalmat. Kiváltképp, hogy szegény már a menhelyen nagyon félős volt, mondták benn, hogy verhették rendszeresen, sánta is volt. Mára meggyógyult, s most (kb. 8 hónaposan) jön ki belőle az átkozottul rossz kölyökkutya. S rettentően hálás. Eddig még nem volt olyan kutyánk, aki ilyen könnyen nevelhető lett volna, persze ez egy nagy véletlen is lehet.
Egyébként érdemes körbenézni pár honlapon, ahol kutyákat lehet örökbefogadni, a www.menhely.lap.hu-n vannak kutyásak is, ha jól emlékszem. Mi a REX-től hoztuk (www.rex.hu), de az Illatos útinak és a budaörsinek is elég jó honlapja van.
Csak azért nyomulok ennyire, hogy legyen kivel játékokat fejleszteni :o).
Én egyébként augusztus végefelé tervezem, hogy elnézek a Rexhez kíváncsiságból, ha van esetleg kedved, csatlakozz.
Fejnyalogatás: Huncut eddig se nyalogatta a fejemet, mert többnyire el tudom kapni időben. Persze, ha valami nagy bunyóba keveredünk, nem menekülök, kiváltképp, ha én maradok alul ;). A levegőbe puszira Bobek magától érzett rá? (Többet nem is merek kérdezni... megmutattad neki? ;-))
Te hagyod, hogy a kutya arcon nyalintson? Én ezt annyira nem szerettem, hogy bevezettem a "levegőbepuszit", ami abból állt, hogy a kutya úgy tett, mintha képen nyalt volna, de nem ért el a nyelvével:D
"de ma egészen meglepődtem, miután kipróbáltam Spinderella zokniját, hogy a kutyám megrázta, úgy, ahogy a gerincet szokták eltörni a ragadozók."
Bobek is pontosan, hajszálpontosan ezt csinálta a zoknival mindig! Végülis az a zsákmány, amit meg kell ölni....:)
A picit öregebb kutya "beszerzése", hmmm, megfontolandó ötlet! Végülis én csaknem bármilyen kompromisszumra kész vagyok, csak legyen már egy szőrös 'Istenátka', a háznál, aki felébreszt vasárnap hajnali hatkor, hogy menjünk sétálni:)))) Tudod, nekem Bobek volt az első kutyám, 14 éves voltam, amikor megvettük (ő meg 8 hetes, nagytappancsú kis gömböc), ergo nem sok tapasztalatom van az ilyesmiről.
A dogdancing, hááát.... ki lehet azt bírni úgy, hogy nem esel össze a röhögéstől?:DD
Ez a dogdancing nem kispályás. Van valami magyar neve vajon? Közben röhögök, elképzeltem, miféle táncokat tudnánk a kutyámmal előadni. De a kajáltatási ötperces őrjöngésen túl nem sok értelmes jut eszembe. A postással is lehet táncot lejteni? :)
Egyébként nagyon vonz ezekben a játékokban a képességfejlesztés. Meg az, hogy az ösztönökre épít. (Igaz, azt mondta valamelyik etológus, hogy a kutya azért játékos, mert a farkashoz viszonyítva visszamarad a fejlődésben, ld. nem kell vadásznia, a saját létfenntartásával foglalkoznia stb.) No, de akár megtorpanás a fejlődésben, akár nem, engem picit örömmel tölt el, mikor látom az ősöket a kutyákban. Elvégre a labdázás is majdnem olyan, mint a vadászat: megy valami, el kell kapni, megölni - majd a gazdát éhenpusztulva hátrahagyni ;). Nem afféle merengős-visszanyúlós romantika ez, de ma egészen meglepődtem, miután kipróbáltam Spinderella zokniját, hogy a kutyám megrázta, úgy, ahogy a gerincet szokták eltörni a ragadozók. Tőle még sosem láttam. (Előző kutyámtól sajnos élőben is, bár ez még mindig jobb volt, mint a béldarabokat szedegetni éhgyomorra ;).
Spinderella: tudom, hogy elsőre nem tűnik jó megoldásnak, de ha picit idősebb kutyát szerzel, akkor nem kell vigyázzállásban lenni az első 2-3 hónapban. Ilyesmi se jöhet számításba? Huncutot, a kutyámat kb. 5-6 hónaposan hoztuk ki egy menhelyről. Szörnyet haltam elsőre, hogy ilyen „idős” kutya nyerte el apu tetszését, de persze én se tudtam nemet mondani. Mindenesetre most már csak jókat tudok mondani. Szobatisztaságra nem kellett nevelni, rájött, hogyha jelez, kimehet. Éjszaka nem kellett felkelni hozzá, legfeljebb, ha már hallottuk, hogy romba döntötte a környezetet :)). S úgy érzem, nem maradt ki semmi sem az ő, sem a mi életünkből.
A vizsla sem lehet gond, amikor jártam a menhelyeket, fél tucat vizslával minimum találkoztam. (Egyébként én is nagyon bírom a vizslákat! :-))
A bújócska nálunk is nagyon bejött. A kutyusom kedvenc játéka. Van amikor biztos hogy látja hová bújtam, mégis úgy tesz mintha nem találna. Aztán hirtelen rám veti magát. Ilyenkor úgy imádom, kapok ezer puszit tőle.
Én is csak olvastam róla. " A dogdancing a tánchoz hasonló mozgás, mely a kutya és gazda zenére koreografált közös mutatványa. A kutya a gazda lábának vonalában mozog, és különféle lépéseket, forgásokat, vagy éppen a gazda lába közötti szlalomot mutat be. " A kutyakiállításokon már vannak ilyen bemutatók.
Örülök, hogy tetszik az ötlet.:) Javasolhatom a térdig érő téli zoknit? Jó vastag, nehezen szakad el. (Főleg amikor egyik oldalról a kutya rángatja, a másik oldalról pedig Te.:)) A bújócska már fogalmam sincs, hogy honnan jött, de mindig úgy alakult (spontán játék), hogy kukucsolást játszottam az ebbel, pl. kikukucskáltam az ajtó mögül fél szemmel, amit ő persze rögtön észrevett - ekkor spuri gyorsan a spejzhez, vagy egy távolabbi ajtó mögé, vagy szekrény mellé, de villámgyorsan, nehogy meglássa, hogy hova bújok. Ott levegőt visszatartani (röhögést úgyszintén) és lehet várni, hogy az izgatott eb utánaszaglálódjon, hogy hova tűntél. Úgyis megtalál, inkább előbb mint utóbb.:))
A kergetésnél persze, hogy utolér a kutya, eleve sokkal gyorsabb, mint egy kétlábú, de épp ez benne a jó, utána egy cselezéssel ki lehet kerülni, és újra elfutni előle. Ezt mindaddig lehet csinálni, amíg szusz van bennetek, aztán leroskadni a szőnyegre, és hagyni, hogy hálásan, fáradtan hozzádbújjon és elaludjon a hónod alatt...:))
Egyébként semmire se vágyom jobban, mint egy új kutyára (dalmatám volt, most vizslát szeretnék), de sajnos megoldhatatlan, hogy legalább az első 2-3 hónapban itthon maradjak vele, hogy neveljem, szobatisztaságra szoktassam, hogy ne legyen egyedül, stb. Így csak a szívem facsarodik össze, amikor boldog gazdikat látok játszani a kutymanójukkal.:(((
Sziasztok!
Nagyon örülök ennek a topicnak, mert nekem is meggyőződésem, hogy jutalmazással, a jó hangulatra alapozva lehet a legkiegyensúlyozottabban kutyát tanítani – fajtától, kortól, nemtől és feladattól függetlenül. Amint a szükséges oltások megvannak, máris megkezdhetők a kinti foglalkozások is. Hisz pici korban a legfogékonyabbak - ami nem jelenti, hogy később kezdve nem lehet tanítani...
Én 7 éve engedelmességi és agility kutyakiképzéssel foglalkozom a Top Mancs Kutyaiskolában. Philip spánielemmel többszörös agility (kutyás akadálysport) világbajnoki válogatottként a legjobb magyar versenyző, év versenyzője és CACIAg címeket szereztem sok egyéb mellett. A Magyarországon legújabban indult dogdancingben is versenyzői szintre jutottam - és csakis ilyen módszerekkel.
Ha nincs időtök kutyaiskolába járatni kedvenceteket, s ötletre van szükségetek, keressetek meg, mert egyénileg is foglalkozom kutyákkal. ;o)
Bíró Zsófi, +36-30/230-2562, birozsofi@freemail.hu
Ui: A fórumot nem nézegetem nap mint nap, úgyhogy a fenti 2 elérhetőségem biztosabb...
Ez a zokni ez nagyon jó! Egyébként épp hasonlón gondolkoztam (majd ugyanazzal a lendülettel el is felejtettem), mikor valamelyik bevásárlóközpontban 1500 Ft-ért láttam egy hatalmas kötelet, ami be volt csomózva. Magyarul kinézetre szinte olyan, mint a bumszlis zokni, csak épp kötél az „alapanyaga” és nagyon színes. No, ezen felbuzdulva azt hiszem, megyek és ellopom apu valamelyik zokniját :-))).
A szemetes görgetését egyébként a kutya találta ki. Egyszer letettem, bámultam bele a nagyvilágba, majd láttam, hogy feldöntötte a szél. Mivel rendkívül tevékenynek és aktívnak éreztem magam, hagytam, hadd gurítsa. A kutya a mozgáson felbuzdulva rávetette magát (és nem a fejére húzta, mint az előző kutyám, akinek mindig rászorult a fejére ;)), s az orrával elkezdte előre pöckölni. Ez buzdított fel arra, hogy tovább gyakoroljuk a mókát.
A bújócskára hogy vetted rá a kutyát? Szerintem ha én elbújnék, mindenki lesz@rná :-)). Amikor a labdáját eldugom, akkor mondjuk keresgél, pontosabban szólva gyorsan keres másikat. Egy földrögöt, egy fadarabot, egy almát, netán valamit apu szerszámosládájából, - majd ha talál, nagy örömködve szalad felém.
A kergetés is nagyon jó, de engem mindig beér a kutya. Vagy Neked extra gyorsak a lábaid? :-)
Nem szeretnél új kutyát? Vagy a körülményeid változtak meg?
Nekem sajnos január óta nincs kutymanóm:(((( de amíg volt, rengeteget játszottunk. Mondjuk nagyon meglepett a találékonyságod, eszembe nem jutott volna anno, hogy a kutyát szemetesgörgetésre vegyem rá:D
Legkedvencebb (és minden háztartásban megtalálható) játék nálunk a zokni volt. Kötöttünk rá egy jó nagy, bumszli csomót, és az lett a kutya játéka. Lehetett dobálni (visszahozta), lehetett nagy csatákat vívni a zokni birtoklási jogáért, nagy műmorgásokkal kísérve, ha eldugtam valahová, a "hol a zoknid?" kérdésre megkereste, bárhol is volt. Persze volt rágólabda, meg rágócsont, meg rágóezmegaz, de a zokni maradt az örök favorit. (Persze időnként cserélni kellett, a legnagyobb titokban, nehogy meglássa, amint éppen kidobom a kedvenc, ámde agyon szakadt, leamortizálódott játékszert:D) Utcán általában kinézett magának egy botot, amit ha eldobtam, nem hozta vissza:D, sőt, időnként üdítős flakonba szeretett bele és azzal rohangászott.
Másik kedvenc volt még a bújócska, amikoris én elbújtam, a kutya pedig megkeresett, aztán majd' kibújt a bőréből örömében, amikor megtalált.:D Vagy: én "megijedtem" tőle, és "félve", hangosan jajgatva futottam előle, ő meg rohant utánam, persze mindig elröhögtem a színjáték végét.:D
Sziasztok! Remélem, még nem indult hasonló téma vagy ha igen, tudunk attól különbözőt alkotni...
A célom ezzel a topikkal az volna, hogy közös helyre gyűljenek azok, akik a kutyájukkal minél többet akarnak, szeretnének, próbálnak játszani. Ide le lehet írni egy-egy kellemes emlékű játékot, vagy éppen játéktippeket. (Pl. kezdetleges, legtöbb háztartásban fellelhető dolgokból eszkábált akadálypályák s hasonlók.)
Már ebből a pár sorból némi fény derült kutyás aberráltságaimra, ámhogy ne csak száraz és unalmas legyen az első hozzászólás, hanem hosszú is, kifejtem :-). A fő célom a játékokkal az, hogy a kutya és persze én is ;) jól érezzük magunkat. Ehhez hozzájön, hogy szeretném a köztünk lévő bizalmat építeni. Éppen ezért számos – mások által teljesen lenézett – közös időtöltéssel sokkoltuk a környezetünket, például tegnap rávettem az ebet, hogy az orrával görgesse a szemetesemet maga előtt.
A másik, amin most ügyködök, egyszerű „pallós” gyakorlatokból áll. Téglákkal aládúcolt deszkán „kell” végiggyalogolnia, anélkül, hogy lelépne vagy lecsúszna. Mivel még félénk a „kis” dög (menhelyi volt), ezért nem kevés időbe tellett a barátkozás a deszkával, mindenesetre sikerült.
No, hasonlókra volnék kíváncsi Tőletek. Mit szoktatok a kutyátokkal játszani? Milyen jó emlékeitek vannak? Esetleg: miket terveztek?
