Érdekesek az indítékok. Volt egy nagyon szép lány és neki Relayer volt a kedvence. Én először nem értetem ezt a fajta zenét, de kurvára tetszett a lány és ezért megpróbáltam megérteni a muzsikát.
Ha egy szóval szeretném jellemezni a verunoi fesztivált, akkor az: DISCIPLINE!
Röviden, pozitív meglepetés (a Discipline mellett, ami fantasztikus atmoszférával bírt): Procol Harum
Azt kaptam, amit vártam (tetszési sorrendben): Tangekanic, Sunchild/Karfagen (e két zenekar felcserélhatő sorrendben) Deafening Opera, Mad Fellas, Motorpsycho
Érdektelenség: Ingranaggi della Valle, Sophya Baccini's Aradia
Csalódás (ami elsősorban a kompozícióknak, a setlistnek, nem pedig a zenészek vitathatatlan tehetségének szól): Glass Hammer, Frost
Mindkét zenekar eljátszotta a legutóbbi lemezét teljes egészében, ami nagy hiba volt szerintem. A GH-nál tudtam, hogy reménytelen, de a Frost albumot nem hallottam a koncert előtt, ezért reménykedtem. Az biztos, hogy a Frost ritmusszekciója szenzációs (Nathan King/Craig Blundell), az "ének" viszont kontaktusba került a béka hátsó felével. A régebbi számok mentették a menthetőt mindkét esetben.
A Comedy of Errors pedig kicsit kívül áll ezeken a skatulyákon. Azt a fajta zenét játsszák, amit kimondottan szeretek, de sajnos az eredetiség teljes hiányával. Ezért aztán kissé untam a produkciót. Nem "halas" Marilliont meg Pendragont akartam ismeretlen fazonoktól hallgatni. Stúdióban egyértelműen jobbak.
Érdekesség: Megtaláltam, hogy melyik hangszerrel készítette Wright a vonatos részt. Ez ma már egyszerű, csak le kell tölteni a Cynthia.vst és Clainer programot és máris fut a gőzös. :)
Ingyé, de ahogy olvasom, 2300 fő a napi limit... Még nem voltam soha, pedig érdekelne a dolog, de most sem tudok menni sajnos, free entry ide vagy oda. Mondjuk az idei felhozatalból alig izgat valaki (értsd túl keveseket ismerek :-) ), ezek a Karmakanic, a Comedy és némileg a Glass Hammer... 3 a 12-ből, 25%, nem jó arány. :-/
Ehhez csak annyit tennék hozzá, hogy miután meghallgattad az összes haltalan Marilliont, még mindig nem tudsz semmit, amíg nem láttad őket élőben. És ezen a számos DVD-jük megtekintése sem segít :-) UFF!
"Azután a többiek... megszabadultak tőle. Azóta nekem a Marillion nulla".
A saját mondataidat felhasználva: sosem tudhatod egy általad mondhatni ismeretlen zenekarról, hogy mi az ami megfoghat a zenéjükben. Én, mielőtt még a sommás véleményem világgá kürtölöm egy ismeretlen zenekarról, a sorlemezeik minimum nagyrészét azért beszerzem, és csak a meghallgatásuk után tudom eldönteni, hogy tetszik, vagy nem tetszik. Hogy nulla, vagy éppenséggel szenzációs. Ez a realitás, vagy a szubjektivitás.
