Szia, sanjálom, hogy így érzel a császároddal kapcsolatban:(
2 esetet is tudok, az egyik, hogy az anya aláírta, hogy háborítatlan szülést kér a másodiknál, csak ne legyen császár! A gyermek a hasüregbe született meg...
A másik, a barátnőm másfél hete szülésre indult, leesett a szívhang, burokrepesztés azonnal, sötét magzatvíz, azonnali császár. A baba 4-es apgarral született meg, azóta kiderült, hogy teljesen OK minden! A császár mentette meg!
Sőt, ha szabadon, háborítatlanul érkezett volna erre a világra, egészen biztosan jobban érezte volna magát, mint az anyjából kitépve és napokra elszakítva tőle.
Mielőtt bárki félreértene: a második gyereknél én is bedőltem, hogy jaj, csak túl ne hordjuk, jaj, mi lesz a heggel, jaj, én úgy sem tudok szülni - már anyám se tudott, mi sajnos ilyen selejtesek vagyunk, ezt el kell fogadni, mindek az Istent kísérteni bla, bla, bla....
(Zsejkee, kérlek, ezt ne olvasd el: megint bejött a papírforma, hogy indítás, gyorsítás, a természet megerőszakolása császárhoz vezet. Lehet, hogy egy nap múlva gond nélkül megszületett volna ez a gyerek, de a kórházi protokoll biztosan fontosabb)
NAgyon jó élmény volt a császár ellenére, a Bajcsy kórház nagyon, és igaziból a hüvelyi szülés mellett van, még az én előzményeimmel is (17 hós korkülönbség, túlhordás, nem pici baba)
Csütörtökön befeküdtünk túlhordás és császárelőmény miatt. Reggel oxys terheléssel indítottunk , emelték az adagot és nézték a legényke szívhangját. itt még rendben voltunk, belső méhszáj is kinyílt egy ujjnyira. Mondták, hogy döntsük el: hagyják így, este UH, keringés, aztán holnap újra terhelés, vagy burkot repesszenek és lássuk... huh, vérfagyasztó tíz percem volt, aztán beszéltem apával, aki már úton volt felénk, és közösen a burokrepesztés mellett döntöttünk. azaz "vizsgálat közben a burok megrepedt" :DDD
nagyon szolidan jöttek a fájások egytől-négyig, és semmit sem haladtunk, külső egy ujjnyiről szűk kettő lett, bekötötték az infúziót. 4-6ig egyre emelték, akkor már durva kétpercesek lettek, de továbbra is csak két ujjnyi volt a külső, és nagyon vastag (bocs a konyhanyelvért...) lettek szép egypercesek is, 40-45 mp-ig tartott, ezzel f8-ig küzdöttünk, de továbbra sem haladt a szülés, viszont Csanád szívhangja elkezdett leesni a fájások alatt, aztán rendeződött.
Újabb konzultáció: ezzel a tempóval még legalább hat óra vajúdás, de inkább több, hiszen sehogy sem álltunk szinte négy óta, viszont Csanád valószívnűleg ennyit már nem tolerálna. A hegem is elkezdett fájni, vagy csak azt hittem, de pánik a köbön bennem, mondtam, hogy akkor műtét, nincs tovább. Hívták még a főfejest, aki szintén megnézte, hogy ez bizony két ujjnyi (bő két ujjnyi jóindulattal :D), és mivel egyről indultunk burokrepesztéskor, plusz szívhang, plusz túlhordás, plusz előzmények, .... aranyos volt, azt mondta olyan mint a leves, egyenként nem lenne akkora baj, de együtt kész a kaja, esetemben olló. Onnan lekapcsoltak, ami azért volt rossz, mert jöttek (bár ritkábban és rövidebben, de ugyanolyan erősen) a fájások, viszont tudtam, hogy értelmetlenül.
Nagyon jó csapat volt, a leveses (:)) doki operált, a műtőben újra leizzadtam: irtó sokáig vágtak szét: igyekeztek az első helyén piszkálni csak, viszont bent olyan összenövések voltak, plusz a méhem is el volt fordulva, hogy esélyünk sem lett volna más útra. - Nehezen tudták Csanádot is kivenni, utána pedig még egy órát voltam bent, rendberaktak, helyretettek, szétvágták ahol rosszul volt, összevartak jó helyre. (szörnyű volt, ugye már tudtam mennyi ideig tart elvileg egy műtét, és iiiiiiiiiiiiiiiiirrrrrrrrrrrrrtttttttttttóóóóóóóóóó sokáig vágtak szét, aztán hallottam, hogy nem bírták kiszedni Csanit, feje bent, elfordulva, gyerek megtekeredve, hát folyt a könnyem közben.)
Műtét után azonnal kaptam puszira a fickót, utána felöltözve is visszahozták, és amikor én is "szalonképes" lettem akkor beraktak az egyik szülőszobára apástul Csanádostul, és amíg kértem ott lehettünk, mellre is tették (vicces volt, én ugye a fejemet sem emelhettem), nagyon jó volt, aztán aludtam egy picit.
Reggel vittek gyerekágyra, apa jött, hozta ki Csanit, jó volt nagyon.
méretei: 56 cm és 3360 gr
köszönm, hogy sokan szurkoltatok értünk, nekünk nem volt más utunk, de most egészen másképpen éltük meg mindannyian :DDD
Mivel minden eredmény tökéletes, ezért hazaengedtek, zárójelentést alább:
A terhest terminustúllépés miatt vettük fel osztályunkra. OTT-t végeztünk, amely nem mutatott rendellenességet, fájásai nincsenek. Tekintettel arra, hogy terminustúllépését a mensese alapján számítottuk, de a beteg elmondása alapján a teherbeesés időpontja pontosan tudott és a kora ultrahangok ezt egyértelműen alátámasztják, valamint az új időpoont egy héttel eltolódott rendszeres kontrollok mellett otthonába bocsátjuk.
A császárelőzmény miatt viszont jó volt szerintük biztosra menni és megnézni a terhelésre hogy reagál a gyerek és a heg.
köszönöm a ránk gondolást mindenkinek, megyek vissza családozni, írok amikor változás lesz.
reggel volt sima nst, aztán bekötötték az oxit, arra lettek (harmadik emelésre) fájások, szívhang szépen emelkedett közben. aztán oxiról le, és fájás elmúlt.
napközben semmi, este UH - szív, flow, heg tökéletes, majd kontrol nst, hogy minden oké-e.
Most itthon, reggelre vissza, aztán nem tudom mi lesz....
elvileg term. túllépésben vagyunk - hiába tudjuk mikor fogant - holnap kórház, terheléses vizsgálat és egyéb, aztán ha minden rendben akkor saját felelősségre haza, és minden nap nst. hétfőn pedig végleges befekvés.
(a mi kórházunkban ismereteim szerint amúgy sincs....)
én már nem hiszek holmi országos protokollban, a mostani kórházban tizensok éve nem indítanak úgy szülést, ahogyan a szomszéd kerület kórházában, ahol a nagyot indították.
nem akarom újrakezdeni, annak idején megbeszéltük, keressétek vissza. csak azért tettem ide a hozzászólást, hogy lám, azért itthon sem az a protokoll, hogy tilos edát adni, ha az előzmény császár volt.
ha elolvassátok a régi hozzászólásokat (kb 2007 elejéről), majd látjátok, hogy miért is írtam.
Mormika, ezt én sem értem. az epidurált. hiszen fájásgyengeséget okozhat! ?
az nlc-n olvastam egy lányt, akinek végig feküdnie kellett epidurállal, az ügyeletes orvos csak úgy engedte szülni, hátha be kell tolni a műtőbe stb. de ez nekem borzalmasnak hangzik!
egyébként az én volt dokim szerint is lehet edát adni (meg oxyt is, csak kis mennyiségben).
ma véletlenül megláttam a babaneten a császármetszésre vonatkozó hazai állásfoglalást, elolvastam, és ezt a mondatot találtam benne a császár utáni hüvelyi szülés lehetőségeit boncoló szakaszban:
