Szerintem amúgy Dávid beteg lehetett, mintha eléggé küzdött volna a levegőért. A többiek tényleg nagyon jók voltak, Abigél meg Rudi ráadásul full cukin meghatódtak a tömegtől :)
Szerintem amíg nem állítják vissza a rendes egy kiesős élő show-t, addig ne is várjunk itt komolyan vehető befutott emberekre. Mind eltűnt ebből is, azon kívül, hogy a győztes elrikácsolta a sereges főcímdalt.
Azonkivul h a zsuri botrany volt, en meglepodtem h az elo showkat milyen gyorsan leporgettek. Foleg h a valogatokat mar dogunalmas modon vagy 6-7 hetvegen at kellett vegigszenvedni. Az elo musor meg leporgott 4-5adas alatt.
Eselye nem volt a nezonek h vkit ugy istenigazabol megszeressen, vagy hogy lathassuk a versenyzok fejlodeset.
Ez is az a szeria amit nem kellett vna ujraeleszteni.
Ha tok oszinte vagyok, es bar en Caramelt nagyon kedvelem de igazabol egyikukert sem kár. Mondjuk pont az agyhalott Maricsot tartani aki onallo velemenyt nem igazan tudott eloadni, ertem en h nepszeru a tinibugyisok koreben, na de na.
Állítólag Tóth Gabi lesz az "egyedüli női zsűritag", mert neki nagy tapasztalata van már az ilyen tehetségkutatók zsűrizésénél (X faktorban több éven át volt mentor).
Nagyon rossz döntés. Pont a nívós zsűri és az ő nagyrészt normális döntéseik a versenyzőkkel kapcsolatban emelték ki színvonalban a tavalyi szériát a legutóbbi 437 tehetségkutató közül.
Borzasztóan sajnálnám, ha itt is a prosztó műbalhékat kell majd nézni.
Sajnálom ez a műsor is az X-Faktor szintjére süllyedt......... Én pont azért szerettem a Megaszárt, mert itt még volt színvonal. És nem a zsűriről meg a műbalhéikról szólt a műsor, hanem a versenyzőkről.
A színvonal nem jött be, a hőbörgő Lacifax és Bindzsimajesz meg a gyerekislányigyunkvalamit nézettebb volt, így itt is elviszik a szintet a bányászbéka hátsó fele irányába. Kár ezért a műsorért...
Valóban nagyon sokat fejlődtek, jó őket hallgatni.. Én szeretem Caramelt, évekkel ezelőtt majdnem vettem jegyet a koncertjére, ami nálam órási dolog, mert huszonhárom éve a csak dzsessz és komolyzenei koncertre vettem jegyet.
Tök érdekes, hogy mindkettőt lenézte a közönség akkoriban, mint két gyenge megasztár győztes, ehhez képest számomra ma már mindkettő előzi pl. Radics Gigit, Tóth Verát, de talán még Rúzsa Magdit is (Tudom, ez utóbbi népszerűtlen vélemény, de valahogy Magdi nem tud nekem már akkorát ütni, mint 2006 környékén). Caramelt nehéz értékelni. Objektíve tök jó, amit csinál, és ő volt a zsűriben is a legszimpatikusabb (vele értettem egyet a legtöbbször), de 20 év óta nem tudtam megszeretni a hajlítgatásait.
Viktor és Reni viszont nagyon sokat fejlődtek, és nagyon szép egyedi hangja van mindkettőnek.
Rendben, akkor nem idétlenkem:-)Igazad van, hogy sokkal jobb énekeseket válogattak össze, és volt köztük olyanok, akikben benne volt a nagy pillanat lehetősége. Én is sajnálom, hogy nem jött ki.
Tóth Abigél (Tolvai Reni oldalán): Tina Turnerrel hatalmasat lehet hasalni. Működött a duett, úgy hangban, mint emberileg. Abigél magaslaton áttörő volt, amikor viszont középtájon volt, nekem kicsit csúszkált. Kiváló kezdés.
Orbán Rudolf (Caramel oldalán): Nem tagadom, Caramel munkásságától oda, meg vissza vagyok. Csodálatosan használja a hangját, játszik vele. Pedagógiailag is hátat tartott Rudinak, aki a záró refrénre zárójelbe tudta tenni a bizonytalanságát. Szerintem kiválóan működött egymás mellett a hangjuk. Ugyanakkor tök nyilvánvaló, hogy meg akarják nyeretni Rudival.
Balogh Rebeka (Király Viktor oldalán): Bődületesen harmonikus volt! Király fejlődésén pedig mindig ámulok: anno Megasztár-győztesként a kecskenyekergés jött ki belőle, erre nem véletlen tűnt ki az USA-beli The Voice-ban is. Először ütött nekem Rebeka popműfajban.
Gudics Máté (Rúzsa Magdi oldalán): Magdi azért elvitte zeneileg a dolgot. Máté rekedtes hangszíne magaslatokban érvényesült, alsóbb lágékban kevésbé. A behunyt szemen történő érzelgősködés, mint repertoár, nekem már egy picit sivár. Amúgy ez a produkció is erősen sikerült.
Abigél esett ki elsőként. Várható volt, ha a nézők döntenek, sajnos jóval korábban, legkésőbb a második adásban kiesett volna. Igaztalanul.
Balogh Rebeka: Desmond Child „mentorkodásával” Demjén-klasszikus. Lol! A kortárstánc nyomán inkább átjött a dal mondanivalója, Rebeka ezúttal nekem kissé visszafogott volt. Vagy kellemesen letisztult, s ez volt a jó benne? Újra kell néznem.
Gudics Máté: Hangban fölényes volt, színpadi jelenléte viszont nem lépte túl a középszert. Ambivalens.
Orbán Rudolf: Hjajj, nekem a rosszemlékű SP sejlett fel. Tinibugyilevevős semmilyenség, tinglitangli vekergés. Meg fogják nyeretni vele.
A két fiú finálézik, mint az várható volt sajnos.
Orbán Rudolf: Ez most viszont tetszett, a hangi csúszkálás ellenére felfedezhető volt, miként akar nyúlni a muzsikához. Épült, szépült a dal, élő show-kban a legjobbja.
Gudics Máté: Igazi „győztes dala” a végére. Hozzá ez a füstös lokálba való, jazzes elemeket magába foglaló, nagyívű öröksláger.
Kettejük közül, meg talán a napi forma alapján is megérdemelt Gudics győzelme.
