"Ha nagyon sietsz feléjük, elkerülheted azt, ami fontos és személyesen a tiéd. Várj, nagy erővel, figyelmesen, egész sorsoddal és életeddel.”
Már bocs, de szerintem nem arról szól, amit idéztem, hogy passzívan várd ki, amíg magától megtörténnek veled a dolgok. Mindössze arról van szó, hogy a türelmetlenséggel, vagy a túl nagy igyekezettel többet ártasz az ügynek.
Amúgy is, divat lett rohanni, mindent azonnal akarni, és közben az emberek zöme elmegy a boldog pillanatok mellett, és nem vesz észre fontos dolgokat.
Én így látom, neked meg jogod van másként vélekedni. :)
Nyilván nem véletlenül talált meg engem sem a könyv (kölcsönkaptam, minden különösebb ajánlgatás nélkül - de már persze megvettem azóta), én is hiszek abban, hogy aminek el kell következnie az életemben, az akkor és ott elkövetkezik!
Ennek szerintem kb. annyi az értelme, mint annak a mondatnak, hogy "A jövő bekövetkezik." :)
"Megvárni, egy angyal és egy szent türelmével, amíg a dolgok � emberek, eszmék, helyzetek -, melyek hozzád tartoznak, eljutnak hozzád.
Egyetlen lépést sem sietni feléjük, egyetlen mozdulattal, szóval sem siettetni közeledtüket.
Mert bizonyos emberek, eszmék, helyzetek, melyek életedhez, jellemedhez, világi és szellemi sorsodhoz tartoznak, állandóan útban vannak feléd. Könyvek. Férfiak. Nők. Barátságok. Megismerések, igazságok. Ez mind feléd tart, lassú hömpölygéssel, s találkoznotok kell egy napon. De te ne kapkodj, ne siettesd útjukat és közeledésüket. Ha nagyon sietsz feléjük, elkerülheted azt, ami fontos és személyesen a tiéd. Várj, nagy erővel, figyelmesen, egész sorsoddal és életeddel."
Ezzel meg nem értek egyet. Szerintem az életem történései legfőképp tőlem függnek és nem mástól. Ha tudom, hogy mi az amire szükségem van, akkor olyan tevékenységeket végzek, amivel elérem azt, és nem passzívan várom, hogy eljöjjön a Kánaán.
Nyilván nem véletlenül talált meg engem sem a könyv (kölcsönkaptam, minden különösebb ajánlgatás nélkül - de már persze megvettem azóta), én is hiszek abban, hogy aminek el kell következnie az életemben, az akkor és ott elkövetkezik!
Ezt Márai írta a Füveskönyvében:
„Megvárni, egy angyal és egy szent türelmével, amíg a dolgok – emberek, eszmék, helyzetek -, melyek hozzád tartoznak, eljutnak hozzád.
Egyetlen lépést sem sietni feléjük, egyetlen mozdulattal, szóval sem siettetni közeledtüket.
Mert bizonyos emberek, eszmék, helyzetek, melyek életedhez, jellemedhez, világi és szellemi sorsodhoz tartoznak, állandóan útban vannak feléd. Könyvek. Férfiak. Nők. Barátságok. Megismerések, igazságok. Ez mind feléd tart, lassú hömpölygéssel, s találkoznotok kell egy napon. De te ne kapkodj, ne siettesd útjukat és közeledésüket. Ha nagyon sietsz feléjük, elkerülheted azt, ami fontos és személyesen a tiéd. Várj, nagy erővel, figyelmesen, egész sorsoddal és életeddel.”
Nálam most jött el az ideje... :)
Sziasztok! Új vagyok még errefelé, jobbára csak olvasgattam, és ekkor akadtam rátok. Én is tegnap fejeztem be a Veronikát, és nekem ez volt az első, de már alig várom, hogy a következő könyveit is a kezembe vegyem!
Egyáltalán nem hatott rám negatívan, sőt! Többek között azt szűrtem le belőle, hogy helyes úton járok, amikor azt teszem, ami nekem jó, még akkor is, ha a környezetem esetleg nem ért meg. Igenis megegyezés kérdése, mi/ki a normális! :)
Egyet értek!!! Van élet a halál után - gondoljunk a keleti filozófiákra - és a szerelem mindent legyőz és csodálatos, gyönyörű érzelem. HÁLÁS VAGYOK PAULO COELÓNAK HOGY ERRE FEL HÍVTA A FIGYELMEMET!
Én egyáltalán nem vágyom rá, hogy Coelho-t megismerjem személyesen, bulizzak vele, viszont ezeket a dolgokat, ha tehetném, mindenképpen megköszönném személyesen!
Közületek aki olvasta, sikerült másnak is hasonlóan pozitív fordulatot okoznia a műveknek?
Engem Stephen King "Setét Torony" sorozatának első néhány kötete erősített meg hihetetlen módon belül.
Hogy milyen ő? Olyan mint mi. Azt hittem, hogy akkora aurája, energiája van, ami agyon fog csapni. Semmi ilyesmi nem történt. Tud viselkedni. Mindig megfelelően. Van humora. Férfi. Van kisugárzása. De az ember másképp képzeli az írásai alapján. Talán amiatt van, hogy túl magasra raktam az elvárásaimat. Persze, hogy csalódunk, hogy nem tudjuk/tudja átugrani a kívánt magasságot, de ha lejjebb tennénk a lécet mindjárt menne a dolog... Mindannyian tudjuk, hogy az életbeni csalódásaink is az irreálisan magas elvárásaink miatt vannak... még ha nem is valljuk be. Nem, nem azt mondom, hogy csalódtam, de bevallom, hogy mást vártam.
Sziasztok!
….nem tudok egyértelműen állást foglalni’Coelho-ügyben’…’szó szerint falni’ kezdtem az írásait Az alkimista olvasása után…a történetek végén kimerültendöbbentenlelkesen nyugtáztam, ’hm ez igen, milyen igaza van, emberközeli, hihető, ilyennek kell lennie az életünknek, mi több, lehet is ilyen, vállalnunk kell, menni, hisz „aki az álmait követi, nem tétlenkedhet”…’…kicsit később mindez megkérdőjeleződött…:
A Piedra…: valójában elkent végű ’márc’…
Veronika…: hisz már az elején tudtam, hogy nem fog meghalni…
Tizenegy perc: tényleg legyőzték önmagukat? vagy csak be kellett fejezni a regényt…
A Zahir: szép-szép, de valóban lehet így szeretni?tényleg feledhető, mi több elfogadható, hogy a férjem-feleségem lépten-nyomon megcsal, persze hurráhurrá, szeret/szeretem, bármit egymásért, csók-csók, igaz a gyermekünk sem közös…
Alkimista, ’Mágus’: no comment, kitűnő írások…
A többi még várat magára:(
Persze a fentiek csak kiragadott/egyszerű észrevételek, mindezek ellenére nagy kedvvel fogom olvasni ezután is az írásait…csak nem értem, miért, hisz annyira mesemesemese (mégis elhiszem) és nem is egyező az értékszemléletünk…persze lehet, erre a egyszerűségre is szükségünk van a tömény ’irodalom’ mellett…passz…
Üdv: SzV
Azt hiszem, még valamit le kell írnom. Befejeztem az Alkímista után a Veronikát is. Nekem egyáltalán nem volt lehangoló, sőt! Rájöttem arra, hogy gyakorlatilag balfa**ul éltem sok szempontból, és elkezdtem változni. Mert mielőtt megtennék valamit, aminél ott van az a feeling, hogy nem biztos, hogy kéne, mert gáz lesz, vagy esetleg beéghetek, jön egyből a kérdés is. Ééés?! Kinek mi köze hozzá?! Tedd meg, egyszer élsz, miért ne próbálnád meg?! Sőt a bizonytalan jövő miatti rossz érzéseim is elmúltak, és nem érzem a dolgokat reménytelennek. Fura, de nem hittem volna, hogy e két mű bizonyos szempontból erőforrás lesz majd.
Én egyáltalán nem vágyom rá, hogy Coelho-t megismerjem személyesen, bulizzak vele, viszont ezeket a dolgokat, ha tehetném, mindenképpen megköszönném személyesen!
Közületek aki olvasta, sikerült másnak is hasonlóan pozitív fordulatot okoznia a műveknek?
Hú, hát ha azt mondom, de jó neked, az olyan banálisan hangzik... De azért tényleg nagyon jó lehet neked!!! Köszi, h. megosztottad ezt velünk, ennél több nem is kell, mert a magánélete nem tartozik senki másra, mint akivel ő maga megosztja.
Nekem a Zahir olvasása közben voltak/vannak ehhez hasonló gondolataim. Aki sok Coelho-t olvas, úgy képzeli, h. ez az ember 'tudja' az igazságot, rajta kívül kb. 2-3 ilyen embert tudnék mondani a világon. És a könyvből kiderül, h. mégsem, tkp. az egész könyv erről szól, egy nagyon őszinte vallomás, élveboncolás az egész. Nagyon szimpatikus nekem, ahogy arról ír, hogyan születik meg egy könyve, és ő is csak akkor érti meg, amikor az olvasók elolvassák, az ő visszajelzéseikből.
Igen, nekem is volt egy ledöbbenésem, h. álljunk meg, ő is "csak" egy ember, nem egy szent, egy mágus, de én inkább hálás vagyok, h. erről az oldaláról is megismerhetem, mégha csak a könyvéből is.
Nekem az marad meg szép emléknek, h. láttam egy méter közelről...
És abban is van valami, amit arról írsz, hogyan jut el egy fontos könyv valakihez. Én egy válság közepén kaptam kölcsön az Alkímistát, akkor még senki nem hallott itthon róla, sztem még magyarul sem jelent meg. Hiszem, h. azóta egy kicsit más emebr vagyok, és pontosan akkor került hozzám a könyv, mikor szükségem volt rá, mikor eljött az ideje.
Más! Valaki, akinek dedikálta könyvét Coelho, betenne egy képet róla? (Mármint az írásáról...) Csak, hogy lássam... mert én sajnos nem jutottam el Pestre múlt héten... :(
Akkor én az ismétlést láttam? Vagy te a rövid verziót? Mert pénteken azt mondták be, hogy a teljes riport vasárnap este a Fókusz Pluszban és tényleg, egy kb. fél órás interjú volt. Fél 12 körül kezdődött, be is állítottam az ébresztő órát, nehogy elaludjam. :)
Rendszeresen járok ide a fórumra, csak más topicba. Érdeklődve olvastam ezt. Nem dirrekt kerestem rá, véletlenül dobta elém a keresőprogram.
Így vagyok a könyveivel is, és véleményem szerint mindenkinek így kellene olvasnia/filmet néznie is... A könyvek majd jönnek, mint a jelek... Igazándiból nem szabadna erőszak (reklámok, népszerűség) stb. hatására elolvasni őket. Bármely szerző könyveiről is legyen szó. Hanem akkor, amikor "eléd dobja" őket az élet, amikor valami megfog, egy szó, egy borító, egy név, vagy bármi!!!
Igen, én is ajánlottam már könyveket a barátaimnak. Coelhotól is, és más szerzőktől is, de annak oka volt. Mert azt súgta valami. Szerintem mindenki magától rátalál az útjára, ha te vezeted, már nem az ő útja az. Ezt minden lelkes Coelho olvasó tudja:) Én is úgy találtam Coelhora. Amikor kellett jelent meg az életemben, sem előbb, sem később. Az írásait imádom, nem őt.
Furcsa volt látni azt a tömeget a Kongresszusi Központban. Azt hittem, hogy egy olyan "klub" tagja vagyok itt Magyarországon, aminek még csak kevés és kiváltságos tagja van. "Sajnálattal" láttam, hogy nem.
Az egyik oldalról szép, és jó, hiszen sokan szeretik, jó, hogy mások is olvassák a könyveit (szerintem sok fiatallal ismertette meg /újra/ az olvasás ízét), a gondolatait, sokan erőt merítenek, tanulnak belőle, de szomorú, hogy ezt kell olvasni róla: az "egyik legdivatosabb" író. Soha nem szeretnék a legdivatosabb író lenni, és úgy gondolom hogy ő sem.
Voltam olyan szerencsés, és személyesen találkoztam Coelhoval. Fogadtam a reptéren, aztán este buliztam vele, másnap a várban voltunk, és én tettem fel a repülőre a visszaútján. Nem, nem a kiadótól vagyok. Nem volt megszervezve. Egyszerűen sikerült valami, amit elhatároztam. Soha nem gondoltam volna, hogy így összejöhet... Ugyanaz az érzés volt, mint amikor elhivtam egy barátomat egy találkozóra és amikor megjelent ezt mondtam neki: "tudtam, hogy el fogsz jönni, de nem hittem benne".
Furi visszagondolni az íróval együtt töltött órákra. A beszélgetésekre. Néha arra gondolok, hogy más jobban tudta volna kihasználni, értékelni. Láttam, láthattam olyan dolgokat, amik teljesen átértékelték bennem az egész "Coelho világot". Mostmár nem tudom úgy olvasni a Zahirt, ahogyan az összes többi könyvet. Hiszen egy "ismerősről" olvasok, és ez már nem olyan... Most úgy tűnhet, mintha hálátlan lennék ezért a kiváltságért, de örülök, hogy a sors mégis engem ajándékozott meg vele.
Hogy milyen ő? Olyan mint mi. Azt hittem, hogy akkora aurája, energiája van, ami agyon fog csapni. Semmi ilyesmi nem történt. Tud viselkedni. Mindig megfelelően. Van humora. Férfi. Van kisugárzása. De az ember másképp képzeli az írásai alapján. Talán amiatt van, hogy túl magasra raktam az elvárásaimat. Persze, hogy csalódunk, hogy nem tudjuk/tudja átugrani a kívánt magasságot, de ha lejjebb tennénk a lécet mindjárt menne a dolog... Mindannyian tudjuk, hogy az életbeni csalódásaink is az irreálisan magas elvárásaink miatt vannak... még ha nem is valljuk be. Nem, nem azt mondom, hogy csalódtam, de bevallom, hogy mást vártam.
Valószínűleg azért van ez így, mert én az emberrel beszélgettem, és nem az íróval. Biztosan teljesen "más állapotban" van, amikor ír. Azt hiszem mostantól nagyobb kíváncsisággal fogom a kezembe venni a könyveit, de már másképp fog leülepedni bennem a szó...
Soha nem voltam egy rajongó típus. Most is csak azért találkoztam vele, mert megvolt a lehetőségem. Tehát hajrá, mindenki használja ki az élet adta lehetőségeket, soha nem lehet tudni mi jöhet még!:)
Sziasztok, ide is bejelentkezem, a Coelho honlapján is írogatok. halljátok, hogy szerveződik egy klub, egy helyen sokan, egyszerre, mind Coelho rajongók. Akartok jönni? Informállak benneteket majd!
hát nekem nem volt bónom meg olyan sok időm, úgyhogy nem jött össze a dedikálás :(( most nem mondanám azért, hogy nem vagyok csalódott, de elég nagy élményt tudott nyújtani a délutáni beszélgetés is, bár kissé zavaró volt az az idióta nő, aki a kérdezett :) poénos, kedves ember volt, akiből első ránézésre nagyon nem látszott, hogy valójában mekkora író, milyen gondolatokkal, sőt másodjára sem számomra, de valahogy pont ez volt a plusz benne, hogy nem emberfeletti (mondjuk miért is lenne?), hanem ugyanolyan hétköznapi és átlagosnak tűnő mint mi...
