Mindenképpen megéri, Velencét látni kell, ha lehet sokszor. Persze sok ember ugyanekkora szenvedéllyel gyűlöli. Én mindenképpen bérletpárti vagyok. A legjobb városnéző járatok, pihenni is lehet rajta, és az átkelésben is segíthet. Persze sok helyre el sem tudsz jutni a vaporettok nélkül.
A helyi lakosok jegye azt hiszem EUR 1, de biztosan van bérletük is.
Sziasztok, két hét múlva indulunk autóval lido di Venezia-ba. Komppal mennénk át, de nem tudom hogy indul-e Punta Sabbioniból márciusban és ha igen, milyen gyakran.
Esetleg próbáljam meg a Tronchetto-Lido kompot, talán az gyakrabban jár. Tud nekem ebben segíteni valaki ? És esetleg hogy melyik út mennyibe kerülne. Köszi. :)
Régen voltam eléggé Velencében, most viszont nem én megyek hanem unokatesóm családostól áprilisban aki ráadásul nem is magyar és próbálok neki segíteni. Szóval erősítsétek meg légyszi, három egész napos közlekedést nem nagyon lehet máshogy megúszni olcsóbban mint 72h card 40€-ért igaz?
Három felnőtt és két gyerek egyébként, a gyerekek 7 és 9 évesek, nekik a Rolling Venice cardot találtam mint olcsóbb opciót.
Ha valakinek van esetleg egyéb ötlete ne tartsa magában, én nem nagyon látok semmiféle családi jegyet meg hasonló opciót és emlékeim szerint soha nem is volt Velence túl kegyes a turistákkal ilyen szempontból ( sem ) :-)). Szállásuk Mestrében lesz a vasútállomáshoz közel.
Olvasgattam a velencei híroldalakat. Megnyitották a karnevált, rögtön első nap elkapott a rendőrsèg egy zsebtolvajt akció közben. Aki Velencébe készül karnevál idején, tájèkozódjon, mert főként hétvégén több alkalommal lesznek lezárások a vizi forgalomban. (Ùgy láttam pld. a 4,1 4,2 5,1 5,2 vaporettók vonalait érinthetik.) Újdonsàg, hogy bizonyos rövidebb szakaszokon (parkolóktól) ingyenes utazási lehetőséget biztosítanak. Pontos aktuális információért tájèkozódni érdemes.
Olvastam a beszámolód. Gondolom a San Giorgio Maggiore szigeten jártatok a végén.
A Frariban a születés-csodát megjelenîtő különleges show-t az oldalkápolna felőli külön bejáratnál nem néztétek meg? Olvastam utólag, hogy Velence illetve Veneto régióban állított összes presepe közül is kiemelkedő a Frari bazilikáé.
Találtam egy videót róla. Sajnos nem jók a fényviszonyok, a képeim sokkal élénkebbek, de azokat most nem tudom publikálni.
A sok mechanikus mozgó részletet szemlélteti, de az összképi látványt nem adja vissza.
Én egy esős szombat délután láttam, álltam a kápolnában egyedül szemben a napszakonként változó fényű és aktivitású betlehemi életképnél, és potyogtak a könnyeim.
Manipura most olvasom, hogy egy asztalosműhelyben járhattál, és készítettél képeket. A férjem asztalos, mindenhol keresi az asztalos műhelyeket. Esetleg privátban kaphatnánk pár képet? Nem látok email elérhetőséget hozzád, de az enyém publikus, megköszönném. :)
A hangyautakon sokan voltak, de még ott is lehetett libasorban közlekedni. Ha letértünk róla, már teljesen kellemes volt. A templomokban kevesen voltak. A Szent Márk Bazilika elött semmi sor nem volt, amin meg is lepődtem. Vaporettókon mindig kényelmesen elfértünk, tudtam fotózni, nézelődni.
Sziasztok! Megjöttem a hétvégi kiruccanásunkról. Mivel nem sikerült Olaszországot megcsalni Athénnal, betegség miatt, így erre az útra nagyon készültem. Az idő isteni volt. Pénteken verőfényes napsütésben érkeztünk Treviso repterére. A ryanair jól jött, a táskánkat sem vették el. Pénteken elfoglaltuk a szállásunkat, ami pár lépésre volt a Szent Márk tértől. Tavaly tavasszal is itt szálltunk meg, jó volt, nem változtattam. Most igen apró szobát kaptunk, de az esti alvásra éppen tökéletes volt. Szállás elfoglalása után nyakunkba vettük a várost. Erre a délutánra csak a Frarit terveztem, az még nyitva lesz. Bár már zárás előtt voltak, azért bemehettünk, és elég is volt a negyed óra a nézelődésre. Frari után sétálás csak úgy hídról-hídra, majd éhesek lettünk, akkor irány a Dal Moro. Finom friss tésztát kaptunk. Még egy kis rácsodálkozás az esti fényekre, séta a parton, és irány a szállás. Reggel időben keltünk, a finom reggeli után irány a Scuola San Rocco. Kicsit korábban értünk oda nyitás előtt, ezért még kószálunk az utcákban. Tömeg még nincs, de később lett. A templom minden képét tüzetesen megnézzük, használva a tükröket is. férjem a fafaragások tetszenek most is a legjobban, én a képekben mélyülök el. jólesik a nyugalom, míg meg nem érkezik az első nagy japán turista csapat. Akkor inkább már kimegyünk. Megnézem a kicsi San Roccot is, a sok sok Tintoretto képpel. Tervünk következő pontja a kivilágított Szent Márk Bazilika. Szép kényelmes sétával oda is érünk. Hátizsák leadva, bár sok nincs. Nézzük a részleteket, keresünk új apróságokat. mindig találni. A fizetős részekre nem megyünk, az nyáron megvolt a gyerkőccel. Miután megtelünk a látvánnyal elindulunk ebédelni, újra a Moro felé vesszük az utunkat. Ebéd után Zannipolo. Amíg én a templomot járom férjem felfedezi a kórház kertjeit, és megtalálja nekem a mosdót amit itt írtatok. A kórház kertje tele van macsekokkal, valamint megnézek egy aranyos kis kertet szökőkúttal teknősökkel. Férjem kérésére, akkor jöhet a nagy vaporettózás a 4.2 járattal. Tavaly ez nagyon tetszett neki, akkor véletlenül szálltunk fel rá, most direktben. Természetesen még érkezéskor megvettük a kétnapos vaporetto bérletet, úgyhogy hajózás ezerrel. Egy kis pihenőre felmegyünk a szobába, jól esik az ejtőzés. Egy óra múlva már újra úton vagyunk irány a Gesu. Leírásom alapján este hatig van nyitva, de sajnos ötkor bezárt. No semmi gond. Mára egy beülős vacsit terveztünk. Megtaláljuk a Rialto közelében lévő éttermet, ahol tavasszal ettünk finom pizzát. Bevacsizunk jó kis házi bor társaságában. Még kevesen vannak, szinte több a pincér mint a vendég, de sorban szállingóznak ők is, gondolom még korán van. Vacsi után felfrissülve akkor még egy nagy séta legyen. Felmegyünk vaporettóval a busz végállomásig, és onnan séta visszafelé. Utolsó napra már csak a San Maggiori maradt. Vaporettóval megyünk a szigetre. Sajnos kicsit elszámoltam magam az anyagiakkal, és a vaporetto bérletet nem kártyával vettem első nap, ezért a készpénzünk elfogyott, kártyával meg nem fizethetünk, úgyhogy kimarad a torony. Nem kesergünk, mert úgyis borús az idő nem is láttunk volna sokat. Ezért inkább téblábolunk kicsit tovább a templomban. Van mit nézni bőven. A 2 vaporettoval indulunk vissza a busz végállomásra. Kicsit aggódunk enm arra megy a vaporetto mint gondoltam, a külső részeken keresztül közelítjük meg a célállomást. De jó mert erre még nem jártunk, csinálom a jó kis képeket. Aztán végre kirajzolódik a buszvégállomás is, jó helyen vagyunk. Jó volt ez a kis kiruccanás, nem terveztem túl magam, pont elég volt. Velence kedves volt hozzánk hisz ragyogó napsütéses időt kaptunk. A gumicsizma a hátizsákban maradt.
Én pont Velencében csináltam azt, hogy az érkezés utáni első két nap kirándultam Padovaba és Vicenzaba, akkor ott laktam az állomás közelében.Érkezés napján megnéztem a gettót, vezetéssel a zsinagógákban, a közelben levő San Alvise és Madonna del Orto templomokkal. Utána jött a két kiránduló nap. Vicenzából visszajövet összeszedtem a csomagot a szállodában és bevaporettóztam a másik szállodába, egészen közel a San Marcohoz.
2 ingyenes vasárnapon láttam az Accademiát, bevált hogy nem sokkal nyitás után érkeztem. (Most 10.35 kilépési időt határoztam meg magamnak. A 12.00-es reptéri buszra volt foglalásom, de még visszamentem fizetni, poggyászt lezárni a szállodába.) Kifelé jövet 2 csoport érkezett, bent nem volt sok ember, plusz eloszlott a nagy térben.
A központhoz közeli szállás és a 7 órás reggelizés megnyújtja az amúgy rövidebb velencei nyitvatartásokat, a korai kezdés ad egy jókora előnyt. Gondoltam Rád sokszor. Igazat adtam, és értettem miért választod a vasúthoz közelebbi szállást ha kirándulsz, és az is jól jött, hogy érkezéskor érdemes megvenni a vonatjegyet.
A magasított gyalogúton is eszembe jutottál, először fura volt, de nem okozott semmi problémát, praktikus, biztonságos. A fellépéskor kell odafigyelni, amúgy nincs mitől tartani.
---
A Zattere sétányon a Conad nagyon jó, nagyrészt onnan oldottam meg az ebédet, ásványvizet, Aperol spriz-t. A Guideccán a Zitelle rakparton jó kis bárt találtam a Salute a Dogana és a Campanile látványában gyönyörködve ebédeltem.
Jó volt belehallgatni és-látni a helyi vendégek kvaterkájába. Nem tolongtak a turisták sem.
--
Padovában a Duomóban körbejárva mise hangjait hallottam. Mosolyogtam, amikor odaértem a főoltár közelébe, és a mikrofonnnál egymással szemben álló két atyát megláttam. Először arra gondoltam, hogy milyen lelkesek, hívők nélkül is celebrálnak. Majd megálltam, jobban figyeltem, és azt láttam, hogy vezényelve segíti a padsoroknak háttal álló a másikat, és a hangsúlyt, a jellegzetesen éneklő beszédstílust és kiejtést gyakorolták. Ettől az amúgy kissé szürke hely is szebbé vált a lelkemnek.
---
Csütörtökön a Dalmaták scuolájától visszafelé egy asztalosműhelyt fedeztem fel. Bementem, engedélyt kértem és kaptam fotózni. Az egész műhelyt valami leírhatatlan hangulat uralta a fa illatával a sok "kinccsel' és ahogy a mester gondos, tapasztalt mozdulataival megmunkálta az evezőlapátot.
---
A Zaccharia vaporetto megállótól a gyalogoshídon át láttam, hogy a Dózse oldalában lévő padokon van hely, odasütött a nap, elindultam hát oda. A híd tetején sokadalom, fotóz ezerrel mindenki. 8 tagú stáb asszisztál egy szépségnek, 2-en fotózzák amint szandálban csíkos trapézszárú nadrágban vonul egy rojtos-bojtos színes stólával. Ingyenes utcaszínház. :)
---
A Zaccharia alsó temploma több mint 1,5 m víz állt. 10-kor nyitna, de bemehettem 9,50-kor. Első vevőt nem engedünk csak úgy el. :)
---
A San Marco Bazilika előtti magasjárdán senki nem állt 1/2 1-kor, ennek megörültem és bementem. Szokatlanul kevesen voltunk bent is. Pontban 3/4 1-kor a szigorú őr No foto! kiabálás közepette hátat fordított és a főoltárnál lekapcsolta a kivilágítást. Közben mindenki fotózott.
Megnéztem a kiírásról készült fotót. Az van rajta, hogy az első szinten a VI-XI. termek reataurálás miatt zárva vannak. Sajnos a Lakoma Lévi házában sem látható. Nagyon ütős a Gallerie dell' Accademia anyaga. Legközelebb a földszinten kezdek majd. Mindig sok újat fedezek fel, most a kedvencek mellett a kéz ábrázolásának finomságát a mozdulatok szimbolikus változatosságát is figyeltem. Különösen a 3 Vivarini ( Alvise, Antonio Bartolomeo) képei fogtak meg.
