Keresés

Részletes keresés

halkabb_on Creative Commons License 2022.03.30 0 0 96911

Berzsenyi Dániel: Életfilozófia


Én is örömre születtem
Arkádia berkében,
Rózsapárnán szenderegtem
Cypris ambrás ölében.
Az aranyszázad istene
Pásztorai közé kene.


Ah, de mint az aranyvilág,
A rózsakor elrepül!
Olympusra más isten hág,
S Dodona berke dördül.
Elvirít a szép kikelet,
S véle a hesperi liget.


Az enyém is elvirult már!
Pályám vége közelít;
Hol a gigászi Örök vár,
S chaoszában elmerít,
Mint egy cseppet az óceán,
Mint egy sóhajtást az orkán.


Légyen álom, légyen bíró,
Bátran megyek elébe,
Mint egy elfáradt utazó
A vadon enyhelyébe.
Mert ha bíró: nem furdal vád,
Mert ha álom: nyugalmat ád.


Ember voltam, csak gyarlóság
Létem fényes bélyege,
Ha virtusom nem hiúság,
Forró vérem melege,
Ha szívem nemesebben vert:
Önmagában méltó bért nyert.


Sírjak-e, hogy életemet
Jól használni nem tudtam,
S legkiesebb ösvényimet
Álmodozva folytattam?
Ha ezt újra elkezdhetném:
Ismét a múltat követném.


Az ifjúság örömeit
Lelkesedve öleltem,
De szívem szebb ösztöneit
Soha bé nem tölthettem.
Ithakám partját elértem:
S ah, hazámra nem ismértem!


Úgy éltem, hogy életemet
Visszaélni ne bánnám,
Úgy éltem, hogy életemet
Végezni ne fájlalnám;
Megcsókolgattam rózsáit,
Megizzadtam vaspályáit.


Láttam a mosolygó tavaszt,
Láttam az égető nyárt,
Láttam minden időszakaszt
S minden földi láthatárt:
Ha örök időket élnék,
Ezeknél többet nem érnék.


Tűnő éltem rövidségét
Én tehát nem siratom,
S a jövendő kétes képét
Előre nem borzadom,
Minden kornak van istene,
Nem zúgolódom ellene,
S kebelemben marasztom.

Lutra Creative Commons License 2022.03.29 0 0 96910

Birtalan Ferenc

Rossz idők ezek
 
február volt sötétedett
a martinelli téri templom előtt
isten járt eszemben jézus
be kellene menni letérdepelni
 
nem ment akkor se ment
 
elindultam az erzsébet híd felé
talán dér szemerkélt
vacak városi idő
súlytalan voltam sehová-tartozó
néztem a dunát
nem volt szuicid késztetésem
mégis a mocskos hömpölygő víz volt csak
elfogadni képes
 
hintalánc csikorog a játszótéren
föl kellene állni kinézni az ablakon
jobb így
sikongatás gyereknevetés hallgatom
magasan a hetediken
rosszak a gondolatok
újra ott a víz fölött
vonszolom magam otthonom mintha volna
öt óra van
dől minden garcia lorca
 
feketében menekültél esztergomba
én itt te ott
hittél amíg tudtál
a vérmezőnél már könnyem se folyt
elhagyattak
mindenki kurvára elhagyott
 
talán tévedtem talán a hinta
 
minden igaz és mégis hamis
nem emlékszem álmaimra
mintha a mélység hívna menjek
de nem mehetek
péntekig nem
fekete kabátot kell vennem
virágok május
sütni fog a nap
 
fekete kocsi mögött megyek
arcomra dér szitál
a mindig-február
 
magadra sose hagytalak

Lutra Creative Commons License 2022.03.29 0 0 96909

Keresztes Ágnes

Virágének

Nád mellett virágot
láttam a Berekben,
szél fújja a nádat,
virág vele rebben,

lábukkal a vízben,
fejük az esőben,
olyan idő nincsen,
hogy eltépje tőben,

aranyfényű csillag,
ezüstszínű pára
világít lehelget
a virágra, nádra,

ha összekerültek,
hajladoznak együtt,
ahogy mi tehetnénk,
ahogy nem tehetjük.

Lutra Creative Commons License 2022.03.29 0 0 96908

Filip Tamás

Lenni, másodszor
 
Lenni fraktál-lakó a hópehely-parkban,
sétálni nagyítóval és messzelátóval,
hallgatni viharistent, ahogy
villámaival játszik a bazaltorgonán,
tavasszal kitalálni egy új rovart:
májusi cseresznyebogár,
napszélbe napvitorlával kapaszkodni,
a fény íját délben megfeszíteni,
Ezeregyéjszaka meséket hallgatni, írni,
szinte már halhatatlanulni,
mindent elfelejteni és újra megtanulni,
amit valaha elvett, mindent visszaadni,
nem kotródni el a világból,
amíg a motorok dübögnek belül,
amíg a fagylaltkehelybe forró kanál merül,
maradni másoknak, mentségül
s ha nem marad más, végül
magadat látni vendégül.

Lutra Creative Commons License 2022.03.29 0 0 96907

Háy János

Kotródom el

Kotródom el a világból,
halálos fáradt ember.
Dolgoznak bennem
a motorok, az én
kanalaz belőlem engem.
Kotródom, vége,
nincs mit hívni
mentségre, segítségre.
Tűnik a test,
és el a kép a szemből.
Veszve minden,
s veszve lenni:
végül is jó,
csak közben élni,
amíg a gépek
dolgoznak fel,
és sajognak a részek,
s nem tudni, marad-e
koncnak, ahogy
a láb, a szív, a máj,
vagy elszáll a lélek.

Lutra Creative Commons License 2022.03.29 0 0 96906

Deák Mór
 
Amulett
 
azért az őszi lombok szépek
azért csak elteltek az évek
azért fejed fölött galambraj
az eresz alatt fecskefészek
 
azért visszajönnek a fecskék
azért a visszatérés is szép
azért az őszbe alkonyodva
megkísérthet a föld helyett ég
 
azért a magány szürke tornya
egy érintéstől leomolna
az elcsöndesedő esőben
a galamb olajágat hozna
 
azért ez az évszak is áldott
ez lehetett a kívánságod
még egyszer díszbe öltöztetni
a meztelenné tett világot
 
azért a szív még kidobogja
ki-kihagyva megiramodva
hogy volt ebben jó s mert teljes rossz is
volt ebben néhány kis katarzis
 
azért még vonz az ősz s az ittlét
elvettem Isten amulettjét
azért hogy méltóan köszöntsék
galambok és megtérő fecskék

halkabb_on Creative Commons License 2022.03.28 0 0 96905

Kosztolányi Dezső: Csöndes, tiszta vers


Nincs semmim... Így megyek magamban - tip-top - szelíden, csendesen.
S ha éjjel bántanak a rablók, kitárom két üres kezem.
A rablók sírnak velem együtt, olyan-olyan szegény vagyok,
mint kisded első fürdetőjén, és mint a teknőn a halott.
De tart a föld. Ez az enyém még, feszül az ég fejem felett,
s kitárom az örök egeknek örök-mezítlen testemet.

Lutra Creative Commons License 2022.03.26 0 0 96904

Füzesi Magda

Metamorfózis    

Én azt hittem, enyém a tenger,
melynek mélyén a gyöngy terem.
És önpusztító gyötrelemmel
e kincset vágytam szüntelen.

Lebuktam ím és felmerültem,
szorítva gyöngyház álmokat.
Megsebzett szívvel, szelídülten
felnőtt lettem egy perc alatt.

Lutra Creative Commons License 2022.03.25 0 0 96903

Buda Ferenc

A semmi partján

Teng-leng az öregember
Ideje mint a tenger
Se hossza nincs se vége
Kifakul szeme fénye
Pók egy mély bögre alján
Szorong a Semmi partján
Célját maga sem tudja
Bármihez fog megunja
Sóhajt morog köhécsel
Kenyeret vág a késsel
Ám enni sincs már kedve
Gunnyaszt elgémberedve
Elalél újraéled
Éjjel riadva ébred
Régóta sehova nem jár
Senkitől semmit nem vár
Senkinek nem üzenget
A csapból vizet enged
Egy vízköves pohárba
Kilöttyenti a sárba
Magára is mogorva
Létét cipeli hordja
E láthatatlan láncot
S míg a tikkadt akácok
Tüskéiket növesztik
Ő még tovább öregszik
Mentén egy görbe rácsnak
Elméje körbe jár csak
Folyton körbe meg körbe
Meg-megáll falnak dőlve
Nézi a földet nézi
Készül beleenyészni

Lutra Creative Commons License 2022.03.24 0 0 96902

Fecske Csaba
 
Bűvészmutatvány
 
mi mindent gyömöszöl az ember a voltba
  és cipeli magával mintha volna
csontok is zörögnek abban a bőröndben
  kitetszik létünk tünékeny mivolta
 
veri már a rozoga lomb az ablakot
  sikoltoznak a zaklatott levelek
az üvegen kis foltot hagy a lehelet
  tétova üzenet ez lám itt vagyok
 
izgatottan várod mozdul-e a kilincs
  minden ember a saját árvaháza
van hogy életének már semmi tétje nincs
  a lélek szenvedő húst ölt magára
 
minden pillanat bizony mást és mást mutat
  s nem lehet ittfogni azt se meg ezt se
a bűvész kihúzza a kalapból a nyulat
  és ő szór sót az eleven sebre
 
mindig más következik és sohasem te
  agyadat angyal helyezi üzembe
csak azért hogy tudd van rajtad kívül más is
  Isten trükkje az egész banális

Lutra Creative Commons License 2022.03.24 0 1 96901

Filip Tamás
 
Villámcsődület
 
Zuhog. Ilyenkor ellepnek terveim,
sok múlt idő tér be sáros cipőben.
Valaha én adtam kulcsot nekik –
zárat kellett volna cserélnem.
 
Mintha beavatottként jönnének
tiltott kiállításra, álnéven firkálgatnak
a vendégkönyvbe, fecsegnek,
akárha ott se lennék, kajánul
fölemlegetve minden ígéretet, amit
valaha kicsikartak belőlem.
 
Már annyiszor sikerült kitessékelnem
őket, de most nem tudom, mi lesz.
Ha szerencsém van: kisüt a nap, és
egy darabig tervek nélkül élhetek.

halkabb_on Creative Commons License 2022.03.23 0 1 96900

Berzsenyi Dániel

MAGYARORSZÁG



Itt, hol szőke vizét a Duna rengeti,
Árpád gazdag arany hantjain, oh hazám!
Ceresnek koszorús homloka illatoz,
S a bőség ragyogó kürtje mosolyg reád.
Termékeny mezeid mennyei harmatok
Mossák, s csűreidért Europa írigyed.
Itt édent mutató sorhegyek oldalin
Bacchus tölt poharat, s néked az isteni
Nektár legnemesebb vedreiből merít.
Itt Arkádia zöld halmai nyílanak,
Hol Pán legjelesebb barmok után dalol,
Barmok, millyeneket boldog Arábia
Nem látott, sem egyéb nemzet az ég alatt.
Kárpátidnak arany gyomra kevély Perut
Felmúlván, örökös kincseit önti rád.
Minden jót, valamit hint az Olymp ura,
Minden jót, valamit Tellus az emberi
Táplálásra teremt, néked az istenek
Bőv mértékje pazarl büszke határidon.
Boldog népeidet Títusok őrizik,
Kik mindannyi atyák és kegyes istenek,
S kiknek trónusokon Trézia lelke leng.
Törvényed s koronád Chérubim őr fedi,
Nem fertőzteti meg durva tirán keze:
Törvény, nem hatalom kénnye uralkodik
Rajtad, s régi dicső nemzeti díszed áll.
Oh, bár vajha kies gyöngykoszorud között
Még egy illatozó rózsa fakadna ki:
Szállnának le reád Graecia isteni,
Kik hajdan lehozák Attika földire
A nagy mestereket s bölcs tudományokat.
Akkor csillagokat hatna kevély fejed,
S elbámulna reád a Zenith és Nadir.

halkabb_on Creative Commons License 2022.03.23 0 1 96899

Füst Milán: Este van


Mire rám mutatnál: nem vagyok.
Akár a csillag, mely lefut a tétovák előtt: olyan volt életem.
Oly hamari volt csakugyan, oly gyors és hebehurgya ez a lét...
Bizony én el sem tudom hinni, hogy e kuszaság,
E hegyén-hátán bennem tornyosuló összevisszaság most nyugalomra tér.
S elrendezôdik-e? - felelj rá hogyha tudsz.
Nagy ivben esteledik körülöttem mindenütt.
Az ég is tágúl, gömbölyûbb a föld
S mi apró-cseprô volt: felszívatik.
S egyetlen hang dong: hogy este van.
S egy ujj mutat az ég felé, hogy ott az én utam, mégiscsak ott,
Mert jó valék.
Mert rossz nem tudtam lenni... ama nagy parancsokat
Nem törtem meg, ha ingadoztam is...
Így volt-e, mondd? Felelj rá, hogyha tudsz.
S a borús ég is meghasad vigasztalásomúl, -
Egy kis derû is lám, mégiscsak jut nekem...
A messzeségben, ott, hol domborúl a Csendes Óceán
S mint órjás cet csillog a tenger háta,
Ott képzellek el zöld sziget és zöld árnyékaid, -
Hol többé semmi sincs. Ott ferdén fordul el
A föld a semmiség felé. Vigyél el még oda.
Még hazát is találok ott a vég elôtt, én hontalan. Jöttöm hirére tán
Akirôl álmodék, elémbe fut. Már várnak ott... s ez jól esik.
Így lesz-e, mondd? - Felelj rá, hogyha tudsz.

Lutra Creative Commons License 2022.03.22 0 0 96898

Birtalan Ferenc
 
Főnix
 
               I.
 
két évszám közt az életem
nem számtan ez történelem
 
tavasz van mezítláb megyek
még nincs halottam hat leszek
 
gyermekkorom aranyhomok
dobom lehull időt lopok
 
vadszőlő ecetfa akác
még nem látszik sehol se rács
 
nem neszez a bűntudat sem
volt-voltom parázna testben
 
tisztán esnek a záporok
és semmi nincs mi átkozott
 
minden ígéret fény arany
nem érzem fogolynak magam
 
ámulok körben égi csönd
tűzmadaram jön felköszönt
 
               II.
 
egy pissznyi csak még ennyi telt
s közben életem elszelelt
 
mint léggömböd ha fölfújod
röppen lehull már jól tudod
 
elhagytak én meg másokat
találnak majd mi álmot ad
 
csillag remény nem változik
az álom van hát álmodik
 
két évszámmal egy volt neve
s ígéret: nem hitted te se
 
a hideg föld hideg marad
amit adott vár visszaadd
 
persze rossz: jó lenne lenni
nincsek után is lehetni
 
elhamuhodni szállni föl
tűzmadarunk hol tündököl

Lutra Creative Commons License 2022.03.22 0 0 96897

Oláh András

hátha
 
az almafák lombja
összeér fölöttünk
 
eltűnt szemedből a szín
 
nappallá
pirkadnak az álmok
lélegzetünktől lüktet a lomb
 
kapaszkodom beléd
 
ne fordulj hátra
 
leszek örök csendestársad
hátha magamban
egyszer újra megtalállak

Lutra Creative Commons License 2022.03.21 0 0 96896

Oláh András

/részletek/

Távolság

a távolságot
átlengi a csönd:
veled alszom
– láthatatlanul
 
holnap majd
helyet cserélünk
s akkor te vársz
rám hiába

      *
 
--------------- 
 
akkor is fájnál

akkor is fájnál
ha magzatvizem volnál
de hínárom vagy
s benned elmerülök
 

      *
 
---------------
 
lélegzeted vagyok
lehunyt pillád riadt rebbenése
füledbe fészkelő suttogás
 
emlékeid rozsdaszín
zugába rejtezem
 

 

        *

 

---------------
 
kimenőt kapnak az álmok
 
vesztőhelyükön
szomorkodnak a csillagok
 
         *
 
hiénák vagyunk:
egymásra éhezünk…

Lutra Creative Commons License 2022.03.21 0 0 96895

Deák Mór

Két ősz

Két őszből így lehet tavasz,
ne nézd,
hogy az ablak alatt
száraz levelek gyűlnek.
Húzd be a függönyöket,
én vagyok én!,
gyere, szeresd
a vén vagányt, a tűznek
a csendes hamu alatt
még lángjai parázslanak,
hagyd őket égig futni.
Ebben a fényben lássalak,
ahogy Te bennem önmagad,
s ki tudjunk tavaszodni.

Lutra Creative Commons License 2022.03.20 0 0 96894

Székely Magda
 
Irány
 
A fegyelem jegyében éltem
mindvégig mint a katonák
ha ritkán félrevitt a kényszer
azonnal indultam tovább
 
amerre visszafoghatatlan
késztetés hajtott egy irányba
nem lassíthattam oly heves
bizalom töltött el iránta
 
Kiszolgált obsitos vagyok
és nem kapok több erőre
összevissza téblábolok
mert nem vezet már út előre

Lutra Creative Commons License 2022.03.20 0 0 96893

Hedry Mária
 
Kétségbeesés egy vasárnap délután
 
Húsleves. Csak úgy.
A terítés konyharuha.
 
Nem zizzen élesre keményített
Hófehér asztalkendő,
Nagyapa történetei süteményillatú édes vasárnapon
Mise után az ünnepi ebédnél
Már rég hallgatnak.
 
Nem lesz ügyetlenül titkolt
Randevú sem.
 
És a gyermek jóízű sikkantása se csap
A húsleves arany fodrába –
Kirepült ő már a szigorú szeretet
Tenyeréből.
 
És hol a családfő?
Hol?
 
A konyhafalára tapad a múlt
Emlék sebzi a magányt
 
Az őrült tülekedés odakünn
Nem akar engem társnak.

Lutra Creative Commons License 2022.03.20 0 0 96892

Oláh András

önzéseink

a hétköznapok önzésébe tekeredtünk
már nem emlékeztetsz semmire
és ha volna is mit tovább mondanom
nincs múlt ami fogva tartson

emlékeink szétválasztott sziámi ikrek
– magányosak mint a cigarettafüst –
hajnalig mégis lesben állok
hátha egy álomban megtalállak

Lutra Creative Commons License 2022.03.20 0 0 96891

Oláh András

hajnalaink

bevackolódott közénk az ősz
és befelé fordultak a hangok
ahogy a rakpart fényei is beleszövődtek
a szétmálló éjszakába

korán sötétedik mióta veszni hagytalak

de kiegyenesedtek egyszer a hajnalok
s ha csörög a telefon már nem veszem fel
s bár jobb lenne visszatérni a mosolyodhoz
már csak magamban kereslek

Lutra Creative Commons License 2022.03.19 0 0 96890

Günter Grass

A tojásban

Tojásban élünk.
A héj belső oldalát
telefirkáltuk ízléstelen rajzokkal
és az ellenségeink keresztneveivel.
Majd kiköltenek.

Aki kikölt, velünk
ceruzáinkat is kikölti.
Kirepdesve egy szép napon
készítünk azonnal
magunknak portrét a kiköltőnkről.

Tegyük fel tehát, hogy majd kiköltenek.
Jámbor szárnyasoknak álcázzuk magunkat,
házi feladatot írunk
a minket kiköltő kotlós
színéről és fajtájáról.

De mikor bújunk elő?
Látnokaink a tojásban
középszerű fizetésekért vitáznak
a költés fix idejéről
megjelölve egy X napot.

Unalomból és valódi kényszerhelyzetből
találtuk fel a költőszekrényt.
Izgat a tojáson belüli utódok sorsa.
Szívesen lennénk azok, kik őrködőinknek
szabadalmunkat ajánljuk.

De hát tető van a fejünk felett.
Szenilis csibék,
embriók nyelvismerettel
trécselnek egész nap
álmaikat is megvitatva.

És ha nem költenek ki mégsem?
Ha ez a burok majd sohasem reped meg?
Ha horizontunk csak ez a horizont lesz
és firkálásaink is velünk maradnak?
Bizakodunk, egyszer kiköltenek.

Ha folyvást csak a költésről beszélünk is,
marad még félnivalónk, hogy valaki,
egy tojáshéjunkon kívüli megéhezik,
minket egy lábasba juttat és megsóz. –
Mit csinálunk akkor, testvéreim a tojásban?

/Koósán Ildikó ford./

Lutra Creative Commons License 2022.03.19 0 0 96889

Robert Desnos

Holnap

Százezer évesen is lesz még elég erőm
Várni rád, ó holnap, nógatni reményemet.
Az idő, a vén, ezer kórságtól szenvedőn
Nyüszíthet: lesz új reggelem, új estém veled.

Mi túl régóta csupán virrasztóként élünk,
Virrasztunk, őrködünk a fény s a tűz felett,
Suttogva beszélünk, hallgatózás az éjünk,
Az a pár zaj hamar elhal, s a játék elveszett.

Így hát az éji mélyből teszünk arról hitet,
Pompás a nappal, s mindaz, mit tőle remélünk.
Virrasztunk, lessük a hajnalt, hisszük, még jöhet,
Aki tanúnk lesz végül, hogy a jelenben élünk.

/Koosán Ildikó ford./

Lutra Creative Commons License 2022.03.19 0 0 96888

Dobai Bálint

Fényévek

A nap beárad, az idő ömlik
a vízszintesre tárt ablakból az ágyra,
a ferde gipszkarton falon
megremeg egy kaszáspók lába.


Valami furcsa összefüggés
a fény és az évek között.
Ha leírom, nincs köztük semmi.
Csak szánni való, ahogy működök:

a tömeggel bírók mozgása véges.

Lutra Creative Commons License 2022.03.18 0 0 96887

Marina Cvetajeva
 
És újra neved

Bögölyrajok felhőznek az álmos kedvű gebékre,
és lángpiros kalugai ing hólyagzik a szélbe,
és fürj kiált, és nagy kerek ég homorul rám,
és árad a rozs-hullámra harangszó-hullám,
és lomha beszéd, hogy: így meg úgy, az a német,
és messze gyalult fakereszt sáfrányszíne éget,
és édes hőség dárdáz fénysugarakkal,
és újra neved - zeng, mint ez a szó zeng: angyal.

/Rab Zsuzsa ford./

Lutra Creative Commons License 2022.03.18 0 0 96886

Rainer Maria Rilke

Orfeus-szonett

Tavasz van újra. A föld, mint a gyermek
aki verset tud, költeményt, olyan.
Azért, amit lassan fejébe vertek,
most átveszi jutalmát komolyan.

Szigorú volt a tanítója. Kérdezd,
milyen az agg fehér szakálla, nos,
mondd meg, hogy hívják a zöldet, a kéket:
mind tudja ő, úgy, hogy csodálatos!

A szünidős föld játszik a sikító
kisgyermekekkel. Megfogunk mi végre,
víg föld, s elcsípi őt egy kis bohó.

Mindazt, mire oktatta a tanító
s nyomtatva van lenn törzsbe és gyökérbe,
nekünk dalolja ki a földgolyó!

/Kosztolányi Dezső ford./

Lutra Creative Commons License 2022.03.18 0 0 96885

Imre Flóra

Haratius* utolsó szerelme

Vágy ez? Ki tudja? Más, ami volt, a vágy.
Mégis, ne hagyj el! Nézem a két szemed,
    s akár a forrás partja mellett,
        újra magam vagyok, újra élek.

Fölöttem elszállt kétszer is annyi tél,
ahány tavasztól bimbaja harmatos
    testednek; árnyas völgyeiben
        hagyd kimerült fejemet pihenni.

Kezed s az arcod gyermekien puha;
az én kezem már, nézd, csupa barna ín.
    Megőszültem. Maradj velem még,
        arcodat és kezedet ne vidd el!

.......................

 

/*Törtem a fejem és keresgéltem a neten, eldöntendő, vajon elírás-e ez /Haratius-Horatius/, de nem találtam meggyőző bizonyítékot sem erre, sem arra. Így aztán hagyom úgy, ahogy felleltem. Persze valószínű, hogy ez csak hiányos irodalmi/történelmi ismereteim bizonyítéka/

Lutra Creative Commons License 2022.03.18 0 0 96884

Tisza Kata

Szinkronicitás

Tudom hogy
mit mondanál
Hallom a szavaid
mielőtt szólnál
Érzem amit éreznél
ha itt volnál
Nézem a filmet
és látom amit látsz
Te is nézel egyet
köztünk pár országhatár
Nincs vágyunk
semmi más
Mint megnézni az összes filmet
heverve egymás lábainál

Lutra Creative Commons License 2022.03.15 0 0 96883

Tamási József

most

ülök betonfalú lakásomban
verseket olvasok
és a hetvenes évek klasszikus rock lemezeit hallgatom
macskáim mogorva képpel bámulnak
talán odakint kéne járnom a dombokat a völgyeket
jobb lenne-e a testemnek a lelkemnek és a macskáimnak
mehetnék reggeltől estig sőt még éjjel is
keresztül-kasul bejárhatnám a városomat
az erdőt amit ismerek és amit nem
mehetnék fáradhatatlanul
leküzdve álmokat gondolatokat félelmeket
vágyakat az időt a teret
leküzdve önmagamat
és minden mást
vagy végigjárhatnám a kocsmákat bárokat klubokat
órákig hallgathatnám
saját életem visszhangzó eseményeit
mások interpretálásában
esetleg online barangolhatnék a végtelenbe
különböző közösségi oldalakra szelfizném lájkolnám
napjaim intim részleteit percről-percre
talán az jobb volna
csak lehet
ugyanazt a fickót találnám
mindenhol mindenkiben
aki itt ül most
és verseket olvas

Lutra Creative Commons License 2022.03.13 0 0 96882

Debreczeny György

a tányérsapkagyűjteményem

gyerekkoromban két postás is lakott a házunkban
egyik Ny. Józsi bácsi csendes szavú volt
mellettünk laktak a földszinten
nem tudom ő volt-e névlegesen a házfelügyelő
vagy Jolika a felesége
és már nyugdíjba készült
mondta is mindig hogy akkor majd akkor sokat sakkozunk
mert ő is szeret
de aztán a sakkmeccsekre valahogy mégsem került sor
egy szép napon fogta és meghalta magát

az első bocskai postássapkámat mégse tőle kaptam
amellyel megalapoztam gyűjteményemet
hanem a második emeleten lakó
másik postástól B. János bácsitól
nekik már a hatvanas évek közepén
volt egy fekete-fehér tavasz televíziójuk
és hozzájuk jártunk fel tévét nézni
ő fontos járaton teljesített szolgálatot
a Münnich Ferenc (később újra Nádor) utca
és egyik mellékutcája volt a kézbesítési területe
egyszer nagyanyámmal arra jártunk
és találkozunk vele teljes harci díszben
nagyon odáig voltam a gyönyörűségtől

tőle kaptam gyűjteményem első darabját
a már emlegetett bocskai postássapkát
vele időnként sakkoztunk is
váltakozó eredménnyel
de közben jó szövegekkel szórakoztatott
szerettem feljárni hozzájuk
később a fiától örököltem egy szép zöld
pénzügyőr tányérsapkát
s így már két darabosra bővült a gyűjtemény

a fia később tűzoltónak állt
így idő múltán egy szép szürke tűzoltósapka
is gyarapította féltve őrzött gyűjteményemet
volt egy húga is nálam pár évvel idősebb
és gyönyörű
valahogy barátok lettünk
szerettem feljárni beszélgetni hozzá
aztán amikor elkerültem dolgozni vidékre
kaptam a hírt hogy eltűnt
s tavasszal találták meg valahol a budai hegyekben
mellette egy szétázott búcsúlevéllel

tányérsapkagyűjteményem utolsó darabja
már nem a házunkhoz kötődik
hanem a Váci úthoz a Ferdinánd hídhoz
a mellette lévő házban lakott a nagynéném
akinek a férje vasúti mérnök volt egykor
sötétkék tányérsapkáját én örököltem
vörös csillag az nem volt rajta
csak a szárnyas kerék
boldogan repültem vele hazafelé
az I jelzésű csak vasárnaponként közlekedő
villamoson amelyik a Déli pályaudvarról indult
és végigment a körúton s a Váci úton
így még átszállnom sem kellett
friss zsákmányommal hazafelé

a sapkákat időnként felpróbáltam
anyám s nagyanyám rosszallása közepette
jaj csak nehogy baj legyen belőle
de nem lett baj nem jelentett fel senki
igaz mi se jelentgettünk senkit
aztán valahogy feledésbe merült a sapkagyűjtemény
a spájz volt a tárolóhelye
s mikor egyszer kamaszkoromban eszembe jutott
és keresni kezdtem
sehol nem találtam
eltűntek a sapkák
aztán eltűntek a régi emberek
meghaltak elköltöztek
remélem legalább a mennyben
viselnek tányérsapkát
az én tányérsapkáimat

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!