Sziasztok!
Szerintetek hozzá kellene nyúlni a műtéti heg vonalában kialakult sérvemhez? Elég extrémen nézek ki, így a bikini szezon előtt egy kidudorodó valamivel a jobb oldalamon, de a tavaly nyári emlékeim miatt valahogy nem szívesen fekszek szike alá, ha nem feltétlenül kell.
Imáim meghallgatásra találtak, a CT - két icuri-picuri vesekőtől eltekintve - töknegatív lett. Dokim jobban örült volna valaminek, ami nem túl durva de magyarázatot szolgáltat a fájdalomra és egyéb tünetekre és könnyen megszerelhető.
Én inkább megnyugodtam, CT-ből legjobb a negatív, legyen csak mindig negatív :-) Mondjuk most könnyen beszélek, mert épp nem fáj semmi ;-)
Üdvözlök mindenkit! Még valamikor a télen írtam ide, mert a legjobb barátunk akut pancreatitist kapott. Sok vigasztaló hozzászólást kaptam, köszönöm nektek! Leírom most, hogy alakultak azóta a dolgok. Majdnem belehalt szerencsétlen barátunk..iszonyú rosszul volt. Kijöttek rajta a "nagykönyvi " tünetek mind: magas láz, erős hasi fájdalom, hányás, később légzési és keringési elégtelenség, cukorbetegség, magas vérnyomás. Intenzívre került, infúziót és vért kapott, hajszál híján úszta meg a lélegeztetőgépet is. A CT szerint az egész pancreas elhalt, de szerencsére nem kellett műteni azóta sem.( bár ezt nem tudom, hogy lehet, nem folyósodott volna el?). 28 napig volt bent és egy lyukas garast nem adtak az életéért. Mindehhez 42 éves volt, soha nem ivott és nem dohányzott előtte. Aztán fokozatosan kezdett jobbal lenni... Most már otthon van és a múlt héten visszament dolgozni!!!!! Tegnap meglátogattuk: lefogyott 30 kilót, naponta 4x szúrja magát inzulinnal, szigorú diétát tart, de ÉL! Összeszorult a szívem akkor, amikor bevallotta, hogy az első éjszaka az intenzíven olyan rosszul volt, hogy hallucinált...fekete csuklyás alakokat, később angyalokat látott...tisztában van vele, hogy hajszálon múlott, hogy megmaradt az életnek! Nekünk ez volt az igazi húsvéti ajándék.
Köszi szépen a gyors választ. Igen, az egyértelműen kiderült, hogy nem akut, most a krónikus gyula és a jóindulatú daganat van a tarsolyban. Közben utánanéztem és olyat találtam, hogy néha még a petevezetőben is termelődik amiláz (egyéb helyekről nem is beszélve), szóval simán lehet, hogy nem is találnak semmit, most ebbe kapaszkodom :-))
Szerintem ha 3 éve tartó panaszaid vannak, az nem akut hanem krónikus hasnyálmirigy gyulladás. Akut az szinte életveszélyes állapot, kórházban, lehetőleg ITO-n kezelendő. A krómikusnál is vannak fellángolások, de diétával, fekvéssel elég gyorsan csökken a fájdalom.
A CT majd kimutatja, vannek-e ciszták és milyen területen érintett a hasnyálmirígyed. Onnantól kezdve a sebész fogja megmondani, mi a a teendő. Amennyiben sárgaság, súlyos fogyás, esetleg epeúti elzáródást is okoz a hasnyálmirigy gyulladás, akkor valószínűleg a szike jön szóba.
Április 15-én kell mennem hasi CT-re a hasnyálmirigyem miatt.
Az előzmény az, hogy évek óta érzek evés után görcsös puffadást, baloldali hasfájást és hidegrázást. Három éve kiderült, hogy a hasnyálmirigyem nem termel elég amilázt és lipázt és elkezdtem szedni a Pangrol 25000 névre hallgató csodaszert.
Egy ideje gyakran megy a hasam és elkezdtem lassan, de határozottan fogyni. A belgyógyászom azt mondta, ha megy a hasam, csökkentsem a Pangrol adagját 3x2-ről 2x2-re. A legutóbbi vérvételen pedig az amiláz kétszerese volt a felső határértéknek. A belgyógyász szerint a Pangrol okozza, a sebész szerint ekkora emelkedést nem okozhat a gyógyszer.
Szóval az a stájsz, hogy akut hasnyálmirigy-gyulához kevés az amilázom, viszont a normálnál jelentősen több (187), ezért el lettem küldve ct-re.
Volt már valamelyikőtöknek hasonló amiláz-szintje (nem túl magas de emelkedett) és ha igen, mi lett a végkifejlet? Kicsit aggódom.
Nekem anno kifejezetten ajánlotta a sportot és a mozgást az orvosom, úgyhogy szerintem semmi gond nincsen a lovaglással. Aztán lehet, hogy bizonyos tevékenységek valóban nem javallottak. De szerintem ez is egyedi dolog: ha eddig nem okozott gondot... Azért némi kockázatot kell vállalni, mert ugye, aki mindig a földet nézi, nehogy megbotoljon, az előbb-utóbb nekimegy valaminek és fordítva. Semmiképp sem kell túlzásokba esni, ami az aggódást illeti. Ez azért nem szakvélemény. :) Jobb ha egy orvost is megkérdezel. Hogy vagyok? Köszönöm, jól! A múlt héten először nem kaptam újabb időpontot sebészeti kontrollra. Ha minden jól megy, nincs több varrat! Juhéé! Néha ugyan vannak rossz napjaim, amikor fáj a hasam vagy émelygek, dehát ez ilyen. Cukrom 4,5-5 körül mozog, a vérképem összességében tökéletes (pár apró eltérés van csak, de tényleg csak 1-2%-os). Jobbulást!
Sziasztok!
Valahol azt olvastam, hogy a mozgás, rázkódás is újra belobbanthatja a gyulladást. Néhány beteget eltiltottak a sporttól. Én lovagolni és vadászni szoktam: a ló "ráz" a puska meg üt. Most akkor abba kell ezt is hagyni, vagy ha már jóízűen enni nem lehet ez a kis örömforrás megmaradhat? Ha valaki tud infót erről az tegye közhírré, kérem.
Jezusxxx hogy vagy?
Kedves Mithrandir!
Ha Győrben kezelik, nagyon jó helyen van és nyugodtan bízhatsz a gyógyulásban. Nyáron "volt szerencsém" kipróbálni a győri sebészetet szintén hasnyálmirigy gyulladásból kifolyólag. Nekem a lépemet tette teljesen tönkre. Őszintén: csak a legjobbakat tudom elmondani az ott dolgozó nővérekről és orvosokról. Engem Dr. Belágyi T. műtött, aki ezen a területen a legjobbak közé tartozik.
Mielőbbi gyógyulást kívánok neki.
egyébként hasnyálmirigy nélkül is el lehet lenni enzim pótlók segítségével és diétával. Én is diétázom, és már nem is vonzanak a régen kedvelt pörköltek, hagymás-tejfölös lángosok és egyéb tiltott dolgok. ( igaz ez eleinte hiányzott, de örülök, hogy túléltem )
lenne egy fontos kérdésem .édesanyámnak heveny hasnyálmiirgy gyull.volt,hasnyálm.pseudocista,szivbeteg,magas vérnyomás,beavatkozás utáni emésztőszervi rendellenesség,gyomorfekély átfurodással,epehólyag kövesség,volt epe mütét is prohylaxis.lehetne bőven mesélniegy csomó mütét hasnyál elhalt részeinek ,utána kilyukkadt a gyomor és a choledoshus tágulat miatt stent helyeztek fel. már egy fél éve kész csoda hogy életbe maradt ,mert nagyon kicsi esélyt adtak.szóval most holnap kiveszik a stent és ezután mi lesz ,lesz e valami,rosszabb vagy jobb???? szeretnék tapsztalatokat hallani.kérlek irjatok! nagyon félek,és édesanyám is már ennyi minden után.s.o.s
Na a pungálás, az még egy kellemes dolog... Nekem a tüdőm vizesedett. Bevittek a UH-ra és ott történt. Azt mondja a doki, "most egy kis szúrást fog érezni a hátán". Aha, kis szúrás! Ugyan én nem láttam mekkora volt a tű, amit belémdöftek, de nem éreztem kicsinek. Dehát ha ez szükséges a túléléshez, akkor megéri a fájdalmat. Az biztos, hogy nem lesz kis feladat átállnia egy teljesen más életmódra, főleg, hogy ő még súlyos cukorbeteg is lett. Remélem nagy lelkierővel és jó humorral áldotta meg az ég, mert ezek elengedhetetlenek, mondhatni életmentő tényezők és nagy mértékben tudják kompenzálni a rossz fizikai állapotot. Ezt tapasztalatból mondom. Továbbra is érdekelnek a fejlemények. Sok erőt és jobbulást kívánok neki, így ismeretlenül is!
Tegnapelőtt megszúrták a hasát, gondolom próbálták pungálni az elhalt területet. Szerintem azért nem műtötték idáig, mert a vitális funkciói nem túl jók. Ugyan a láza lement, meg a légzése jobb lett, de még mindig magas a cukra, meg a vérnyomása is újból magas lett. Pancreas nélkül lehet élni, mert van inzulin és szájon át bevihető emésztőenzimek, itt az a baj, ha a necrotizáló területből a véráramba kerülnek a toxikus anyagok, meg ha az emésztőenzimek kifolynak...gyakorlatilag felemészti a saját belső szerveit, elrohad belül minden....durva kifejezés, de így van. Ettől félek én is, nyugodtabb lennék, ha megműtenék végre. Egyébként Győrben kezelik. Köszönöm az érdeklődéseket, örülnék, ha továbbra is tartanátok bennem a reményt!
Én is, mint érintett tudom, milyen is ez a betegség. Amúgy "simán kivehető az egész, mert a fej része helyett jön a jó kis Kreon, a test része helyett pedig az inzulin........
Nekem csak a fej elhalt részét vették ki annó 2005-ben az I.Seben, Frey féle módszerrel.... 6 órás műtét volt.
Először is jobbulást kívánok az ismerősödnek! Nehéz ügy... Azt viszont nem értem, hogy miért nem műtötték meg? Azt meg végképp nem, hogy amennyiben elhalt a teljes pancreas, hogy lehet még életben? Félre ne érts, ennek feltétlenül örülök, még így ismeretlenül is, csak én úgy tudom, hogy a hasnyálmirigy életfontosságú szerv... Ha pedig valóban így van, akkor ismét valami csodával állunk szemben. Én pesti vagyok és az Uzsokiban kezeltek. Őt hol? És most mi van vele? Kiváncsi vagyok a fejleményekre. Addig is a legjobbakat!
Örülök, hogy rátaláltam erre a fórumra, legalább nyújt egy kis reményt... Az egyik legjobb barátunk két hete rosszul lett otthon éjszaka, olyan hasi fájdalmai lettek, hogy a felesége kihívta a mentőket. Azonnal kórházba vitték, ahol a sebészeti osztály őrzőjébe került. Hamar jött a szomorú hír: acut pancreatitis!!! Azt kérdezték azonnal a feleségétől, hogy vajon mennyit iszik az ura ( mármint alkoholt)...meglepődtek, ugyanis a barátunk nem fogyaszt alkoholt, még alkalmakkor sem! Kiderült, hogy van egy epeköve, amiről nem tudott idáig, mert panaszt nem okozott, erre fogták rá a gyulladás kialakulását. Egyre rosszabbul lett. Gyomorszondát vezettek le, nem ehetett, nem ihatott. Két nap múlva felment a láza, a vérnyomása, 18 lett a cukra és légzési elégtelensége lett. A CT szerint a pancreas 3/4-e elhalt, csak a farokrész élt még akkor. Felkerült az intenzívre. Sajnos az első hét végére már az egész hasnyálmirigye elhalt. Meglepő módon azonban elkezdett valamelyest szép lassan javulni: megúszta a lélegeztetést, folyamatosan szívták a gyomrát, vért kapott, folyamatosan folyt az infúzió, erős fájdalomcsillapítókat, vénás inzulint és antibiotikumot adtak neki. Tegnap telefonált nekünk a felesége, hogy kihúzták a szondákat, keserűteát ihatott egy keveset és hogy le fogják tenni osztályra ( lement a láza, normális lett a vérnyomása, fel is kelhetett egy kicsit, bár nagyon le van gyengülve, érthető okokból). Viszont nem műtötték még meg, holott elhalt neki az egész, azt várják, hogy elfolyósodjon és majd bedrenálják, gondolom. Nagyon megvisel minket ez az egész. Őszintén szólva nem sok reményt fűztem ahhoz, hogy túléli, 20 éve vagyok nővér, ugyan nem ilyen osztályon, de tisztában vagyok vele, mekkora mortalitása van ennek a betegségnek. Az biztos, ha kikerül innen, élete végéig inzulint fog kapni, meg emésztő enzimeket, szigorú diétán lesz....de nem számít, csak jöjjön helyre!!!! Mindehhez 42 éves... Örülök nagyon, hogy vannak itt olyanok, akik hasonlóan súlyos állapotból épültek fel, ezért kezdtem én is reménykedni!!! A barátunk nincs még korántsem túl a harcon, de mindent megteszünk majd érte! Mindenkinek gyógyulást kívánok!
A kilókkal én is küzdök, mer nem keveset adtam le, de egyre inkább kezdek rájönni, hogy ezután hízni csak grammról-grammra lehet, mert ha sokat eszem, akkor rám tör a hasmenés. Szemét dolog ez, de nincs mit tenni. Tipródni semmi értelme, nem változtatja meg a helyzetet (legalábbis pozitív irányba...). Igazából én nagyjából magam kísérletezem ki, mi a jó és mi nem, nincs semmiféle tanácsadóm (pl. dietetikus). Az étkezés valóban sokszor egyhangú tud lenni, de azért kérdezősködtem ez ügyben is és mondták, hogy ez nem marad örökre így: ha már teljesen rendben leszek, akkor azért valamelyest vissza lehet állni a normál kerékvágásba (kivéve a szigorúan tiltott dolgokat, mint pl. az alkohol <bár állítólag kis mennyiségben akár a bor vagy a sör is beleférhet alkalmanként, alkattól függően>). Az én orvosaim, ami a szakmai dolgokat illeti, nagyon jók, viszont nem túl vicces emberek (legalábbis a kórházi közegben nem). Az intenzíven, meg a sebészeten viszont sok volt a fiatal ápoló és az sokat segített, mert tudtam velük értelmesen beszélni.
Kedves JezusXXX!
Ami a diétát illeti, az orvosom folyton azzal piszkál, hogy jó lenne ha lazítanál rajta és ennél , híznál legalább 4-5 kgt-ot. ( A betegség alatt leadtam kb. egy tizest, most 52 kg vagyok, 168 cm mellet) Amikor viszont elkezdem sorolni az ételeket mindig az a válasz na azt azért nem. ( pl. gesztenyepüré ici-pici tejszínhab, pörkölt vadhúsból, tejföl stb.)Mi marad: a szokásos zsiradék nélkül párolt zöldség, hal, csirke, amiket én, félreértés ne essék nagyon szeretek, csak kicsit unalmas. Bár igazából az evés élvezete csak másodlagos szempont a betegség visszatérésének megakadályozása mellett. Hozzáteszem, hogy a betegségem előtt én csak minimális szénhidrátot fogyasztottam ( Norbi-féle update mániám), és ez most is így van, tehát pékáruk, tészták lényegében kiiktatva, max. délelőtt. Lehet erről kéne leszoknom!
Nem tudom milyen orvosaid vannak, voltak, nekem nagyon sokat segítettek Győrben az orvosok, nővérek is, tényleg törődtek velem. Ezt azért említem meg, mert nem ez az általánosan jellemző. ( Ráadásul jó humorérzékkel áldotta meg őket a sors, ez is sokat segített.)
Először is jobbulást! Hogy vagyok? Nos, ha azt veszem alapul, hogy csoda, hogy élek, valamint ezen belül azt a még nagyobb csodát (nem tudok jobb szót), hogy ráadásul cukorbeteg se lettem, akkor azt mondhatom, hogy remekül. De még ha ezeket a dolgokat nem is veszem figyelembe, tehát elképzelem, hogy ez az egész meg se történt, akkor is azt kell mondanom: jól. Egyre több mindent tudok megenni, a diéta már nem olyan szigorú. Persze marhapörköltet, meg disznótorost nem eszem, no de azért szerencsére sok más finom étel van még és azelőtt se volt jellemző, hogy nagyon tömény ételeket ettem volna... Mint már említettem, az egész hozzáállás és akarat kérdése. Velem is előfordult, hogy olyat fogyasztottam, amit nem kellene, utána meg is lett az eredménye, ti. az, hogy egy napig a budi lett a szobám, de kihevertem. :) Aztán voltam olyan bátor és máskor is kipróbáltam ugyanazt, amitől bajom lett, csak kisebb mennyiségben és meg se kottyant. Mikor már jobban van az ember, finoman elkezdhet kísérletezni (ésszerű kereteken belül!), hogy mit bír és mit nem. Lényeg a fokozatosság! Ami egyedül zavar, az az, hogy még mindig jönnek a hasamból a belső varratok és emiatt sipolyok keletkeznek, amik váladékoznak. Hál' istennek már ezek száma is csökkenőben van, de már nagyon unom a varratszedéseket (főleg mer hogy utána esetenként napokig fáj a gyomrom...). Általánosságban ennyi. Ha esetleg van konkrét kérdés, arra szívesen válaszolok, amennyiben tudok.
Sziasztok!
Most találtam rá erre a fórumra: én is hasonló cipőben járok. A nyáron hasonló "kalandokban" volt részem, mint Jezusxxx-nek, bár kimenetelét tekintve egy kicsit jobban jártam.
Nekem a derekam kezdett el nem is fájni, inkább "húzni". Vasárnap lévén, ellátogattam az ügyeletre, ahol "biztos megrántotta" volt a diagnózis. A húzódás azonban makacsul kitartott egész éjszaka, ezért hétfőn irány az orvos. Ultrahangra küldött, mivel vesekőre gyanakodott. Az ultrahang szerint a veséim O.K., de a lépem 2x akkora, mint kellene lennie, ráadásul a hasnyálmirigy farkánál van vmi, ami leginkább cisztára enged következtetni, ezért jó lenne ha igénybe venném a CT kínálta lehetőségeket.
Szerencsére rendelkezem orvos ismerősökkel, így a kapott időpontot jóval megelőzően kerülhetett sor a CT-re, amely szerint hasnyálmirigy pseudocystával és kétszakaszos lépruptúrával rendelkezem. (elfelejtettem mondani, hogy a vérképem felért egy katasztrófával). Irány sebészet: kvártélyt egyből biztosítottak, kosztot nem, mivel nem tudták mi legyen, ui. egyik ultrahang szerint a lépemnek semmi baja, a másik szerint a lépben max. 1 cm olyan rész van, ami ép a többi elfolyosódott haematoma. A másik zavaró tényezőjük az volt, hogya saját lábamon érkeztem, nem pedig a mentő hozott, jóllehet vérképem szerint így kellett volna történnie. Ezért még kétszer vért vettek, hátha téved a labor. De Nem! Estére megszavazták: kapjak vért. Eddig is be voltam rezelve, de ekkor már a végrendelet írásán gondolkoztam.
Az elkövetkező 4 nap eseménydús volt, csakhogy az egyes vizsgálatok ellentmondásos eredménnyel zárultak. Végül mintát vettek a lép és a hasnyálmirigy között lévő cisztából. Eredmény: tömény vér. A hasnyálmirigy gyulladás miatt kialakult ciszta, illetve az egész folyamat totálisan tönkretette a lépemet, sajnos meg kell válnunk egymástól. Irány a műtő. Lép ki, hasnyálmirigy ciszta becsövez.
Koszt továbbra sincs, kvártély is már csak egy hétig. Hál Istennek gyorsan regenerálódtam, sipolyok sem alakultak ki, így otthon lábadoztam tovább.
Azóta jól vagyok, diéta szigorúan tartva. Szerintetek meddig kell szigorúan venni, vagy ez már örökre így marad? Hiányzik a káposzta, lecsó, bab és egyéb finomságok.
Jezusxxx hogy vagy?
Köszönöm a jókívánságokat és a biztatást! Amúgy a szondán keresztül való tápláláson én is viccelődtem. Mindig csak annyit mondtam fölényesen a rokonoknak, hogy "én bezzeg tudok egyszerre enni, meg hányni is! Sőt, ha netán wc-re is kell mennem, az már 3 vagy 4 párhuzamos tevékenységet jelent!" Azt persze nem mondom, hogy irigykedtek, de nevettek a dolgon. :D A másik mókás sztori, az az, hogy a második műtétem előtt elhatároztam, hogy ha törik, ha szakad én bizony fütyörészni fogok a műtő előtt, amit meg is tettem. Nézett is rám csodálkozva az arra járó személyzet nagy része és azt hiszem valami olyasmit gondolhattak, hogy "ennek sincs ki mind a négy kereke..." De aztán betoltak a műtőbe, megcsinálták az epidurális kanült, aztán mielőtt rám tette volna az anesztes a maszkot, a "zord" sebészgárdára néztem és mosolyogva jó munkát kívántam. :D Azt hiszem ez hatott! Lenne egy kérdésem. Előfordul, hogy belsővarrat szedés után több napig fáj a hasam (nem is elsősorban belül, ez inkább amolyan izomláz-szerű érzés) és több napig hányingerem van, étvágytalan vagyok, sőt enyhe hasmenésem is van. Ez mitől lehet? Egyáltalán mennyi idő, míg ezek kijönnek belőlem? Kezd már elegem lenni a hasamon keletkező sipolyokból... Na meg maga a varratszedés se egy élmény, bár az tény, hogy sok dolog fájt már jobban.
Nagyon drukkolok Neked! Kitartást és tényleg ne veszítsd el a humorérzéked! Jót kacagtam a vicceiden. Mi is humorral kezeltük apósomat, amikor benn volt a kórházban, amikor kapta a zacsis kaját csövön keresztül egyenesen a vékonybelébe, és lefolyt, a párom fennhangon azt mondta a nővérkének, hogy hallja apósom is, hogy: "Erzsike néni, apu meguzsonnázott. "
Régen írtam, apósom kapja a kemót, nagyon megviseli. Tegnap voltak felülvizsgálaton, mára előjegyezték műtétre. Az epevezetéket kivezetik egy műanyag csővel. Állítóla a májáról a foltok teljesen eltűntek, de többet nem tudok. Valamennyit zsugorodott a tumor, de erről is majd csak később tudok kérdezni.
TamásD, rossz jel ez a csövezés? Sokszor olvastam már ezen a fórumon erről a megoldásról és gyakran nem javult a beteg helyzete, csak rosszabbodott. Ez a csövecske állandóan benne lesz vagy egyszer kiveszik?
Kedves TamásD! Nagyon szépen köszönöm amiket írtál. Közben mégiscsak zajlanak az események. Csinéltak egy májbiopsziát / az áttétbe szúrtak/anyukámnak, aminek egy hét múlva lesz eredménye. Az érdekes az, hogy az UH szerint a hasnyálmirigy daganat összement harmadára. 28 mm-ről, 7x10 mm-re. Nagyon megörültünk neki, kezdtünk reménykedni, hogy tényleg nem egy rosszindulatú dolog lehet, de a doktornő gyorsan letörte a jókedvünket azzal, hogy ez semmit nem jelent. Még azt szeretném megtudni, hogy jól gondolom-e: a biopszia mintában benne van annak a szervnek a sejtje ahonnan a daganat /áttét/ ered? Köszönöm, hogy válaszolsz, elég nehéz ilyen dolgokat megbeszélni az orvosokkal, mert ez a mi doktornőnk azt mondta, szerinte a hm-ben biztos daganat van. Más alternatívát hallani sem akar. A CA 19-9: 648 , a CEA:15,4 mindkettő emelkedett volt. Ez aug. 25-én volt, azóta nem nézték. Várom válaszod.
