"az irgalmas szamaritánus megdöbbentő módon szeretett. Az ellenség szereteténél nagyobb szeretet nincs! Erre tanít bennünket Jézus Krisztus, arra kér ama galileai hegyen, hogy imádkozzunk ellenségeinkért. A példázatbeli ember nem ezt tette? Hiszen a szamaritánusok voltak a legközelebbi ellenségek a zsidók számára! Meg tudták volna egymást ölni egy kanál vízben. A gyűlölet apáról fiúra szállt. És az irgalmas szamaritánus megáll a bajbajutott zsidó ember láttán - mert a szeretet számára nem érzelem csupán, hanem cselekedet! Úgy szeret, hogy megáll, fölibe hajol és teszi azt, ami tőle telik. Előveszi a borát és olaját, és azzal fertőtleníti ellensége sebeit. Nem adja ki bérbe ezt a feladatot; nem azt a megoldást választotta, hogy a vendégfogadó házban egy dénárral többet tesz le az asztalra, mondván: Menjetek ki, ott fekszik egy ember, de öten menjetek ki, mert elég veszélyes az út és én minden költséget kifizetek. Itt ápoljátok, majd ha visszajövök, megnézem, mi is lett vele.
- Ezt is megtehette volna a szamaritánus! És ez is nagy dolog lett volna. Hiszen a pap is és a levita is elmentek a vendégfogadó ház előtt. Ók is beszólhattak volna, hogy jöjjetek, ott fekszik vérben egy ember.
Ha valaki azt kérdezné, hogy mi a krisztusi evangéliumi szeretet, akkor azt mondanám, hogy ez: Valaki mellett megállni, aki mellett meg kell állni. Valaki fölibe odahajolni, aki fölibe oda kell hajolni. Hiszen sikolt a szem, hogy hajolj fölém, ne hagyj egyedül!"
(Gyökössy Endre)
Megint csak a Biblia alapjan mondom, hogy a szeretet nem egy erzelem, hanem egy cselekves . Hogyan szerette Isten a vilagot? Talan valami langyos erzessel? Tettekkel! A szeretet cselekedetek dolga. Igy az irgalom gyakorlasa is a szeretet jele. A szeretet a masik ember javanak keresese es szolgalasa (merthogy egymassal szemben szolgak vagyunk). Ezert ha valaki eppen nem ker beloled, akkor eppen azzal szereted, ha beken hagyod.
Ne hidd, hogy hozzád nem kell türelem! :-) Node sebaj, a türelem sokkal inkább sajátom, mint a dühkitörés és ahogy látom, neked is. :-) Szóval azt hiszem ugyanazt mondod, legfejlebb nem tudatosan, mint én. Ugyanis azt írod:
"Akin segített sem nem felebarát, sem nem ellenség, sem nem angyal, sem nem ördög, hanem egy bajbajutott, a segítség nélkül alighanem elpusztuló ember volt."
Igenám, de ahogy segített ezen a nagy általánosságu emberen, az nem volt kevés, hanem olyan mértékü, amit csak a szeretet segítségével lehet! Tehát hiába mondod, hogy csak az én dilim ez a nagy mindnenkit egyformán szeretni - dolog, ez nyilvánult meg a szamaritánusnál is! Mert akár a pap, akár a levita lett volna az a bajbajutott, a szamaritánus ugyanúgy cselekedett volna azaz mindenkivel egyformán tőle telhetően legjobban, akárha önmagáért tette volna! Természetesen nem egyformán szorulunk segitségre, de a segitségnyujtás egyformán kijár mindenkinek, mégpedig ha felebarátként, akkor a legmaximálisabban. Ha kell büntetésként, ha kell tanításként, ha kell tutujgatásként, ha kell erőszakos saját lábra állításként.
mert rögtön kiderült, hogy mégis tudod értelmezni a példázatot,
ez csak elotted volt kerdeses...
te is úgy értelmezed a példázatot, mint bárki más
amint a mellekelt abra mutatja (ha ugyan elolvastad, akkor kiderult, hogy): nem.
csupán a mózesi óhajaidat akarod beleláttatni
huha
Innen kezdve Jézust sem lehet a mai értelemben vett tömb zsidó vallás akkori megerősítőjének tekinteni,
Ezt mondtam volna? Ketlem.
Ilyen értelemben szerintem értelmetlen és elfogadhatatlan az érvelésed, hogy a Mózes szerinti felebarát, az Jézusnál is felebarát lett volna.
Nagy tevedes, amit irsz. Egyreszt Jezus megreformalta az eltevelyedett zsido vallast. Nezd meg hanyszor harcol a legkulonfelebb emberi rendelkezesek ellen (amit Isten nem parancsolt). Masreszt a Biblia (amely eletunk es hitunk merteke) nem pusztan az USZ, hanem OSZ+USZ. Harmadreszt (talan elfelejtetted elolvasni?) Jezus nem azert jott, hogy a mozesi tv-ket lerombolja, hanem hogy naggya tegye, hogy betoltse, hogy az eltevelygeseket kijavitsa. Termeszetesen hozott ujat. Jezus maga szamtalanszor hivatkozik az irasokra (=OSZ), ezekkel (is) ervel. Talan mar nem lenne ervenyben a IV. parancsolat? De bizony, ervenyben van. Jezus nem torolte el, hanem ramutatott, hogy a szombat van az emberert, es nem az ember a szombatert. Nem is lehet Mozest kijatszani Jezussal, hiszen akkor Jezus az Atyaval kerul utkozesbe, hiszen Mozes nem a sajatjat szolta hanem amit Istentol kapott. Amikor te megeroszakolod Jezus peldazatat, mondvan, hagyd mar az OSZ-t, akkor bizony ezt teszed. Te is ugy csurod, mint a farizeusok, hogy neked konnyebb legyen.
Jézus egy értelmezési keretet adott a világnak, amely a Tóra egy részét figyelembe vette és bizonyos részeitől eltekintett. Egy új tömlőt adott az újbornak. Az újbornak nem adható a régi tömlő.
Noha valoban adott "ertelmezesi keretet", de az nem egy gyokeresen uj, egy addig nem letezo volt, ld. hany ponton kapcsolodik Jezus szemelye es tanitasa az OSZ-hez.
Azt, hogy mennyire nincs igazad a -Jézus célja, a Tóra beteljesítése- szövegeddel
Azert orulok, hogy legalabb Jezussal egy velemenyen vagyok:
Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétának eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem. (Mt 5,17). A "betolteni" szonak van pedig az a jelentese, hogy naggya tenni.
A szombat a legnagyobb törvények egyike, a tízparancsolat egyike.
Hadd valaszoljon helyettem ujra a Mester:
Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben? Jézus pedig monda néki: Szeresd az Urat, * a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és nagy parancsolat. A második pedig hasonlatos ehhez: * Szeresd felebarátodat, mint magadat. E két parancsolattól függ az egész törvény * és a próféták. (Mt 22,26-40)
Tehat nem a szombat a "legnagyobb" torveny (bar az igaz, hogy a szombat a szovetseg jele az Ur es Izrael kozott). De szamunkra mar nem ez a szovetseg jele, hanem maga Jezus! A szombat a zsido identitas jele.
Innen kezdve a Mózes és törvénye iránti szolgai tiszteleted kissé érthetetlen, mivel kereszténynek mondod magad.
Szo sincs rola. Egyreszt miert mondasz engem szolganak, amikor en Istennel szemben szabad vagyok? Masreszt olvasd el, mit szol a torvenyrol Jezus, es talan jobban megertesz.
A II. Vatikáni Zsinat határozatát nagyon jónak tartom az Ószövetség értelmezésével kapcsolatban, amely Isteni pedagógiát emleget vele kapcsolatban és megjegyzi, hogy vannak benne időtől függő, nem egészen tökéletes részek is.
Igy van. Ilyenek pl. a tisztasagi es szertartasi torvenyek. Es mit gondolsz, miert? De nem ilyenek az erkolcsi parancsolatok. Mutass csak akar egyet is, amelyik ervenyet vesztette volna, amelyrol akar Jezus v. az apostolok azt mondanak, hogy eddig tartott.
En - legalabbis ugymond reformatuskent - kicsit korultekintobb lennek a "nem egeszen tokeletes reszek" kifejezessel, ha mar legalabbis vallod (mert kene) a Sola Scriptura elvet (= OSZ+USZ).
Ami az 1-4. pontokat illeti, Jezus ezekben semmi ujat nem hozott, az mar az OSZ-ben is meg volt irva. Nem meglepo, hogy a "Jezus egy legures terben hirtelen elkezdte hirdetni tanitasat" legkor szembe megy az aktualis reformatus tanitassal, de nagyobb gond az, hogy magaval Jezussal is. Szerintem.
De hadd kerdezzek meg egyet. A IX. parancsolat azt mondja, hogy ne hazudj felebaratodnak/ellen. Ha a felebaratok kore egy (akarmilyen) szuk halmaz, akkor a tobbi embernek szabad hazudni? Ha ott van egy X zsido a samariai kozeleben, akkor hazudhat a papnak/levitanak, de nem a samariainak? A samariai hazudhat a felholt embernek, ha eppen eszmeletehez ter?
lassan nem csodálkozom azon, hogy az amúgy sem a türelméről híres Cserfát megzakkantottad
Cserfa barkire kepes vicsorogni, aki nem ert vele egyet. Te is ilyen vagy?
Ne gyere mar ilyen ovis hozzaallassal, hogy nem vagyok kepben, meg hasonlok. Talan vehetnel magadon egy kis erot, es feltetelezhetned, hogy utanajartam a dolognak. Hogy nem almodtam az ejjel, es azt irom ide. Vagy nalad ezek az ervek?
Halál komolyan bizonygatod, hogy a pap, meg a levita azért nincs emlegetve felebarátként, mert Jézusnál ez magától értetődő volt, hogy ők felebarátok. Mondom, nem csodálom, hogy Cserfa dühöng.
Egyreszt, aki (ok nelkul) haragszik a felebaratjara, az melto a gyehenna tuzere. Vagy tan ezt felreertetted Jezustol? Szoval en kisse ovatosabb lennek a duhongessel.
Masreszt ha az egesz Bibliat figyelembe venned (oszovetsegestol), es nem pedig egy peldazatot tekintenel a legures terben, akkor vilagos lenne szamodra is, hogy minden izraelita neptars, felebarat, ld. 3Moz 19,18. Vagy te siman lesoprod Mozest, es ugy ertelmezed Jezust?
Ezert hiaba hajtogatod, hogy hanyadjara idezed Jezus kerdeset, mert en meg azt hajtogatom neked, hogy nem erted a legkort, amiben a peldazat keletkezett, figyelmen kivul hagyod az irastudo elotte elhangzo kerdeset, hogy az csak egy al/kiserto kerdes, hogy mi volt a farizeusok (egyik) bune, stb. Mert en is szivesen leirom neked ezeket ujra, de felo, hogy ezutan sem torodsz veluk.
Ezt az egész ószövetségi balasztot Jézus úgy dobta le magáról, hogy egyesek máig is csak hápognak, hogy miként merte?!
Korismeret. Ez kene egy kicsit tobb. Ugyanis Jezus semmit nem dobott le az OSZ-bol. Hanem ami ballaszttol megszabadult, azok mind emberi rendelkezesek voltak, ill. eltorzitott isteni parancsok es engedmenyek. Jezus a Hegyi beszedet ugy vezette be, hogy nem azert jott, hogy a torvenyt eltorolje, hanem hogy naggya tegye. A farizeusok, irastudok pedig azert "hapogtak", mert azokat a rendelkezeseket, amiket az o atyaik hoztak, es nem Isten, azokat vetette el Jezus. Oriasi kulonbseg!
Tele volt a hócipője az ilyen pudvás farizeus kretén baromságokkal, hogy aszongya gyógyítani csak szombaton lehet
Igy van. Mert ez pl. a szombat eltorzitasa volt. Nem a szombattal volt a gond, hanem az eltorzitasaval. Bar azert kivancsi lennek, hogy Jezus evett-e sonkat? Nem hinnem...
Gondolod nem sz*rta le azt a nyavalyás papot, meg levitát!
Nem hinnem, hogy Jezus barkit is "lesz*rt" volna. Masreszt a pap/levita itt csak egy peldazat mellekszereploi, akiknek azonban szerepuk van.
Átolvasva a szövegedet mégegyszer, továbbra is a Cserfa dühöngéseire kell hivatkoznom, amikor megemlítem, hogy tényleg nem olvasod el azt, amit a másik írt, illetve csak azt veszed észre belőle, ami neked tetszik.
Ne legy ilyen kepmutato. Mert ha az a sajnalatos dolog (hogy mi nem ertunk egyet, hogy mi rendkivul elteroen ertelmezzuk az Irast) ezt jelenti, hogy "nem olvasom el", amit irsz, meg "csak azt veszem belole eszre, ami nekem tetszik", akkor mit szolsz a te sajat viselkedesedhez, amikor erveket siman figyelmen kivul hagysz? Gyozkodlek, te meg siman atleped.
En nem feltetelezem a rosszindulatot, meg akkor sem, ha nem tudlak meggyozni. Cserfanak ez nem megy. Es nem hiszi el, hogy ez iteletet von a fejere. Mert aljas es hazug modon ragalmaz. Es mindez miert? Mert nem ertek vele egyet. Te is ilyen vagy? Elobb jonnek a nevetseges vadak, aztan meg az anyazas?
aki szeretne felebaráttá válni, a bajba jutott ellenségen segít.
Ha elolvasnad, amit irok, akkor megerthetted volna, hogy en *ezt* nem vitatom. Nem ertetted meg, amit irtam, vagy csak siman atugrottad?
Ilyenkor a bajbajutottal nem mint ellenséggel számolunk az irgalmas szamaritánus példabeszéd alapján, hanem csupán egy emberrel, aki bajban van
Leirhatod meg sokszor, de ha megerted, hogy en mirol beszelek, akkor mar nem lesz erre szukseg, mert ezt nem vitattam.
"A bajba jutott ember iránti irgalmasságnak szeretettel való jutalmazásának példájáról van szó.”
De-de, stimmel ez a nyaktekereses ize.... :-)
De hogy haladjunk is valamerre, szerinted kire vonatkozik az OSZ felebarat fogalma?
Kedves rosta, mielőtt az annyira irigyelt dühöngésbe kezdenél, vagy más kedved kapna, lenne egyetlen kérdésem. Akin a szamaritánus segített olyan mértékben, ahogyan sokan saját hozzátartozójukkal sem tennék különbül - felebarát volt szerinted?
Én nem is mennék el a "bantu négerig". Ahhoz hogy bárkinek valóban a javát akarjuk bizony nem elég a jószándék, a szeretet elengedhetetlen. Mert enélkül vagy túlzó lesz az ember, vagy erőszakos, vagy éppenséggel közönyös, rideg. Mert enélkül az ember azt hiszem csak saját önzésének hódol valamilyen formában.
Számomra a szeretet azt jelenti, hogy őszintén a javát akarni másoknak.
Igy igaz. Ha olyat teszel, ami XY javara valik, szamara az jo, akkor ot szereted. Ennyi az (agape) szeretet definicioja. Szeretet = a masik ember javanak keresese (es cselekvese persze). Nyilvanvalo, hogy ezt nem egyszeru X. bantu negerrel tenni, aki tolem 15000 km-re van. De ha ugyanaz az X. bantu neger az utamba akad Pesten, akkor mar kezzelfoghatoan tudom ot szeretni. Ezert allitom azt, hogy nekem X. bantu neger is a felebaratom (fuggetlenul attol, hogy milyen balvanyban is hisz esetleg, de meg akkor is, ha egy Z. emberevo papuarol van szo).
"A bajba jutott ember iránti irgalmasságnak szeretettel való jutalmazásának példájáról van szó.”
Mert amíg te a segítő származásának lényegtelenségére teszed a lényegi hangsúlyt hibásan
En nagyon is fontosnak tartom, hogy eppen egy samariai segitett.
a segítség aktusát látom lényegi elemnek
Ez szerintem is fontos.
Mondta a Jézus, hogy a nem segítő pap felebarát? Nem! Modta, hogy a levita az? Dehogy!
Ha en nem mondom, hogy sut a nap, attol az meg vigan ragyoghat. Merthogy te ezt vitatod. Jezus azert nem mondta, hogy a pap/levita felebarat, mert az nem is volt kerdeses. Es a peldazat ertelme nem az, hogy *csak* a samariai a felebarat, hanem az, hogy meg o *is* az!
Az összes többi csak belemagyarázás.[ ...] Ha a vágyainkat akarjuk kihozni a Bibliából [...] Szerintem ne kezeld ilyen szabad spekulációkkal a Bibliát
Naaaaaaaaa. Ha valamit te nem ertesz/nem fogadsz el, attol meg siman lehetnek ugy a dolgok. Talan erdemes lenne 1-2 magyar reformatus irasmagyarazatot fellapoznod, pl. Jubileumi Kommentar, avagy Bolyki Janos Ujszovetsegi etika c. konyvet (nagyon jo, ajanlom mindenki figyelmebe). Meg fogsz lepodni.
Meg fogsz lepődni, de ez tényleg így működik.
Hat ez eleg gaz. Nem egyszerubb lenne akkor zsebre tenni a puskadat? Megsporolnad az eletmento harcteri mutetet. Nem. Haboruzni nem azert megy az ember, hogy a masik sereg katonait apolgassa, hanem hogy megolje oket. Nem azt mondom, hogy ilyenkor ne lehetne adott esetben irgalmazni, de a haboru nem errol szol.
Úgy látom nem olvasod a sajtót, hogy mekkora botrány kavarodott abból a szituból, hogy az amerikai katona a földön fekvő irakit ahelyett, hogy elsősegélybe részesíttete volna, nemes egyszerűséggel kivégezte.
Ha a napilapokat nem is bujom, de egyeb forrasokbol azert tudom, hogy az iraki ellenallok szokasa, hogy a sebesultek ala bombat tesznek, es nem egy amerikai halt meg ugy, hogy segiteni probaltak az ilyen sebesulteknek, de a serult ala tett bomba kivegezte oket. *Ezek utan* senki nem hoborogjon, hogy a szemet amcsik, akikben semmi irgalom nincs...
Azért az emberek képesek felismerni az irgamast a környezetükben. Ha te nem, az már a te bajod, ezen jó lenne változtatnod.
Nem hinnem, hogy valtoztatni kellene azon a felismeresen, hogy en nem vagyok kepes a masik ember szivet atlatni (nyugtass meg, hogy te sem). Marpedig ebben a helyzetben talan bolcsebb egy keves alazatot mutatni, es nem egy szeretetlen itelgetessel/beskatulyazassal eltaszitani XY-t, hanem cselekedni vele is a jot, meg akkor is, ha meltatlan ra.
Ez a program összetett, az értékek mentén szerveződik, és nem szerepel banne az embereknek bárki iránti, akár a tömeggyilkos iránti feltétlen, teljesíthetetlen szeretete. Ő az értékek világáért élt, Isten országa az értékek országa is egyben, ezen értékek között nem szerepel az irgalmatlanság. Ezáltal az irgalmatlanság szeretete sem./
Nem banom az "ertekek" szohasznalatot. Valoban, nem szerepel benne a "tomeggyilkosok iranti teljesithetetlen szeretet". Ez nem tudom, hogy mi, de biztos nem szerepel benne. Ugy latom, hogy a szeretet kerdeset felre erted. Senki sem mondta, hogy az irgalmatlansagot kell szeretni. A samariai ezt szerette? Nem hinnem, ezt senki sem szereti. De o ezt nem is firtatta! Egy ember nagy bajban volt, o pedig merlegeles, fontolgatas nelkul segitett. Nem tudjuk, hogy a sebesult zsido irgalmas lett volna, Jezus ezt nem tartotta fontosnak megemliteni. Nem is ez a lenyeg hat. Hanem az - es ez a felebarati szeretet - hogy segits a szuksegben levonek. Szo sincs hat arrol, hogy akarmilyen beteg gyilkos maniajahoz asszisztaljunk. De ha megcsuszik a sziklaparkanyon, es te hagyod lezuhanni, az a te bunod. Akkor ugyanolyan gyilkos vagy, mint o. Kapkodod a levegot, igaz? Pedig igy van. O is olt, es oltel te is. Mi a kulonbseg? Semmi. Ennyire vegletes a ket dolog: vagy szeretsz valakit (es ez nem erzelmek dolga) vagy gyulolod (azaz gyilkosa vagy, megha kozombos is lennel iranta)
Én is köszönöm a beszélgetést. Befejezésül talán még annyit válaszolnék, hogy szerintem aki képes az érdem szerinti szeretetlenségre - az szeretni is rosszul szeret. Nem hiszem hogy baj lenne, hogy nem sikerült közös nevezőre jutni. Számomra is voltak megfontolandó gondolatok úgy tőled, mint mástól. Bizzunk benne, hogy egy mákszemnyit hasznára voltunk egymásnak.
Azzal kezdem, hogy nem vagyok semmilyen izmussal eljegyezve, mint ahogy semmilyen konkrét vallási felekezethez sem érzem tartozónak magam. De ha a világi életet nézem, akkor inkább a humanizmusra, a liberalizmusra mondok igent, semmint pl. a fasizmusra - vagy inkább a demokráciára, semmint pl. a zsarnokságra. Azt hiszem ezzel egyszer s' mindenkorra válaszoltam a Pol-Pot-os témára is. Bár sok reményem nincs - mostmár biztos az jön, hogy baloldali liberális ateista vagyok. :-(
Éppen ezért sok hozzátenni valóm már nincs az eddigiekhez, hiszen nem vagyok író. Legfeljebb annyi, kívánom hogy talád meg a ma élő szamaritánusokat, hogy tudd gyakorolni rajtuk a szeretetedet. Lehet, hogy ez cinikusan hangzik - de úgy vélem tömören összefoglalva erről beszéltél mostanáig.
Meg kerülni Jézusunk szeretetét, ami mint a Nap az égen nem lehet! A probléma a dolgok megértésébe, a diteilekbe az ördög, hogy nem lehet Jézus mint példaképet, mert csak egy emberbe lehet szeretni minden embert, most itt van a kiválasztott nép értelmezése, ahol vagy a kiválasztott népet áldozod fel, szeretetből vagy Jézust?
Abszolutli örök ultimátum, szeretni ugy kell, mint Jézus, aki nem volt, áldozat, s 2 ur, nem lehete egy csárdába, s itt ha valaki nem dönti el, Jézus aki az egyetlen örök Mesés - Mesása a nem zsidóknak, addig a zsidók még várják az övökét, s várhatják?
Ha szeretel mint Jézus, most bizon mindenkit, az igazságot fogod élni, ugy élsz mint Jézus, mer ta zsidókért, ha leölök mindenkit, akkor se fognak jobban szeretni, akiket leöltem?
Az általános emberi tisztesség (amit egyébként igen sokra tartok!!!) úgy vélem kevesebb, mint a bibliai példázat. Hiszen a szamaritánus jóval többet tett, mint egy átlagos segítségnyujtás. Ezt pedig úgy gondolom a szeretet képessége nélkül nem nagyon megy. Tett annyit a másik ismeretlen emberért, (akiről talán csak annyit vélt tudni, hogy ellenség) amint a legközelebbi hozzátartozójáért, vagy pláne hittestvéréért is megtett volna. Jézus pedig nem azt hagyta meg, hogy szeresd a szamaritánust, hanem menj és te is tégy úgy. Tehát nem látom be, miért lenne az erre való törekvés Krisztusibb a Krisztusnál.
Azt hiszem két dolog igen nagyon összemosódik ezen a fórumon (is). Az egyik a hitélet és a másik a világi élet megítélése. A hitéletről most nem nagyon beszélnék, mert az külön téma és nem hiszem hogy fórumos nyilvánosság elé tartozik. Hiszen Jézus a hitben való eltérés miatt verte le a port a lábáról és hagyta az ilyen magatartást követőire is. Azon kívül azt sem kellene elfelejteni, hogy nem arra buzdított, hogy gyalázza a keresztény ember akit nem tart hittestvérének, nem azt hogy önérzetét tapossa, hogy leszemetezze, hogy féregnek tartsa - az ilyen ember nem inkább Krisztusibb akar lenni Krisztusnál? - hanem pusztán csak arra, hogy forduljon el tőle.
A világi életben számomra a humanizmus és a liberalizmus a követendő - ha sarkosítani akarok, akkor a zsarnoksággal, fasizmussal, vagy az anarchiával szemben. Hiszen a világi életben együtt kell élni mindenféle hitü emberrel és ha felebaráti viselkedést tartom követendőnek, akkor bizony néznem kell az embert, mint olyan lényt, akit Isten az élettel ajándékozott meg és akivel szemben felebaráti viselkedésre szólított fel az, akit követni akarok.
Igen érdekes, a mostani felebarát értelmezése a mai magyar vezetőinknek, mert ha nem vagy magyar származásu, akkor rövid időn belül magyar állampolgár lehtesz, de ha magyar voltál, most nem lehetsz magyar állampologár, ami igen igen biblia szerinti értelmezés, mert a bibliába is, mind e mai napig, a nő meg a gyereke, csak jövevény - hozomány kategóriákba, azaz egy idegennek esetleg több joga van, felebarátnak lenni, na most a nő meg gyereke csak rabszolga? Ime az 1004 éve bevándolrók, nemcsak adómentesség, hanem nemesi rang meg földbirtok, ugyi ez már döfi, kimertiti a felebarátságot ajtóstul meg nincs kapu?
teccen érteni, ha teccenek éteteni, fele se tréfa, barátnőim, s gis gyerkőczök, jó madarak? még jó hogy a magyar Jézus által által, van magyar lélek is? na az mi, a lelked, lelked lelked lelkem? gis testvérkém az Urban, jó nekünk?
Szerintem a viszonyokat az mutatta, hogy szamaritánusról volt szó, ami a mai embernek nem sokat mond, de akkor jelentősége volt.
Lehet, hogy lerágott csont, de azt hiszem a felebarátról sem lehet egy nyelven beszélni, amíg különböző dolgokat értünk a szereteten. Számomra a szeretet azt jelenti, hogy őszintén a javát akarni másoknak. Ha gonosz, kihasznál másokat, árt másoknak, akkor ez ellen tenni kell, mert ez senkinek nem jó. De nem a bosszu lihegésével, hanem a jóra törekvés szándékával. Ez pedig egetverő különbség úgy megnyilvánulásában, mint hatásában. És ha emiatt, vagy ennek ellenére az ember alul marad, "balek" lesz - ez nem baj, mert az értékrend akkor egész másról szól. Az ember nem játszhat igazságosztó istent - mert abba mindig belebukik testileg, lelkileg egyaránt.
Én ugyan soha nem kerültem személyes közelségbe Hitler-féle nagyokkal, de egyvalamit azért nem kellene kihagyni a számításból. Az egyes ember szenvedése nem kizárólag a Hitler-félék miatt volt, hanem azok miatt is, akik az uralma alatt kiélhették gonoszságukat, illetve akik nem tettek az uralma ellenére semmit. Viszont éppen az ilyen emberek környezetében a legfontosabb lenne a szeretet. Mert elfordulni egymástól igen könnyű, de a magára hagyott emberek termelik ki szerintem a Hitler-féléket.
Persze az emberi szenvedés azt hiszem osztályrésze mindannyiunknak, de hogy ez életünknek mekkora részét teszi ki, talán nem mellékes. Márpedig egymáson igen sokat segíthetünk - ha akarjuk.
Nem az 'az altalanos iskolai anyag' kezdetu gunyolodas a megfelelo megoldas, ha egy peldazatot nem ertesz meg.
Tehat a peldazat ertelme (szerintem):
Adott egy irastudo, aki az orok elet elnyeresenek modjarol kerdezi Jezust. Az irastudo valaszabol kiderul, hogy ehhez a szeretet nagy parancsolatat kell megtartani. Lathato az is, hogy az irastudo azert ment oda, hogy Jezust kisertse, o maga jol tudta a valaszt, hiszen irastudo volt, aki ismeri es tanitja az irasokat!
Tehat szeretni kell Istent teljes erobol, es a felebaratot, mint onmagad. Ki a felebarat? Az USZ legtobb helyen (itt is) a felebarat a neptars (=minden egyes zsido ember) ertelemben szerepel (ld. 3Moz 19,18). Azonban az akkori vallasi elit (farizeusok, irastudok) kegyesei (ld. pl. a farizeus es vamszedo imajat) elhatarolodtak a fold elesetteitol (pedig ok is felebaratok voltak), nem szerettek oket, sot meg is vetettek oket. Igy ertheto az irastudo alsagos kerdese: de kik az en felebarataim? Ertsd: ugye nincsenek sokan azok, akiket szeretnem kell? Azt varta Jezustol, hogy majd ot igazolja. Jezus azonban nem igy tesz, hanem egy olyan peldazatot mond neki, amely megmutatja, hogy nem csak a zsidokat, de meg azokat az utalt samariaikat is szeretni kell.
Hiaba hajtogatod azt, hogy a samariai nem ellenseg, hanem egy akarmilyen ember akarmelyik nemzetbol. Igen, akarmelyik ember is lehetett volna, de pont ettol csattan nagyot a peldazat, hogy egy (hatarozatlan nevelo) samariait szerepeltet Jezus a peldazatban, egy olyan embert, aki annak ellenere segit a felholt zsidon, hogy 'civilben' gyulolik egymast.
Kit kell hat szeretni? Meg azt az utalt, bitang samariaikat is! Jezus valasza (eredj el, es tegy te is igy) pedig arra mutat ra, hogy nem az a kerdes, hogy nekem ki a felebaratom, hanem hogy en kinek vagyok/leszek a felebaratja, azaltal, hogy jot cselekszem vele, egyszoval szeretem. Ha pedig en mindenki felebaratja vagyok (v. legalabbis kellene lennem), akkor ki *nem* az en felebaratom?
Ha Jezustol te kerdezted volna, hogy ki az en felebaratom, lehet, hogy neked olyan peldazatot mondott volna, amiben epp Lenin segit egy sebesult embernek az utcan...
Úgy tűnik, te forró szeretettel a kebledben nyomod bele a bajonettet az imádott ellenfeledbe a harctéren, ha arra kerül a sor. Érdekes szituáció….
Ertem. Te eloszor leszurod az ellenseget, mert gyulolod, aztan - amikor mar vereben uszik - akkor meg nagy hevvel ellatod a sebeit, ujraeleszted, stb. Azert ez se semmi szitu....
Nem hinnem, hogy 150 fot barki is "grammra" ismerne. Talan te belelatsz az emberek szivebe? Ha nem, akkor nem ismered oket "grammra". Tudhatsz roluk sokat, nem vitas, de marad egy bizonytalansagi tenyezo, ami miatt adott helyzetben rosszul itelheted meg az illetot, es nem ugy bansz vele, ahogy pedig kellene.
Kicsi-mimoza Ugrifulesnek is ezt feszegettem, hogy lehet, hogy o nem is tud arrol, hogy X cselekszi az irgalmassagot (akarkivel), es igy rossz 'kezelesben' reszesiti, mert o csak azt az arcat ismeri, hogy a munkahelyen milyen undok.
Remelem, igy (legalabb egy kicsit) erthetobb, mirol beszelek. Szabadsag!
"Csak mielőtt elöntene az öröm, hogy én imádom Leninedet, meg a Hitleredet, hát ki kell ábrándítsalak nem így áll a dolog. Én a vérében fekvő ellenségre gondoltam, amikor a fentit fogalmaztam."
Na igen, nem tudom megállni, hogy meg ne jegyezzem: önmaga ellen vét az az ember, aki természetes emberi érzéseit holmi eszmékkel felülírva akarja a gonosztevőt, a tömeggyilkost a keblére ölelni!
Hát saját magamnak nem kell, hogy felebarátja legyek, inkább ellensége? Micsoda kificamodott érzésvilág kell ehhez?
Ha ismered a ket nep tortenelmet, szokasait - csak ugy nagy vonalakban - akkor tudod, hogy a zsidok es a samariaiak ott tartottak be egymasnak, ahol csak tudtak. Ez teny, hiaba is vitatkozol vele, hogy Lukacs peldazata nem emliti ezt a tenyt. Persze, hogy nem, hiszen mindenki tudta ezt. Es pont attol csattan a peldazat nagyot, hogy pont ez az ellenseg/gonosz betarto/stb segit neki. Ugyan miert pont egy samariai kellett ebbe a peldazatba, lehetett volna 3 zsidoval is, nem? Ha pedig epp egy gyulolt, megvetett es utalt samariait szerepeltetett Jezus a peldazatban, akkor annak oka es celja volt. Es az garantaltan nem az, hogy legyen egy ember, aki irgalmassagot cselekedhet a peldazatban.
Actionman korábban úgy érvelt a Te álláspontod mellett más oldalról, hogy éppenséggel pogány volt az illető, tehát sorstárs, barát, a pap azért nem érhetet hozzá.
Rosszul emlekszel. Azert nem erhetett hozza a pap/levita, mert ok ritualisan tisztatalanna valtak volna, ha halottat erintenek. Marpedig egy foldon fekvo, mozdulatlan ember akar halott is lehet(ne). A samariainak nem votl ilyen problemaja, es segitett.
az ellenségeden is például a harctéren, ne nézd miféle pártállású, miféle ember az, aki segítségedre szorul.
Pontosan ezt ertem pl. az ellenseg szereteten! Te meg jossz a nevetseges "szeresd csak Hitlert/Lenint, ha annyira akarod" szoveggel, jollehet jol tudod, hogy Jezus mit parancsolt: meg az ellenseget is. Az esetleges megbantott erzeseid senkit nem erdekelnek, hanem Jezus csak annyit mond: meg oket is szeresd!
4. „”A nem segítőt nem kell szeretned, mint tenmagadat” Hogy kell szeretni?” Kérdésedre azt tudom mondani, hogy nem úgy, mint tenmagadat. Az csak az irgalmasoknak jár.
Csakhogy ebbol a kodositesbol meg nem tudjuk meg, hogy hogyan kell....
Az általam levont pucér logikai lényeg mindenféle habosítás nélkül az, hogy a bajba jutottan segíts, ne nézd, hogy kiféle, az állapotát nézd.
Igy igaz.
A másik, hogy a bajbajutotton segítőt szeresd, mint tenmagadat. A nem segítőt nem kell szeretned, mint tenmagadat, mert Jézus ezt a szeretetet dedikáltan a segítőre, irgalmasra érti.
Ez mar nem igaz. Honnan tudod, hogy valaki segit-e a bajban v sem? Sehonnan. Nem tudhatod biztosan. Az keves, ha a bajbajutottan segitot ugy szereted, mint magad. Ennyit meg a poganyok is tudnak (es tesznek is)! Az (Mt 7,12) szerint ugy banj a masik emberrel (mindegyikkel), ahogyan te is szeretned, ha veled bannanak. Hogyan szeretned, ha velem bannanak? Ugy, hogy ha szeretnenek (vo. mert ez a torveny es a profetak). Ha mindenki szeretne. En ezt szeretnem.
Egy 2 milliós városban rábökéssel nem megy, de közösségen belül igencsak működik
Ha nem ismered a masik ember szivet, akkor ott sem megy. Lehet persze altalanossagokban beszelni X-rol, meg beskatulyazni, de van ebben egy szep hibahatar. Nem mondom, hogy rossz eredmenyt ad, amikor X-rol nyilatkozik az egesz kozosseg, de meg ez sem biztos, hogy fedi a valosagot. Mert a sziveket egyedul Isten ismeri. Persze, ha neked erre ajandekod van, az mas.
2. „”A másik, hogy a bajbajutotton segítőt szeresd, mint tenmagadat.” Ezt hol irja a Biblia?” hozzászólásodat nem igazán tudom hová tenni, hiszen erről szól a példázat.
Mutasd meg, hogy konkretan hol beszel errol a peldazat!
1. Körülbelül tizedjére írom le, hogy általánosságban egy emberről van szó a példabeszédben és nem egy zsidóról, nem szamaritánusról, rómairól, vagy szlovákról. A bajba jutott ember iránti irgalmasságnak szeretettel való jutalmazásának példájáról van szó.
Mutasd meg, hogy hol! (merthogy szerintem nem errol van szo)
Ne zavarjon, hogy egészen mást írtam, elég, ha engem zavar.
Akit valóban érdekel, mit írtam erről valójában, az veszi a fáradságot, és vissza tudja keresni.
Ignore ON
Hogy megkonnyitsem az esetleges erdeklodok dolgat:
A kerdes tehat az, hogy biztonsaggal el lehet-e donteni XY-rol, hogy cselekszi-e az irgalmassagot?
ALUF=A legkisebb ugrifules
AM=ActionMan
**********************
ALUF (379):
>>ha X is cselekszi/cselekedte az irgalmasságot (nem velem, hanem akárkivel)
AM (415):
>>Es ez alapjan te el tudod donteni X-rol, hogy valoban felebarat-e? Ez nemileg 'mission impossible'-nek tunik. >>Ez alapjan lehetetlen X-rol eldonteni, hogy felebarat-e v. sem. Meg arrol sem mondhato meg bizonyossaggal,
>> hogy cseleszik-e massal jot, akivel naponta osszefutsz. Ha neked megis sikerul, hogyan?
ALUF (438):
>>Feltételezem, hogy igen. Aztán ha láthatóvá válik, hogy az alaphozzáállása az énénén-nekemnekemnekem,
>>akkor az irgalmasságon kívül nem JÁR neki más (nem kötelesség többet adni neki)
AM (456):
>>Ez a "feltetelezem" nekem kisse problemas, ez szamomra azt jelenti, hogy nem.
ALUF (457):
>>Ha valaki rendre elveszi a másét azért, hogy magának legyen, az nem a mások javát akarja, hanem a
>>magáét, a mások rovására. Jé, nem felebarát. Nem nehéz különben ennek az attitűdnek az észrevétele,
>>egyszerűen oda kell figyelni a másik emberre. Megismerni. És ha megismertem, akkor már TUDOM, hogy
>>felebarát-e vagy sem.
[...]
>>Eddig értem rá a mondataim cincálására. Biztos találsz majd más partnert erre.
En pedig mindezek alapjan allitottam azt (736)-ban, hogy nem lehet valakirol teljes biztonsaggal megallapitani, hogy az masokkal cselekszi-e az irgalmassagot akarkivel v. sem. Ha valaki veled rosszul banik, massal meg banhat jol. Es ezt LUF sem tudta megcafolni. De ha valaki szerint rosszul kovetkeztettem, akkor mondja meg, es lesz miert bocsanatot kernem. Ha pedig jol kovetkeztettem, akkor kedves LUF tedd zsebre a gyerekes sertodesed, meg a bena netes szlengedet.
Kétség hozzá nem fér, amire rájöttem, szeretni lehetettlen Jézus - Tudat nélkül, de most mi a sorrend, azét nyitottam meg azt a topikot, meg hogy jobban megismerhessük egymást, s Jézus csak azokat fogadthatta el, akikben belőle még egy szikra - szeretet vonzalom van, mert a másikokat, megölte volna, igy akart többet szólni a többi aklokhoz is, de azok ma is, irtóra be vannak vadulva?
Magamból beszélek, mert csak Jézusomat szeretni van értelme, mindennek, ez a bartáság nekem minden, ezt tovább csinálni, na, ez a mennyek országa, s nem az, amikor nem csinálhatunk semmit, egymás örömére, aztán a magunkéra?
Most Jézusomat szeretem csak, senkit semmit többet, még a mennyeiket is, mivel irtó kinba vagyok, annál jobban keresem az enyéimet, hogy elkülönülve, most kiszakadhassunk ugy, hogy itt is, a Mennyek országai érvényesülhessenek, tehát nincs olyan Isten, meg szeretet se gyülölet, hogy mást tudjak elfogadni mint Igaz Jézus szeretetet, tehát akiben Jézus, csak ugy is benne van, hogy egy szikra vonzalom, na azt tudom, Jézust tudom benne szeretni, de most pont ezért, emberséges vagyok, minden állathoz, a szunyogot meg vércopo legyeket pőcsiküket, lecsapom, még káránkodni is szoktam,(Isten bocs) nem meg lett mondva, ne szivd a vérünket, nem magamért, sem nem Jézusomért, hanem gyerekeinkért?
Kerdeztem ugrifulest is, honnan tudja megallapitani XY-rol, hogy az segit-e a bajbajutottakon v. sem? Valaszabol az derult ki, hogy ezt praktikusan nem lehet biztonsaggal megallapitani, azaz ez a kriterium nem alkalmazhato a gyakorlati eletben.
Ne zavarjon, hogy egészen mást írtam, elég, ha engem zavar.
Akit valóban érdekel, mit írtam erről valójában, az veszi a fáradságot, és vissza tudja keresni.
Tudod én elismerem Jézusunkat, sőt, azt hittem hogy Ő is zsidó, na 28 éves koromig, Saullu - Paullus a zsidó kereszténység megallapitója ami totta szembe állittatása a Jézus WALLÓKNAK, s onnan veszem az egészet hogy az ANYA = LEGFELSŐBBRENDÜ ISTENSÉG, mennek cipekedbe a nagy fakaereszt, minden üdvözüllött gyerknek örömöt csak ez szerez, grisztusomnak, itt a TUSA sok sebében, gőggullok meg teljegesen? 28 éves koromig, irtóra átkoztam káromoltam Jézust, mert ha zsidó, akkor meg akarok dögleni, hisz hogy lehet zsidók allatt idvezült?
Habár ugg hangzik, hogy rettegetegesen kötekedő, de költőis kifejezés, meg beffeleggzett nekem, mert mig Jézus zsidó, rögtön valóban mint a DÜHÖNGŐ BÜNTETTŐ ISTENSÉGEK, most e wilági uralom, maga a biblia istene, JÉzust feláldozva, most maga az isten, a kiválasztott népe e wilági uralmuk lépésről - lépesre szolgálata, tehát az isten is, a biblia istene a kiválasztott népét szolgálja, de biza, ennél nagyobb turpucziont, kitalálni nem lehet, s ez eggbül a hátsó kigyó aggbul, most mindent kikapcsol, mert lehet e ennél nagyobbat élvezni?
Nézzük az ionokat, ami idő részecskék, ami mikor az ÁRVIZEK = ÖRÖNVIZEK ELÖNTIK A FÖLDET, akik megmaradhattak csak a töbnejüek, ami most, törvényesitett, mert ez a lényege ugy a kereszténységnek, mint a muzulmánizmusoknak, mig a muzulmánnál törvényesitett rabszolga a nő, addig Vénusz ZukeresztaMancurró, Araratata jó, na mire hegy lett, ami me lehet mászni?
Most az elveszett kis gerek, keresi a fel barátját, de nem találja sehol?
Na azért irtam ezt neked, mert Jézus azt mondja, ha van Isten, akkor most rámutat egy nőre, Ő anyád, az anyád Istenit nem látod?
Kereslek, de nem talállak sehol...
u.i. jó lenne ha rá mehetne, mert ebbül ugyis mindenkinek ki kell kecmeregni, mert jé, hol vagyunk, s hova megyünk, ha nem hegyre fel, meg le? Én a hegyre...
Kedves rosta, szerintem nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy szamaritánus volt és ellenség. Valószinüleg ez abban a korban sokkal inkább meghatározó tényező volt és sokkal inkább egyértelmü, mint a mai embernek. Megkérdezném: egy "hitlerféle" emberen képes lennél olyan körültekintően és emberségesen segíteni, mint azt a példázatban tették? Ha nem, ezt önmagaban negatívnak, vagy pozitívnak tartod? Ha igen, akkor mégis természetes számodra az ellenség önmagadhoz hasonló szeretete?
Mindenesetre azt a tényt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogyha valaki rosszul van az utcán, vagy bármilyen közterületen, az emberek többsége először azt nézi, nem részeg-e. Ha dől belőle az alkoholszag, vagy szimplán csak hajléktalannak néz ki, szinte mindenki továbbmegy, mégha vérzik is az illető.
Nekem az a véleményem, az emberek, - sőt, keresztény emberek -döntő többsége bizony mérlegel és érdem szerint segítőkész, nem rászorultság alapon. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy egyetlen ember akarja a világ összes rászorultját kihúzni a bajból - hanem csak azt, hogy bizony továbbáll olyan esetben, amikor módjában állna segíteni, de úgy véli az illető megérdemli sorsát. Ennél még sokkal visszataszítóbb számomra, ha éppenséggel elrettentő példának akarja nyomorában hagyni és közben jólesően az igazság bajnokának véli magát. És itt nemcsak a fizikai rászorultságra gondolok.
Véleményem szerint az irgalmas szamaritánus nem egy ellenségen segített, hanem egy bajba jutott emberen. Pont.
Ez igaz. De ne feledjuk el azt, hogy a samariaiak es a zsidok (a hazateres utan vagyunk) mar szinte ellensegekke lettek, ott tartottak be egymasnak, ahol tudtak. Az sem lehet veletlen, hogy a zsidok nagy ivben elkerultek Samariat, vajon miert?
a bajba jutottan segíts, ne nézd, hogy kiféle, az állapotát nézd.
Egyet ertek.
A másik, hogy a bajbajutotton segítőt szeresd, mint tenmagadat.
Ezt hol irja a Biblia? Kerdeztem ugrifulest is, honnan tudja megallapitani XY-rol, hogy az segit-e a bajbajutottakon v. sem? Valaszabol az derult ki, hogy ezt praktikusan nem lehet biztonsaggal megallapitani, azaz ez a kriterium nem alkalmazhato a gyakorlati eletben.
A nem segítőt nem kell szeretned, mint tenmagadat
Hogy kell szeretni?
És ez nagy különbség, mintha mondjuk azt mondaná, a vígan, gondtalanul gyilkolászót, farizeust segítenünk kell, egy az ellenséget is szeretni kell jelszó miatt!
Mondj mar egy peldat az ellenseg szeretetere. Hogyan kell szeretni az ellenseget?
bölényezzünk! Vótál te már bölény? Te vagy a bölénybe, vagy a bölény benned? Szereted a bölényt, vagy a bölény turót, tejet, vajat, gulásztát.... hust? Valahogy igy nézne kell, mindent a maga szezonjába? Bizon bizon nagy nagy állat voltam, namost a bestiát nem szeretem magamba se, de megy a bölény bika hentes fele? Mondjuk a tepsü fele, most a bölény nem csipem, vagy magamat?
Ugyanakkor, kétségtelen hogy Szellem is vagyok, de nem sokat tudhattam meg, az emberi mivoltomrul, nem ismerem ugy magamat se, mint szeretném, ezért nem szeretem magamat? Amit magamba, azt a másik, felebarátomba tudhatom -e szeretni? Ha magam nem ismerem, még az hogy fele - barátság, mia?
Erre kaptam egy látomást, láttam hogy mindenkinek a kiskapunk kell kezdve, bemmeni, aztán nemsokára, ha megvan a jegye, le van pöcsételve, ime a nagy Sugárut, saját csésze - aljadon, cikázhatsz az Egekbe, aztán vissza, na kis kecske, hogy vagy, kell egy káposzta? Mostmár kezdem megszeretni magamat? -szegén kis állatka? Kérdezd meg tőlle, mert meekeeg ugan, de szeereetleek azt mondja meekeegve? Kecske vagy, birka? Kecske béka felmászott a ficfára...
Ki kit tart, felebarátnak? mondjuk a bölénynek bölény? mert farkas?
