A kocsma elött várás legyen jó hirnév megsértése, és imádkozzunk ohikiért, hogy legközelebb ne valami szépasszony háza elött jöjjön rá Fruzsira az ugathatnék.
(Ha belegondolok, hogy még egy Hundod is van..)
Ezt én is csináltam vagy 5 évig. A kutyám egy Pillangó..
Az eggyik kedvenc sztorim az, amikor apósom és apám vendégségben nálunk aludtak. Reggel apósom szemrehányóan felrótta apámnak, hogy egész éjjel horkolt. Apám aki tapintatosabb erre jól felháborodott, hogy épp forditva van a dolog, ö nem akarta szóva tenni, de egész éjjel alig aludt, mert apósom horkolásától nem lehetett.. Mondanom sem kell, hogy a Basset befeküdt közéjük úgy éjféltájt és bömbölt reggelig mint a nagybögö..
Egy magyar vizslás ismerősöm évek óta folyamatosan kerítést csinál. Tulajdonképpen minden hétvégéje azzal telik, hogy újabb kerítés-koncepciókat agyal ki, majd elkészítti, beépíti, és általában a hét közepére már kezdenek telefonálni a szomszédai, hogy azonnal vigye haza a kutyáit, mert különben feljelentik, stb, stb. A két kutya egész hévégén a gazdival játszik - amikor nem a kerítést csinálja - majd hét közben, amikor a gazdi dolgozik, ők is dolgoznak. Nem könnyű.
A mi Hundunk (sok egyébb mellett) az ágyak fotelek iránti vonzalmáról nevezetes. Még kölyökkorában történt, hogy anyósoméknál lopakodó üzemmódban bemászott közém és a feleségem közé, úgy, hogy asszonykám azt hitte álmában én vagyok az és lazán átkarolta a dögöt, aki persze nem tiltakozott a gazdi szeretetének ilyesféle megnyilvánulása ellen. Aztán igy ébredtek. :))) A hund meg csak cinkosan nézett és pislogot..
Ez milyen kategória? Tulajdon elleni vétség?:)
Boltba menni mi is szoktunk együtt. Főleg amíg Teoka egyedül volt. A megszokott, hogy kikötöm a bolt elé, én bemegyek. Valamikor a nyáron történt, hogy kikötöttem, bementem, vásárolgattam amikor hallom a hátam mögül, hogy "jé egy kutya, nézd!" Bár nem nekem szólt, én is oda néztem, mit látok, az én tündérbögyörőmet. Nagyon meglepett, mert előtte dalmatám volt, akinek ha sikerült kiszabadulni a póráz fogságából, napokig nem jött haza. Az én drágám meg nem szökött el, csak bejött megkeresni, gondolom már unta odakint, és vhogy kihúzta a fejét a nyakörvből. Ez tulképp nem is rosszcsontság, csak félig-meddig. Inkább csak az üzlet tulaja szempontjából :)
(Igaz, ő szinte soha nincs pórázon, minek akarna megszökni? Nem a tulaj, a kutya)
De azért van rosszcsontság is.. Mindent lepisil ami a földön van... Értem itt a focizó gyerekek kapufaként szolgáló pulóverét, a beszélgetés közben földre tett bevásárlószatyrot, valamint egy kutyás ismerősöm lábfejét.
Kunyerálásról jut eszembe. Általánosan, sajnos még mindig kunyerál a dög (ámbár nem ugrál, nem tesz semmit, csak úgy néz...), mert a "kedves" barátaim, ismerőseim állandóan megszánják és teletömik chips-szel meg pattogatott kukoricával, meg sós mogyoróval, szóval bármivel, amit ők rágcsálnak. Én meg verem a fejem a falba, hogy amit heteken át tanítok neki, mind pocsékba ment... Egy időben érdekes volt sétálni Prücsikével, ugyanis okos kislány. Én meg ugye sokszor összekötöttem a kellemeset a hasznossal, és boltba menet (is) vittem sétálni őkelmét. Kikombinálta, hogy bolt = szatyor a kézben, szatyor = finomságot tartó dolog. Ennek következtében minden tiltakozásom ellenére vadidegen emberek szatyrába dugta bele a fejecskéjét állandóan. Nem mindenki vette jó néven. Hálistennek erről már sikerült lenevelni, bár nem volt egyszerű.
Ami még esetleg indulhat a rosszcsontkodási versenyben: egy szép tavaszi délutánon a Gellérthegyen sétáltunk, egész család (párom, Prücsi, aki akkor még fél éves sem volt, és én). Ott vannak mindenféle kis kilátós, pihenő zugok, padokkal. Az egyik ilyen helyen 3 fiatal leány trécselt, az egyik éppen az uzsonnáját majszolta. Prücsikémnek egy pillantás elég volt, odaszökkent és kikapta, illetve orrocskájával kiütötte a lány kezéből az alig megkezdett szendvicset, az kettéesett, majd a drága egy nyalintással eltüntette a szalámit. Mi kiabáltunk közben, próbáltuk leállítani a kicsikét, persze eredménytelenül. Nem győztünk bocsánatot kérni, de szerencsére a csaj jófej volt, nem dühöngött. Ezután Prücsi befalta a kenyereket is, mert hát ugye veszett fejsze nyele... Aztán a csajok jól megdögönyözték, úgyhogy szent volt a béke. De azért nagyon égett a fejünk.
Azért egy idő után lebuktunk, mert ekkora böhöm kutyát nemigen tartanak az emberek mifelénk.
Egyszer úgy jártunk, hogy egy másik, elkóborolt úlfunlandit beengedtek hozzánk az udvarra!
Kinézek, azt hittem, rosszul látok! Két kutya!
A végén persze kiderült, hogy kié a másik, haza is vitte.
Imádtam az újfunlandit, de "eltűnt" 4 éves korában. Szent meggyőződésem, hogy a szomszéd keze van a dologban, de bizonyitani nem tudom, ezért a szomszéd még mindig él.
A fogyasztásról: volt olyan, hogy sok fiatal gyűlt össze egy találkozóra, az eb persze ott nyüzsgött, és aki elővette az ennivalóját, attól kéregetett!
Senki nem mondott neki nemet, igy jól bekajált, mire rájöttünk, hogy csak ott lehet.
Ez szuper...
Szerintem igen tapintatos újfoundlanditok volt!
A kocsmában megszáritkozott, és csak utána ment haza, ne okozzon nektek bosszúságot.
Még jó, hogy nem fogyasztott semmit, és csak köszönés nélkül távozott, nem pedig fizetés nélkül....
Ha megevett volna egyik asztalról egy adag tatárbeafsteket, meg egy tányér pogácsát, rosszabbul jártatok volna..
Bár a barát , igaz barát volt....nem fedte fel a tettes kilétét.....
A mostani kutyánk, német vizsla kan, nagy rágógép.
Kertben lakik, de ha otthon vagyunk, természetesen bejöhet,szigorúan csak a konyhába, de kint éjszakázik.(bepisil különben)
Most nem is ez a lényeg: ha bekattan, a léckeritést rágja, ezerrel. Bekattanni viszont akkor szokott, ha gazdipapi (a férjem) kétévenkénti, többhetes kalandtúrájára utazik el.
Sokszor már az első éjszaka lavórnyi lyukat rág, és a szomszédnál garázdálkodik. Reggelente kalapácsolástól zeng a környék....
Egyik este, úgy fél 10 tájban szépen kihányta nekem az aznapi rágcsát, némi vérrel elegyitve.
Először is szívrohamot kaptam, majd hivtam az állatorvost, aki rögvest jött is(!!!!!). Az eb oly virgonc volt, hogy megvizsgálni alig tudta, megszúrni sehogy, viszont a birkózás közben ez én kézfejemről lejött a bőr, és patakzott a vérem....
Miután mindannyiunkat kikészitett, boldogan nyugovóra tért.
Tavaszra már megrendeltük a tömör fakeritést.
Ha harc, legyen harc!
Fruzsi óriási. Orrhosszal vezet. Most megyek haza, Sütirosszcsont majdnem 3 órát töltött egyedül, kíváncsi vagyok, mi lesz. Me este komoly kozmetikázás vár rá, mert nagyon piszkos a kicsike. Sütirosszcsont a WC-ben bontja a falat, de nem elég szenvedélyesen, mert még nem látszik ki a tégla. Nálunk régóta nincsenek meg a zoknik párjai. A pasim és a kutyám együtt szórják el ôket valahova, de mindketten a másikra fogják.
Ja, még valami. A tulajdon ellen elkövetett bűncselekmények kategóriában igazából egy esetet tudnék említeni. Prücsikém lelkesen olvasgatta a Budapest térképet. Azóta hiányzik belőle pár oldal. Remélem, arrafelé nem kell mennem :)
Sajnos (?) többről nem nagyon tudok beszámolni, ugyanis (hathatós nevelésünk eredményeképp?) Prücsinek eszébe sem jut bármihez is hozzányúlni a lakásban, csak azzal játszik, amit odaadunk neki. De olyan szinten, hogy egyszer nekiláttam kajálni, behoztam tálcán mindent (zsömle kettévágva, sajt, vajkrém) és akkor jutott eszembe, hogy valami hiányzik - talán a felvágott. Lerohantam a szemközti boltba, majd hazafelé sprinteltem ezerrel, mert bevillant, hogy a kajámat őrizetlenül hagytam Prücsivel. Lelki szemeimmel már láttam az üres tálcát az ágyon, némi morzsa maradványokkal terítve (merthogy Prücsike jó házi ebhez méltóan abszolút mindenevő), amikor lihegve beestem az ajtón. Láss csodát: minden érintetlenül hevert a tálcán az ágyon.
Nagyon boldog és büszke Prücsi-anya voltam!! :)
Zseniálisok a sztorik! És még azt hittem, Prücsikém igazi rosszcsont... Amikor megláttam a topicot, gondoltam, hahaaa, most majd jól elmesélem Prücsi viselt dolgait, erre most nagyon kell kutatnom az emlékezetemben, milyen esettel tudnék itt konkurenciaként fellépni :))
Azért a lakásfelújítás/belsőépítészet kategóriában azt hiszem, visszük a pálmát, de legalábbis dobogós helyezést tudunk elérni. Prücsikém drága ugyanis zsengébb gyermekkorában bontotta a falat. De tégláig. Több helyen.
Sziasztok!
Nagyon tetszik a témátok, nekem is van rengeteg történetem hosszas állattartó múltamból.
A kocsmás történethez: 12-14 évvel ezelőtt volt egy csodálatos újfunlandi kanunk. Szép, nagy állat volt, legalább 70 kg. Imádott elszökni. Azonnal a Dunához rohant, megfürdött, utána viszont olyan helyet keresett, ahol sok ember van.
Ez általában a kocsma. Mivel nem volt kistermetű, az eb könnyedén benyitott bármely ajtón, senki nem merte azt mondani neki, hogy kivül tágasabb.
Történt egyszer, hogy egy éjszakai mulató-szerű helyre berontott, csurom vizesen. Ott előszöris mindent és mindenki ledöntött a lábáról, mivel csúszott a vizes kő. Ezután megrázta magát, pár köbméter vizet szétfröccsentve, majd, mint ki jól végezte dolgát, elhelyezkedett egy sarokban, és elaludt. Kb. 1 órai alvás után úgy döntött, hogy hazajön, és köszönés nélkül távozott.
Ezt egy barátunk látta, de mélyen hallgatott róla, hogy mi vagyunk a tulajok....
Csak kipréseltem belőled.:O))
Aszt lám, Fruzsi máris orrhosszal vezet - szerintem is. Kutyí- szó se róla igazi nagymenő:O)))
A gazdimószerolás meg egyenesen zseniális. Bár az is lehet, hogy az a bizonyos két alkalom nagyon emlékezetes lehetett kocsmailag???:O))))))))
Liziről a bassetről már olvashattak a bassettes topicban, de van egy másik kutyám a Fruzsina, aki egy terrier méretű, Ír farkas külsejű kis kutyuli.
Nos Frufru befér a falunk ABC-jének raktárán lévő ajtó alján és el szokott lopni minden érdekes dolgot. Eddig két szál gyulai szárazkolbászt és egy füstöltsertéskörmöt hozott, de szemtanuk beszámoltak már egy kimért zacskó tepertőről is.
A kocsma néhány méterrel odébb van, amikor bejön a délutános busz és leszállnak az emberek, Fruzsi elkezd a becsukott kocsmaajtóban vonyítani. A pofámról a bőr leég hogy még kétszer sem voltam odabent, de a kutyám úgy csinál mintha engem várna. Viszont nagyon hasznos kis eb, mert minden nála kisebb termetű lény megfog és az óljába cipel. Amíg ez patkány vagy egér az OK, de mikor egy komplett alom kismacskát találtam az ólban, a vér meghült bennem.
Augusztus végén egy Vasárnap vettünk Hevesen egy kis vietnámi malacot, Mancika lett és kedvencnek szántuk. Hétfő du 15 órára Fruzsi el is zavarta a portáról, úgy hogy októberben fogták meg a falu szélén.
Most így hétvégére ennyi!
Ó dehogy :)
Reggel azzal indítottunk, hogy amíg én a szekrényben pecáztam ruhát, a dög belógott és elkezdte kifelé hurcolni a zoknikat :) Ezután következett a mindennapos mutatvány, felmászott az éjjeliszekrényre és megüberelte a növényeket (megint takaríthatok ha haza megyek). Öltözködésnél megtámadott és kénytelen voltam a nadrágomat vele együtt felhúzni, ugyanis belekapaszkodott. Ráadásul pofátlan is volt, mert amikor bementem reggeli első dolgomat elvégezni ő a legtávolabbi sarokba berakta a hátsóját és büszke képpel könnyített magán. Tanulékony szörnyeteg :)
Hétvégén jön legkedveltebb barátnőm és a párja, lesz nagy visítozás :)))
Ó, ő tényleg nem rossz mindössze 3 hónapon keresztül csak úgy tudtuk levinni sétálni, hogy valaki levitte, valaki más meg fel. Ugyanis a kettő egy személynek nem működött.:O).
Bár tény, hogy ő egyébként tényleg nagyon jó kutya.
Az öreglány nem túl rossz, de vannak dolgai:
Régen: cipőfűző menetközbeni kicsomózása (hangsúly: KI nem össze, valahogy mindig kibontotta a tornacipőn). Utána tavaly télen: megtanulta levenni a kesztyűt:Addig rágcsálta a hüvelykujjam, amíg tartott, utána jó erősen megrántotta a kesztyűt.
Lopás: csak kiskorában a süti az asztalról, most már csak szaloncukor a fenyőfáról, a kibontással még van egy kis probléma.
Szökések:
1. Első tüzeléskor: Gazdi sétálni megy, ő marad otthon. Gazdi hazaér, kutya lent az utcán a kapu előtt ül: sehol senki gazdi vele. Leszökött, és miután nem talált, megvárt a kapuban.
2. Sétából vissza a családhoz, neki jobb a játszón, a családdal és kisgyerekekkel, mint a gazdival és a többi kutyával.
3. Hazafelé menet a sarkon megmakacsolta magát. Gazdi megy haza, gondolván csak utána megy, hát nem. Utána fél óra keresgélés: kutyi másik oldalt a bokrokban megbújva nézte a fejleményeket, hogy a fél lakótelep(kutyásai), fél órája keresi. Mire észrevettem, hogy hoppá!
4. Anyuval séta: 10-től fél tizenegyig, aztán nem óhajtott felmenni (Anyu késésben volt, felment, a kutya lent megvárta), elindultak a munkahely felé (2 utcányira óvoda) odaérve sem lehetett még mindíg megfogni, aztán próbálkozott vele a dajkától az ovónőn a vezetőig mindenki, nagyon rafkós, nem ment el, leheverészett, ha valaki meg akarta fogni, elugrált:O) Egy óra körül a barátnőm anyukája fogta meg.
Utolsó szökés: karácsony előtt, gazdi rövidgatyában takarít, család tesz vesz, ajtó nyitvamarad, kutya lesliccol öcskös után, aztán mire összekaptam magam nem volt lent sehol. Vissza a lépcsőházba, ott volt valahol, pedig mikor utána rohantam nem volt sehol.
