Hát még nem röhögtem ennyit mint amikor elolvastalak titeket! Eszembe jutottak drága kis törpe snaci yorki keverékem (Viktor) bohó ifjúkori dolgai amiket csinált mikor hozzám került 7 hónaposan. Hát pont olyan kajla mint egyigazi snaci, ő az én plüsseimet és tiszta ruháimat szedte össze és hordta szét a lakásban mikor egyedül volt egészen addig mig meg nem kapta az egyk plüssömet és akkor boldog volt nagyon már nem is kellettek neki a többiek! Egy szer ott hagytam a páromnál ,még a kezdet kezdetén 3 napramár első este azzal hívott fel hogy mikr hgazament Viko a franciaágyon aludt békésen és az ágy közepére ősszehordta az előzobában talált összes cipőt és megrágta az enyémet! Hát ezek után nem hagytam ott többet. Szívem szerint vennék egy óriást mellé aki megvédi őt mert kicsit szereti magára vonzani a nagyobb kiutyákjat de mindig ő húzza a rövidebbet.
Azért a snacik nagyon kajlák szoktak lenni idősebb korukban is. Soha nem felejtem el az öcsémék óriását, aki úgy viselkedett felnótt korában is, mintha miniplüsskutty lenne. A foteleket átugrálva kergetőzött a szobában, aztán leült velünk az ebédlőasztal mellé és beleevett a tányérba. (annyira szerették, hogy mindent megtehetett)
nem él már szegény, mert többször is elütötte több autó (olyan sedre volt), van most helyette három másik:)) csak kisebbek:)
Tibbe a számból vette ki a szót!
Micsoda kutyapedajgogos:O)))! Oh! Kutty a fejedre nő, ez már biztos. És tetejében meg is jósoltam.
Könyvjelződ egyben? És a kagylók?
Na - azért jót derültem rajtad:O))))
Holnap meg te rajtam, mikor Dömike a szőr, szétszedi a matrackámat. Pedig két órán keresztül robotoltam, meg ne fagyjon szegény.
Mint piszológus tudhatod, hogy a seggreverőcske utólagos használata felborithatja a kutya lelkivilágát.
De ha rajtakapod egy kábelrágcsáláson, és azon minutumban, akkor az Makarenkói....
Kedves tresk!
Biztos, hogy az "óriásod" is pont ilyen lehetett, mint Archi...csak idővel megkomolyodott. Egyik sétáltatásunk során, rendszerint Ő sétáltat engem, de már kezdem megregulázni, találkozott egy óriás schnauzerrel. Nagyon kiváncsi voltam, hogy mit kezd egy hatalmas fajtársával. Szagolgatták egy darabig egymást, s miután Sir Arcibald megérezte, hogy nincs kórság elkezdett ráugrálni, úgy Isten igazából schnauzeresen az óriás pofázmányára, mire a nagykutya ijedten meghátrált...
A múltkoriban azon méláztam, hogy milyen képe lehet magáról, s rólam Arcsinak. Eleinte azt gondoltam, hogy engem tarthat a világ legnagyobb kutyájának. A franczot. Anyját, majd testvéreit látta majd 2 hónapig, a mater nyalogatta agyba-főbe, szoptatta, igy nyalván magáról kutyaképe van. Ezért ugatta meg a szőrmeArchibaldomat, s mostanában vígan rohangál vele, fülénél fogva. Engem valami égi jóságnak, hatalmasságnak tarthat, gyakran egy óriási csontnak, prédának, papírzsebkendőnek, öngyújtónak, elekromos vezetéknek, ki ráadásul még jutalomfalatkákat is ad...
Válaszul a tegnapi délután története:
-Bűntudattal érkeztem haza egyik ideggyagyászati rendelésemből, s vittem magammal almát, banánt az állatorvos diétetikai javaslatára.
-Sir Archibald az előszobában adott tiszteletemre fogadást, farkát vadul csóválgatva.
-Ugyanakkor a lakosztályba már nem kisért be, amit rövidesen megértettem, ui.
--A bárasztalomon elolvasásra szánt könyveimet a földön találtam, melyek közült a "Rheumatologiai fájdalmak therápiája" /valami hasonló címe lehetett/ témával foglalkozó könyvön tejfogra emlékeztető nyomokat találtam, de csupán gyógyszergyári kartonszerű prospektusokat fogyasztott el jó étvággyal... Azt gondoltam, hogy a kedvenc tollseprűjének a nyelével verhete le a könyveket, igy csupán azt mormoltam, hogy "Randa kutya", s térd-könyök helyzetben próbáltam összeszedni a papírhulladékot, mint a Rákosi évek papírgyűjtő úttörői, de nem a MÉH-be vittem az értékeket, hanem a szemétbe...
--Ezt követően SÁ hálószobájában az ágyának környékén náddarabokat találtam (újabban saját ágyát kezdte ki), mit a NG tanácsára desodorral befújtam, amit rögtön megszagolt, majd asthmásokra jellemző hangot hallatott. Ha nem hagyta volna abba, adtam volna neki Atrovent sprayt is, de ezt megérezve elkezdett normálisan lélegezni.
--A psychodráma akkor ért, amikor a SÁ kék égővel ellátott lámpáját akartam felgyújtani. A lámpa semmit nem csinált. Kerestem a konnektorba való csatlakozót, mit kb 1/2 méterre találtam meg, rajta kutyaharapás okozta folytonosságmegszakítással /8 napon túli sérülés/. Azt csináltam ezután, amit még Makarenkó is leszólt volna, ráütöttem, nagyot a fenekére:-((( Érdekes módon semmi nyivákolás nem volt, csupán jogos bűntudatot tükröző tekintet.
--Atyai jóságom nélkülözte a következetességet, ui. adtam neki néhány almaszeletet, mit elfogyasztott, de ekkor észrevettem, hogy a végbélnyílás környéki pompás, felséges ezüst szörzetét barnás gyurmadarab éktelenítí el - a sikertelen eltávolítási próbálkozás után jött a fürdetés, kutyashampon, majd törülközési kisérletek, mondhatnám vad bírkózás, majd kutyakefélés...
Miután leültem, azon ábrándoztam, hogy kb. 3 hónapja ilyenkor már vagy egy órája egy sör mellett aludtam volna el a TV készülék elött, de az vigasztalt, hogy feladataimat kezdtem rendszerbe foglalni:
---Az erkélyre helyezett, nagy jukka likvidáltatása valaki által, (SÁ gondozta még a szobában, annak minden következményével, szövődményével),
---Az erkélyen, s a konyhában lévő plafonon lévő lámpabúrák égőinek kicseréltetése /szédülök a létrán/,
---A könyveim még elérhető részeinek hely keresés, de hol?
a/ költözzek el?
b/ etessem ezentúl Arcsit könyvekkel táp helyett? De ezt még meg kell beszéljem orvosával, gyógyszerészével, s közgazdásszal is.
d/ rakjam ki a könyveimet is a téli erkélyre, s ezentúl ott olvasgassak?
Igy rövid ábrándozás után kikapcsoltam a villanyokat, ui a sötétben azt hiszi, hogy éjjel van, de én alszom el hamarább, mint Őkutyasága:-DD
Ennyi az esti kutyaokozta békés milieu-ből, s antidepresszáns hatásból /Már az ágyamban feküdtem, mikor sötétben felbontottam egy tábla csokit, s titokban elkezdtem majszolni, de rinyálásra figyeltem fel. Ott ágaskodott az ágyam szélén, s azon tanakodtam, hogy a papírra vagy a csokira fájhat-e a tejfogazata./
Nekem egy óriás schnauzerem van - aki felnőtt korában került hozzánk (és most nagyon beteg), úgyhogy a gyerekkori kajlaságok teljesen kimaradtak az életünkből. Saci egészséges korában is kimért és komótos volt, el sem tudom képzelni, hogy ő is ilyen lehetett gyerekkorában:))
Egyébként van snacis topik is, bár az utóbbi időben eléggé halódik:((
De hogy ne búsúlj: Dömötőrünk a szőr, imádja a futórózsák hajtásait, a gyökerét pedig különösen kedveli - mert azon nincs tüske. Kiásta hát az összes ősszel elültetett, drága pénzen,fáradságos munkával eldugdosott rózsatöveket. Tegnap szedtem össze őket - újra dugdostam, kőbástyáztam, megfenyegettem. Kiváncsi vagyok holnap hol találom őket.
Még jó, hogy már világgá kürtöltem, hogy kuttyunk mostanában kisebb elánnal ás:O)
zt is mondtam, hogy nem tépdes össze semmit, csak hord. Nos, ma már ez sem igaz. Cafatokban hever a kertben 2 db kutyapléd (most varrtam helyette matrackát), 3 db papucs és az ólbejáratot takaró kiszolgált fürdőszobaszőnyeg. A kertben szétszórva még: 3 db fejetlen gumiállatka, 1 db focilabda kilyukasztva, 1 db még ép, kislabdából 2 tucat, 1 db kibelezett plüssállatka (többet még nem sikerült ellopni) a szétzcafatolt papirzsebkendőktől pedig lassan a havasokban érezhetjük magunkat.
Ez volt a két napi termés:O))
Kedves Tibbe!
Azt gondolom, hogy a NG-on láttam (vagy a Spekrumon?) egy élő, praktizáló, londoni macskaszipológust. Ült a rendelőben kopaszon, szarukeretes szemüveggel elfedve egész "másutt járó" tekintetét, gondolatait, s hallgatott egy vékony, szikár, felajzott, sikítozva szorongó nőt, ki hosszasan ecsetelte, hogy cicája rámászik, s halálra karmolja. A pali igen profi volt, mert hagyta, hogy a nő hosszasan ecsetelje a psyhohorrort, hiszen a számlája növekedett ezzel, s úgy tett, mintha ezt a történetet most hallotta volna életében először, s közben igen együttérezve bólogatott, hümmögött, s ráncolta homlokát. Miután a nő már szinte könnyezve ismételte huszadszor e kriminális történetet a pasi ránézett a nőre, s tagoltan közölte, hogy "Asszonyom, Önt, a macskája egérnek nézi!!!" "Engem?!!!Egérnek?!!!" sipítozta a nő rémületbasedowos tekintettel, mire a psychologus közönyösen megismételte, "Igen, Önt, asszonyom. Egérnek!" A tarifát már nem közölték, de cserélnék a "bestiális kollega" londoni belvárosi praxispénzével:-)))
Nagyon tetszett. Persze nem a honorárium. Nekem is hasonló közhelyeket kell komoly pofával elmagyarázni....
Kedves heroikus!
A "szöveg" az egyik kedvenc volt igazságos professzoromtól származik, ki azzal nyerte el szimpátiámat, hogy ilyen vizsgakérdései voltak, hogy "Mit mond a kismadár, ha lát egy kerek fényeset?". Az 5-ös válasz az volt, hogy "Professzor Úr, azt mondja a kismadár, hogy nini!!! Ott egy friss hulla szeme". Ha valaki a "nini" helyett csak "ni"-t mondott az csak 4-est kapott. Ma már a proffal értek egyet. A pali lyó volt nálam, igy elmentem egy alkalommal meghallgatni az előadását, ahol többnyire csak páran lézengtek, mert nagyon korán kezdte az oktatást. Már az indítás is jó volt. Megkérdezte tőlünk, eléggé teátrális hangon, hogy "MI AZ ORVOS LEGFONTOSABB KÖTELESSÉGE?!!!". A dermedt csendbe rögtön beleszólt, hogy nehogy valaki válaszoljon, mert csak a hallgatóság érdeklődését akarta felcsigázni. S ekkor mesélte a következőket: "Egyszer egy fiatal apa elhatározta, hogy segít a feleségének a 3 műszakban. Reggel felkelt, csinált tejbegrízt. Megetette a kisbabát". Mindezt lassan, halkan, mondta, majd erősebb hangon tette hozzá a következőt: "És a boncolásnál a következőt találtuk".
Mindezek után odament a palatáblához, s reszkető kézzel, krétával ráírta, hogy az "ORVOS LEGFONTOSABB KÖTELESSÉGE:" "HÍVNI KELL A RENDŐRSÉGET!!!" Ezt szavakkal is alátámasztotta, hogy valami megmaradjon emlékezetünkben.
A boncolás eredményét a professzor úr sem árulta el nyílván a fulladásos halál boncleletei lehettek, igy én sem, már csak azért sem, mert a skorpipit én sem secáltam már. A CT-n is csak az látszott, hogy skorpió, a lágyrészekből semmi...
Jajjj, elnézéseteket kérem!!!
A PC-met nem tudtam bekapcsolni, mert Archibald megrágta a vezeték egy darabját. Gondolom nem schnauzer -, hanem általános kutyatulajdonság, hogy a gazdira is lelapult helyzetből hátulról ugranak rá, a bokájánál gyakorolva a fogást, hogy imádják rágni a cipőket, papucsokat, kedvenc csennivalójuk a falkavezér ruhadarabjainak eltulajdonítása, s papirhegyekkel való irtózatos bírkózás. Sir Archibald ugyanakkor imádja a cigarettásdobozt, sörkonzervet, az öngyújtót, s rettentően érdekli a psychiatria is, ui. az elektromos vezetékeket nem a fogváltás miatt rágja, hanem kiváncsi az elektromos áram és az epilepsiás rohamok közötti összefüggésre. Legalábbis erre következtetek átszellemült tekintetéből. S az is az angol felsőházi tulajdonságát bizonyítja, hogy a füstöltsajtot, banánt, almát kedveli. Már eleve félek attól, hogy mikor tér át a lazacra...
Újabb szokása, hogy astanak igazat adva, /"Ha,ha,ha"/ időnként fontoskodó pofával kilopakodik az erkélyre, majd egy idő után vissza, s várakozási feszültséggel tekint rám. Ha kimegyek megnézni a tetthelyt, többnyire csak régebbi "kábelfektetés" nyomait észlelem, s sétálok vissza, de Ő schnauzerekre jellemző fergeteges ugrabugrával rohan a kamrához a jutalomkekszért. Szóval olyan, mint a kisgyerekek, azzal a különbséggel, hogy mint legutóbb hallottam, a kuttyák az első évben 15 éves gyereknek felelnek meg. Természetesen mozgásteljesítményükben. Képzeljetek el egy 1 éves gyereket, ki még nem szobatiszta, de forma1 színten vágtázik szájában portörlővel, cipővel, WC-pumpával, s ha engedi elfoglaltságából létrának használva corpusotokat felmászik lihegve a fejetekre, nyalva fületeket, orrnyílásotokat, hajatokat, lépcsőnek használva nyakláncotokat, s okulárétokban helyetfoglaló progresszív lencséteket. Én ráadásul csiklandós is vagyok, de a lihegése miatt mindent megbocsájtok Neki. Ha fáradt vagyok, akkor este szeretem a legjobban, mikor papucsomra hajtva megőszült szakállát horkol, s gyakra álmodhat, mert akaratlan mozgásaiból következtetve futkározik, s ritkán nyüszit is (biztosan nem éri el ilyenkor az öngyújtót).
Szóval rövid "kutyatapasztalatom" alapján Sir Archibald nem tengerimalac, s nem görög skorpió:-DDD
Egyetemista koromban volt 2 tengerimalacom. Figyeltem hatalmas intelligenciájukat, kreatívitásukat, memóriájukat. Ha pl. feltettem őket egy asztalra, mentek egymás után, mint az elefántok, szinte a hátsó orra a másik "likába" ütközött. De mentek békésen. Igen, csak asztalnak vége is van. A hátsónak eszébe se jutott, hogy "Szent Isten, hova tünhetett a cimbora?!", hanem kommandósként lezuhant a földre. Ezt képesek voltak az unalomig megismételni.... De Arcsi nemcsak a malackákra nem hasonlít, de a Skorpipimre sem, ki unottan lépett egyszer át egy lisztkukacot, mert nem volt éhes. Szóval nem volt egy kimondott usztasa vagy csetnik vajda. Másrészt a vízet csak molekuláris színten kedvelte, LNtétben Arcsival, ki hazaszeretetből íssza, na meg a territoriumát is megjelöli, ha már a hazáját, ami esetünkben a lakásom is szereti.
Képzeljétek eccer láttam egy mackapsychologust. Esetleg már elmeséltem? Ha nem elmondom, mert irigyeltem a palit.
Lehet, hogy fogok... Évtizedekkel ezelött olvastam először Gerald Durreltől a "Családom és egyéb állatok" című regényét, majd szinte az összes fellelhető könyvét. Halálra nevettem magam, ui. a pali félelmetesen jó etologus, s ennél már csak a humora jobb. Tán ez volt az első könyv, amit a fiaimnak még kiskorukban a kezükbe nyomtam. Hatott is rájuk. Bence, a nagyobbik fiam barátnője egyszer megsajnált egy nöstény kiscicát, s hazavitte. Bence csak Ebolának nevezte, ami kifejezte érzelmeit a cicákkal szemben. Ebola nevéhez méltón a számítógép-parkon sétafikált, s ha volt egy csepp ráérő ideje, kiítta a vizet az aquarumból, ahal a szerencsétlen vitorláshalak kénytelenek voltak "lapjában" úszva tengetni életüket. Egyedül a megörzésre Bencééknél lakó krokodiltól tartott, ui. a kroki majdnem kettékapta, csupán barátságból, szenvtelen arccal. Egy alkalommal anyává tette egy szomszéd kandúr. Mikor megszülettek a kiscicák, bejárt Ebolához, de semmi gyengédség, kisbaba látogatás, meg ilyesmi, pl. leánykérés, gyerektartás, hanem felfalta Ebola étkét, s lazán el. A kiscicák között 2 kandur volt, a többi lányka. Volt közöttük cirmos, fehér, koromfekete /Gyula/, de a legjobban az általam Bocinak nevezett kandur tetszett. Világos volt a szőre, időként fekete
foltokkal a legváratlanabb helyeken. Olyan volt a pofázmánya, mintha leette volna mákostésztával. Szal egyik nap a fiaim lehozták hozzám Bocit, hogy ne legyek egyedül:-))) Hoztak vele etetőt, illatos almot, meg mindent, ami kell. Aranyos volt. A srácok távozása után a kanapémon ült. kb. 1/2 méterre, de másnap már velem testi kontaktust kezdeményezve, s dorombolva. Vettem Neki cicaágyat, játékokat, kaparót, s ami csak az eszembe jutott. Természetesen velem aludt, s nem az ágyban, mindent kapart, csak a kaparót nem, arról csak a csengőt szerelte le óriási tettvággyal. Napok kérdése volt, mikor a napilapom elött nem a szöveget láttam, hanem cicafejet, igy a Népszabóságot kártyanagyságúra kellett összehajtanom, hogy egy sort elolvashassak cicamentesen. Az igazi psychotrauma az volt, mikor szokásomhoz híven a TV elött ülve, tálcán levő tányérból falatoztam a májgaluskalevest, s olyan mártírként nézett rám, hogy rájöttem, hogy vagy én fogok ezentúl 4kézláb a konyhában Whiskast enni vagy Ő sajttal, brokkolival töltött pulykemellet. A szakításunk elött a következő történt: A Bugac Csárdában estebédeltem egy orvosi bulin, mikor az egyik traumatologus főorvos barátom, úgy éjfél után felhívta a figyelmemet arra, hogy a "Kandurokkal keményen kell bánni". Jóval éjfél után a teljesen átrendezett lakásomban nyugovóra tértem, mikor arra riadtam fel, hogy valaki a farkam felett saját farkát kergeti, ráadásul félelmetes kitartással. Lazán lerúgtam magamról, persze nem húztam magamra szöges bakancsot, csak mezétláb követtem el e "keménységet", mire eltünt, s én alvás helyett, kialvatlan tekintettel órákig keresgéltem, hogy megvigasztaljam őkelmét. Fiam magyarázta meg, hogy legyek empátiás, ui. Boci még nemrég Ebolával, tetvéreivel élte macskaéletét, s Gyulával élet-halálra szóló ádáz territoriális csatákat vívtak, igy napközben aludt, s éjjelente rajtam vezette le feles energiáit. Gyula a tesó az csúcs volt. Lehetett vele tangóharmonikázni, fülét gyűrögetni, szinte mindent. Ben azt csípte legjobban, mikor egy digó üzletemberrel 50 millós üzletről tárgyaltak, s beállított Gyula szájában egy egérrel. Ekkor vett magának lakást, hogy Gyula és az üzeleti élet elkülönüljön. Sajnos megbetedett, tán leukaemiás lett, s ekkor látták Bencét tán először sírni.
A nevelésem eredménye, hogy egyik karácsonyra a fiaimtól egy élő skorpiót kaptam, azzal a felvílágosítással, hogy lisztkukaccal etessem, s csak molekuláris szinten adjak neki vízet.... A boncolásnál a következőket találtuk:.....
PP vállalja a főszerkesztést (Vállalod???) én a segédszerkesztést, esetleg még a kiadást is - és mindenki beszállhatna, a terjesztésbe is. Hurrá!
Egyébként, ha vidulni akartok - mellékesen megjegyzem, hogy PP aZindex Tébolykormányának (TK) örökös miniszterelnöke (olvashato Ki a leghülyébb aZindexen - rinyálófal - vagy valami ilyesmi:))) (Bocs PP, hogy ilyen indiszkrét voltam:))
