"Zavaros a Nyárád, nem akar megszállni. Haragszik a rózsám, nem akar beszélni. Majd megszáll a Nyárád, a lovam megissza. Ha megbékélsz rózsám, akkor gyere vissza!
Ennek a kislánynak dombon van a háza. Terebély diófa nőtt az udvarába'. Terebély diófa, csipkés a levele, Mért nincs minden lánynak igaz szeretője?"
Basszus, ez annyira rossz, hogy szinte már jó:-)))
No meg az is igaz, hogy amíg kis hazánkban ilyen önjelölt hagyományőrzők őrzik a népi kultúrát, addig nem kell attól félni, hogy elenyészik őseink öröksége:-)
Igazi, falusi hecsedlit, azaz csipkelekvárt ettél-e már, Rapper?
Nem boltit, hanem olyat, ami háznál készült.
A mi vidékünkön a csipkelekvárfőzésnek is nagy hagyománya van.
Íme a recept, de csak neked és csak most kivételesen:-))))
Csipkelekvár készítés
Szeptember közepére általában megérik, piroslik a csipkebogyó, ilyenkor indulnak az asszonyok csipkét szedni, melyet igen nehéz leszedni, mert nagyon tüskés az ága, belekapaszkodik a tövis a kezünkbe, és jól összekaparja azt. Pedig csak így lehet leszedni, mert kesztyűben nem tudjuk érezni a szedést.
Elkészítés módja:
A csipkebogyót jól megmossuk, s utána feltesszük vízbe főzni, kb. 3 óra hosszat, hogy puha legyen. Ha puhára fölt, akkor a levének egy részét leöntjük, majd nyomóval összetörjük, ezután lehet majd szőrszitán átpasszírozni. Kisebb edénybe kiszedünk egy adagra valót, melyet hideg vízzel felhígítunk, hogy jól lehessen paszirozni a szitán. (kesztyűvel, mert a kezet befogja.) A szitát olyan méretű edényre helyezzük, hogy rajta jól kinyomkodhatjuk a sűrítményt, amelyből majd a lekvár lesz.
Ha ezzel elkészültünk, akkor egy nagyobb lábasba feltesszük főzni a sűrítményt, hogy jól lehessen keverni, mert könnyen leéghet. Körülbelül fél óráig főzzük, utána tesszük bele a cukrot, amivel ugyancsak fél órát főzzük tovább... (ízlés szerint literenként 40-50dkg cukrot számítunk) Közben kanállal nézegetjük, hogy elég sűrű-e már (túl sűrűre sem jó főzni, mert akkor nehezen kenhető a kenyérre vagy a süteményekbe. Melegen üvegekbe rakjuk a lekvárt, majd lekötözzük celofánnal, begumizzuk és száraz dunsztba jól letakarjuk az üvegeket. Másnapra ha kihűlt a lekvár a végleges helyére tesszük az üvegbe zárt, igazi galgamenti finomságot...
Fénykoromban bizony-bizony általában szabit vettem ki a szüreti mulatság utáni hétfőre:-)
Nem is lett volna sem egészséges, sem ildomos egész napos mulatozás után, másnaposan bemenni a munkahelyre.
Többnyire már a délutáni felvonulás alatt sikerült a barátokkal igen jó hangulatba kerülnünk.
Utána hazamentünk egy kicsit pihenni, lezuhanyozni, józanodni, majd este 7-re, 8-ra visszamentünk bálozni.
Már aki még bírt, volt olyan is, aki kidőlt a felvonulás után és a bálba már nem bírt visszamenni.
Volt olyan év kétszer is, hogy népviseletbe, kalapba, lagos csizmába mentem vissza, úgy mulattam hajnalig.
Emlékszem rá, az egyik évben egy fergeteges csárdásblokk közbena kalapomat körbe-körbe adogattuk egymás között, a haverok mindegyike felvette egy kicsit, úgy táncolt egy sort, aztán továbbadta.
Olyan is volt, hogy vagy 25-30-an összeálltunk körcsárdásozni a "Hajnalcsillag az égen ragyog" c. dalra többek között.
Akkoriban nagyon jó összetartás volt a fiatalok között a mi falunkban.
Volt olyan is, hogy a bál végén már alaposan "elfáradva" a szembeszomszéd sráccal mentünk haza a kultúrból, de nem bírtunk egy húzásra hazamenni, a templom előtt leültünk a kerítésre és ott is elénekeltünk egy-két nótát. Pl.
"Sárga csikó, sárga csikó, sárga
Ez a kislány, jaj de nagyon árva,
Megfogadom, nem lsz soká árva,
Szüret után én leszek a párja".
vagy
"Szépen uszik a vadkácsa a vízen,
szépen legel a lovam a réten,
Szépen szól a csengő a nyakába,
Mikor egy kis erőt gyűjtöttünk, a templomtól a házunkig már el tudtunk ballagni, de ott is végigénekeltük az utat.
Manapság már jóval búvalbaszottabbak az emberek (állítólag a politikai és gazdasági helyzet miatt, de én ezt nem hiszem el), nagyon kevés magyar ember van , aki felszabadultan tud énekelni, mulatni.
A legtöbben sajnos nem is ismerik sem a népdalokat, sem az ún. lakodalmas dalokat.
Fénykoromban bizony-bizony általában szabit vettem ki a szüreti mulatság utáni hétfőre:-)
Nem is lett volna sem egészséges, sem ildomos egész napos mulatozás után, másnaposan bemenni a munkahelyre.
Többnyire már a délutáni felvonulás alatt sikerült a barátokkal igen jó hangulatba kerülnünk.
Utána hazamentünk egy kicsit pihenni, lezuhanyozni, józanodni, majd este 7-re, 8-ra visszamentünk bálozni.
Már aki még bírt, volt olyan is, aki kidőlt a felvonulás után és a bálba már nem bírt visszamenni.
Volt olyan év kétszer is, hogy népviseletbe, kalapba, lagos csizmába mentem vissza, úgy mulattam hajnalig.
Emlékszem rá, az egyik évben egy fergeteges csárdásblokk közbena kalapomat körbe-körbe adogattuk egymás között, a haverok mindegyike felvette egy kicsit, úgy táncolt egy sort, aztán továbbadta.
Olyan is volt, hogy vagy 25-30-an összeálltunk körcsárdásozni a "Hajnalcsillag az égen ragyog" c. dalra többek között.
Akkoriban nagyon jó összetartás volt a fiatalok között a mi falunkban.
Volt olyan is, hogy a bál végén már alaposan "elfáradva" a szembeszomszéd sráccal mentünk haza a kultúrból, de nem bírtunk egy húzásra hazamenni, a templom előtt leültünk a kerítésre és ott is elénekeltünk egy-két nótát. Pl.
"Sárga csikó, sárga csikó, sárga
Ez a kislány, jaj de nagyon árva,
Megfogadom, nem lsz soká árva,
Szüret után én leszek a párja".
vagy
"Szépen uszik a vadkácsa a vízen,
szépen legel a lovam a réten,
Szépen szól a csengő a nyakába,
Mikor egy kis erőt gyűjtöttünk, a templomtól a házunkig már el tudtunk ballagni, de ott is végigénekeltük az utat.
Manapság már jóval búvalbaszottabbak az emberek (állítólag a politikai és gazdasági helyzet miatt, de én ezt nem hiszem el), nagyon kevés magyar ember van , aki felszabadultan tud énekelni, mulatni.
A legtöbben sajnos nem is ismerik sem a népdalokat, sem az ún. lakodalmas dalokat.
Én még mindig a szüreti mulatságok lázában égek:-)
Beleértve a szüreti dalokat és bordalokat is.
Ezt pl. ismered?
"Kocsmárosné, szép csárdásné, de savanyú a bora! Olyan, mint a, olyan, mint a savanyított uborka! Kocsmárosné, cukrozza meg a borát, Adja nékem feleségül a legszebbik leányát!
Kocsmárosné, szép csárdásné, miért ugat a kutyája? Nem jöttem én, nem jöttem én lopni az udvarába. Én csak azért jöttem az udvarába, Babám hangját, csengő hangját hallottam a csárdába!"
Ez nem a mi vidékünk nótája különben, hanem dél-alföldi, bár újabban a mi vidékünkön is elterjedt.
No a Dél-Alföldön aztán tényleg vannak olyan borok, hogy guggolva kell elmenni az ablak alatt, nehogy behívjanak egy pohárkára:-)))DDDDDD
A 90-es évek elején nemcsak Püspökhatvanban voltak nagy népies bulik, hanem Galgamácsán, a Vadász presszó hátsó udvarában is.
A mai napig elevenen él bennem ezeknek a báloknak a hangulatvilága:
a hátsó udvar színes szalagokkal volt feldíszítve, az udvarra bevilágított a szeptemberi hold lágy fénye, az emelvényen egy fogkrémmárkáról elnevezett zenekar húzta eszeveszetten, mi meg bőszen jártuk a csárdást:
"Rózsa, rózsa, labdarózsa levele,
csak egy kislányt neveltek akedvemre,
azt is azért nevelték a kedvemre,
szép a szeme, göndör haja fekete.
Alig várom, hogy a nap lenyugodjon,
hogy az égen páros csillag ragyogjon,
ragyogj csillag, páros csillag sokáig,
vezess el a szeretőm kapujáig"
vagy ezt
"A mácsai, a mácsai templom tetejére,
rászállott a holló tiszta feketébe.
Szárnya alatt jaj de aranyos a tolla,
most vagyok a, most vagyok a legszebb legénykorba."
Ebben a dalban az a jó, hogy az utolsó sorát egyforma átéléssel énekli a férfiember, akár 15, akár 70 éves:-)))
A régi lakodalmas szokásokat a ma élő legidősebb emberek elbeszélései alapján, ill. a fennmaradt néhány írásos dokumentum (vőfélyversek, lakodalmas rigmusok) alapján tudjuk felidézni. Ezekből tudhatjuk meg, hogy miképp zajlott egy lakodalom az 1930-as években, a régi paraszti világ utolsó évtizedeiben. A lakodalmak ősszel, a mezőgazdasági munkák befejezése után kezdődtek, amikor már mindenki saját terménnyel, hízóval, borral, pálinkával rendelkezett, és a tavaszi munkák megkezdéséig tartottak. A lakodalom előtt mindössze három héttel volt az eljegyzés, amikor a lányok rozmaringos almát osztottak szét a vendégek között, előtte ide illő verset mondva. A lakodalom előtti vasárnapon a vőlegény vőfélyei a menyasszonyos házhoz mentek, ahol egy szalagkikérő verssel kérték fel a menyasszonyt vőfélybotjaik és kalapjaik feldíszítésére, majd szalagköszönő verset mondtak. Ezután a vőfélyek elindultak meghívni a vendégeket a lakodalomba. A falunkban az volt a szokás, hogy nem hivatásos vőfélyeket fogadtak, hanem a közeli rokonságból kértek föl két serdülő korú fiatalembert erre a feladatra. A hívogatást követő napon mind a vőlegényes, mind a menyasszonyos háznál elkezdődött a sütés-főzés, majd csütörtökön elérkezett az összehordás napja. Az összehordás alkalmával a meghívottak egy közös vacsorán vettek részt, majd hajnalig tartó mulatozás kezdődött (Házasodom nemsokára, édesanyám ; Lakodalom van a mi utcánkban; Kicsi még a mi lányunk stb.). Másnap a lakodalomban résztvevő lányok kalácsot, tyúkot és pálinkát vittek az eskető papnak, jegyzőnek és kántornak. A lakodalom előtti napon a lányok közösen Aszódra mentek, hogy megvásárolják szalagjaikat, amelyeket lakodalmi ruháik díszítésére használtak fel. Ezután következett a lakodalom napja. Reggel a lányok és fiatalasszonyok a közeli rokonoknak hurkát, kolbászt, pörköltet, kalácsot és forralt bort vittek, a vőfélyek pedig ezen a napon még egyszer elmentek a vendégeket meghívni. A lakodalomba a zenészek érkeztek a legkorábban, akiknek a hangszereit színes szalagokkal díszítették fel. Ők már zenével fogadták a vendégeket (Lakodalom van a mi utcánkban...), majd az asztalra hurka-kolbász került, s utána kezdődött a tánc (Kicsi még a mi lányunk...). A vőlegényes háznál is hasonlóan zajlottak az események, majd elindultak a menyasszonyos házhoz dalolva, táncolva, de indulás előtt a vőlegény násznagya egy verssel búcsúzott a háztól. A vendégek bebocsátása, fogadása után egy kis mulatás következett, majd az esküvő után a búcsúztatók hangzottak el, ahol a szülőktől (Köszönöm anyám, hogy felneveltél...), rokonoktól és ismerősöktől búcsúztatták el a menyasszonyt. Ezután az egész násznép a hagyomány által meghatározott rendben a templomba vonult, ahol a lelkész összeeskette az ifjú párt. A templomból kifelé jövet a zenekar a Szánom-bánom, hogy megházasodtam... kezdetű dalt játszotta. Az esküvőről hazatérés után a menyasszony násznagya mondott köszöntőt, majd vacsoráig tartó táncos mulatozás kezdődött (Szép Ikladra két úton kell bemenni...). A vőfélyek a vacsora minden fogásához (leves, leveshús, káposzta, pecsenye, bor, sütemény) egy-egy humorral fűszerezett versikét mondtak. A fogások és a tálalás sorrendjét, a versikék szövegét egyaránt a hagyományok szabták meg. A vacsora befejezése után az éjfél körül tartott menyasszonytáncig újra vidám tánc, dalolás és mulatozás kezdődött. Éjfélkor került sorra a menyasszonytánc, amikor a vőfély verse (Íme itt áll előttem az ékes menyasszony...) után a vendégek egy-egy rövid táncot lejtettek a menyasszonnyal, miután egy kis asztalkán elhelyezett tálba pénzt dobtak. Ezután a menyasszonyt elvitték új asszonynak, menyecskének öltöztetni, közben a násznép bőszen tovább mulatozott. Szokásban volt a bolond menyasszony is, amikor két férfi öltözött be rongyos ruhákba vőlegénynek és menyasszonynak pajzán rigmusokat kiabálva a násznép felé vad táncot lejtettek. Az új asszony beöltöztetése után megjelent az új pár, majd a vőfély rövid verse után elkezdődött a menyecsketánc (Asszony, asszony, az akarok lenni...), majd ennek befejezése után az új pár kaláccsal, pálinkával (menyecskepálinka) és forralt borral kínálta végig a vendégeket. Búcsúztató verssel zárult a lakodalom, amely után a kitartóbbak egész reggelig mulattak.
Az őszi időszakhoz kapcsolódó egyéb szokások, ill. a lakodalmas szokások érdekelnek?
Az Alföldet konkrétan nem tudom, de a mi vidékünkön a régi paraszti világban pl. a lakodalmakat is többnyire késő ősszel, esetleg télen tartották, mivel ekkorra már befejeződtek a betakarítási munkálatok és bőviben voltak bornak, élelemnek, meg szabadidejük is jobban volt, mint kora tavasztól ősz közepéig, amikor is hangyaaszorgalommal virradattól szürkületig a mezőkön dolgoztak.
Szüreti mulatság hagyományai a 21. sz. elején egy galga-vidéki faluból:
"Szüreti mulatság
A szüreti mulatság megtartására a szüretek befejezése után, általában szeptember végén, október elején kerül sor. A rendezvény a hagyomány szerint vasárnap kerül megrendezésre és két fő részből áll: a szüreti felvonulásból és a szüreti bálból.
Vasárnap délelőtt a Művelődési Ház feldíszítésével kezdődik a nap. A legények egy része kimegy a szőlőbe (régen lovaskocsin, ma többnyire autóval, utánfutóval) és jó sok szőlővesszőt hoznak a díszítéshez. A lovaskocsikat is feldíszítik. A lányok ezalatt színes szalagokkal díszíti fel a tánctermet. A díszítés után mindenki hazamegy népviseletbe öltözni. A lányok-asszonyok a legszebb ünnepi viseletüket veszik fel, a fiúk viseletét ilyenkor a derékra kötött vörös kendő egészíti ki. A felvonulás általában délután egy órakor kezdődik. Ekkor a népviseletbe öltözött résztvevők lovaskocsikon végigvonulnak a falun. Az ünnepséget a kisbíró dobolja ki, majd vidám zeneszóra megindul a felvonulási menet. A felvonulást a lovasok vezetik, számuk évről-évre változó. A régi világban a falusi legények ülték meg a lovat, ma többnyire sajnos pénzért kell felfogadni lovasokat. A lovasok után a választott szüreti bíró és bíróné hintaja következik. A hagyomány szerint fiatal párokat választottak bírónak, bírónénak, akit egyszer megválasztottak, az többször már nem lehetett. A bíró hintaja után a legények kocsija jön, a legények bizony nem takarékoskodnak a borral, a legényes kocsin soha nem szokott gond lenni a hangulattal… A legények után jönnek a lányos, asszonyos kocsik. A lányok egy része ún. magyarlány ruhába öltözik, mások a hagyományos Galga-menti népviseletet öltik fel. A zenekar kocsija általában két lányos kocsi között szokott haladni. A sort a kormosok ütött-kopott, kukoricaszár-kunyhóval fedett szekere zárja. A menetet csaposlegények és perecesfiúk egészítik ki, ők a bámészkodó lakosokat kínálják enni- és innivalóval. A felvonulási menet a faluban két-három helyen szokott megállni egy-egy negyedórás vidám mulatozásra. Régebben szokásban volt a szomszédos Domonyba is átmenni (rossz nyelvek szerint a domonyiak zikálása céljából), mára ez sajnos kezd elmaradozni. A felvonulás kb. délután ötre ér vissza a Művelődési Ház elé, ahol fergeteges mulatozás kezdődik. A táncban, énekben megfáradt fiatalokat kiadós gulyásleves és finom lekváros fánk várja.
Este a mulatság a szüreti bállal folytatódik. Régebben a bálozók népviseletben maradtak, mára a legtöbben már hazamennek átöltözni a bál előtt. Hajdanán a bál sokszor hajnalig is eltartott, ma többnyire éjfél után egy órakor befejeződik, hiszen a legtöbb embernek hétfőn reggel már munkába kell sietnie."
