Harminc évvel ezelőtt olvastam, és most újra meglep, milyen jól tudott írni Maugham! Tudom, a Színház című regénye is jó, de az igazi műfaja a novella, mesterfokon műveli!
Alighanem érdemes egykori olvasmányainkat őjra kézbevenni!
hah, látom, rendszeresen a briteket ítéljük meg nagyon másként:)
én is nemrég vettem újra a kezembe M-t, és megállapítottam, hogy még mindig erőtlen, színtelen író...
Én is váltottam, mert elővettem Somerset Maugham: Oroszlánbőr című novelláskötetet. Ő is rövid mondatokban írt rövid történeteket, méghozzá érdekfeszítően, Elismerem, a világ minden tájáról elsősorban az angolokról, pontosabban a brit hivatalnokokról, no de őket ismerte a legjobban! Néha Szerb Antal jutott eszembe, szerinte a gyarmatokon mindig ugyanolyan angolokat találni. Igen, talán, de a hivatalnok sem egyforma, főleg nem a feleségük, esetleg a helyi barátnőjük. A jó modor és a társadalmi érintkezés azért könnyített a helyzeten, bár néha komplikáltabbá tette a dolgot.
Harminc évvel ezelőtt olvastam, és most újra meglep, milyen jól tudott írni Maugham! Tudom, a Színház című regénye is jó, de az igazi műfaja a novella, mesterfokon műveli!
Alighanem érdemes egykori olvasmányainkat őjra kézbevenni!
Furcsa dolog Jókai Mór után Ernest Hemingway-t olvasni.
"A Kansas City Star újságtól kapott, írással kapcsolatos elvárások egész életében meghatározták (Hemingway) stílusát, melyet még ifjúkori, tudósítói múltjából hozott: „Írj rövid mondatokat. Az első bekezdés rövid legyen. Használj erőteljes angolt. Légy pozitív, ne negatív!”"
Filmen nem lett volna követhető az ilyen párbeszéd:
– Capitalis egy persona ez a mi domicellánk, spectabilis uramöcsém – kezdé az asszesszor úr, amint a kapun kívül voltak.– Nem mondom, hogy nem az.– Sőt visum repertumot is exhibeálhatna felőle, spectabilis uramöcsém.– Hát csak úgy, mint más.
"… az Üstökös-ben 1879-ben jelent megjelent a Rab Ráby. Jókai maga se tudta talán, hogy milyen közel volt itt ahhoz, hogy megírja hazája összes ezeréves küzdelmeit egy történetben, és századokra kiható remekművet alkosson, amit a Biblia mellett kellene tartani minden magyarnak. Ráby Mátyás udvari hivatalnok, József császárnak kedves embere, aki tele van az ő liberális eszméivel, s keresztül akar törni egy pörös ügyben az alkotmányos vármegye konzervatív formáin. Pest vármegye ellen támad fel a császár védpajzsa alatt, a császár akaratával és hatalmával a háta mögött, de az összeütközésben a rövidet húzza, és Pest megye börtönébe kerül. Roppant szerencsés leleménnyel van beállítva a liberalizmus harca a konzervativizmus ellen, mely minden időben egy volt, csak különböző alakot cserélt ezer éven át........." (Mikszáth Kálmán)
Azt hiszem, Ráby Mátyást (az igazit) mostanság kényszeres szabálykövetőnek neveznék. Azért a Jókai-hős nem akad ki azon, mert valaki ellopott pl. egy levélpapírt.
Azt hiszem, a Rab Ráby talán a legárnyaltabb jellemábrázolású Jókai-könyv. Ráby Mátyás kétségekkel küzd, már-már abbahagyja, csüggedt, fél, elfárad. Mindezek tetejébe még feleséget is rosszul választ. A könyv remekül ábrázolja, hogy a függetlenség vagy a haladás a fontosabb. Nos, kinek ez, kinek az! A függetlenség itt egyúttal visszaélést és nemesi maradiságot is jelenti. Rábynak még az az elégtétele sincs meg, hogy győzött!
Na jó, elismerem, vannak szertelenül vadromantikus részek is benne, de ez simán leválik a történetről.
Egyébként nagyon kedvelem Jókai regényeit, ha valami okból csüggedt vagyok, előveszek egyet-egyet,. és újraolvasom.
Úgy emlékszem, egy remek film is készült belőle, azt hiszem, még fekete-fehérben. Ha Szentendrén járok, sűrűn eszembe jut Rab Ráby. Van ott egy utcája is.
nem bosszankodom, mert ezt már korábban megtettem tom wolfe írások kapcsán...
A regényeit sztem túlcirkalmazza, óh, az a stílus.. A non-fictionben időnként felszínes, még többször handabandára hajlamos, és a tartalmi igazságai (pontosabban sugallatai) sokszor kétesek.
azt nem állítom, hogy rossz író volt (Az igazak-at egyébként kifejezettem kedvelem), de túlértékelt.
Érdekes könyv akadt a kezembe. Igaz, nem regény, még csak nem is novellagyűjtemény, de szellemes, legalábbis szerintem. A címe: Hodgkinson – Van der Berg: A művelt társalgók könyve. Valamiféle lexikon, az ún. híres emberek ismertetése, röviden, szellemesen. A bevezető történetet leírom, mert nagyon jópofa. Egy társaságban Rimbaud-ról beszélgettek. A háziasszony, aki eddig nem nagyon szólt bele a társalgásba, a név hallatán felkapta a fejét, és boldogan ismertette a Rambo-film hatásait a popkultúrára. Elég soká figyelt fel a kínos csöndre, majd némi torokköszörülés után megtudta, hogy kissé félrehallotta a nevet! A nevek nem kor vagy betűrend szerint sorakoznak, hanem a szokásaik alapján. Alkoholisták, különcök, öngyilkosok, kávékedvelők, divatbolondok és így tovább. Töredelmesen bevallom, hogy sok nevet eddig nem ismertem, és gyanítom, hogy gyorsan el is fogom felejteni. Sebaj, szórakoztató olvasni róluk. Nem egyfolytában lapozgatom, napi tyz-húsz oldal bőven elég számomra.
