32. betöltött hét, az már komoly eredmény:) 33-ra is, 34-re is születtek babák a baráti körben, kutya bajuk, erős, okos nagylány/nagyfiú lett belőlük. Szóval hajrá, minél többet egyben, de ha ki kell jönni, hát kijönnek, aztán majd megnőnek idekinn :))
A pusztaföldvári anyukát ismerem, szobatársam volt 1 hétig, hát nagy sztárok lettek a csajok :)
Köszönöm szépen a jókívánságokat, én is a 2016-ra hajtok nagyon. Ma betöltöttük a bűvös 32 hetet, a dokim persze örülne ha még kettőt rá tudnánk húzni, én úgy vagyok vele, hogy 1 is elég lenne már, de a lényeg, hogy a babák jól legyenek.
Bocsika, hogy ilyen későn adok életjelet, igyekszem gyakrabban :)
Az áramlások jók, főleg ha hajlandóak a dokik egy kicsit küzdeni is, mert hátonfekve a kislányé nem jó, de van amelyik sza*ik rá. Volt két olyan nap is, amikor a kislányé lett a legjobb, mert hajlandó volt a doki egy kis tornáztatásra. A ctg-k teljesen rendben vannak, és az jó, mindig dícsérik a babákat az asszisztensek, néha még csokit is kapunk :D
A vérnyomásom is jó, nem vizesedek, habár a térdeim és az ujj ízületeim nagyon tudnak fájni, lehet ott azért van egy kis víz. A pocakom szép nagy, egyelőre nem is szakadt szét a bőröm, remélem most már nem is fog :)
Néhányan el vannak ájulva hogy bírom még így 9 hét nonstop bentlét után is mosolyogva és pozitívan viselni a dolgokat, van aki 1 hét után már totál depresszióban kínlódik.
Most már biztos nincs sok hátra, az éltet, na meg jól elfoglalom magam és igyekszem csak pozitívan gondolkozni. Na meg az egész család és baráti kör küldi a pozitív energiákat, biztos ez is számít.
Nekem a TSH-m sosem volt 1,5 alatt, de most szinte a duplája és erősebbek a tüneteim is.
Megpróbálom, nagy veszíteni valóm nincs. De nekem Bp is messze van, ahhoz, hogy kísérletezzünk, azt Győrben is meg tudom csinálni és fizetős helyen itt is tudok T3,T4-et nézetni :)
Régi PCOS ismerősöm 125-öt szed, neki helyrejöttek ezek a tünetei, bízom benne nekem is alakul, ha már felére lecsökken, én akkor is boldog leszek :)
szia Timike, mást még a Mens Mentisben sem csinálnak: tiroxin 50 mikrogrammos reggel éhomra (plusz félóra várakozás utána), és a TSH követésével fokozatos emelés. Csakhogy a kezem most is jégcsap, és fázós is maradtam.
Gina, a minap láttam a tv-ben egy brit 4-es ikrekről szóló dokumentum filmet, egyből Te jutottál eszembe :) Azért őket sem irigylem, a világon ők a másodikak, akiknek egypetéjű négyesikrei lettek, kislányok.
Aztán előtte napokban a fb-n láttam egy Pusztaföldvári 19 éves anyukát, nekik 3 lányuk született, azt hiszem Szegeden :)
Most már Te jössz :) Én csak azt kívánom, hogy mindez épségben, egészségben és lehetőleg 2016-ban történjen meg Veled :)
Manapság hogy vagytok? Áramlás, vérnyomás, és amúgy összességében ? Gondolom, már hatalmas a pocakod :)
Bármi infó van, kéretik megírni, izgulok ezerrel és drukkolok, hogy mindenki szépen megszülessen :)
A TSH-s témához szólva, kb. 5 endokrinológusnál voltam eddig az elmúlt 15 évben. 2 hete magán úton legutóbb ....
Nekem az alulműködés 80 %-os tünetegyüttese megvan, de mivel relatív jó a laborom, nem történik semmi.
Ami a legbosszantóbb tünetem, az, hogy miindig iszonyatosan fázok. De egy pólyás gyereket nem öltöztetnek be, úgy, mint engem. A rendelőben 23 fok van, rajtam hossz ujjú felső, tunika, vastag zokni és sokszor csont hideg a kezem lábam és fázok. Itthon éjjelre 22-21,5 fokra van állítva a gázkazán és dupla takaró van rajtam. Azon már túlléptem, hogy valahol szégyenlem is, de az, hogy non-stop komforttalanul érzem magam, az már sok.
Az utolsó próbálkozásom az endodokinál cirka 20 ezer volt.
Egyszerűen elszomorít a helyzet, hogy a tünetek nem számítanak, csak az eredmények.
Amúgy a TSH-m 2,8 lett, az Anti TPO-m 107 ( csak jelzem, hogy 35-ig normális )
erre az volt a magyarázat, hogy PCOS-nál gyakori. Hát köszi!
Amit most leírok, én is tudom, hogy nem helyes, de nincs más választásom, mert újabb 20 ezer ft-om nincs, hogy elmenjek Kecskemétre. Felírattam a főnökömmel Letroxot és elkezdtem ma szedni. Majd ezt is kititrálom magamnak, mint anno a Merckformint, mert 2008-ban kezdtem el szedni és 2010-ben volt az első terhelésem......azt is kisírtam, hogy felírják, és akkor azt mondták, hogy 2*850 mg a max. amit majd szednem kell. Hát a mai napig 3*1000 mg-ot szedek és ez bevált, segít.
Egyenlőre 50 mikrogrammot szedek 1 hónapig és majd kiderül, hogy kell-e emelni.
Szeretném, hogy ne a jégcsap legyen a jelem :) Aztán azt sem bánnám, ha egyszer mondjuk csak 6 órát aludhatnék egyhuzamban és nem lenne rajtam a non-stop dög fáradtság sem.
Nekem a TSH-m 3,4, soha nem volt alacsony (soha nem is voltam igazán vékony, ha már nem vagyok hivatalosan túlsúlyos, az remek), és mégis háromszor is ránézésre teherbe estem:) Akinek valóban alulműködik, annak nem 2,5 vagy 3, hanem 15 meg 20-as az értéke, vagy még több... Nekem legalábbis vannak "pajzsmirigyes" ismerőseim, ők mit nem adnának, hogy határértéken belül lennének.
Nekem egyébként rengeteget segített a PCO tünetek csökkentésében a HIIT torna. Kemény, mint állat, az ember izzad, mint egy ló, és elfárad, mint egy kutya, viszont azóta megint rendszeres a ciklusom, magától abbamarad, minimálisra csökkent a barnázás, nem fáj a hasam meg a derekam, szebb lett a bőröm (sajnos még mindig nem az igazi, de már látható), és ... És más tünetem nem volt:) Nőgyógyászhoz nemsokára megyek, amúgy is kell menni szűrésre, akkor megnézetem megint, hogy mizu' a petefészkeimmel :)
Én évek óta figyelem ezt és mostanában tényleg nyomatják hogy 2 alatt legyen a TSH. Sőt már olyat is hallottam, hogy 1,5 felett ne legyen, szinte már licitálnak rá. Hát nekem soha nem volt 2 alatt, sőt, volt 3 felett is sokáig, de mellé nem volt soha alulműködéses tünetem. Nekem az az érzésem, hogy ezt kicsit túlparázzák. Azt megértem, hogy ha valaki már minden utat bejárt sikertelenül, akkor esetleg ezt is érdemes figyelembe venni, de magánvéleményem, hogy sok esetben nincs jelentősége, főleg ha a t3 t4 jó, mert valójában az a lényeg.
Köszönöm a nyugtatást.valóban nem irányíthatunk mindent,amit tudok,megteszek minden tőlem telhetőt.A TSH értékem 2.62. Elvileg normális,de több helyen olvastam,hogy babához jobb lenne 2alatt. Majd meglátjuk,lehet kapok rá vmi gyógyszert,ha kell.
Szia, feleslegesen idegesíted magad, nyugodtan próbálkozzatok a test csodákra képes. Engem 15 évig riogattak, hogy nem lesz gyerekem, nehezen lesz és ezek variációi, aztán legelső próbálkozásra teherbe estem. Na persze akkor már tartottam én is a diétát, mozgást, miegymás, szóval nem voltam "kezeletlen". A progihiány egyáltalán nem törvényszerű. Nincs mire várni szerintem. A vetélések nagy része teljesen természetes (sajnos) és IR nélkül is benne van a pakliban, ezzel együtt kell élni. Ha diéta-mozgás megvan én tuti nem várnék. Rá kell bízni magad a sorsra és elfogadni, hogy nem mindent mi irányítunk :)
Ja a ciszták, nem mérvadóak teljesen, bár jelezhetnek javulást-romlást , eltűnhetnek, visszajöhetnek. Nekem pl. mindig vannak cisztáim :)
Maximum egy pajzsmirigyet nézetnék, ami tényleg beleszólhat a terhességbe.
Sziasztok!csatlakoznék a csapathoz, pcos-gyanúval, és inzulinrezisztenciával. Folyamatban vannak a vizsgálatok, de hüvelyi ultrahangon látszódtak mindkét petefészkemben a kis ciszták, plusz már az éhgyomri inzulinomnál látszik, hogy IR-es vagyok. Lesz terheléses vizsgálat is, jövő héten. Addig is, amíg januárban nem jutok be a belgyógyászhoz, elkezdtem 160-180g szénhidrátos étrendet, sokat sportolok, iszom az Inofolicot dupla adagban, D vitamin nagy dózisban, multivitamin. Igazából már egy éve szeretnénk babát, és egy éve még minden rendben volt az ultrahangon, most viszont tele vannak a petefészkeim a cisztákkal:S igaz, így legalább tudjuk, hogy mi okozza a sikertelenséget. A 3. napi hormonsort elküldtem a nődokinak, ő azt javasolta, hogy ne hagyjuk abba a próbálkozást. De megmondom őszintén, így nem merek kockáztatni :S félek, h esetleg progeszteronhiányom is van, és ha sikerülne is megfogannia a babónak, elveszíteném :S menstruáció előtt két nappal mindig barnázok, úgy hallottam ez tipikusan progihiányos tünet. Azért is írtam ide, hogy egyrészt sorstársak között leírhassam mindezt, akik értik is, miről beszélek, illetve nagyon nagyon szívesen olvasnék sikersztorikat, kinek mi segített és mennyi idő alatt? pl azt se tudom mit várjak, lehet-e pl fél éven belül babánk, vagy esélytelen még pár évig? Olvastam, hogy valakinek itt hármas ikrei lesznek?:D szintén pcos-sel, ir-rel? olyan jó ilyet hallani :)
Körkérdés: csináltatott a háziorvosom egy teljes vérképet rám. (se HgA1C-t, se inzulinszintet nem volt hajlandó méretni, viszont a PCO-s tüneteim szépen javulnak, ezért most nem is ugráltam ezekért). Az éhomi vércukorszintem 5,0 lett. Nem magas ez egy kicsit? Vagy már rémeket látok?:)
Köszönöm, én nagyon igyekszem, de szerintem a babák is :) ma is tökéletes lett a kiscsaj áramlása oldalt fekve, így próbálok egész nap a bal oldalamon hesszelni :)
Igen, nagyon megnyugtató a mindennapos vizsgálat, ctg-n minden nap meg vannak dícsérve hogy milyen ügyesek, az is olyan jó érzés...
Nagyon köszönöm, hogy gondolsz ránk és szorítasz! :)
Szurkolok, hogy minél tovább tudjatok egyben lenni egészségben! Kitartás, aztán nemsokára a kis bébicsomagok kint fognak szuszogni :) Sokat számít, hogy ilyen szoros kontroll alatt vagytok, azért ez megnyugtató, még ha gondolom fárasztó is. Ismeretlenül is gondolok rátok és szorítok :)
Még a klinikán, 30 hetes vagyok :) a babócák is viszonylag jól vannak, én is bírom, habár a kislány áramlásával nincs minden rendben, néha diasztolés stopokat mérnek nála, de kezdenek rájönni a dokik, hogy nálam az se mindegy, hogy milyen pozicióban vizsgálnak, így oldaltfekve és ülve ultrahangoznak újabban, ha áramlást kell nézni :D (és úgy jobb értékeket kapnak, mint fekve - nagyon szorosan vannak és nyomják egymást a picikék...)
Ráadásul a kislánynál nagyon kevés a magzatvíz, és az egyik fiúnál is kevesebb az átlagosnál, így most szorosan monitorozzák őket (minden nap áramlás vizsgálat + ctg), és amint neadjisten nagyobb lesz a baj, kiszedik őket...
A dokik szerint jó lenne még 2 hetet kihúzni, drukkoljatok nekünk! :)
Már tüdőérlelő szuri ismétlést is kaptam, így remélhetőleg a pici tüdejükkel nem lesz probléma.
Nekem is ez jutott eszembe, hogy egyedül könnyebb is lehet. Én külföldön élek és 2 hetet volt itt anyósom (aki mondjuk egy angyal, szóval nem nyomasztott). Aztán mikor mindenki elment azt csináltam amit akartam, itt még védőnő sem jön, ha nem igényli az ember, szóval tényleg lehet az lesz a könnyebb :)
Simán lehet, hogy egyedül könnyebb lesz majd, mint egy maximalista anyóssal:) Ne hagyd magad, senkinek nem kell "megfelelned", csak magadnak meg a gyerekednek egyelőre. Tanácsokat meg a kritikákat tartsák meg maguknak, segíteni azt lehet. Ez ilyen: az embernek meg kell tanulnia kiállnia magáért. Sokkal jobban. Ha te nagyon fáradt vagy, a gyereknek rossz. Akit zavar a kupi vagy az, hogy nincs tökéletes tisztaság, az fogjon meg egy felmosót, aztán hajrá!:))
koszi neked is a lellifroccsit, jol esett. A párom es családja maximalista, es kevéssé empatikus, igy nehez megfelelni, meg leszarni mindent de keressük a vállalható kompromisszumot. Jovo hettol leszek tobbet egyedul a babával, anya csak 1-2 napra jonmar, meglátjuk hogy boldogulok. Jelentkezem majd!
kosziszepen a biztatast! Szoptatasi tanácsadó tanított szoptatni, nem hiszem hogy a technikával volt baj, egyszeruen csak érzékeny a borom, nem vastagodott meg a terhesség alatt, idő volt mig megedzodott, de most mar jobb, csak akkor faj ha feszeng a gyerek es közben huzza- nyúzza.😊
Kitartás! Egyre jobb lesz majd, az ember olyan kilátástalannak érzi, de ahogy múlik az idő egyre jobban belerázódsz majd. Igen kemény tud lenni az eleje, de ha van segítség használd ki. Én semmit nem intéztem 1-2 hónapig, nem főztem, nem mentem sehova, nem takarítottam, nem intéztem ügyeket, csak a gyerekkel foglalkoztam, szóval ne akarj mindent csinálni úgy mint régen, azt majd szépen fokozatosan bevezetve ha elmúlt az első kb 6 hét. Persze utána is jöhetnek akadályok, hasfájás meg miegymás, de azok is csak pár hétig-hónapig tartanak, aztán egyre jobban tér vissza az eredeti élet. Én úgy érzem kb. 1 év, ami teljesen a babára megy rá. Persze ha jól esik lehet hamarabb is menni ide-oda, de én nem igényeltem. Én úgy fogtam fel, hogy totál egyszerű ez a gyerek, ha nyaffan, akkor éhes megetetem, aztán átpelenkázom, kicsit ringatom és alszik, ez a kör megy egymás után, nem is olyan bonyolult (persze az :D) aztán picit fejek, majd sorozatokat nézetem a következő etetésig, vagy aludtam :) Első 2 hétben én ágyban feküdtem otthon is, mintha beteg lennék, gyerek mellettem a kiságyban és csak miatta keltem ki, aztán usgyi vissza. Ja én is császáros voltam, szóval az első 3 napra emlékszem mekkora megerőltetés egyáltalán megmoccanni, vagy kikelni az ágyból.
Nekem anyósom volt itt 2 hétig, meg megfőzött előre dolgokat, ami le volt fagyasztva (ez a lefagyasztás jól tud jönni, ha valaki megfőz neked előre).
Sok erőt kívánok, remélem tudod majd élvezni is, mert nekem ezek voltak életem legszebb napjai és ugyan most ez elképzelhetetlennek tűnik, de villám gyorsan elmúlik a csecsemőkor és azon kapod magad, hogy már nincs többé a pólyásbaba, hanem egy párfogú kis gyerkőc pislog rád a kiságyból :)) Nagy ölelés Neked! :)
Nyugi, az első három hónapban túlélésre hajtunk, utána azért könnyebb lesz. Ne hidd el, hogy kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond. A nagy gyerek hagy aludni, a nagy gyerek egy csomószor eljátszik, a nagy gyerek fél nap oviban-suliban van, stb., a kis gyerek meg 24 órás üzem. Szóval az újszülöttel a legnehezebb! Tovább megyek: az első újszülöttel a legnehezebb. Van három gyerekem, az első volt a leginkább mintababa, aztán annyira hulla életemben nem voltam, mint az első gyerekkel. Feladat: háztartás letojása. Ott vannak a nagymamák, ott a párod, ott az idő, ami majd mindent megold, tessék visszavenni a maximalizmusból!:) Van egy csomó kaja, amit az első három hónapra célszerű elfelejteni: palacsinta, pörkölt, ilyesmi. Nem azért, mert árt, ó, dehogy. Azért, mert több időt vesz igénybe, mint 10 perc:))
Az meg senkit nem érdekel, hogy császáros vagy-e vagy nem, nagy hasi seb-e vagy nem, a gyerek a tiéd, old meg. Ezt én sem értettem, hogy mégis, ezt így hogyan?, más esetben egy kis műtét után napokat pihenhet az ember, császárnál felvágják a hasát, összefércelik, aztán hajrá, ugorj fiam, meg szoptassál! :) Mindegy, túl lehet élni, háromszor volt császárom, háromszor éltem túl, háromszor csodálkoztam rá a világra, hogy kvázi elvárják tőlem, hogy viselkedjek ugyanúgy, mintha legalábbis csak izomlázam lenne. Amíg van segítséged, addig "pofátlanul" használd ki. Pár hét után már simán fel fogsz tudni kelni, addig meg ugorjon más, amíg kikecmeregsz az ágyból:)
Szoptatás: igen, én is utáltam az elején. Féltem tőle. Fájt. Viszont az LLL rengeteget segített! Hívj fel valakit, tényleg, telefonos segítségnyújtással is meg tudják oldani, hogy két-három nap alatt meggyógyuljon és ne fájjon! A szoptatás akkor fáj, ha rossz a technika. Egyikünk sem úgy születik, hogy kapásból tudja, hogyan kell szoptatni (vagy ha mégis, na, az én barátnőim pont egyik sem :D) Máig sajnálom, hogy három hetet vártam a telefonnal. Felesleges szenvedés volt. Hidd el, tényleg lehet a szoptatás olyan magától érthetődő, hogy az embernek nem is kell azon aggódnia, hogy jaj, Istenem, mikor evett a gyerek és mikor fog megint, mikor induljunk hova, hanem csak behúzódunk egy próbafülkébe shoppingolás közben, aztán 5 perc alatt megoldjuk a dolgot:)
Ja, igen: a miért nem mondja ezt senki-dologra. Miért, ha mondták volna, elhitted volna? Nem azt gondoltad volna, hogy farkast kiált? El tudja azt képzelni az ember, hogy milyen fárasztó 24 órán keresztül nonstop szolgálatban lenni, amikor még nem volt?:) Nem. Két barátnőmnek is elregéltem az egészet elejétől a végéig, üdvözült mosollyal hallgatták, és látszott a fejükön, hogy túlzok. Ők meg meséltek róla, hogy de milyen fárasztó 8 órában dolgozni az xy helyen. Nem értették. Pedig gondoltam felkészítem őket, hadd tegyék félre a maximalizmusukat meg az aggódásukat azon, hogy elveszítem a korábbi életem. Igen, átmenetileg tényleg elveszíti az ember. De egyrészt megéri, mert többet kap, másrészt túl lehet élni az elejét, harmadrészt meg olyan rugalmasságot meg alkalmazkodóképességet kapunk cserébe, hogy ihaj. A gyereknek meg nem kell tökéletes anya, nem kell az, hogy mindig fél percen belül válaszolj rá (elég 2 percen belül is:), nem kell tisztaság és rend az első pár hétben, a gyereknek az kell, hogy jól érezd magad. Ha sír, nem ellened sír, nem kell görcsbe ránduljon a gyomrod. Sír, mert sír, minden baba sír, még a legboldogabb és legelégedettebb is sír néha. Főleg az első pár hétben. Nehéz ez a világ, meg kell szokni. Majd vigyorog nagyokat pár hét múlva:))
Sziasztok lányok! Ma vagyunk 3 hét+ 2 naposak, és most jutottam el oda, hogy picit megnyugodtam, kezd beállni a napirend,és van 2 etetés közt pici szabadidőm. Többnyire persze próbálok pihenni, aludni, meg a háztartással foglalkozni, patikába, boltba, piacra szaladok, Kihasználva hogy vannak még nagymamák, de lassan át kell állnom az önálló üzemmódra, de már egyre kevésbé tűnik lehetetlennek.Minden anya előtt le kalappal, őszintén mondom nem tudtam, mire vállalkozom, az elő 2 hét nagyon kemény volt, pedig anya itt volt 24 órában.A kórházból császármetszés ide vagy oda- 72 óra múlva kidobtak, kimerülten, fájdalmakkal, gyengén jöttünk haza, erre jött 4.nap éjszaka a tejbelövellés, ödémásodással, uh az éjszakát hideg meleg borogatással, masszirozással és fejéssel töltöttük. Őszintén, a munkahelyi legkeményebb napok is eltörpültek emellett, anyukám előtt le a kalappal hogy elviselt. Nagy segítségemre volt a kórházi szoptatási védőnő,ő tanitott szoptatni a kórházban, és a kritikus éjszaka is őt hivtam fel. .A következő 2 nap ő kezelt a kórház gépi fejővel a klinikán, igy jöttem rendbe. A segítsége és kitartásomnak köszönhetően a 2. hét közepétől csak anyatejet eszik Domi, részben szopizik, részben cumisüvegből, ami nagy eredmény,de rengeteg időmet viszi el.A szülésről annyit, hogy rosszul ékelődött be a baba feje a medencémbe, ezért nem jött lejjebb a baba, és hiába fektettek be és kaptam mindenféle tágítót, meg voltak folyamatos fájások, nem tudott természetes úton megszületni. 2szer leesett a szivverése vajúdás közben, így a doki a császár mellett döntött, akkor döbbenve le, hogy mekkora baba. Előtte nap még 3200 gramra becsülték....Az önálló szobát sikerült a kórházban elintézni, de az sok volt, hogy 24 óra múlva amint lekerültem a postoperatív osztályról, nekem kellet ellátni a babát, csak 12 és 05 közt vitték el. pelenkáztam, próbáltam szoptatni,tologattam ki mérni, tápszert kérni, mindezt úgy hogy alig éltem, felülni is csak hevederrel tudtam...Pihenni, aludni nemigen hagytak, mindig jött valaki a szobába zavarni, uh mire hazamehettünk, kialvatlan, kimerült állapotban voltam, az utolsó csepp a pohárban az volt hogy kiderült, 10 napig magam kell injekcióznom, nekem, akinek tűfóbiája van Kivertem a balhét, így esténként a párom hordott vissza a kórházba szurira,ez sem volt egyszerű tortúra. nem tudom, ezek a dolgok miért nincsenek benne a kismamakönyvekben, legalább lélekben fel tudna az ember rá készülni. Nem tudom,a többiek meg tudnak e erősíteni, de azoknak, akik nem ösztönös, ősanya tipusok, nagy változás ez az életmód, és az elejére, amig magad is ápolásra szorulsz, és azt sem tudod, hogyan nyúlj a babához, és minden sirasra görcsbe rándul a gyomrod, sziszegsz a szoptatáskor, és fellélegzel ha vége van, a túlélést jelenti ha van segítséged, olyan aki a mélypontokon is elvisel. Anyukámat 2 hét után most pár napra anyósom váltotta,jövő héttől pedig majd csak 1-2 napra jön valaki, ha valamit intézi kell mennem. Most mennem kel, majd jelentkezem még, addig is írjatok, kivel mi újság, Gina neked pedig kitartást a kórházi napokhoz! Elnézést hogy nem látogattalak meg, de a fentiekből láthatod, hogy nem a felhőtlen napok közé tartozott az a pár nap....
