Már késő lenne, nincs annyi erőm, időm, hogy gondozzam. Különben sem nyitottam topikot az elmúlt években, blogom sincs, ezek olyan embereknek valók, akiknek erejük, idejük van erre, vagy úgy gondolják, hogy ezekkel rendelkeznek.
Engem is szoktak harcias embernek nevezni itt, sőt még méregzsáknak is. Ezért írtam, hogy csak óvatosan közeledem olyan topikokhoz, ahol béke van, nehogy fölkavarjak valamit.
(Prophet1 topiktársunk elkezdett feszegetni egy érdekes dolgot a harcról, voltaképpen azzal is egyetértek, csak ebbe már tényleg nem megyek bele, sokan félreértenék. Pedig valóban ugyanaz az indíttatás a teológiai oldalon.)
Egyszer "fiatal" koromban szerettem volna nyitni egy "Trialógus" c. topikot valahol, de nem volt rá vevő.
Oké, várom a részletes leírást! Béke legyen velünk, jó, hogy ezt írod, mert a muszlimok között én úgy tudom, bár lehet, hogy rosszul tudom, hogy sok a harcias kedvű ember. Azon töprengek, hogy nyithatnánk egy "Hívők köre" c. topicot, ahová mindenféle Istenben hívő ember jöhetne, de inkább a hitben osztozni, semmint vitázni. Hogy tetszik az ötlet? Vagy tudtok olyan topicot, ahol közösen beszélgethetnénk hitünk titkairól keresztények és nem keresztények?
ismét csak nagy öröm számomra, hogy Te is kinyilvánítod azt, amit sok társunkkal együtt hiszünk, egy Isten van, és veled, veletek ugyanazt az egy Istent imádjuk, és őhozzá fohászkodunk.
Közös pontot számosat találni nemcsak a kereszténység és az iszlám, hanem a judaizmus és az iszlám, valamint természetesen a kereszténység és a judaizmus között is. Viszont koránt sem egyszerű ezeknek a közös dolgoknak összehasonlítása, lépten-nyomon beleakad az erre vetemedő mindenféle nehézségekbe.
Igazad van; ebbe a topikba nem való, hogy én az iszlámról sok szót ejtsek, de a kérdésekre csak a magam hite szerint tudok válaszolni. Csak egy nagyon rövid kitérővel élnék most itt. Ahogy az ima, úgy a böjt is "csak" az egyik az iszlám öt pillére közül, ezek egyenrangúak, együtt alkotják az istenszolgálatot. Ezek a hitvallás, az ima, a böjt, a szolidaritási hozzájárulás és a zarándoklat.
Saját tapasztalatom szerint a muszlimok még sokfélébbek, mint a keresztények :-)
Az tény viszont, hogy egy-két újonnan keletkezett irányzattól eltekintve a hit alapja a Korán és a Hagyományok.
Ami a halál utáni életet illeti, az szintén az iszlám egyik alaptétele, az iszlám eszkhatológiája (mondanom sem kell) szintén meglepő hasonlóságokat tatralmaz a katolikus nézetekkel. Persze lehet, hogy csak én látok ennyi hasonlóságot.
Utána nézek; van valahol a neten egy nagyon jó, és nagyon részletes leírás erről a témáról, ha megtalálom, írok.
A muszlim vallásra vonatkozó kérdéseimre a választ írhatod az "Ismerjük meg a muszlim vallást", c. topicba is, ha szerinted inkább odavaló a téma, amiket a közös gondolkodás jegyében felvetettem.
Nem, ígérem, hogy annak a topicnak mindig buzgó látogatója leszek, de nincs kizárva, ha Te is szorgalmasan látogatod a katolikus topicot:)
"amikor eljön az ideje" - ezen a kijelentéseden akadtam egy kicsit el magamban. Ez a harc, amiről beszélünk, szerintem folyamatos, mindig időszerű."
Azt akartam ott tulajdonképpen kihangsúlyozni, amit a Bibliában több helyen is olvasunk, hogy a harc ugyan bár folyamatos a bűn és a kísértés ellen, de sokszor az Isten megváratja az embert, azaz hosszabb ideig készíti fel a "nagyobb" harcra. Gondolok pl. Mózesre, akinek 40 évet kellett eltöltenie a juhok mellett, és csak azután folytathatta azt a küldetését, amelyre Isten eleve elválasztotta, hogy kivezesse Izraelt Egyiptomból. De így van ez a "kisemberekkel" is, amilyenek mi vagyunk... Ahogy növekszünk a kegyelemben, az Úr annál több feladatot bíz ránk, ennélfogva annál komolyabb harcosok leszünk az Isten egyházában....
Szent Mihály arkangyal, védelmezz minket a küzdelemben; a sátán gonosz kísértései ellen légy oltalmunk! Esedezve kérjük: „Parancsoljon neki az Isten!” Te pedig, mennyei seregek vezére, a sátánt és a többi gonosz szellemet, akik a lelkek vesztére körüljárnak a világban, Isten erejével taszítsd vissza a kárhozat helyére! Amen.
Van közös imatopic is itt a fórumon, Nyilvános imádkozós topic, épp egy muszlim hitű valakivel imádkozunk ott mostanában felváltva:)
Ugyanazt az Istent szeretjük és követjük.
Ezenkívül közös még, hogy Ti is komolyan veszitek a böjtöt, komolyabban, mint mi római katolikusok, de talán tudod, hogy az orthodox katolikusok is nagyon komolyan veszik.
Szívesen fogadom, ha felsorolsz még más általad ismert közös pontot a kereszténység és az iszlám között.
Érdekelne, hogy a muszlimok is olyan "sokfélék"- e, mint a keresztények, vagy köztetek kisebb a megosztottság? Vannak olyan különbségek, mint nálunk keresztényeknél, hogy mi katolikusok a Szentírásra és a Szenthagyományra egyaránt alapozzuk hitünket, míg a protestáns keresztények kizárólagos alapnak Bibiliát tekintik?
Engem az is érdekelne de lehet, hogy ahhoz végképp másik topicot kéne keresnem, hogy a halál utáni életről mit tanít a Korán. Mi a közös a kereszténységgel, és mi nem, ebben a kérdésben?
Az ima szövege kötött, az imádkozás maga is egy nagyon pontosan, szigorúan rendezett sorrend, szövege a Korán egyes szúrái.
Az iszlámban imának csak a liturgikus imát nevezik, a katolikus terminológiával magánimának nevezett imádságokat fohásznak hívjuk. Egyébként meglepően hasonló a besorolása az ima-féléknek, a katolikus teológia szerinti dicsőítő, hálaadó és kérőimák mindegyike előfordul a Koránban is.
Hú, közben írtam a 125-ös hozzászólásodra, és elment az internet egy pillanatra - talán megismétlem majd. De előbb akkor még a befejezés:
Imádkozó harcosok Ef. 6, 18-20.
A Sátán ellen való harcban - mind a védekezésben, mind a támadásban - legfőképpen az imádság hozza meg a győzelmet. Intéseit ezért végzi az apostol a "minden időben" való "imádság és könyörgés" nyomatékos ajánlásával. A "fegyverzetet" is, amellyel ezt a harcot meg kell vívni, azoknak adja Isten, akik kérik tőle. S azok mellé áll minden segítségével, akik hívták Őt. (18.)
De ez a harc nemcsak egyes emberek dolga, hanem közös ügye Krisztus "minden szentjének". Imádságra serkentő felszólítását ezért egészíti ki az apostol azzal, hogy legyen az imádság mindig másokért való könyörgés is. Ki-ki ne csak magára gondoljon, hanem a vele egy küzdelemben viaskodó bajtársaira is, és mindig éber "vigyázással" álljon melléjük imádságaival. (18.)
Sok fordul meg ebben a közös harcban egyes embereken, akiket Isten a többiek élére állított. Ezért az apostol is, amikor imádságra buzdít, abból különös részt kér a maga számára. Akik mások fölé kiemelkedő "követséget" viselnek a Krisztus ügyéért, azok mögött álljon ott az ő szolgálatukra ráutaltaknak hűséges "imádsága", hogy munkájukat "bátran" és jól végezzék el. (19-20.)
És még folytatva (ez a magyarázat a Károli fordítás alapján idéz - az előbb nem mondtam):
Teljes fegyverzet Ef. 6, 14-17.
Tetőtől talpig jól felfegyverzi Isten azokat, akik az Ő pártján harcba akarnak szállni a Sátán ellen.
Van ebben a fegyverzetben "öv", "mellvas", "pajzs" és "sisak", ami mind arra való, hogy egyenes és biztos hatást adjon, és védelmet nyújtson az ellenség támadásaival szemben. Az így felvértezett lélek nyugodtan várhatja a közelgő harcot, s annak csapásait sértetlenül szenvedheti el. Még az ellenség "tüzes nyilai" sem tehetnek kárt benne. De ehhez nem elég a fegyverzetnek csak egyik vagy másik része. Az egész szükséges!
De van ebben a fegyverzetben "saru" és "kard" is, mert az Isten harcosainak nemcsak az a dolguk, hogy helyben állva a maguk épségéért folytassanak védekező harcot. Támadásra is fel kell vonulniuk az ellenség ellen. Ehhez kell a "békesség evangéliumának" terjesztésére való "készség", és "a Lélek kardjának" a forgatása: "az Isten beszédének" a hirdetése. Ezzel lehet réseket ütni a Sátán birodalmán.
Keserves sors rossz felszereléssel háborúskodásba kényszerülni. De az Istenért vívandó lelki harcra örömest "állhatok elő" önként. Teljes felszerelést kapok.
"A jó harcot megharcoltam, a pályát végig futottam, hitemet megtartottam. Készen vár rám az igazság győzelmi koszorúja" (2Tim 4,7-8a).
"amikor eljön az ideje" - ezen a kijelentéseden akadtam egy kicsit el magamban. Ez a harc, amiről beszélünk, szerintem folyamatos, mindig időszerű. Nem vitatkozni akarok, ebben a topicban nem is lehet, hanem együtt gondolkodni.
Krisztus híveinek sok nehézséggel kell megküzdeniük, magukban és másokban egyaránt, hogy Uruknak jótetszésére élhessenek. Valójában azonban nem is emberi akadályok állnak az útjukban, hanem láthatatlan ellenséges hatalmak. "Nem vér és test ellen", hanem a Sátánnak titokzatos hadai ellen folyik a tusakodásuk. Azok törnek megrontásukra, és azok felett kell győzelmüket kivívniuk. (12)
Eleve vesztett ügyük van, ha ennek az igazi ellenségnek nem néznek a szemébe, és nincsenek állandóan felkészülve támadásaira. Tudniuk kell, hogy "gonosz nap" ez a földi élet. A nyugodalmat Isten későbbre tartogatja számukra. Most még nem élvezhetik ennek gyönyörűségét. Kísértések szüntelen támadásainak kell "ellenállniuk", míg "mindeneket elvégeznek" ebben a harcban. (13.)
A győzelmet az biztosítja számukra, hogy Isten maga kínálja fel nekik "az Ő minden fegyvereit", nekik csak el kell fogadniuk, és magukra kell "öltözniük" azt. Így felkészülve várhatják "az ördögnek minden ravaszságát", amellyel támadásait intézi ellenük.
"Megállhatnak" ebben az ostromban anélkül, hogy kárt tehetne bennük. Istennel együtt ők az erősebbek. (11.)
Ha ideje van, akkor szükséges. Mert a világi mindig ellentében van a szellemivel. És olykor, ha nem akarja valaki megtagadni a hitét, akkor vállalni kell akár a harcot is. Csak persze ez nem tévesztendő össze az örökös háboruskodással...
Feltétlenül. Csak kinek kisebb, kinek nagyobb mértékben. Mert hát az igazi Jézus-követés - elég egyértelmű a Szentírás alapján - bizony harc is. Pál apostol "vitézkedésnek" hívja - legalábbis a Károli fordítás szerint. Vagy ott van pl. "a Lélek kardja" kifejezés, itt is van rögtön az idézet a Békés-Dallos katolikus fordítású Újszövetségből: Efézusi levél 6. rész
# A lelki fegyverek. Egyébként, (testvérek): Erősödjetek meg az Úrban, hathatós erejéből. # Öltsétek föl Isten fegyverzetét, hogy helyt tudjatok állni az ördög cselvetéseivel szemben. # Nem a vér s a test ellen kell viaskodnunk, hanem a fejedelemségek és hatalmasságok, e sötét világ kormányzói és az égi magasságok gonosz szellemei ellen. # Öltsétek föl tehát Isten teljes fegyverzetét. Csak így tudtok ellenállni a gonosz napon és így tudtok mindent leküzdve helytállni. # Álljatok ki tehát: derekatokra csatoljátok a tisztesség övét, öltsétek magatokra az igazság páncélját, # lábatokra húzzátok a békesség evangéliumának hirdetésére a kézség saruját. # Mindehhez fogjátok a hit pajzsát, amellyel elháríthatjátok a gonosz minden tüzes nyilát. # Vegyétek föl az üdvösség sisakját és markoljátok meg a lélek kardját, ami Isten igéje. # Esedezzetek szüntelen bensőséges könyörgéssel és imával a Lélekben. Legyetek éberek és állhatatosak az összes szentekért mondott imádságban. # Értem is imádkozzatok, hogy megkapjam a beszéd ajándékát, és amikor megnyitom ajkamat, bátran hirdessem az evangélium titkát, # amelynek a bilincsekben is hírnöke vagyok. Hadd hirdessem bátran, amint kötelességem.
De miért kell ezt kiabálva írni? A csupa nagybetű a fórumon kiabálást jelent. A vers egyébként ismeretlen költőtől van, amit Túrmezei Erzsébet fordított. Ezt is illik ideírni, különben azt sugallod, hogy saját vers.
