Semmi nincs a közelemben az egy vacak Penny-n kívül, az is van vagy másfél km. De busszal megközelíthető, ha kicsit hosszú is a kirándulás. Úgyis van más is, amit ott kell vennem, elnézek a héten.
(Mit követtél el? Kérdeztél valamit a nagyságos m-tól?)
Ha van Lidl a közeledben, nagyon jó minőségű fekete kupakokat lehet kapni, középen arany színű részzel, ami vékonyabb, és pattanós. Ha a lekvár kihűlése után megnyomod, és pattan, akkor rosszul van lezárva a lekvár - és még tudsz korrigálni. Újra felforralod, és újra kupakolod.
Az a két réteg közé tevés csak a hiten alapul. :)))
Végül is 50-50% - vagy megromlik, vagy sem.
:-D
Ahogy előttem is írták, a csurig töltés + fejreállítás az esetek nagyrészében jól működik, mert akkor a kihűlésnél a lekvár térfogata csökken - és így a tető és a lekvár már lehűlt teteje között vákuum lesz. Légüres térben pedig semmiféle penészgomba nem tud tenyészni.
Én nem teszek semmiféle tartósítószert a lekvárokba. Persze ha úgy alakul, hogy dzsemfix-szel vagy quittinnel készül, azokban alapból van valamennyi. De régebben se kevertem bele, amíg használtam, csak a tetejére szórtam.
A fejreállítás a rácsavarható kupakos üvegek általános elterjedésével jött divatba.
Fél füllel hallottam a rádióban, hogy eperből most van a csúcsszezon.
A hazai eprek fele az elmúlt napokban érett be, ezért valamelyest csökkentek az árak.
Lesz még ugyan eper egy rövid ideig, de lassan itt a vége, fuss el véle, úgyhogy aki nem akar a ködös téli estéken azon búslakodni, hogy miért is nem tett el belőle, annak van még pár napja, hogy akár Quittinnel, akár nélküle, de főzzön pár üveggel ebből a finomságból. :)
Nátrium-benzoáttal is meg lehet csinálni azt a trükköt, amit régen a szalicillel, hogy két celofán réteg közé tesszük?
Vagy azt mindenképpen a lekvárba kell keverni, hogy tartósítson?
Olyanról is hallottam, hogy a kupak még nedves belsejére szórtak rá egy nagyon kevés szalicilt, hagyták megszáradni, és így tartósították a lekvárokat.
Ott volt ugyan a szalicil a kis levegőrétegben, de mégsem került bele a lekvárba.
Egyébként mikori találmány ez az öt perces fejre állítós módszer?
Fiatal koromban én minden üveget begyűjtöttem, örök hiányom volt belőle. Msotmár van rengeteg, tavaly még el is adta a piaci mézeseknek a 720-asokból vagy 80-at, maradt épp elég. Ki van adva a gyerekeknek, hogy gyűjtsék nekem a szépeket, és ha üveget ki is dobnak ill gyűjtőbe visznek, a kupakokat tegyék el nekem:)
Ha saját magad által beszerzett az üveg kupakkal, akkor általában csak az lehet a gond, ha lepattanik a befőttesüveg pereme és esetleg nem veszed észre. Akkor belevegőzik.
Ha máshonnan pl. tömegkonyháról, akkor a kupakokat rendesen át kell nézni.Ott több módja is van ezek szétbarmolásának. Megszúrják késheggyel, ráütnek a szélére (ott általában behorpad), jól megfeszegetik...
Ezek sajna kidobósak.
Én simán használom a tizenéves tetőket is újra. Ha már látszik, hogy van valami rozsdafolt a belső felén, akkor befőzőfóliát teszek alá. Az szigetel, a tető meg rászorítja a fóliát. A fólia kb 2-3 Ft, az új tető meg nem is tudom... Persze, ha nagyon kikopnék a tetőkből, akkor beruháznék újakra, de szerencsére mindig van utánpótlás.
Pár száz üveg megint van otthon. Tényleg, kell valakinek barterbe?
Nagyon ritkán romlik meg lekvárom, leginkább akkor, ha nem zár jól a kupak, de ez fejreállításnál, ill utána, ha nem húz be a tető, kiderül.
Természetesen felhasználom a kupakokat, ha épek. Van két nagy dobozzal, de igyekszem együtt eltenni az üveggel, hogy ne kelljen keresgélni. Ilyenkor csak arra kell figyelni, hogy teljesen ki legyen száradva az üveg rácsavarás előtt.
Végszükség esetén nem tökéletes kupakot is használok (speciális méretnél előfordul), akkor teszek alá befőzőfóliát. Sajnos a mostani fóliák már nem olyan jók, barnul alattuk a barackdzsem. Tavalyelőtt lomtalanítottam anyósomnál (91 éves) egy adag régi, 20 éves befőzőfóliát, az volt az igazi. De sajnos elfogyott.
Nálunk az elmosottak is megteszik. Felesleges kiadás lenne minden befőttes üvegre új kupakot vásárolni. Nem jellemző, hogy megromlanának a lekvárjaink. Néhány évenként egy-két üveggel, de biztosan más is közre játszhatott.
Roppant egyszerű. A passzírozottat jól megmosom, kicsit válogatom a rossz szemek miatt, felfőzöm - kb 5-10 perc - passzírozom, újrafőzöm, cukrozom, főzöm, üveg, fejreállítás.
Csinálok passzírozatlant is feketeribizliből, de csak azért, mert az nem itthon terem, és a hegyen nincs passzírozóm. Azt kicsit macerásabb tisztítani, le kell szemelni a száráról, de utána csak jól fel kell főzni, cukrozni, főzni, üvegbe tenni. Ezt is fejreállítom. Persze van olyan, hogy inkább párnák közé teszem, bár azt a módszert inkább a baracnak tartogatom.
Már szinesednek a bogyók, de szerintem még hetek kellenek ahhoz, hogy jó legyen. legalábbis nálunk.
