Jelentem, hogy a közepén járok az Elvész a nyom c. regénynek, s egész jó! Ugyanakkor újabb esztétikai kérdés vetődött fel bennem, ha már ennél tartunk. Hol húzódik a tipikus, a jellegzetes és a sablonos határa? Ez se könnyű...
Szerintem tipikusnak mondható sorsokat, jellemeket jelenít meg Wass ebben a regényben, jó és hiteles korhangulattal. Kalandregénynek nagyon is jó, de az már az eljén látható, hogy azért többet akar kihozni belőle. Hogy ez szerintem mennyire sikerült, arról azért inkább a végén nyilatkoznék. Egyedül az első sors - aki olvasta, tudja miről beszélek - tűnik túlidealizáltnak, több Wass után sablonosnak, az erkölcsi szólamok pedig szájbarágósnak.
Persze, ezek is részei. Pedig az érzelmekre szükség van a szeretetre, szerelemre szükség van, csak ne legyen érzelgősség, nyálasság. Giccses az is ami nem mély, hanem felszínes, igen, ahogy írod, hamis. Giccses a mély önsajnálat, a túlzott nosztalgikusság az igazi emlkezés helyett. Az hatásvadász, mesterkélt és számító patetikusság, amikor az nem őszinte. Valahol olvastam, hogy az is része, ha rutinszerű és nem egyedi, sajátos, hanem tömegtermék, közhely, de az egyediség illúziójával. Lényeg valóban a hamisság, másnak akar látszani mint ami. Kivételesnek az átlagos, meghatottnak a színpadias és így tovább. Sokáig lehetne ragozni, és az elhatárolás nagyon nehéz. De vannak akik megtagadják az érzelmeket, mert annyira be akarják bizonyítani, hogy ők aztán nem giccsfogyasztók. Úgy oldják meg, hogy "kemények" elutasítják a valódi romantikát, a valódi pátoszt, s a másnak látszani nem is akaró tömegterméket. Ilyenkor kezd felvetődni az is, hogy mi a sznobság, mi az előítélet és az elfogultság. Bizony, mondom nektek, nem egyszerű dolog ezek között kormányozni a művészet sötét útvesztőin át.
A giccset sokféleképpen lehet meghatározni, az egyik pl. az összetevői közül az elcsépeltség. Namármost egy naplamentés festménynél ez még nem is elégséges kifejezés. Nyilván más, ha valami új, speciális látásmóddal festik meg.
Nézz szét a neten, biztosan el tudsz szórakozni egy ideig ezzel.
A giccsről jut eszembe: előfordult már többször, hogy olyan időszakban sikerült éppen hazafelé vonatoznom Pestről Debrecenbe, hogy elkaptam a naplementét az Alföld felett. Egyszer-kétszer valami olyan csodálatos tünemény volt, olyan színekkel, amilyeneket előtte még sosem láttam, élénken, gyönyörű volt. Kedvem lett volna belekiáltani a punnyadt utazókkal teli vagon levegőjébe, hogy emberek, azt nézzétek!
Ha most ezt valaki megfesti, vagy monsjuk lefényképezi, rögtön mindenki rávágja már-már kötelező jelleggel, hogy giccs. Mitől giccs a giccs? Most nem valamelyik szakszótár meghatározására vagyok kíváncsi.
"Wass szerintem egy átlagember számára hitelesen tud felrajzolni egy kort, tud neki mit tanítani, magyarázatot tud adni jelenségekre, hangulatot tud teremteni, s ahogy írtam, sok szempontból fontos hiányt és igényt elégít ki."
W.A. tanítása nem átlagembereknek, alantembereknek vagy űberembereknek szól. Csak az embereknek. Azt kell észrevegyem, hogy tanításainak megértői nem a mai modern kor társadalmi rétegződések vetődései mentén rendeződnek, hanem össze-vissza. De ide sorolnám Nyirő Józsefet is.
Még évekkel ezelőtt írtam itt a "Tizenhárom almafa" és "Elvásik a veres csillag" ügyében. Elvittem ezt a 2 könyvet Kommandóra a komámhoz. Elolvasta mindekettőt és hát mondta, eleve sántít a dolog földrajzilag, mellesleg almafa Kommandón? Soha nem érett be, nemhogy pálinkát csinálni belőle. A regénybeli Kommandó földrajzi behatárolása a valóságban néha Bikkfalva, néha Ojtoz környékén van. De mindez ki a francot érdekel? Az üzenet a fontos. Bogyó Bulgakovos hasonlata telitalálat. Szóval Alpári Gnác hozzáállása alapvetően egy óriási előítéleten alapul, ezt kismmilliószor bebizonyította, hiába hadakszik a magasirodalommal...tényleg évek óta követem a munkásságát itt - egy olvasott figura, szó se róla - , nem tud kiszakadni az ideológiai kötelékéből, s közben valami belső késztetés mindig ideüzi, hogy elmondhassa, egy bukolikus szófosót imádunk.....és ezt az igét mi soha nem mondtuk ki, hogy mi imádjuk, csak Gnác, rólunk. Ez van.
Én úgy gondolom, azért lehet és kell is különbséget tenni. Problémák ott vetődnek fel, hogy az emberek az ízlésbeli különbségeket nem különböztetik meg a minőségbeliektől, pedig mindkettő létező kategória. Az elkülönítés nem egyszerű, s nem mindig lehet sorrendet tenni, de valamennyire mégis. Azért Danielle Steele és Dosztojevszkij nem egy kategória, ezt mindenki elismeri. És innentől lehet közelíteni, de egyre nehezebb. Melyik a jobb regény Sylvia Plath Üvegbúrája vagy Szolzsenyicin Ivan Gyenyiszovicsa, hogy két tök mást mondjak. Itt már azt hiszem az ízlés alapján döntenek az emberek. Az ún. jó regény feleljen meg egy alapvető minőségi kritériumnak, de ezt is ki húzza meg pontosan, hol van ez, meghatározható-e egyáltalán?
Wassnál úgy gondolom vannak olyan hiányosságok, amelyeki nem emelik a legjobbak közé, de neki is van sajátossága, egyedisége, amiért szeretik. Túl egyszerű, hogy jobbos vagy giccses, mert ettől még lehetne más író is felkapott, miért pont ő? Olyan világokat jelenít meg olvasmányosan, amelyek sokaknak kedvesek, aztán lehet ez valakinek giccses, de szerintem azért nem egy Romana szerelmes füzet.Wass szerintem egy átlagember számára hitelesen tud felrajzolni egy kort, tud neki mit tanítani, magyarázatot tud adni jelenségekre, hangulatot tud teremteni, s ahogy írtam, sok szempontból fontos hiányt és igényt elégít ki. S ez nem az uszítás, hanem valamiféle igazságérzet a tévedések, túlzások ellenére is. Ebben a valóságshow-s, szappanoperás világban sokkal jobb és értékesebb dolgok felé fordíthatja az emberek figyelmét, új ismeretekkel gazdagíthatja őket - pL Gnác is tudja már mi az az üver - s erkölcsileg is jóra igyekszik tanítani őket. Ezt nem szabad megtagadni Wass Alberttől.
Köszi, kíváncsi vagyok rájuk. Ha meglesznek, elolvasom őket, de látatlanban nekem a műalkotások, a művészet területén alkotott darabok összehasonlítgatása erőltetettnke tűnik. Ez egy abszolút szubjektív terület, sok tényezőn múlnak a mű megszületésének körülményei és a kész mű fogadtatása is. Az alkotk ugynabban a művészeti ágban különböző, elsősorban érzlemi indítatásból akotnak, nem hiszem, hogy van olyan mérce, ami alapján ezen művek lényegét meg lehetne ítélni, és össze leheten hasonlítani őket. Esztétika...nekem ne mondja meg senki, hogy mi tetsszen.
Ez már amolyan fából vaskarika, szellemi maszturbáció az egész.
Igazad van, valóban egysíkúak a regnyeiben az alakok. És lehet, hogy Jókai, meg Mikszáth és Szabó Magda nagybb író nála. Ennek ellenkezőjét sem állította ugye sosem senki.
Nekem eleve az a problémám, hogy miért kell mindenkit mindenkivel összehasonlítani? Ez valami kényszere az embereknek?! Nekem magamtól eszembe sem jutott volna.
Mi az, hogy jobb író, mitől lesz jobb könyv? Én nem hiszek abban, hogy valaki fent összeír egy listát, hogy ezen pontok alapján jó egy könyv, és akkor az jó könyv. Szeretek olvasni, sok könyvet olvastam már, de nekem akkor is az ő regényei a legjobbak, mert azokban találtam meg önmagam, mert az ő könyveiből kaptam választ sok-sok kérdésemre az élet több területén. És ha tehetném, lenne időm és energiám, fognám majd' az összes könyvét, és az általam ceruzával bejelölt gondolatokat, monológokat, bölcsességeket összgyűjteném egy csokorba, és kiadnám úgy. Mert nem azért olvasom a könyveit, hogy azon élvezkedjem, milyen szépen pakolgatja egymás után a szavakat.
Ha valaki érti, akkor rájön, hogy igazából ezek a történetek tanmesék, ezért egyszerűek, mind-mind arra szolgálnak, hogy az író mindazt a tudást, tapasztaltot, értékrendet, amivel rendelkezik, átadja az olvasó számára. A történet csak körítés hozzá, ő tanít közben. De aki ezt nem érti, az ki fog azon akadni, hogy Dombolov elvtárs rosszul töri a magyar nyelvet. Ezzel meg nem tudok mit kezdeni.
Ez tök jó elemzés! Jobb, mint amit "hivatalosaktól" találtam az interneten.
Írod: "Előtte meg, hogy mennyire megszűnt az erkölcs a világban, mennyire a gonosz vette át a hatalmat. Mindezt nem kellene kimondatni, a történteknek magukért kellene beszélniük, ahogyan a napfény ízében sem magyarázza el senki, hogy milyen kegyetlen dolog a téli hidegben egy meztelen embert vízzel locsolni és ütni-verni."
Na talán ez különbözteti meg Wasst legjobban az élvonalbeli művészektől. Hogy hülyének nézi az olvasót, akinek a szájába kell rágni a végső tanulságot. És valszeg, ha jól látom, ez idegesíti Gnácit is...
"Ha ő is mondott ilyeneket akkor elfogadom, hogy életszerűtlen,"
Lehet, hogy szenilis vagyok már, de a funtineliben Nuca mondott egyáltalán bölcsességeket? Ez nekem most így nincs meg...de persze lehet, csak nem emlékszem.
Én se látok itt nagy indulatot, s Wass szerintem vegyes. Elmondom, például mit gondoltam a Kard és Kasza után . Szeretem, hogy olvasás közben tanítja az embert. Olyan dolgokra, amelyek nem feltétlen maradnak meg az emlékezetben, vagy nem is tudod. Például, hogy hogyan teltek a Szent istván korabeli emberek hétköznapjai, mit ettek, hogyan laktak. Növényeket említ, állatokat, hogy hogyan készítik el az ételt, hogyan építkeztek. Tudja, hogy bölények is éltek a középkorban, de az újkorban már nem. Borbolyát ettek, de még nem ismerték a búzát, és sorolhatnánk. Ezeknek a tudásoknak és infóknak a ringatásában éreztem magam, de sajnos szemet szúrt egy tévedése, s innentől kezdve fenntartással fogadtam/fogadok tőle mindent. Hogy a bölények kipusztultak már a középkorban, ezt tudtam egy régi gyerekkori búvárzsebkönyvemből. Tudom, hogy sokan nem tudják, hogy valaha is éltek Magyarországon, de talán ez nem nagy baj. Az viszont bárkinek szemet szúrhat, hogy Wass azt írja, hogy az egyik Erőss az 1480-as években vetette el a mezőségi földbe az első törökbúza magot. Azaz még Mátyás idejében, holott csak a halála után két évvel érte el Kolumbusz Amerikát. A törökbúza - nem véletlenül hívják így a kukoricát - a török időkben, pontosabban az 1600-as években terjedt el Magyarországon és Erdélyben. Ennyi idő kellett Amerika felfedezése után, a krumpli még később, a paradicsomot,paprikát, napraforgót nem tudom, de előbb azok se nagyon. Mindez nem lényeges, de a hitelesség illetve a tudás nálam is megkérdőjeleződött így. A másik gondom az ugyanolyan sematikus alakok, holott a 4. könyvem volt csak, nem a 24. Megint egy bölcs, öreg a cselédjeiről mindig gondoskodó, a szülőföldje mellett mindhalálig kitartó atyuska jellegű gróf, és egy unoka aki kiváló testi erőben van, kiváló elme, kitűnő szervező, nagyon ért a gazdálkodáshoz, átveszi nagyapja örökségét, ő vásárol be már a cselédeknek karácsonyra stb. A németektől csúnya dolog, hogy elviszik a zsidókat, de úriemberek, s ki vannak akadva milyen elvetemültek a románok, hogy milyen kulturálatlan, "cigánybanda". Ugyanez van az azóta általam elkezdett Elvész a nyomban is, ahol éppen egy amerikai van kiakadva az oroszokon, akik között egy jó ember sincs. Itt is van hálátlan cseléd, aki féktelen bosszút áll az egykori urakon. A bécsi döntéssel visszatért Kolozsváron egyszeriben tiszták az utcák, jól öltözötté válnak az emberek stb. A valóságban mi ugyanolyan cigánybanda voltunk a németeknek mint a románok, s vagyunk talán ma is. A magyar hadsereg szánalmas látvány volt és szánalmasat produkált a háborúban, s a németek ennek megfelelően kezelték az egész országot. A Kard és Kaszában is megérkezik a kommunizmus, s ismét úgy leírva már unalmassá válik. A szülőföldhöz ragaszkodó gróf aztán megjárja, végül egyfajta szent emberré válva a krisztusi szeretetről prédikál és csodák történnek körülötte. Ekkor már ő is bizony túlságosan "szájbarágósan" mond nagy igazságokat, mint a nagypapa. Előtte meg, hogy mennyire megszűnt az erkölcs a világban, mennyire a gonosz vette át a hatalmat. Mindezt nem kellene kimondatni, a történteknek magukért kellene beszélniük, ahogyan a napfény ízében sem magyarázza el senki, hogy milyen kegyetlen dolog a téli hidegben egy meztelen embert vízzel locsolni és ütni-verni. Az első történeti rész a Buzátost és Videt, Mikoltot leszámítva majdnem felesleges, végigvisz a magyar történelmen, de vagy mindet így kidolgozta volna, s akkor lett volna hosszabb a regény, vagy nem kezd bele, hanem ugrik ahogyan azt két esetben megtette, ahol nem lehet követni a családfát. Máshol meg lehetett volna kurtítani.
Sok valóságalap, sok féligazság van a leírtakban. Talán ezzel lehet kiigazítani majd a szocialista egyoldalúságokat, s egyszer majd tényleg helyére kerül minden. Wass Albert hibát követett el, hogy ugyanazt a témát, az 1000 éves múltú magyar vagy erdélyi magyar nemesi világ XX. századi eltűnését, sorsát ragozza, csak más szereplőkkel más köntösben. Ez a történet megért volna egy nagyon jó regényt, pontosabb ismeretekkel, ha már belemegy, s egy kicsit árnyaltabban, nemcsak vidéki nemesei/paraszti szemszögből. összeszedettebben, cizelláltabban. Az általa felfestett alakok szerintem sokan létezhettek ilyenek a valóságban, mert én mondom, bizony valóban voltak ilyen jószándékú, hozzáértő grófok, akik létbiztonságot adtak, persze nyilván voltak másmilyenek is. Elsősorban inkább az a bajom, hogy ugyanazokat a jellemeket ismétli a regényekben. Ha az ember csak éppen egyiket olvassa, talán kedvezőbb képet alkot mint ha többet. Összeségében nem érdemtelennek, de közepes műveknek tartom ezeket, nem elhanyagolható hibákkal, Jókai, Mikszáth jobb, Wass csak újabb még, de az idő mögjük helyezi majd. A próbálkozás azonban még mindig jobb, mint hallgatni a témáról, azért a népszerűsége ilyen üzenetet is tartalmazhat a magukat sokkal jobbnak tartó íróknak, különösen az erdélyieknek.
Ja, és, hogy nem láttál lefestett magyar helységnevet? Tessék, Erdély, Felvidék, Vajdaság. A marosvásárhelyi képet egyébként Edge tette be ide pár éve, már láthattad volna.
Gnác másik topicbeli írására, hogy inkább itt maradjunk.
"Azt látom, hogy sokan méterszám veszik a könyveit, mert divat. És tetszik nekik, mert fogalmuk sincs, mitől jó egy könyv. Meghát egy csomó pénzbe bele is került..."
Én pl. rendszeresen járok könyvtárba, szóval az olvasás nem feltétlen pénzkérdés.
Divat. Ezt nem vitatom, s én is ezért lettem rá kíváncsi. De mi az oka, hogy elolvasás után ajánlgatják is egymásnak? Azért mert olyan gyenge? Pártideológiát találnak benne? Nem hiszem. Van valami, ami mégis megérinti őket, ezért mondom túl egyszerű a magyarázatod, a többféle okból csak néhányat mutatsz fel, s teszed kizárólagossá. De így nem fejted meg a jelenség valódi okait.
Minden könyve egyformán jó? Ki mondott ilyet? Megint olyan ellen hadakozol amit senki nem állított. Kicsit ez olyan, mint az egyik cikkben, ahol felállítják az állítólagos téveszméket Wassról, aztán cáfolgatják, miközben az ún. téveszméket legfeljebb náhány marginális emeberke mondta vagy senki se.
A verseit nem ismerem igazán, amiket olvastam, hallottam, nem érintettek meg igazán. Valójában nem vagyok nagy versolvasó, apám hatására és gimnazistaként leragadtam Adynál, nem hiszem, hogy találok olyat, akit elébe tudnék helyezni. Úgyhogy a Szabolcska Mihály nagyon is üt:-)
Persze, Pomogáts véleménye is csak egy vélemény, de valódi láthatóan nem "fröcsögő"véleményt keveset lehet találni, az övé ilyen. Árnyaltan ítél, ezért lehet minimum elgondokodni azon amit mond.
A vonat változásokat hozott, próbálja egy egyszerű, gépeket nem látott, az évszázadok alatt kialakult szokásait felborulni látó ember szemével nézni. Az indiános se örültek a "vasparipának" érthetően. Tudták, hogy valami véget ér, s az nekik nem lesz jó, itt is erről van szó. Wass más társadalmi változásoknál is ír a negatívumokról, a Kard és kaszában például a feudális hűbéri rendszer megszilárdulása is ilyen téma, az addig szabad telepesekként és még őseik vallását gyakorló magyarok életmódjának eltűnéséről.
Az a helyzet, hogy a művészetben vannak olyan művek amelyek lehet, hogy nagyon magas színvonalúak és komoly intellektuális kihívást jelentenek, ahogyan te fogalmaztad egyszer. De tudjuk, hogy az ilyen magas nívójú művek a legtöbb esetben nem kasszasikerek, csak ha nagyon kiüt a sznobéria. Márpedig egy mű nem helyes, ha öncélú, csak néhány "beavatottnak" szóló. Mert akkor viszi előbbre a világot, ha sokan olvassák. Mindig is azokat a műveket kedveltem, amelyek a színvonal mellett már gyerekként is leköthetnek, vagy az egyszerűbb szórakozásra igényt tartóakat is olvasásra késztetik. Aztán okosodva megtalálják benne a mélységet is, de ha nem, akkor is megmarad az esély rá. Úgy írni mélyen, hogy közben széles rétegeket is tudjon tanítani, az a csúcs, ezért kiváló a Háború és Béke vagy a Nyomorultak.
"Egy olyan gyerek, akinek az apja (nagyapja) három szót mond naponta, senkivel sem találkozik, olvasni nem tud, az konkrétan néma marad, erre vannak kutatások, semmiképpen sem jönnek ki belőle nagy hatalmas igazságok, amiket mindenki leesett állal hallgat."
Ebben, azt hiszem igazad lehet. Én kb. másfél éve olvastam, nem emlékszem milyen nagy igazságokat mondott, inkább Vénség meg Tóderik szólamaira emlékszem, nem Nucáéra, de ennek nem tudok utánanézni, mert könyvtári könyvem volt. Ha ő is mondott ilyeneket akkor elfogadom, hogy életszerűtlen, de ha olvastad a Mester és Margaritát vajon lehetséges-e hogy egy macska sétáljon a moszkvai utcán és beszéljen? Tudom, azt mondod, hogy Wass életszerűnek akarja feltüntetni az életszerűtlent, Bulgakov meg nem. Lehet, hogy ez hibája a regénynek, de akkor is egy olyan világot mutat meg, amelynek a lényegét nem tudod cáfolni. Hogy Nuca beszélőkéje milyen volt, nem lényeges, Tóderik lehetett volna szófosó is.
"Nem állítják, mert javarészben az egyetlen író, akit ismernek. A topik fő témája, amikor én nem rondítok bele, hogy hol avatják megint a szobrát, meg néha a hídlezárás, mint kívánatos esemény és reménybeli találkahely."
Ezt szerintem te is tudod, hogy nem igaz, többet erről nem is érdemes beszélni.
Esztétikai vitában mi az ütős érv? Te azt mondod giccs, ők azt, nem. Te azt mondod modoros, szerintük nem. Azt mondod szétesik, hamis, szerintük nem? Hogy lehet így meggyőzni bárkit is?
A hamisságról annyit, hogy nemrégen olvastam el a gyerekkoromban legendás filmnek számító Abigélt. Ritka nagy csalódás volt. Szinte biztos vagyok benne, hogy azon ritka kivételek közé tartozik, ahol a film jobb lehet mint a regény. A Wass által megírt úri világ sokkal valóságosabb mint a valójában szinte egyáltalán nem létező magyar ellenállás misztifikálása. A feliratok a szobrokon stb., nagyon valószínűtlenek, a magyar nép sokkal inkább szolgált szívesen a gróféknál, mintsem partizánakciókat hajtott végre a németek ellen. Nekünk nem volt légiónk mint a lengyeleknek, s nem voltak partizánjaink mint a délszlávoknak, ez a nagy büdös igazság. Az emberek nem szerették a németeket, de kényszerből kitartottak mégha fel is háborította őket a zsidóüldözés és rettegtek az oroszoktól. Igazából még Wass is elveti a sulykot, amikor a főhőse megmenti a németek elől az amerikai ejtőernyős századost, bizony, inkább agyonverték őket, mert szórták ránk a bombát. Az Abigél titok mibenléte pedig egy általános iskolás számára is nyilvánvaló már a 100. oldalon, annyira sulykolja Gina ellenszenvét Kőnig tanár úr iránt, miközben veri az ember szemébe, hogy hosszasan nézte, majd megint nagyon figyelte, pl. a szökés estéjén. A figurák a jellemek semmivel se jobbak, kidolgozottabbak mint a Wass szereplők, de nekem ettől nincs bajom velük. A könyv megírásának korából fakadó történelemszemlélet, meg ez a túl egyértelmű titokzatoskodás zavar. Amúgy az intézeti élet leírása nekem hitelesnek tűnik. Valahogy így kellene látnod Wast is. A helyén, nem a trónon, de nem is a szemetesben. Mindezzel együtt Szabó Magda jobb író, de nem az Abigél miatt.
Tök érdekes, ahogy itt a hozzászólókban tovább dolgozik az ősök indulata... És ez indulatok alapján minősítik Wass művészetét szarnak vagy jónak vagy vegyesnek. Éljen az elfogulatlanság!
Persze, hogy nem lázadt fel, majd bolond lett volna. Meg volt a házuk, volt hol lakni, meg volt az ellátmányuk, amit akkor is biztosítania kellett az úrnak, ha éppen gyér volt a termés. Nem éltek létbizonytalanságban.
"Azt a korszakot, amikor őseink grófok cselédei voltak, 3 millió koldus országának szokás nevezni. Nagyanyám is volt cseléd Pesten, nem nagyon dőzsölt."
Igen, ezt tanították nekünk a Kádár-korszakban. 3 millió koldus. Mikor lépsz tovább az akkori agymosáson? Az volt minden rendszer legjobbika? Persze, hogy nem. Wass a saját nézőpontjából túlságosan is idealizálja. Félfeudális, sok társadalmi kötöttséggel rendelkező ország volt, ráfért volna a modernizáció. De még mindig sokkal jobb volt mint a Rákosi-rendszer. A gazdasági helyzetnél vedd figyelembe, hogy vesztes ország voltunk, Trianonnal összeomlott a gazdaság, a létező 1000 éves gazdasági kapcsolatokat elvágták. Valójában ez a kisantant országai elé is problémákat halmozott. Hogy a szépirodalomnál maradjunk, nem tudom olvastátok-e a jobbosnak egyáltalán nem nevezhető Konrád György Kerti mulatság című regényét. Ő is leírja, hogy miként vágták el a kialakult gazdasági, rokoni szálakat pl. Berettyóújfalu és a 20-30 km-re lévő természetes vonzásközpont Nagyvárad között a határral. De mondhatnánk, Kassát, Szabadkát és így tovább. Akkor és ott élve Cillit is érezte volna, hogy fáj. Ahol én lakom, évszázadok óta a Felvidékről jártak le a summások aratáskor dolgozni a birtokra. 1929 és 1933 között világválság volt. Ezalatt a hős és a válságot elkerülő Szovjetunióban 1 millió ember halt éhen az ukrajnai területeken, nálunk ilyen nem volt. Ezek ugye nem voltak benne a történelemkönyvekben, de azóta tudjuk. 3 millió koldus, aztán jött Rákosi és lett 8 millió koldus. Talán az a legbeszédesebb, hogy a 3 millió koldus mégsem lázadt fel, ellenben 1956-ban még a kommunisták jelentős része is megelégelte ami volt.
Bizony, nekem például több mszp-szavazó ismerősöm van, akik utálják a Fideszt, de szeretik Wass néhány könyvét. Mert nekik is életszagú néhány történet, mert a tájak, a mezőgazdasági munkálatok, a régi módszerek náluk is nosztaégiát és kellemes emlékeket ébresztenek. Nem az V.kerületben vagy a Rózsadombon laknak, az is igaz.
Érdekes, amit írsz. Így már mindjárt más, hogy van debreceni kötődésed. Akkor próbáld átélni, ami mondjuk Kolozsváron történt, és értsd meg azokat, így Wass Albertet, hogy miért fáj. Hagyjuk, most figyelmen kívül, hogy Európai Unió, meg szabad határátlépés, mert ugye ez mostanáig nem így volt, akkor meg pláne. Próbáld elképzelni milyen lenne, ha mondjuk 1990-ben kiderült volna, hogy bocsánat -tudom, hogy abszurd, de nem ez a lényeg - de valójában mégiscsak a Tiszánál lesz meghúzva Románia és Magyarország határa. Aztán kitalálnák, hogy hatalmas ipari beruházásokra van szükség a térségben, mert itt közel vannak a nyugati piacok, hoznák a fejletlenebb, a nagy munkanélküliséggel rendelkező országrészekből az olcsóbb munkaerőt, új városrészeket húznának fel, s a 200 ezres városból 2010-re, 2020-ra lenne egy 700 000-es város. Az újonnan betelepülteket nem éppen a Székelyföldről hoznák. 2020-ra a református nagytemplom elkeserítő állapotba kerülne, mert az ország gazdasági helyzete nem nagyon engedné meg, hogy jelentős állami támogatást nyújtsanak, ugyanakkor a jóval nagyobb igény miatt muszáj lesz vele szemben a főutcán felépíteni egy ortodox székesegyházat, erre persze van pénz, mert több ember igényli. Az Arany Bika előtt helyet kapna Mihail Viteazul és Avram Iancu szobra, a várost teleaggatnák a kék-sárga-piros zászlókkal. A magyar szobrok a helyhiány miatt csökkennének, a román nemzet elleni bűntettek miatt véglegesen eltávolítanák Kossuth és persze Wass szobrait. A magyarok lélekszáma 2020-ra lassan 100 000 alá csökken, mert eleve 70 ezren elhagyták a várost a határmódosításkor, így a nyelvtörvény értelmében már nem kell magyarul is kiírni a Debrecen nevet. A még 2010-ben összevont egyetemen még küzdenek a magyar nyelvű tanszék fennmaradásáért, de lassan igény hiányában elhal, mert aki így akar tanulni, az Budapestre jelentkezik, aztán ott is marad. Aztán 2020-ban elmégy meglátogatni az ott élő rokonaidat. Nem fájna semmi?
Amikor apám hazajött egy kiküldetésből, már csak a reklámszatyrokkal istencsászár lehettem az iskolában és hozott mellé olyan cuccokat, hogy azok még ma is működnek, és cool dolognak számítanak.
Van pl. egy olyan kosárlabda-gépem, ami mai szemmel is beszarás, retro-bulikon verhetetlen:)
Nade tételezzük fel, hogy minden milliárdosnak van 5 cselédje.
Egyébként messze nem 5 kilóért, annál jóval kevesebbért, a gazdagok nem attól lesznek gazdagok, hogy szeretnek sokat fizetni bármiért...
Az akkor, mondjuk 1000 milliárdost feltételezve 5000 ember.
Ha ezek könyvet írnának, akkor elhinnéd, hogy ez a világ minden világok legjobbika?
