-Bértollnoknak tartom a mostanit. A másik, a Zsidókérdés c. könyv szerzője szimplán hülye fasz. Erről bővebbet találsz Karinthy Ferenc Naplójában, amit nem szánt publikálásra. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy utálnám bármelyiket.
-Nem emlékszem, hogy hallottam volna. Ez megérne egy másik topikot (és felkészültebb vitapartnereket, már ha érted mire gondolok), de a SZER-ről sem vagyok valami nagy véleménnyel.
- Kösz, ha világnézeti, irodalmi vagy egyéb tanácsra lesz szükségem, felhívlak.
Új műfaj jelent meg a magyar politikai közbeszédben, amelyet az amerikai politikai közírás fogalmával jellemgyilkosságnak lehet jellemezni. Ez nem más, mint amikor egy közéleti szereplő becsületébe és méltóságába gázolva próbál valaki politikai célt elérni. A közélet szereplőinek jelleme valóban közérdekű kérdés. Egy ilyen elemzés akkor lehet hiteles, ha a politikus személyiségjegyeit a nyilvánosság számára lényeges tevékenységének alapján ítéli meg. Ez különösen fontos akkor, ha a miniszterelnökről van szó.
Néhány héttel ezelőtt megjelent a Fideszből 1993–94-ben kivált, és egy másik politikai pártban karriert csinált politikusok visszaemlékezése az egykori csatározásokra (Petőcz György: Csak a narancs volt...). Kíváncsi voltam, hogy 2002-ben, a választások előtt milyen üzenetet akar megfogalmazni egy 8 évvel ezelőtt pártot váltó társaság azzal, hogy elmesélik vélt vagy valós negatív élményeiket és csalódásaikat, amik 94-ig érték őket a Fideszben. Szerencsétlen dolognak tartom, hogy Fodor Gábor, az SZDSZ ügyvivője és társai egykori „legjobb barátaik” és harcostársaik „jellemfejlődésének” régmúlt történetével lépnek az olvasók elé ahelyett, hogy érdemi vitába bonyolódnának. Az interjúkötetben nem arról beszélnek, hogy szerintük a Fidesz-kormány politikája az elmúlt négy évben mennyiben és miért volt hibás, s az ő pártjuk mit tenne másképp. Módszerük lényege: nem kell gazdaság- és társadalompolitikai kérdésekkel bíbelődni, elegendő azt bizonygatni, hogy veszedelmes lelkületű emberek irányítják ma az országot.
Még érdekesebb dr. Kende Péter vállalkozása, aki arra tesz kísérletet, hogy „agyagba döngölje” a miniszterelnököt. „A Viktor” című könyv „jellemrajz”, a szerző azonban valójában meg sem próbálja megérteni és megmagyarázni Orbán Viktor személyiségét. Ehelyett kreál egy „A Viktor”-t, akit szinte démonikus személyiséggel ruház fel, és leleplezi őt mint erőszakos csalót, tolvajt és despotát, aki történetesen Magyarország miniszterelnöke. Ehhez megfelelő családi és baráti hátteret is kerít, amelyben hemzsegnek az alkoholisták, az erőszaktevők, a tolvajok és hát – a „suttyók”. Jellemgyilkolás Kende módra.
Nem teszek egyenlőségjelet a két könyv közé. Fodor és társai a maguk nyílt vagy rejtett politikai szándékaikkal együtt is harcostársai voltak Orbán Viktornak. Könyvükben azonban azt a politikai ellenfelet képviselik, aki Orbán választási vereségében érdekelt. Nyilván ez a gyakorlatias megfontolás vezette a könyv szerzőjét is abban, hogy éppen most látta szükségesnek a visszaemlékezések megjelentetését.
Dr. Kende – más történet. Számomra tökéletesen mindegy, hogy mit tart ő a miniszterelnökről: becsüli vagy sem, utálja vagy sem. Ha már azonban úgy döntött, hogy véleményét megosztja másokkal, akkor elvárható, hogy ezt hiteles és tisztességes módon tegye. Ezzel szemben a könyve sajnálatos módon hiteltelen gyalázkodássá fajul. Állításai többségének nincs nevesített forrása, és ez nem csak a hitelesség problémáját veti fel. Kende a hatalom retorziójától való megelőlegezett félelemmel igazolja forrásai anonimitását – ezzel is alátámasztva könyvbeli állításait: be akarom hitelesen mutatni, hogy milyen gonoszok, de nem tudom hitelessé tenni, mert olyan gonoszok. A könyv apropójából adott interjúk során Kende többször is elmondta, hogy az interjúalanyok védelmében nem fedte fel kilétüket (ez alól Kéri László tanár úr az egyik kivétel, akire neve említésén kívül több álnéven is ráismerni véltem: pl. „a jó nevű politológus”, „a méltán népszerű és elismert politológus”). A szerző e nemes gesztussal azt várja el az olvasótól, hogy az anonimitásba burkolódzó interjúalanyok legképtelenebb állításait is elhiggye. A szerző azt is állította egy tévéinterjúban, hogy hatalmas mennyiségű levéltári forrást dolgozott fel. Kár, hogy nem osztotta meg velünk azokat a levéltári forrásokat, amelyekből ilyen magabiztosan meg tudta határozni a miniszterelnök pszichológiai profilját. Vagy lehet, hogy dr. Kende a levéltárat is félti a felszámolástól?
A könyv akkor lehetett volna meggyőző, ha Kende olyan interjúalanyokkal dolgozott volna, akik hiteles és valóban releváns belső információk birtokában vannak az Orbán körüli zárt társaság belső világáról. Az interjúalanyok többsége jó esetben 1994-ig ismerte Orbánt és környezetét. Így nem tudjuk meg, hogy a „fiúk” személyisége, politikai gondolkodása milyen változásokon ment keresztül. De ez egybevág a szerző abbéli törekvésével, hogy egy eredendően gonosz és torz személyiségű „A Viktor”-t varázsoljon elénk. Ehhez interjúalanyaiban remek partnerekre talál. Érdekes például, hogy mennyire más Viktort ismertünk meg Kéri 1994-ben, a választások előtt megjelent életrajzi interjúkötetéből, mint most a neki tulajdonított interjúrészekből. Kéri fellebbenti a fátylat arról, hogy ’94-ben bizony „a fiúk” cenzúrázták a könyvét. Kár, hogy ezt akkor nem hozta a nagyközönség tudomására. Remélem, néhány év múlva nem az fog kiderülni, hogy Kende „cenzúrázta be” könyvébe a „jó nevű politológus” álnéven nyilatkozó személytől ezt az épületes szövegét: „ezek bűnözők... egy okos maffia, amely nem gyilkol, amíg nem muszáj, addig csak lop, csal, hazudik – de ha muszáj, akkor lő is”.
Fodor zavaros fejtegetésbe bonyolódott Petőcz interjúkötetében arról, hogy Orbánnak van Kövérje, vagy Kövérnek Orbánja, és hogy ki mozgat kit. Kende már három embert gyúr össze még zavarosabban pszichologizálva. Könyve nyitó mondatában megállapítja: „Orbán Viktor személyisége nem is olyan bonyolult, mint sokan hiszik.” Ehhez képest: „Kövér László a tudatalattija és Simicska Lajos a felettes énje. Bár talán ez így nem igaz. Lehet, Simicska Lajos a tudatalattija és Kövér László a felettes énje.” Bocsánat, akkor most ki kicsoda? Akkor így van vagy úgy van; vagy éppen mindennek az ellenkezője is igaz?
Kende úgy állította össze könyvét, hogy csapdát állított Orbán Viktornak és az olvasónak is. Hiszen ő csak történeteket és eseményeket ír le, amelyeket interjúalanyai és levéltári forrásai (?) hitelesítettek. Nem állítja, hogy Orbán gazember és diktátor, de olyan kontextusba helyezi, hogy „A Viktor”-ról nem lehet más következtetésre jutni. Tessék nyugodtan perelni – mondja. „A Viktor” jellemrajzához megalázza Orbán Viktort, a gyermeket és családját is. Tessék nyugodtan perelni, mondja, hiszen én nem állítok semmit, csak leírom a régi ismerősök, osztálytársak történeteit. Igaz, hogy a legtöbbször nem jelölök meg forrást, de ugye meg tetszenek ezt érteni, hiszen „A Viktor” és hatalmi gépezete olyan, amilyennek leírtam. Ezzel a kör bezárult.
Sikeresen állít csapdát Kende abból a szempontból is, hogy azt mondhatja: tessék megírni az ellenkezőjét. Lehet az én történeteimet tételesen cáfolni, de akkor tessék bizonyítani, hogy nem úgy történt, nem ezt mondta. Így áthelyezi a bizonyítás terhét a másik oldalra, mert tudja, hogy ez vagy lehetetlen, vagy nevetséges árnyékbokszolás lenne csak. Érdekesen hangzana például annak a bizonygatása, hogy a miniszterelnök igenis eszik fogadásokon, mert nem fél a kés és a villa használatától. Kende nem azzal foglalkozik, hogy Orbán alkalmas vezető-e, hanem hol nevetségessé próbálja tenni, hol a magánéletébe tapos bele. Feleségét is befeketíti olyasféle megbízható információk alapján, hogy „azt beszélték a kollégiumban...”
Orbán Viktor magánügye, hogy perel-e a könyv miatt. De mindenkinek meg kell válaszolnia a maga számára azt a kérdést, hogy szabad-e elfogadni az emberi méltóságot megalázó politikai harcmodort – függetlenül attól, hogy osztozik-e Kende mérhetetlen Orbán-utálatában, vagy abban a meggyőződésében, hogy az országot félteni kell a jelenleg kormányzó emberektől. Mert nyilvánvalóan erről van szó. Nem lehet véletlen, hogy „A Viktor” a választási kampányra jelent meg. Az sem, hogy az MSZP kongresszusán a meghívott vendégek között volt Kende, akinek jelenlétét az MSZP annyira fontosnak és kiemelkedőnek tartotta, hogy még a kongresszusi sajtóközleményben is helyet kapott e tény.
Ami engem legjobban zavar nagyon sok hozzászólásban, hogy egyesek nagyon könnyen kijelentik azokra akiknek a politikai beállítottsága nem egyezik az övékkel, hogy hazaárulók, gyilkosok, idegenlelküek, akasztófáravalók. Sajnos, innen már csk egy lépés a tett. Nem lenne szerencsés ezt megismételni ez alaklommal a másik oldalon.
Tudom, hogy nem illenék ilyennel viccelődni, de az apjára üthetett...
(De a gyereket tényleg sajnálom.)
Komolyra fordítva a szót: ettől ilyen elkeseredett kende, hogy ilyen mocskolódásban éli ki az élet által ráosztott sérelmeket?
"Miért utálod bármelyiket is a két Kende közül?" - miből gondolod, hogy bármelyiket is utálom? Támaszd ezt alá, légy kedves.
"Hallottad annak idején a Szabad Európán elhangzott jegyzeteid?" - nem írtam a SZER-nek jegyzetet soha.
"A családi könyvtár polcán lévő könyvet olvastad-e és téged is megkérdezlek olvastad-e a Dr. KP könyvét?" - nem értem a kérdést. Melyiket? (Egyébként ezt is azt is olvastam)
->Fuxi
Miért utálod bármelyiket is a két Kende közül?
Hallottad annak idején a Szabad Európán elhangzott jegyzeteid? A családi könyvtár polcán lévő könyvet olvastad-e és téged is megkérdezlek olvastad-e a Dr. KP könyvét?
engem az egészben csak az zavar, hogy van otthol könyvem dr. Kende Péter tollából, címe Zsidókérdés Magyarországon. Párizs, 1989. Azt nem ez a Kende írta, legalábbis a kutyanyelv-fotó alapján. Valamelyiknek nevet kéne változtatni, mondjuk Bértollnokra. Mindegy, melyiknek.
"Vannak a normális magyar emberek, vannak a neonácik, és van a minden újságírói etika alatti, emberi minőséget nélkülöző züllés, mint például legutóbb a Pesti Műsort szerkesztő Kende Péter Orbán Viktorról szóló »szövege«.”
(György Péter)
Hm... Hát, én úgy gondolom hogy Kende elvtárs akkor lett volna tökös legény, ha mondjuk húsz éve ír egy könyvet "A János" címmel. Akkor aztán még a szomszédait is megölték volna.
Én egyébként nem akartam felakasztani az urat - lusta vagyok - csak reményemet fejeztem ki, hogy esetleg ez talán megtörténik!
Ne kiabálj te itt moderákok után, mert megjelennek! Nem jó falra festeni, nem tudod?
Amúgy, meglehet, hogy Vámpír kartács némileg elvetette a súlykot, de a társadalmi igazságosság jegyében megfontolható, hogy nem jogos-e a reménye.
Kende egy protozoa (véglény). (Ám lehet, hogy emiatt az igazi, tisztességes véglények vérig lennének sértve, teljesen jogosan.) Azt is mondhatnám, hogy egy csimasz, de akkor plagizálnám Bayer Zsoltot.
"Tények vannak benne, vagy sem? "
Na és te honnan a fenéből tudod, hogy az a mocsok áradat, azok tények? He?
Amúgy, én nem akarom, hogy lógjon. Csak azt kívánom neki (tiszta szívből), hogy minimum ilyen -de inkább súlyosabb- meghurcoltatáson essen át ő is, és az egész családja, barátai, mindenki aki fontos neki, mint amit most ő művel Orbán Viktorral.
Na jó, oké, jogos...
Akasztani a komcsik szoktak. Kende doktor (csak nem marxizmus-leninizmus doktor?) csak éljen békében, a társadalom teljes megvetésétől övezve.
Kezdődhet a fikázás!
Lehet valakinek nem szimpatikus a pali, de a könyv a lényeg. Tények vannak benne, vagy sem? Az itt a kérdés. Lehet leszűrni belőle következtetéseket OV jelleméről vagy sem stb-stb.
Sajna kialakult kis hazánkban az a vitamódszer, hogy nem a kérdésről beszélünk, hanem a kérdezőről!!! :(
