Volt egy elsőfokú ítélet tavaly decemberben. Aztán jött a fellbezés, a másodfok most június közepén hozott ítéletet (lényegében helybenhagyta az elsőfokú végzést), ami alapján felperes kap alperestől több millió Forintot. Mivel felperes építkezne, ezért a most nyári pár hetes-hónapos (a pénz kifizetése miatti) csúszás sokkal hosszabbra is nyúlhat mindenféle szevezési, meg egyéb problémák miatt. Viszont amíg az ítélet papíron nem érkezik meg, alperes nem fizet. A bíróság meg mind a mai napig finoman szólva nem adta ki a papírt, amire törvény szerint 15 napja van. Érdekes, hogy nekik mennyire nem számít sem az, hogy jogszerűen járjanak el, sem az, hogy mekkora szivatás egy ilyen "apró" nemtörődömség! És ezek őrzik az én jogaimat?
A bíróságoknak szükségük van a nyilvánosságra, úgy válnak a bírók precízzé és lelkiismeretessé. Segítek.
A fásultságot meg kipihenhetik a jól megérdemelt ítélkezési szünet alatt (amelyre pofátlan indok, hogy az ügyfelek egyébként sem jönnek el a tárgyalásra, nyaralnak). Ha az ügyfél nem megy el a tárgyalásra és emiatt áll a per, meg kell bírságolni. Ennyi.
mostanában beszéltem egy bennfentessel, akinek meséltem az esetemről. Érdekes módon semmi újat nem tudtam mondani neki, szinte mindennel egyetértett: a bírók unják a munkájukat, nem készülnek föl a tárgyalásokra, nem feltétlenül lelkiismeretesek vagy precízek, hogy arról ne is beszéljünk, van, amelyik nem szeret ítélni, képtelen dönteni, mert lelkileg nem bírja fölvállalni az ezzel járó konfliktusokat. Mindazzal együtt, hogy én nem hiszem el, hogy minden bíró ilyen lenne, azért ez az illető általánosságban beszélt erről a jelenségről.
Mint közérdekű adatra kíváncsi lennék, "kedvenc" önkormányzatom mekkora bérleti díjat számláz a Városháza bérléséért a városi bíróságnak. (Lenne helye a pénznek.)
De ha ezt megkérdezem, nem leszek szalonképes se a hivatalban, se a bíróság előtt. Vannak dolgok, amikről nem illik kérdezősködni. Tehát erről az állampolgári jogomról lemondok, építse a (helyi) demokráciát az, aki még nálam is nagyobb marha.
Az önkormányzati "szabadúlás tervet" nem saját kútfőből kreáltam, a jegyzői interjút követően jutottam erre.
ad a) A mai napig egyetlen tulajdonos sem jutott a kártalanítási összeghez, jóllehet a jegyző tételesen kiszámolta, 2000. aug. 1-től 2008. aug. 1-ig fizetési jogcímenként kinek-kinek mekkora összeg jár. "Kedvenc" önkormányzatom pénzintézeti működési hitelét a "jogerős" bírói ítélethez igazította, az ma 90 MFt, amelynek fedezete a 2009. évi fejkvóta (ingatlanok már nem terhelhetők). Nem látok logikát abban, hogy ketyeg az önkormányzati hitel kamata, ugyanakkor ketyeg a ki nem fizetett kártalanítási összeg kamata is, miközben a képviselők nyári szabadságra mennek. A ki nem fizetés a tulajdonosok egyezség előtti gyúrása.
ad b) Fel kellett volna cserélni a b) és d) pontokat, de most már mindegy.
ad c) A regionális hivatal ha tudna valamit tenni, már tett volna, pl. kitűzte volna a birtokba adás időpontját, arra meghívva minden érdekeltet. Ez nem történt meg, ergo úgy lehet, ahogy gondolom, a hivatal nem tud/akar tenni semmit. És erre a jegyző is célzott.
ad d) A jegyző írt egy csalafinta levelet a letéti bíróságnak (itt parkol ui. még mindig hét tulajdonos/felperes határozat szerinti kártalanítási pénze, nem értem, a letéti bíróság a kifizetéssel mire vár, mert az állam kamatot a letét után nem fizet). E csalafinta levelet nem az egyesített ügyszámra írta, hanem a bíróság vezetőjének. Tartalma szerint kéri a vezetőt közbenjárásra, mint a régi szép időkben :)
".....A Pest megyei Közigazgatási Hivatal korábbi 31-336/2000 sz. határozata, illetőleg a most jogerőssé vált Legfelsőbb Bíróság 7.K.26.115/2008/10 ítéletének megfelelően ezeket az összegeket R. Város Önkormányzata mint letevő át kívánja utalni a jogosultaknak.
Ennek érdekében kérem szíves közreműködését a fent részletezett letétek felszabadításában és R. Város Önkormányzatának ..... OTP-nél vezetett számlájára történő utalásban. A letéteményesek és az ügyben érintettek kiértesítése az Önkormányzat részéről megtörtént....."
most jogerőssé vált Legfelsőbb Bíróság 7.K.26.115/2008/10 ítéletének szövegrész úgy marhaság ahogy van. Talán inkább végrehajthatóvá vált, de még így is hagy kívánni valót maga után. De itt már bárki jogi doktor lehet.
Tehát azzal a maszlaggal, hogy majd ők visszafizetnek, akar hozzájutni a 8 éve letétben lévő pénzemhez, ld. még Burdov Oroszország elleni ügyét: a jogerős ítélettel tulajdona keletkezett, ergo azt a letéti bíróság a tulajdonosnak kell kifizesse, nem pedig a letevőnek.
Miért nem azt kérte, hogy szíveskedjék a bíróság mielőbb, a legrövidebb úton teljesíteni a kifizetéseket, mert vége a pörnek.
A perzekutoros téboly egyik sajátos variánsa a kverulátoros, azaz perlekedési téboly paranoia-forma. Itt a pszichózis kibomlása mindig vélt vagy valós jogsérelemre vezethető vissza. Általában elveszített hétköznapi "tyúkperek" vagy apróbb büntetések (pl. tiltott helyen parkolásért megbírságolják) indítják el. A beteg azonban meg van győződve, hogy a hatóság előítélettel, elfogultan vagy rosszindulattal járt el vele szemben. A vélt igazság keresése, a jogorvoslat, jóvátétel iránti igény indítja el a végeláthatatlan beadvány, levelezés, feljelentés, pereskedés hadjáratot. Közben az ellenségek köre egyre bővül. A kveruláns mindenki megvádol, meggyanúsít, aki az ügyével valamilyen kapcsolatba kerül, így az ellene összejátszók tábora is egyre népesebb lesz. A mérhetetlen mennyiségű beadvány és számtalan per hívhatja leginkább fel a figyelmet arra, hogy olyan beteg emberrel van dolgunk, akinek a problémáját nem jogi úton, hanem pszichiátriai kezeléssel kell megoldanunk.
Az önkormányzati "szabadúlás terve" pediglen eképpen néz ki:
a) visszatartani a teljes kártalanítási összeget, a kártalanítási ítéletet nem végrehajtani amelybe a megítélt perköltség is értendő,
b) megegyezni azokkal a fránya tulajdonosokkal valamiképpen, hogy a földhivatali bejegyzés megtörténhessen,
c) rávenni a regionális hivatalt, csináljon már valamit,
d) a bírósági letétbe teljesített milliókat visszaszerezni.
e) Ha mindez nem megy, megegyezni azokkal a fránya tulajdonosokkal, hogy ejtsük a teljes ügyet, "kedvenc" önkormányzatom pedig majd visszasorolja az egyes ingatlanrészeket - talán.
Én pediglen amondó vagyok, hogy a "jogerős" ítéletet végre kell hajtani. A kártalanítást nyélbe kell ütni - közérdekből. A földhivatali bejegyzés elmaradása pedig nem érdekel. Elvégre minden perszakaszt elvesztettünk, itt minden jogszerű, a kisajátítási határozat is tökéletes a bíróság szerint. Így mint pervesztes, kénytelen vagyok tudomásul venni a végső ítéletet, és jöjjön aminek jönnie kell. Ha kártalanításnak, akkor annak. Mert én elfogadom a Magyar Köztársaság bíróságainak döntését. Ennek pl. kifejezetten alávetem magam. És megyek Strasbourgba, mert qrva sokáig tartott, amíg ezt a néhány milliócskát kicsiholta nekem az önkormányzat magából.
"Kedvenc" önkormányzatom készített egy kimutatást, mennyivel is tartozik nekem. A 15 napos határidő utolsó napján postára is adta, elsőbbségi levélként, hogy jelöljem meg, milyen számlaszámra kérem utaltatni a teljes kártalanítást - egyébként nem tud teljesíteni. Egyben közli, hogy megkeresi a földhivatalt meg a közig. hivatalt (regionális), és birtokba venné a 3000 m2-t. Másnap megadtam a számlaszámot, és vártam a teljesítést.
Az sehol. Aztán egy hét elteltével meguntam a dolgot, fölhívtam a jegyzőt, hol a dohány.
Tanulságos érvelése volt:
Pénz azért sehol, mert nem biztosak abban, hogy a földhivatal átjegyzi a 3000 m2-t, és nem szeretnének úgy járni, hogy fizetnek, és nem tudnak birtokba kerülni. Meg probléma van a regionális hivatalok törvényi alapjával (ezt elkente nem így mondta, de tudom, hogy a szabályozási szint miatt a hivatal ódzkodik vitatható döntéseket hozni - nem lesz erre szükség :)) Igaz ugyan, hogy a földhivatalt úgy keresi meg, hogy állítja: a teljes kártalanítás megtörtént, de az ingatlan ellenértékét azért nem tudja most kifizetni, mert baj lesz, ha nem tud birtokba kerülni. És már a helyi médiában is közzétette a pernyertességüket.
Most törik a fejüket a jogi megoldáson. Igaz ugyan, hogy behazudták: fizettek. De azok a piszok tulajdonosok biztos fellebbezni fognak, ahol is kiderül az ellentettje, ami nagy égés lehet. De a retorika az, hogy végrehajtják a "jogerős" ítéletet.
Ti, kik erős lélekkel birván Meg nem szeppentek a harci morajtól, Halljátok szavamat! De ti, a kiknek szíve Keményebb dolgoknál A test alsó részébe hanyatlik, Oh ti kerűljétek szavamat!
...
Megvan... ahá, megvan! rikkanta, S komoly orcájára derű jött: Mint kiderűl példának okáért A föld, mikor a nap Letépi magáról A felhők hamuszín ponyváját; Szintén így kiderűl A sötétlő konyha is éjjel, Ha kólyika kezdi gyötörni A mopszli-kutyácskát, S a tekintetes asszony Réműlve kiált A cselédi szobába: Panni te! kelj fel, Rakj tüzet, és melegíts téglát... De szaporán! Panni pediglen Föltápászkodik... egy két Botlásnak utána Kijut a konyhába... kohával, acéllal Meggyujtja a taplót, Taplóval a kéngyertyát, Kéngyertyával a szalmát, Szalmával a fát, Hogy téglát melegítsen Hasacskájára a mopszli-kutyának. Mondom: valamint illyenkor Kiderűl a konyha sötéte, Úgy oszlott a ború Hősünk komor orra hegyéről, Midőn e szót ejtette ki: Megvan! S a kiváncsi világ azt kérdi: mi van meg? Hegyezd füledet, Kiváncsi világ! Lantom neked elzengendi: mi van meg. S ha ekkorig aggodalommal Néztél hősünk sorsának elébe, S netalántán arcodat Érette a búnak könnye füröszté: Most már szemeid pilláin Az öröm könnyének Gyöngye ragyoghat, Mint fekete átila-dolmányon A csínos ezüst gomb - Mert megvagyon a szabadúlás terve, Jeles terv! illő Illy okos emberhez.
Tisztelt Fórumozók! A 1009,1011,1020 és 1023 hozzászólásommal kapcsolatban szeretném kérni segítségeteket.Az ügyemben felmerült a volt ügyvédem felelőssége,írásban közöltem vele észrevételeim és szándékomban áll peres úton is érvényt szerezni igazamnak amennyiben ez szükségessé válik.Ehhez keresek olyan szakembert,aki képviselne engem./pár napon belül ez esedékessé válik/
Vicces, amikor közigazgatási szerv küzd közigazgatási szerv ellen.
Pl.
Osztatlan közös tulajdonban tulajdoni hányaddal rendelkező házaspár 1999-ben elválik. A vagyont megosztják úgy, hogy a férj kapja a felesége tulajdoni hányadát. Széljegyként a tulajdoni lapra kerül a házastársi vagyonközösség megszüntetése, ítélettel, még 1999-ben.
Megindul e telekre, rajta a faházra a kisajátítási eljárás, 1999. végén rákerül a tulajdoni lapra, széljegyként.
2000. jún. 19-én 4 fő, résztulajdonos megvásárolja másik kettő tulajdoni hányadát, széljegyként az adás-vétel a tulajdoni lapra kerül.
Kisajátítási határozat születik 2000. júl. 10-i keltezéssel. A váló házaspárra külön-külön hoztak kártalanító rendelkezést.
A négy fő kártalanítást csak korábbi tulajdoni hányada után kap, ill. kártalanítják a 2000. jún. 19-én tulajdoni hányadukat eladókat.
Mit mond a földhivatal? Tartja a bejegyzési sorrendet. Átvezeti a házastársi vagyonközösség megszűnését, a volt férj tulajdoni hányada megduplázódik. De átvezeti a négy fő tulajdonszerzését is, ill. kivezeti a tulajdoni lapról a két eladót.
És elutasítja a 3000 m2 kisajátítás bejegyzését azokra, akik nem perelték a kisajátítási határozatot. Egyrészt helyesbíteni kéne a megváltozott tulajdonosi kört. Másrészt a kisajátítási kártalanítási összegeket ehhez kéne igazítani. Másrészt ugye a haszonélvezők...És a kisajátított konkrét tulajdoni hányadok is hiányoznak a határozatból.
Az önkormányzat nem tud birtokba kerülni, mert a két hivatal nem volt képes összedolgozni.
A bíróság pedig lefolytatja a többlet kártalanítást azokra, akik pereltek.
Én pedig röhögök. Miért? Mert az ítélet ugyan újabb húszmillió kifizetésére kötelezi az önkormányzatot, csak éppen a kisajátítási határozatot nem lehet végrehajtani. Ellenben végre kell hajtani a többlet kártalanító ítéletet.
Nem is kellett volna dolgoznom ezen az ügyön egy szemernyit sem, elintézte ezt az ügyet a két hivatalos szerv, a bíróság ezzel tisztában volt, és menet közben jókat kacagott az önkormányzati jogi képviselő puffogásán.
Tetézi az abszurditást, hogy ugyan a földhivatal a 2000. jún. 19-i jogszerzést elismerte, a bíróság a többlet kártalanító ítéletben nem. Vevők erre az ingatlan hányadra egy fillér kártalanítást nem kaptak jóllehet kérték.
Más abszurditás, hogy 2003-ban a megyei bíróság "jogerős" ingatlant visszaadó ítéletét követően egy másik házaspár egyik résztulajdonostól megvásárolta a tulajdoni hányadát. Ezt a jogszerzést a többlet kártalanító ítélet elismerte, vevőknek ítélve a (szakértő általi 2000-es) kisajátítási többletellenértéket. Ha végre lehetne hajtani a kisajátítási határozatot akkor azt 2000-re visszamenőleg kellene tenni ezzel a tulajdoni hányaddal, amelynek vevők csak 2003-ban lesznek tulajdonosai.
Ja, és a bíróság erre az ingatlanhányadra is megítélte az új tulajdonosoknak a késedelmi kamatokat, 2000. aug 1-től!!!
Mi az hogy túllép a normálison? Helyfüggő a komment megítélése? Normális ha szaklapban, nem normális ha a neten vitatják a verdiktet? És hány hsz. a normális ha ott, vagy szószámra limitáltad? Esetleg attól függ a limit, hány oldalas az ítélet? Vagy attól, hány felperes van, vagy meddig tartott a per? Esetleg a vitatott perértéktől?
A jogászok, ügyvédek, bírók felesküdnek a hatályos jogra és alkotmányra. Meg arra is, hogy az igazságszolgáltatás tekintélyét őrzik. Néha a kettő kizárja egymást.
Teszek egy kísérletet, hogy megértsd:
A kisajátításról szóló 2007. évi CXXIII. tv.
8. § (2) A kisajátítási határozatban rendelkezni kell az ingatlanra vonatkozóan más személyt megillető jogokról...
17. § (2) Haszonélvezeti joggal terhelt ingatlan kisajátítása esetén - ha a tulajdonos pénzbeli kártalanításban részesül - a megszűnt haszonélvezeti jog értékét az eset összes körülményeinek gondos mérlegelésével kell meghatározni.
Idézek a most érkezett ítéletből:
"A bíróság, mivel a kisajátítási határozat törvényességét vizsgálja, a kisajátításról szóló 1976. évi 24. tvr. alapján következik, hogy amit a határozat nem tartalmaz, arra a felülvizsgálat nem terjedhet ki."
Tény, hogy a haszonélvezőkre fikarcnyi közigazgatási rendelkezés sincs. Az ÁRT módosítás miatti értékcsökkenésre sem amely összeg pedig járna, ezért a kereseti kérelmeknek nem lehet helyt adni (ill. a felperest rá lehet beszélni a kereset visszavonására).
Akkor most melyik esküdet szeged meg?
Vagy inkább egy harmadikat - beteggé nyilvánítanál egészségest?
Azért remélem elgondokodtató. A betegség fennállását nem zárja ki az, hogy jogos sérelem illetve joghátrány érte a pácienst, az erre való reagálása az, ami túllép a normálison, magyarán túlpörög.
A nyilvános tárgyalás pedig azt jelenti, felvétel is készíthető róla. Hogy ez nincs így a gyakorlatban? Ezt is ki kell harcolni. Úgy hívják: szabadságjog. Ld. még: Alkotmány 61. §
Az Országgyűlés a napokban újabb lépést tett az igazságügyi tájékoztatás szabályozása tárgyában, amelyet az Eötvös Károly Intézet üdvözöl. A Polgári perrendtartás módosítása [5] nyomán végre nem jogértelmezési kérdés, hogy a nyilvános tárgyaláson kép- és hangfelvétel készíthető, és ez nem függ sem a bíróság döntésétől, sem pedig a felvételen szereplő közfeladatot ellátó személyek személyes hozzájárulásától. A felvételkészítést csak az azon szerepelni nem kívánó, nem közfeladatot ellátó személyek kívánsága korlátozhatja. [6]
Utálom a korrupciót. Közigazgatásban két fajtája van: egyik, ha valamit tilt a jog, de a hatóság - anyagi előnyért - mégis engedélyezi (nyilván sérti mások érdekeit). A másik fajtája, hogy valakinek jár(na) a jog, de a hatóság csak baksisért engedélyezi. Na ez a második fajta nálam egészen biztosan kiveri a biztosítékot.
Hogy élő példát mondjak: az a 6023 m2-es telek, ami körül a jogvitánk forog, szerintünk megosztható volt 1995-ben. Különben meg se vettük volna. 1996-ban telekmegosztási és elvi építési engedély iránt adtunk be kérelmet a helyi ép. hatósághoz. Elutasította. Ugyanakkor hozott egy határozatot az önkormányzat: akkor járul hozzá az ingatlan jogi státusának általunk kért megadásához - ami egyébként is fennállt - ha adunk ingyen 300 m2-t. És tett rá egy nagy bélyegzőt.
Nem adtunk, ellenben ügyvéden keresztül felajánlottunk a jogi személy önkormányzatnak 600.000.- Ft támogatást, vegyen meg egy ekkora ingatlanrészt, némi kp kiegészítéssel.
Nem fogadták el, ellenben a telekmegosztási kérelem benyújtását követően 5 hónappal a rendezési tervben az ingatlan felét!!! átsorolták, magántulajdonú közlekedési területté, amely vészhelyzeti kompkikötőnek és építményeinek szánt terület. És már 3000 m2 kellett nekik. Erőből. (Mellesleg a maradékot is átsorolta, de annak kisajátítási kérelmét - némi bírósági közbenjárásra - visszavonta.) És megosztásnak, beépítésnek annyi.
Azóta jogolunk. Ennek a telekhányadnak értékcsökkenésének megtérítésére is terjesztettem elő kereseti kérelmet, hiszen a kisajátítással az ingatlan tehermentes tulajdonjoga száll át, saját érdekében sorolta oda "kedvenc" önkormányzatom, és egyébként sem fizetett érte eddig semmit. Persze kérelmemet elutasította az EÁSZ (Elszabadult Állami Szervezet). No nem rögtön, nem, előbb várt nyolc évet.
Valamiért kivágta a program az alábbi szöveget (remélem, most megjelenik):
A Legfelsőbb Bíróság az Alkotmány 47.§ (2) bekezdés szerint biztosítja a bíróságok jogalkalmazásának egységét, jogegységi határozatai a bíróságokra kötelezőek. A Pp.275.§ (5) szerint ha a Legfelsőbb Bíróság a Legfelsőbb Bíróság határozatainak hivatalos gyűjteményében korábban közzétett elvi határozatától el kíván térni, a felülvizsgálati eljárás felfüggesztése mellett az ügyben jogegységi eljárás lefolytatását kezdeményezi. Az Alkotmány 50.§ (1) bekezdés szerint a Magyar Köztársaság bíróságai védik...az állampolgárok jogait és törvényes érdekeit.
Az 50.§ (2) bekezdése alapján a bíróság ellenőrzi a közigazgatási határozatok törvényességét, a (3) bekezdés szerint a bírák függetlenek és csak a törvénynek vannak alárendelve.
Az Alkotmánybíróság 49/2001.(XI.22.)AB határozatában az ítélőtáblák felállítása kapcsán az 1999. évi CX. tv. vizsgálata során megállapította:
"I. Az Alkotmány 45.§ (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaságban "ítélőtáblák" működnek. E rendelkezés értelmezése alapján egyértelmű, hogy az alkotmányozó hatalom az igazságszolgáltatás intézményrendszerén belül egynél több ítélőtábla létrehozását és működtetését írta elő. ...Az Alkotmány értelmezéséből az következik, hogy a törvényhozó ezen bíróságokat nem helyettesítheti egyetlen, az egész országra kiterjedő illetékességű bírósággal. A bírósági szervezet ilyen jellegű megváltoztatására kizárólag az Alkotmány módosításával kerülhet sor."
Az 50.§ (2) bekezdés értelmezése alapján tehát egyértelmű, hogy az alkotmányozó hatalom az igazságszolgáltatás intézményrendszerén belül a közigazgatási határozatok törvényességének ellenőrzését egynél nem több bíróságra testálja. Ez értelmezésem szerint nem jelentheti egyetlen, az egész országra kiterjedő illetékességű bíróság kijelölését, ellenben jelent egyetlen bírósági szintet. Az egyetlen bírósági szint pedig bármely irányból befolyásolhatatlan, "A bírák függetlenek és csak a törvénynek vannak alárendelve." Alkotmány 50.§ (3) bekezdés. Az Alkotmánynak ez a másik rendelkezése véleményem szerint nem értelmezhető másként mint, hogy már a második bírói szint is beavatkozás a közigazgatási ítélkezésbe, amelyet az alkotmányozó hatalom kizárandónak tart.
Rendkívüli állapot, szükségállapot vagy veszélyhelyzet idején az alapvető jogok gyakorlása - az 54-56. §-ban, az 57.§ (2)-(4) bekezdésében, a 60. §-ban, a 66-69. §-ban és a 70/E. §-ban megállapított alapvető jogok kivételével - felfüggeszthető vagy korlátozható.
A fenti hivatkozások összevetésével az alábbi következtetésre jutunk:
A felülvizsgálat alkotmányellenességéhez még az alábbiakat fűzném:
A felülvizsgálat léte indokolatlanul korlátozza a felek tisztességes és hatékony jogorvoslathoz való jogát. A jogerős közigazgatási ítélet végrehajtásának felfüggesztése alkotmányellenes.
A fenti hivatkozások összevetésével az alábbi következtetésre jutok:
A felülvizsgálat során vagy születik új jogegységi határozat, vagy nem. Esetünkben nem született.
A felülvizsgálat a határozat megváltoztatás lehetősége mellett "kézi vezérlés", beavatkozás alsóbb szinten a bírói függetlenségbe, amelyre hatást gyakorolni alkotmányosan csak jogegységi határozatokon keresztül lehetne (Alkotmány 47.§ (2) és 50.§ (3) bekezdés), így azonban bevallottan kétfokú a bírói felülvizsgálat. Hatáskör átvétel is! Ha az Országgyűlés kétfokúvá kívánná tenni a jogorvoslatot, az Alkotmányt ehhez kellene igazítani. Az LB-nek egy Alkotmányon kívüli eljárástól vagy döntéstől való eltérési szándéka nem indokolhatja a konkrét ügy véglegesülhetése folyamatának sem megállítását, sem lelassítását, sem az újra feltárhatóságát. Pláne nem a "jogerős" döntés módosítását, a jogkövetkezmények tényleges bekövetkezésének annullálását. Az újra feltárhatóság a perújítás szabályai szerint történhet, annak fogalmi kategóriájába tartozik.
Az ügy az "ismételt" véglegesülésig áll, amelyet nyomatékosít, hogy a felülvizsgálat tényére tekintettel kérelem terjeszthető elő az LB-nél a "jogerős" ítélet végrehajtásának felfüggesztésére - Pp. 273.§ (3) bekezdés, Pp. 340/A.§ (3)-(4) bekezdés - a közigazgatási eljárás felfüggesztődik, és a felfüggesztés/felülvizsgálat ténye az ingatlan-nyilvántartásba feljegyezhető. A jogerő tehát nem áll be, szemben a 9/1992.(I.30.) AB határozatban foglaltakkal. Nevezhetjük a felülvizsgálat előtti "jogerős" állapotot kis jogerőnek, alig-alig jogerőnek, majdnem-éppenhogy-mármár jogerőnek vagy kvázi jogerőnek vagy egyéb módon, a lényege ennek az állapotnak, hogy semmi sem biztos, sőt éppen hogy bizonytalan, hiszen kézi vezérléssel - új jogegységi határozat nélkül is - az ítélet átfordítható Pp. 275.§ (4) bekezdés.
Kérdés, kizárólag akkor tud-e eleget tenni az LB jogegység biztosítási feladatának ha közvetlenül ítélkezik? Véleményem szerint nem. A Bszi. 28. § szerint az egyes bíróságok vezetője, kollégiumvezetője folyamatosan figyeli a vezetése alatt álló szervezet ítélkezését, ha ellentétes gyakorlat alakul ki, a felettes bíróság vezetőjét tájékoztatja. A vezető előzőleg kikérheti a vezetése alatt álló bírák véleményét az elvi kérdésről. Az LB ettől függetlenül is felállíthat egy elemző/kontrolláló bírói csoportot, amely utólag, kizárólag a jogegység szempontjából vizsgálhatja a párezer közigazgatási ítéletet. A következtetései alapján pedig összeülhet a jogegységi tanács, és egységesít ha kell. Ilyen alapon nem szükségszerű az Alk. 50.§ (2)-(3) bekezdés megsértése, sem az Alkotmány 57.§ (1) és (5) bekezdés megsértése, de különösen nem a 2.§ (1) bekezdés megsértése, és ezen §-ok nem állnak kollízióban az Alk. 47.§ (2) bek.-el. Ha a szükségesség arányosság elkerülhetetlenséget mint az alkotmányos alapjog korlátozhatóságának feltételrendszerét vizsgáljuk, fölösleges az LB közvetlen felülvizsgálati jogköre, arra kényszerítő és elháríthatatlan ok nincs. Ráadásul az Alkotmány sem utal arra, hogy az LB-nek közvetlenül kellene ítélkeznie reformatórius jogkörrel.
Nyilvánvalóan felesleges - sőt káros - az LB felülvizsgálati jogköre.
Következtetésem nem orvosi-, hanem jogi eset. Tudom, súlyosan sérti a jelenlegi hatalmi jogosítványokat, ezért aztán indokolt lehet orvosi esetté nyilvánítani. Biztosan találnának hozzá orvost.
A perzekutoros téboly egyik sajátos variánsa a kverulátoros, azaz perlekedési téboly paranoia-forma. Itt a pszichózis kibomlása mindig vélt vagy valós jogsérelemre vezethető vissza. Általában elveszített hétköznapi "tyúkperek" vagy apróbb büntetések (pl. tiltott helyen parkolásért megbírságolják) indítják el. A beteg azonban meg van győződve, hogy a hatóság előítélettel, elfogultan vagy rosszindulattal járt el vele szemben. A vélt igazság keresése, a jogorvoslat, jóvátétel iránti igény indítja el a végeláthatatlan beadvány, levelezés, feljelentés, pereskedés hadjáratot. Közben az ellenségek köre egyre bővül. A kveruláns mindenki megvádol, meggyanúsít, aki az ügyével valamilyen kapcsolatba kerül, így az ellene összejátszók tábora is egyre népesebb lesz. A mérhetetlen mennyiségű beadvány és számtalan per hívhatja leginkább fel a figyelmet arra, hogy olyan beteg emberrel van dolgunk, akinek a problémáját nem jogi úton, hanem pszichiátriai kezeléssel kell megoldanunk.
Megérkezett a többlet kártalanító ítélet. Olyan kutyaütő, hogy eddig nem volt lelkierőm vesézni ezen a szent helyen, de megteszem, csak még kell egy kis haladék és erőgyűjtés. Ígérem, röhögni is lehet majd a magyar igazságszolgáltatás és az azt képviselő hivatalos személy döntésén és annak jogkövetkezményein.
Máris előre bocsátom: ez az ország el fog tűnni a történelem süllyesztőjében, nem adok neki 100-150 évet :( Szerencsére ezt én már biztosan nem érem meg, mint ahogy eleink sem érték meg, miként teszi tönkre adminisztrációval, veszejti el mai rendszerünk több évszázados eszmei értékeit egy bármitől független hivatalos szervezet.
Kiábrándító a ma. Mindamellett pénz áll a házhoz - talán. Nyolc év után először - nem semmi.
Az EJEB döntés alapján világos, mit jelent a jogerő: véglegesülést, eredményes végrehajtást, birtokba kerülést, a keletkezett tulajdonjog zavartalan élvezetéhez való jogot. Az ügy lezárását. Az államot ennek biztosításának kötelezettsége terheli.
Egy felülvizsgálat - amely a fenti véglegesülést kellő társadalmi indok nélkül ellehetetleníti - alkotmányellenes.
Korábban már írtam, hogy voltak tulajdonosok, akik a kisajátítási határozatot nem perelték. Elvont tulajdoni hányadukat a határozat nem jelölte meg, ezért az ingatlan-nyilvántartás nem tudta azt átvezetni. Az ő tulajdoni hányaduk tehát megmaradt, hiszen a kisajátítási hatóság nem egészítette ki a határozatát és nem is módosította. Ügyük tehát véglegesült, még 2002-ben. Ha a mostani megyei bírósági döntés - amely nem nagyon akaródzik elkészülni - kitérne ezen tulajdonosok visszakapott tulajdoni hányadának elvonására és bevezettetésére az ingatlan-nyilvántartásba (ismételt tulajdonelvonás), az igencsak botrányszagú lenne. Másképp viszont nem lehet osztatlan közös tulajdonból 3000 m2-t elvonni.
Másik értelmezés, hogy a nem perelő tulajdonosok nem estek ki a tulajdonból a kisajátítási határozat kapcsán. Akkor viszont a bíróság hoz elsőfokon kisajátító döntést, amely a hatásköri elválasztás elve miatt eleve alkotmányellenes.
Mindezekkel a bíróság nincs tisztában? Vagy tud egy Nobel-díjas megoldást amelyet eddig sikerült titokban tartania olyannyira, hogy senki számára még csak nem is sejlett.
Mit is jelent a jogerő, annak tiszteletben tartása? Miért is tipródok itt, elvégre a rendkívüli felülvizsgálat még jól is jöhetne, ha éppen nem a hatalmi visszaélés terepe lenne...
Nézzünk először egy EJEB esetet: www.lb.hu Emberi jogi iroda közleményei:
33. BURDOV OROSZORSZÁG ELLENI ÜGYE* A 2002. MÁJUS 7-ÉN KELT ÍTÉLET ÖSSZEFOGLALÁSA**
Az Emberi Jogok Európai Bírósága megállapította, hogy megsértették az Egyezmény 6. cikkének 1. pontját (tisztességes tárgyaláshoz való jog), mert az orosz állami szervek éveken keresztül nem tettek eleget a jogerős bírósági döntésben foglaltaknak. A Bíróság leszögezte, hogy a nemzeti bíróságok jogerős határozatainak végrehajtása során be kell tartani a "tisztességes tárgyalás" egyezményes garanciáit, és egy hatóság nem mentesülhet anyagi eszközök hiányára való hivatkozással az állampolgárral szemben fennálló fizetési kötelezettsége alól. Megsértették továbbá az Első kiegészítő jegyzőkönyv 1. cikkét (tulajdon védelme), mert a végrehajtás elmulasztásával megakadályozták, hogy a kérelmező megkapja az Első kiegészítő jegyzőkönyv 1. cikke értelmében vett "tulajdonát" képező pénzösszeget.
A tényállás lényege
A kérelmező Anatoliy Tikhonovich Burdov, orosz állampolgár. 1986. október elsején a katonai hatóságok parancsot adtak a panaszosnak arra, hogy vegyen részt a katasztrófa-elhárításban a csernobili atomerőmű-robbanás helyszínén. Burdov 1987. január 11. napjáig dolgozott a helyszínen, és radioaktív sugárzás következtében súlyos egészségkárosodást szenvedett. 1991-ben egy szakértői vélemény megállapította, hogy a kérelmező rossz egészségi állapota összefüggésbe hozható csernobili tartózkodásával, ezért a nemzeti bíróság nem-vagyoni kártérítést ítélt meg Burdov részére. 1997-ben a kérelmező eljárást kezdeményezett a sahti társadalombiztosítási szerv (Управление социалъной защиты населения по г. Шахты) ellen, mert az alperes nem fizette meg a kártérítést. 1997 március 3-án a sahti városi bíróság (Щахтниский городской суд) Burdov javára döntött, és elmaradt kártérítés címén 23 786 567 orosz rubelt ítélt meg a panaszos részére, és ugyanilyen összegű bírságot is alkalmazott. 1999-ben a kérelmező újra beperelte a társadalombiztosítót. Keresetében kifogásolta a részére folyósított havi részletek összegének csökkentését, és követelte az így keletkezett hátralék megtérítését. 1999. május 21-i ítéletében a sahti városi bíróság ismételten megállapította a kártérítés eredeti összegét, és kötelezte a társadalombiztosítási szervet, hogy havonta ún. követő indexálással 3 011,36 rubelt folyósítson a kérelmezőnek. A határozat alapján a kártérítés fennmaradó összege 8 752,65 rubel volt. Mindezek ellenére a panaszost arról értesítették, hogy 1999. szeptember 16-a és 2000. május 16-a között a társadalombiztosító anyagi eszközök hiányában nem tudja folyósítani a megállapított összeget. 2000. március 9-én a sahti városi bíróság elrendelte az 1997. március 3-án megállapított és ki nem egyenlített pénzbírság indexálását, továbbá a 44 095,37 rubel összegű követelés végrehajtását. Egy pénzügyminiszteri utasítás alapján a sahti társadalombiztosítási szerv 2001. március 5-én kifizetett 113 040,38 rubelt, és 2002. február 11-én arról tájékoztatta Burdovot, hogy 2001 áprilisa és 2002 júniusa között havonta 2 500 rubelt fog kapni. A kérelmező 2000. március 20-án nyújtotta be panaszát az Emberi Jogok Európai Bíróságához, és azt a Bíróság 2001. június 21-én részben elfogadhatónak nyilvánította.
Az ítélet lényege
A panasz
A panaszos szerint megsértették az Emberi Jogok Európai Egyezménye 6. cikkének 1. pontját (tisztességes tárgyaláshoz való jog), és az Első kiegészítő jegyzőkönyv 1. cikkét (tulajdonhoz való jog) azzal, hogy a társadalombiztosítási hatóság nem hajtotta végre a jogerős bírósági ítéletet.
A Bíróság döntése
A.) Az Egyezmény 6. cikke Az Emberi Jogok Európai Bírósága rámutatott arra, hogy a nemzeti bíróságok jogerős határozatainak végrehajtása során be kell tartani a "tisztességes tárgyalás" egyezményes garanciáit, mert a végrehajtási eljárás a peres eljárás szerves részét képezi. A hatóságok nem mentesülhetnek adósságuk megfizetése alól anyagi eszközök hiányára való hivatkozással. Az államot érintő esetleges pénzügyi nehézségek tehát nem akadályozhatták volna a kérelmezőt abban, hogy hozzájusson a perben megítélt összeghez. A Bíróság megállapította, hogy a sahti városi bíróság 1997. március 3-án, az 1999. május 21-én és a 2000. március 9-én kelt határozatait egészen 2001. március 5-ig részben vagy egészben nem hajtották végre. 2001. március 5-én a pénzügyminisztérium olyan tartalmú határozatot hozott, hogy a teljes hátralékos követelést ki kell fizetni a panaszos részére, erre azonban csak azután került sor, hogy a panaszt az Emberi Jogok Európai Bírósága közölte a kormánnyal. Tekintettel arra, hogy az orosz hatóságok éveken keresztül nem tettek eleget a jogerős bírósági döntésben foglaltaknak, és így a 6. cikk 1. pontjában meghatározott tisztességes tárgyaláshoz való jog jelen ügyben nem érvényesülhetett, a Bíróság egyhangú szavazással megállapította, hogy megsértették az Egyezmény 6. cikkének 1. pontját.
B.) Az Egyezmény Első kiegészítő jegyzőkönyvének 1. cikke A Bíróság rámutatott arra, hogy a sahti városi bíróság határozatai nem csak elvi lehetőséget biztosítanak a kérelmezőnek az állami segítség igénybevételéhez, hanem kikényszeríthető követelést. A döntések jogerőre emelkedtek, rendes jogorvoslati eszközökkel többé nem voltak megtámadhatók, s végrehajtásukat is elrendelték. A Bíróság szerint azzal, hogy egészen 2001. március 5-ig nem hajtották végre a szóban lévő határozatokat, nem tartották tiszteletben Burdov tulajdona zavartalan gyakorlásához való jogát. A végrehajtás nem teljesítésével a nemzeti hatóságok megakadályozták, hogy a kérelmező megkapja az Első kiegészítő jegyzőkönyv 1. cikke értelmében vett "tulajdonát" képező pénzösszeget. Az ilyen mulasztást az anyagi eszközök hiánya sem igazolhatja, ráadásul a kormány sem tudott kielégítő magyarázatot adni a hatóságok felróható magatartására. A fentiekre tekintettel a Bíróság egyhangúlag úgy határozott, hogy megsértették az Egyezmény Első kiegészítő jegyzőkönyve 1. cikkét.
C.) Az Egyezmény 41. Cikke A Bíróság nem-vagyoni kártérítésként 3 000 eurót ítélt meg a kérelmező részére.
