Én pontról-pontról ugyanúgy jártam vele mint te, első végig nem olvasott könyvem lett. Ez a Poul Anderson írt egyébként egy Időjárőr sorozatot is, ami nem rossz, bár a magyar kiadás rém igénytelen, tele helyesírási hibákkal. Írt fantasy-t is, de azokat nem olvastam.
Paul Anderson, vagy valami ilyesmi (van egy hasonló nevű író, akivel előszeretettel keverem).
Nagyon sok éve megpróbáltam egyszer elolvasni, de annyira rossznak találtam, hogy miután elvergődtem kb. a kétharmadáig, félretettem (szerintem más könyvvel ilyen nálam még nem fordult elő). Azóta sem láttam azt a könyvet (mondjuk közben volt egy költözés is), fogalmam sincs, hova tűnhetett... :)
Megnéztem a Six-string Samurai-t, 89 perc csak, de igennagy erőfeszítést igényelt a végignézése. Hihetetlenül sz*r film, ki sem derül mi akar ez lenni, sokkal inkább Elvisről és a rock and rollról szól mintsem a poszt-apokaliptikus.
A történet dióhéjban (spoiler!): 1957-ben az oroszok ledobták a bombát és elfoglalták az USA nagyrészét. A maradék ellenállók Las Vegasba menekültek, ahol Elvist királlyá koronázták. 40 év múlva meghalt, és most várják az új királyt. Minden kalandor Lost Vegasba indul ezért, akik mind gitárt is cipelnek magukkal a szúró-vágó fegyvereik mellett. Hősünk is oda megy, útközben megment egy gyereket, aki társául szegődik, keresztülmennek pár vérgagyi kalandon. Közben a Halál és három cimborája halad a nyomában és minden ilyen Lost Vegasba tartó zenész-kalandort megölnek, hősünk az utolsó. A Halál amolyan Alice Cooper-szerű feketeruhás, cilinderes figura. A végső összecsapásban már közvetlenül Lost Vegas előtt a Halál megöli hősünket. Itt hangzanak el olyan zavarbaejtő mondatok mint pl. "a rock and roll nem győzheti le a heavy metált". A kiskölök végül vízzel lespricceli a Halált, aki ettől kinyiffan. Közben halott hősünk hullája is eltűnik a ruhájából (???!), amit aztán a kissrác magáravesz és gitárostul elindul a Nagy Fényes Városnak tűnő Lost Vegas felé. A legutolsó kép, hogy a kisfiú alakja hirtelen halott hőhősünkké változik ahogy ballag a város felé.
Ezúttal melyik Blade Runner rendezői változat a sok közül...? :)
A Renaissance-ről mintha olvastam volna valahol, jókat. 99%, hogy nem lesz hazai bemutatója; az ilyen "rétegfilmeknek" nem szokott, lásd még elszabotált Serenity, Aeon Flux, stb.
Hogy legyen egy kicsin on-abb is, már többször akartam említeni, hogy jön majd valami Jericho nevű TV sorozat, részleges(?) atomháború utáni túlélőkkel, ilyesmivel. Ígéretesen hangzik, kérdés, hogy mit akarnak kihozni belőle.
Az eredeti cím The Postman, amit magyarra A jövő hírnöke néven fordítottak. TV-ben láttam pár éve, valóban rettentő hosszú. Vannak benne jó részek, de valahogy nem áll össze. Kb. 3-4 részre osztható, amiknek szinte semmi köze egymáshoz (pl. az eleje, amikor rabszolga, aztán amikor beáll postásnak, aztán amikor fennszorul a hegyek között, csak a végső leszámolás némi kapocs az elejével.)
Ezek után már csak fedezékből merem megjegyezni, hogy nekem mind a Postman, mind a Waterworld tetszett a maga módján (a Postman erősen limonádé-utóízű, a Waterworld karakterei meg igencsak bugyuták)... :)
A The Postman regényként sokkal jobb (David Brin írta, még jó, hogy jó; ez nem az ilyenkor szokásos "írjuk le a filmet egy regénynek látszó tárgyban" jellegű könyv, hanem egy valódi regény, ami alapján a film készült), és van benne pár olyan elem, ami a filmből sajnos kimaradt, de a regényt sokkal teljesebbé teszi; jóval mélyebben ábrázolja az összeomlás utáni világot, mint a film.
A Waterworldben pont azok a részek a legjobbak, amikor nem a "történet" halad előre, hanem kicsit lelassul és megpróbál néhány részt megmutatni a világból. Az átlagnézőnek semmit nem jelentenek az ilyen apróságok, de én imádom amikor pl. meg-megkérdezik ki milyen nyelven ért... Vagy amikor a tutajos megérkezik a településre, a háttérben épp egy temetési szertartást láthatunk. Mennyit elmond erről a civilizációról a mániákus tárgyimádat például.
Vagy éppen a film nyitójelenete, amitől annyian kiakadnak: miért olyen hülye a főhős hogy egy edénybe vizel, azt önti a méregtelenítőbe és issza meg a kicsorgó levet újra, amikor ott van mellette a "tiszta" tenger. Nyilvánvaló hogy a tengervizet is meg kellene tisztína, akkor meg már mindegy, de így még egy kis penitenciát, önbüntetési hajlamot is bele lehet látni a főhős figurájába.
A díszletek és a jelemzek rettenetes jók, ahogy a gépek is. A zenéjét pedig külön megvásároltam cd-na, annyira tetszett.
Az ígéretek szerint újrakiadják HDDVD-n nemsokára, csak remélni merem, hogy az egyszer, évekkel ezelőtt egy-két amcsi csatornán leadott, a 136 perces moziváltozatnál 40 perccel(!) hosszabb verzió lesz. Ez a több mint fél óra azért lett kivágva, mert nem a történetett vitte előre, hanem csak a világot mutatta be mégjobban. Nekünk meg pont az kellene. :)
Rémesek, de akkor is kellenek ezek a filmek! Valahogy sokkal jobban érzem magam tőle ha megnéztem egy ilyet. A Waterworld-öt még nem láttam, félek az nem tetszene, túl sok pénzből készült :) A B-movie-ra kevés a pénz, ezért viszonylag rövid (max. 90 perc), és emiatt feszes a szerkezete, nincsenek benne fölösleges sallangok, nem rabolja az időnket. Ha mégis akkor az tényleg gáz (pl. ilyen az Omega Doom)
